Hegyi Botos Attila: In illo tempore (IV/1)
⇒(Cédrus Művészeti Alapítvány, 2018)
*
Röpke peripatetikus könyvfölvezető
Soványka, szigorúan böjti év, 2017 szülötte volt ez a – majd 2018-ban napvilágot látó – kézírásos könyv. Mindenben érintett, mindentől érintetlen pillanatoké. Hegyekről le, hegyekre fel, Budáról Pestre, Pestről Budára gyalogló korai s kései (elvétve váratlan adódó napközbeni) óráké: hosszú mérföldeké föld alatti munkahely s hegymagasi otthon, szokásos teendők között. Bejárt lakott s lakatlan tereké, utcáké, erdőké, a naponta picit másutt-máskor köszöntő, felkelő s lenyugvó napé, változatos tapasztalásoké, történeteké s történéseké (varázslatosaké, abszurdaké, mosolyogtatóaké akár: ha széthull az újabb agyontaposott cipő, hogy esik kánikulán a városi aszfalt a meztelen talpnak [bírja ameddig, „lánglelkűbb” alkat esetén akár jó ideig a „tűzön járást”, végül csöppet csak odapörkölődik, mint darab hús a serpenyőn]).
Mindezekről egyetlen árva szó nem esik itt. Miért esne? Hangszálak ügyes bajos dolgairól bölcselkedni énekszó helyett? Amiről igen: a kilépő, sietős léptek közbeni lírai eltűnődésről, időtlen, „áldott állapotról”. A nyíló egekre, hullámzó fényekre csupaszítottságról: egy külsődlegesen támasztalannak, nem létezőnek tetsző mibenlétről. A fejben írásról, a mit se várásról. A levegőbe vetettség szabadságáról, egy dalra gyúlt, lebegő test lírai vallomásáról (még direkten kifejezett művelődéstörténeti vonatkozások is csupán pár helyütt fordulnak elő: cseppnyi aggodalommal, ámde tudatosan, vállaltan, a pozitív gesztus, üdvözlégy szándékával: figyelemmel a „ritkás, magaslati levegős”, felettébb érzékeny regiszterek meg nem sértésére, igen).
Egyszerűen csak úgy, ahogy ez idő alatt, idebenn történt, ahogy a szabad léptű szárnyas, a szívszelíd gondolat jár: „in illo tempore” – könyvtestét* majd úgy formázta, tollazta betűnként a kéz.
a szerző
*
*Természetesen a fizikai könyvtest borítóját, számozatlan, magasfényű lapjait, az elő- és utóvers aranypauszát a virtuálisan feltöltött s vágott kéziratanyag nem adhatja vissza. Utóbbiaknál (az arany pauszpapíros oldalaknál) itt, a honlapfelületen színezés esett, utalásképp.
*
*
*
*
Folyt. köv.
*
*
Illusztráció: a címlap felhasználásával