Tanulmány

január 26th, 2026 |

Arany Lajos: „… kiket egyformán ver a zivatar, egyformán süssön azokra a nap is.”

/Wass Albert publicisztikájának retorikájából: hatásos szövegzárások/

A befejezés olykor egyenesen feltüzel és haragra gerjeszt, mint Quintilianus Szónoklattanában olvassuk. A szöveg fontos makroszerkezeti egysége ez: a hármas retorikai osztat egyikeként a középsőben, a tárgyalásban kifejtetteknek a következményét, az összefoglalását, az érzelmi berekesztését adja; érzelmeket kelthet: pl. rokonszenvet a szöveg narrátorának gondolatai iránt avagy, illetve egyszersmind ellenszenvet a beszélővel egyet nem értőkkel szemben.

A hatásos befejezés a szöveg lezártságának, teljességének, egységének élményét nyújtja. A zárás minősége a publicisztikában is éppoly lényeges, mint bármely más típusú próza (például a széppróza) világában. A figyelemkeltésnek is lehet eszköze, hiszen amint megesik, hogy valaki egy-egy regényt úgy kezd olvasni, hogy legelőbb a végét nézi meg, előfordulhat: az olvasó egy-egy újságcikk zárására pillant először, s éppen ez kelti fel érdeklődését az egész írás elolvasására.

A tekintet megragadásának tehát a hatásos befejezés is lehet fontos nyelvi eszköze (egyénként – ha arra oka van –, tipográfiailag is kiemeli a sajtó a befejezést). Következzen néhány hatásos zárás Wass Albert publicisztikájából, kommunikációs funkciók szerint csoportosítva, azaz annak megfelelően, hogy a valóság ábrázolására, leírására, közlésére, az arról való tájékoztatásra, illetve érzelmek, vágyak kifejezésére vagy felhívásra (akarat, kérdések, követelések kinyilvánítására) törekszik-e a beszélő. Illetve az alapfunkciók mellett kiterjed figyelmünk az esztétikai rendeltetést hordozó szövegekre is, végtére is: írásművésztől származnak az idézetek – ekképp tehát mindegyik citátum hordoz magában esztétikumot.

Wass Albert publicisztikai írásainak zárására mindenekelőtt az expresszivitás, a felhívás és a láttató erő együttes jelenléte jellemző. Összhangban a legősibb retorikai követelménnyel: Quintilianus szerint „a befejezésben szabadjára engedhetünk minden érzelmet”, s a zárás nem szólhat „közönséges, köznyelvi és ritmustalan szófűzésű beszédstílusban”. Wass Albert újságcikkeiben előfordul persze az is, hogy mindezek mellett még az ábrázolás is részévé válik a befejezésnek.

Dolgozatunkban a Wass-publicisztika – főleg az emigrációs, s elsősorban a Kanadai Magyarság számára készített írások – befejezésének három leggyakoribb típusa szerinti csoportosításban tekintünk tárgyunkra. Egyszersmind arra is emlékeztetünk, hogy a szöveglezárások nagy általánosságban vagy összefoglaló vagy érzelemkeltő jellegűek. Amint az is megesik, hogy egyszerre mindkét jellemzőt hordozzák.

… marad a tiszta búza!

1. Érzelemkifejező funkciót érvényesítő zárások:

A) a múltra és jelenre utaló, metaforikus, allegorizáló érzelemkifejezés, esztétikai és ábrázoló funkcióval is társítva:

Aki laza gyökerű, hitvány gyom volt, azt kitépték a földbehasító éles acélfogak. S marad a tiszta búza!

(Lármafa. Szamosvidék, 1943. június 5.)

B) a jelenre utaló, metaforikus, allegorizáló:

Nem csak szentimentalizmusban, de gyakorlatban is magyarnak lenni ma annyit jelent, mint magányos komondorként védeni egy aklot, melynek se gazdája, se nyája nincsen többé.

(Magyar Szemmel. Kanadai Magyarság, 1967. december 2.)

C) a jelenre utaló s a jövőbe is tekintő:

Hazaárulók akadnak minden időben. De ítél fölöttük a nemzet, és ítélete ellen nincsen fellebbezés.

(Modern hazaárulók. Szamosvidék, 1942. április 4.)

Mi, akik látástól vakulásig munkálkodunk a magyar sors jobbra fordulásán, úgy érezzük, hogy utunk végén szivárványos lobogóval vár reánk egy istenadta, derűsebb jövendő.

