Baka Györgyi: Távol tűnt, Múló időmben
*
Távol tűnt
Oly távol tűnt
a gyermeki álom,
félek a felpörgő
álszabadság
rombolásától.
Mintha elsorvadna
a megváltó vágy is,
föld alá merül
a tiszta fohász.
Beleragadtunk a
dermedő anyagba,
kiutat nem találunk.
*
Múló időmben
Nem vagyok egészen
a magamé már,
bizonytalanul toporgok,
enyhet nem találva.
Alig lobog már belső tüzem,
növekszik bennem a sötét,
vakuló szemeimben
elsorvadnak az álmok.
Múló időmbe ragadva
lehúzó mélységekben
tántorgok, lábam alól
lassan kifogy az út.
Elérhetek-e még valaha
belső békém csendjébe?
Szívemben éghet-e még
az éltető szerelem tüze?
Égből áradó kiolthatatlan
látomások angyala, ne hagyj el!
*
*
Illusztráció: R. v. d. Weyden után
Ezek is érdekelhetik!
Vihar Judit: Öt haiku →
Szatmári Fischer Teréz: Haikuk (és fotók) →
Oláh Tamás: Mi a magyar?, Animus, Matéria →
