Szatmári Fischer Teréz: Haikuk (és fotók)
*
késő esti fény
súrolta a küszöböm
és nem lépett be
üvegtáblán folt
fehér álom a vásznon
elsötétedett
nyári szél leng
búzaszálak öltik át
a tér vásznait
szálkás küszöbön
megtorpansz sötét fogad
szárnyra kelt a ház
akantusz levél
cakkozza a vasgombot
egy rókabáb néz
kukucskáló lyuk
ujjad poros foltot hagy
senki sem kopog
megindul a víz
a hattyú és én voltunk
a szürke folyam
ezüstköröket
ír a test lebeg a hát
mélyre száll az ív
sástól takarva
pelyhes testkaréj szundít
tükör által lát
vízcsepp a csőrön
rezzen a szárny hófehér
fény ring a nád közt
*
Fotók: a szerző ill. Szatmári Zsolt (3-4)
Ezek is érdekelhetik!
Oláh Tamás: Mi a magyar?, Animus, Matéria →
Dancs Szabolcs: K-híd (versciklus) →
Lukács András: Te meg én (versek) →