(Magyar Szemmel. Kanadai Magyarság, 1966. április 23.)

Sokasodnak a törpék ezen a földön, s az óriások rendre kivesznek.

(Magyar Szemmel. Kanadai Magyarság, 1968. június 8.)

Talán szenilis vagyok, ahogy többen mondják, s elveim, nézeteim, gondolkodásmódom idejét múlta. De még ha ketrecbe zárva mutogatnak is majd, mint utolsó bölényt, akkor sem lehetek más, mint aki vagyok: nemzeti érzésű, makacs magyar, aki inkább elpusztulok, semhogy kegyelemért könyörögve elismerjem, hitem és meggyőződésem ellenére, hogy az ezeréves magyar hazához másnak több jussa van, mint az én fajtámnak, a magyarnak!

(Magyar Szemmel. Kanadai Magyarság, 1971. május 30.)

… ki a legény a gáton?

2. Felhívó befejezések:

A) direkt felhívás, felszólítás:

Nosza, fiatal szabadságharcosok, a ti próbatételetek esztendeje ez! Markoljátok hát meg a lobogót, s gyerünk!

(Magyar szemmel. Kanadai Magyarság, 1966. február 5.)

B) a közösség tagjaként a közösséghez intézett felhívás:

Az apáinktól átvett magyar örökséget nem csupán megőriznünk és továbbadnunk kell, de gondoskodnunk kell arról is, hogy legyen, akinek továbbadhassuk azt: egy huszonegyedik századbeli Magyarország.

(Magyar szemmel. Kanadai Magyarság, 1967. december 9.)

Keressük meg önmagunkban a magyar karácsonyt, emberek, mielőtt végképp elkárhozik a lelkünk ebben a vásárcsarnokká változott világban.

(Magyar szemmel. Kanadai Magyarság, 1967. karácsony)

Tartsuk észben: egy Megújított Magyar Szövetségre van szükségünk a világ teremtőjével, ha élni akarunk.

(Magyar szemmel. Kanadai Magyarság, 1969. október 11.)

A Szent Korona védelmére össze kell fogjon minden magyar, világnézetre, pártállásra és felekezetre való tekintet nélkül.

(Magyar szemmel. Kanadai Magyarság, 1971. november 8.)

Testvéri érzés és tudat kell legyen az összekötő anyag magyar és magyar között, szerte a világon, ha jót, hasznosat, erőset és maradandót akarunk építeni. Ezzel kell elkezdjük. Nem sallangos politikai jelszavakkal, hanem egymással szemben megnyilvánuló testvéri érzésekkel. Jóindulattal és okos cselekedetekkel. A többi aztán majd jön magától, csak előbb meg kell érdemeljük.

(Magyar szemmel. Kanadai Magyarság, 1971. november 22.)

C) a közösség tagjaként a közösséghez intézett metaforikus-allegorikus felhívás:

Minél több cölöphöz kötözzük a magunk kis magyar tudatát, annál biztosabbak lehetünk, hogy a következő vihar nem sodorja ki a pusztulásba.

(Magyar szemmel. Kanadai Magyarság, 1967. január 21.)

… a szabad égbolt magasába fölvezető lépcsőt egyetlen ember nem képes megépíteni, sem egy elkülönült csoport, bármilyen kiváltságos legyen is. A verem mélyéről ki a napfényre csak együttes erőfeszítéssel juthatunk, koordinált munkával, melyben mindenki egyformán végzi a maga kötelességét, és viseli a munka felelősségének súlyát.

(Magyar szemmel. Kanadai Magyarság, 1967. április 22.)

D) a közösség tagjaként a közösséghez intézett felhívás, ábrázoló analógiával:

… a leghosszabb és legsúlyosabb lánc ereje is csak annyi, mint amennyi erőt a leggyöngébb láncszem képvisel az egységen belül. Segítsük tehát egymást abban, hogy egyformán erősek legyünk!

(Magyar szemmel. Kanadai Magyarság, 1968. január 13.)

E) a közösség tagjaként a közösséghez intézett felhívás, történelmi példával, az ellenpontozás hatását kiaknázó szerkesztéssel:

Mi, magyarok gazdagok vagyunk babérkoszorús és mártírglóriás hősökben, de ez a gazdagság elszegényít, ha hiányt szenvedünk a Deák Ferencekben. Illő tehát és szükséges, hogy tisztelettel adózzunk végre azoknak is, akik nem tűzzel és vérrel, de bölcs megértéssel és békés munkával igyekeznek jövendőt építeni a magyarnak.

