Stenszky Cecília: Sötét anya

Kedves Vásárlónk!

Megrendelt könyveinket (folyóiratpéldányainkat) a banki átutalásos fizetést követően postai úton veheti át. A feltüntetett postaköltség egyetlen példány feladására vonatkozik.

Számlaszámunk:
11713012-21181665
Cédrus Művészeti Alapítvány

A küldeményeket igyekszünk a megrendelés beérkezését követő napon, de legkésőbb három napon belül postára adni.

Lehetőség van a kiadványt kedvezményesen a szerkesztőségben is megvásárolni:
Cím: 1136 Pannónia u. 6.
Tel: +36 30 511 3762

Köszönjük, hogy vásárlásával értékeli munkánkat.

Versek

60 oldal
Cédrus Művészeti Alapítvány, 2025
ISBN: 978-615-6801-29-6

eredeti ár: ~~1990 Ft~~
webshop ár:
1 590 Ft + 765 Ft postaköltség
Megrendelés

Ajánlás

Leír valamit a költészet vagy meghaladja azt, amiből fakad? Stenszky Cecília verseiben nem eldöntendő a kérdés. Evidencia: a vers leír és meghalad. A tapasztalatiból táplálkozik, és túljut rajta. A Sötét anya szövegei a versek lényegi, időtlen magvához kapcsolódnak. Onnan nőttek ki valamikor, és ciklusonként visszatérnek oda, majd újra elindulnak. Tudják, nem kell hátrafordulniuk soha, és mégis vissza fognak érkezni.

Ezek a versek nem kísérleteznek önmaguk korszerűvé igazításával, nincs szükségük effélére. Két alapjellegzetességük van, ami mágikus pajzsként védi őket. Egyik az, hogy tudják, van tétje annak, amiről beszélnek. Néha fölfelé beszélnek, de sohasem a levegőbe. A másik tulajdonságuk összefügg ezzel. Rendre valakihez beszélnek, alapformájuk párbeszédes jellegű. A világgal és másokkal folytatott párbeszéd pedig, ha igazi, sosem zárul magába.

Balázs Imre József

Versek a debütáló szerző kötetéből:

Átkelés

Messziről érezni a folyó illatát,
szemeidnél jóval előrébb oson az orrod,
reméled, hogy a híd ott lesz, ahol valaha,
és akaratlanul is fürgébbek lesznek
az emlékeid, s a lábad, a szívdobogásod.
Élsz, szimatolsz, felnevetsz,
hagyod a tüdőd kivirágozni.
Találgatod, milyen színe lesz a víznek,
szőke-e, kék, zöld, szürke, sárga-barna?
Meghatározhatatlan?
Megláthatatlan?…

Örülj, a túlparton más az élet,
új szemmel és orral és füllel
figyelhetsz ugyanarra.
A vámot ne felejtsd el.
Nem kapod ingyen az új földet,
és csak belőled fogad el valamit,
a múltad vagy a jövőd egy darabját.
Vigyázz, hogy mit adsz,
figyelj és tudd, hogy kiben bízol.
Ha a folyó nem lesz több tőle,
ha nem hagysz el valamit örökre,
hiába kelsz át a hídon.

Ginkófa

Lehullott a ginkó lombja végül,
egy reggelre becsukta szemét,
sárga esőt adott gyászemlékül
egy fájdalmas, szép szerelemért.

Maradnak a csupasz ágak télre.
Nem foglalkoztatja örökzöld fenyő,
és új lombja bújik még az égben,
nem látszik, csak a törzs, a reszkető.

Föld alatti titkos járatokban,
s az ég vágyott hófellegein
kifeszült most a ginkófa ága,
közvetít valami félig emberit.

Félig csak, mert ő maga a másik,
aki nézi, látja: meztelen;
aki viszont látja, tudja mégis:
ginkószívben ott a végtelen.