(Magyar szemmel. Kanadai Magyarság, 1967. február 4.)

F) a közösség tagjaként a közösséghez intézett, aktualitásból (ember a Holdon) kiinduló, az időszerűséget metaforizáló felhívás, továbbá összefoglaló és egyben érzelemkeltő zárás a következő; ráadásképp itt az ábrázoló, az érzelemkeltő és a felhívó funkció egyszerre érvényesül:

Véreink élnek a Hargita alatt s a Kárpát-medence más tájain, akiknek bajait, gondjait, nyomorúságait úgy elzárta a történelem a civilizált emberi világtól, mintha még a Holdnál is messzebbre lennének tőlünk. Nekünk azt a szellemi űrhajót kell megformálnunk és útjára bocsátanunk, mely a magyar nemzet felkutatására indíthatja el a világ közvéleményét.

Amíg ezt el nem végeztük, addig ne legyen gondunk a Holdra.

(Magyar szemmel. Kanadai Magyarság, 1969. augusztus 2.)

G) kérdve felhívás s egyben tájékozódás:

Nos, hát magyarok: ki a legény a gáton?

(Magyar szemmel. Kanadai Magyarság, 1966. április 9.)

H) kijelentve felhívás ábrázolással társítva, a jövőre is utalva:

Egy jó nádpálca a megfelelő korban és a megfelelő pillanatban többet ér egy ezer oldalt kitevő lélektani tanulmánynál. Amely szülő kellőképpen alkalmazza ezt az orvosságot, az sok fej- és szívfájdalmat megtakarít magának a jövőben, a társadalomnak pedig sok ezer dollárra való bajt, kárt és költséget.

(Magyar szemmel. Kanadai Magyarság, 1968. május 25.)

I) kijelentve felhívás, összefoglaló jellegű zárással:

Le kell vetkőzzük hát a pártoskodások jelmezeit, hogy ezáltal kibontakozhasson bennünk is az Egyetemes Ember, aki a maga embersége által megérdemli azt, hogy jövendője legyen a magyarnak.

(Magyar szemmel. Kanadai Magyarság, 1965. december 18.)

J) kijelentve felhívás, remény-prognózissal:

Talán, ha mindannyian imával ostromoljuk az Egek Kapuját, megnyílik egy napon, s igazságot, életet sugároz alá végül is a magyarok földjére.

(Magyar szemmel. Kanadai Magyarság, 1963. november 15.)

K) a közösség tagjaként a közösséghez intézett kijelentve felhívás, összefoglaló jellegű zárás, jövőbe utalással:

Egyebet nem tehetünk tehát, mint hogy dolgozunk tovább, amilyen keményen csak tudunk, és imádkozunk. S reméljük, hogy ezer magyar ereje és imádsága elegendő lesz ahhoz, hogy fordítson egyet a világ kerekén.

(Magyar szemmel. Kanadai Magyarság, 1969. július 12.)

L) a közösség tagjaként a közösséghez intézett kijelentve felhívás és egyben tájékoztatás, jövőbe utalással:

Ideje, hogy a kútmérgezések, hitelrontások, áskálódások, céltalan kritizálások megszűnjenek közöttünk. Olyan betegségek ezek a magyarság testében, melyeket ha nem vágjuk ki onnan, előbb-utóbb halálunkat okozzák. S ennél céltalanabb és dicstelenebb módon még nem veszett még el emigráció ezen a világon. (Magyar szemmel. Kanadai Magyarság, 1968. június 1.)

M) a közösség tagjaként a közösségre utaló kijelentve felhívás jövőbe utalással, metaforizálva:

Elfeledni azt, ami elválaszt egymástól, s megkeresni azt, ami összetart: ez ennek az emigrációnak a feladata. Ha ezt meg tudja oldani, akkor bármilyen „heterogén” is legyen, a hétfejű sárkényt könnyedén legyőzi.

(Magyar szemmel. Kanadai Magyarság, 1968. június 29.)

N) ima:

S kérjük a Jóistent, hogy adjon végre egymást szerető békességes szívet minden magyarnak, bármilyen nevet viseljen is, és bármilyen szinten töltse is életét.

(Magyar szemmel. Kanadai Magyarság, 1969. augusztus 23.)

… népek országútjává válik újra a Kárpátok koszorúzta csodakert.

3. Esztétikai funkciójú befejezések:

A) az érzelemkifejezés fokozással társul:

Mi úgy érezzük, hogy a magyarságunkat kamatoztatnunk kell idegen földön, nem száz százalékosan, még csak nem is ezer százalékosan, de ennél is jobban, hogy jóvá tehessük mindazt a mulasztást, amit rest szolgák száz éven keresztül, még ha kishitűségük minden jó szándékával is, de a magyar nemzettel szemben mégis elkövettek.

(Magyar szemmel. Kanadai Magyarság, 1964. június 23.)

B) ironikus, illetve hasonlattal élő befejezés, amelyben az ábrázoló és az esztétikai funkció egyesül:

Egység nem azt jelenti, hogy mindenki feladja önmagát, és engedelmesen hozzáidomul valamely hatalmi csoport elgondolásaihoz és világnézetéhez. Ezt az „egységet” már megvalósították a kommunisták odahaza. Az igazi, értékes, produktív és történelemformáló egység olyan, mint egy nagy szimfónia, mely különböző színek és hangok harmóniájából teremti meg a maga sajátos magyar programját a jövendő számára. Erre a harmóniára van szükség, ha élni akarunk.

(Magyar szemmel. Kanadai Magyarság, 1967. június 10.)

C) aforisztikus zárás:

— Következzenek előbb a szövegszövetből kiragadva is világos üzenetet hordozó, önálló aforizmákként is tekinthető befejezések:

Aki a következményt formálja, azé a jövendő. Aki pedig rest arra, hogy a maga igazáról fennszóval beszéljen, az megérdemli, hogy eltapossák a csalók és a hazugok.

(Magyar szemmel. Kanadai Magyarság, 1964. április 11.)

Semmi sem lehetetlen azok számára, akikben megvan az akarat, a tetterő és a tisztánlátás, mely megjelöli az irányt és az utat, mely odavezet.

(Magyar szemmel. Kanadai Magyarság, 1965. november 20.)

A ki nem mondott vád mélyebb sebet éget, mint a legizzóbb vádbeszéd, mert nem ébreszti föl az ellentmondás ösztönét, hanem a lélek mélyére bízza az ítéletet.

(Magyar szemmel. Kanadai Magyarság, 1966. július 30.)

… tettekre csak azok képesek, akiknek a lelkében van bátorság és erő. Akikben a cselekvő jó szándékot nem nyomja el az öncélú restség. Az ilyen emberek jövendőt teremtenek a pokol fenekén is a maguk nemzetének, és csak az a nemzet vész el, melynek fiai feladják a harcot.

(Magyar szemmel. Kanadai Magyarság, 1967. január 28.)

Bármilyen jó ügyet szolgáljon is egy diktatúra, szabad emberek világában létjogosultsága nincsen.

(Magyar szemmel. Kanadai Magyarság, 1967. április 15.)

… életünk maradandó értékét az szabja meg, hogy mit tettünk az igazságért. (Magyar szemmel. Kanadai Magyarság, 1967. augusztus 5.)

… minden életképes tömeg ki tudja termelni a maga hivatott vezetőit, de a vezetők egymagukban nem képesek a semmiből cselekvésre kész tömeget teremteni.

(Magyar szemmel. Kanadai Magyarság, 1967. november 25.)

Vannak érzések, elgondolások, amiket az ember nem kukorékol szét a nagyvilágba. Csak az oroszlán engedheti meg magának, hogy éhségét a világba bődülje, mielőtt vadászni indul. A férfiember hallgat és cselekszik, s céltudatosan halad előre a maga kitűzött útján, lépésről lépésre.

(Magyar szemmel. Kanadai Magyarság, 1968. február 17.)

— Az alábbi aforisztikus zárásokat a beszélő megfejeli aktualizálással, illetve a jövőre való utalással:

És most, hogy idáig eljutottam, már felelhetek őszintén és becsületesen: egységes a magyarság akkor, ha minden magyar emberebbé lenni igyekszik, hogy ezáltal magyarabbá váljon. Otthonán keresztül szolgálja hazáját, s minden akadályon keresztül igaz jószándékkal törekszik a közös cél felé.

És a cél ugyebár egyszerű: hogy békességben, s igazságban éljünk mindnyájan egy födél alatt. S kiket egyformán ver a zivatar, egyformán süssön azokra a nap is.

(Nyugat, 1940. 12. szám – december 1. – E számban a folyóirat Egységes magyarság címmel jelölt körkérdésére öt válasz, öt írás található, Wass Albert esszéjét a IV. számmal jelölték.)

Szobrok ledőlnek, épületek összeomlanak, de az írásban lefektetett igazság örökre él. Ehhez viszonyítva kicsinyes emberi torzsalkodásaink még az utca poránál is mulandóbbaknak tűnnek, amit máról holnapra úgy elfúj a szél, hogy nyoma sem marad.

(Magyar szemmel. Kanadai Magyarság, 1969. november 8.)

— Van, hogy az esztétikai funkciót a felhívóval társítja a clausula. S összefoglaló jellegű is egyben a befejezés: a szöveg egyes részei közötti kapcsolatot is megteremti a kommunikáció, hiszen a zárás visszautal a szöveg előző egységeinek valamelyik gondolatára. S itt az aforizma beleszervesül a szövegkörnyezetbe, azzal együtt válik világossá:

Tudjuk, hogy itt, Amerikában együtt van mindaz a tehetség és energia, mely ezeknek a szükségeknek a fedezésére hivatott. Kérdés csak az, hogy meddig hagyjuk parlagon heverni. Főképpen pedig elérkezett újra az idő, amikor az Írástudókat meg kell vizsgáljuk magyar szemmel, a történelem ítélőszéke előtt s ráébresszük őket annak tudatára, hogy kötelesség nélkül nincsen élet. Az Úristen ezt a kettőt egy darabban mérte ki.

(Magyar szemmel. Kanadai Magyarság, 1966. április 2.)

A szerző itt az ezeknek névmással visszautal például az előző bekezdésben említett alábbi gondolatra: …szükségünk van olyanokra, akik Szabó Dezső regényeit angolra képesek átültetni.

D) aforisztikus zárás, bibliai allúzióval:

… minden isteni alaptörvény az egyszerű matematika szabályait követi, és ha igaz volt egyszer, hogy Nagypéntek nélkül nem volt Föltámadás, akkor igaz ezerszer is, és ugyancsak a matematika szabályai szerint, hogy nincsen Nagypéntek Feltámadás nélkül.

(Magyar szemmel. Kanadai Magyarság, 1967. február 11.)

E) történelmi prognózist adó aforisztikus zárás, metaforizálva-allegorizálva:

A magyar nemzet jövendője odahaza dől el, de hogy milyen irányba dől, az a határokon kívüli szelek járásán múlik.

(Magyar szemmel. Kanadai Magyarság, 1967. január 7.)

F) bibliai idézettel nyomatékosított, aktualizált zárás:

Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk? Bizonyára senki.

(Magyar szemmel. Kanadai Magyarság, 1964. június 9.; igehely: Róm 8, 31)

— Ugyanez a gondolat egy kissé módosított szövegváltozatban:

S ha Isten velünk, kicsoda ellenünk? Senki, bizonyára senki.

(Magyar szemmel. Kanadai Magyarság, 1967. július 1.)

Nem elég, ha csak ráköszönünk egymásra a megszokott szavakkal: „Adjon isten boldog új esztendőt!” Mert Isten szándéka üres szavaktól nem változik javunkra. Ha valóban „boldog új esztendőt” várunk, akkor teljesítenünk kell elébb az isteni parancsot: „Szeresd felebarátodat mint önmagadat, s szeresd nemzetedet önmagadnál is jobban!”

Adjon az Úristen erőt, egészséget minden derék magyarnak, és a magyar szívekbe egymás iránt való hűséges szeretetet!

(Magyar szemmel. Kanadai Magyarság, 1970. december 15.)

G) idézet aktualizálása, tájékozódással, felhívással, megfejelve aforizmával:

„Nem szül gyáva nyulat Núbia párduca” – hirdette egykor a költő, s késő utóda ma fölteszi a kérdést: „nyulak vagyunk-e, vagy párducok?” S hogy elejét vegye a hősi csatákra hivatkozóknak, hozzáteszi még: dicsőséges tett meghalni a hazáért, azonban élni érte százszorta nehezebb!

(Magyar szemmel. Kanadai Magyarság, 1968. szeptember 14.)

H) idézet aktualizálása, ábrázolással és aforizmával kombinálva:

Vagyunk elegen magyarok, akik még magyarok vagyunk. S Berzsenyi igazát nem csupán magunkévá tettük, de részben már be is bizonyítottuk: „Nem sokaság, hanem lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat…”

(Magyar szemmel. Kanadai Magyarság, 1967. június 17.)

I) idézet aktualizálása, felhívással és aforizmával kombinálva, csattanóval lezárva:

Bethlen Gábor híres jelmondata: „Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?” semmit sem vesztett igazságából az évszázadok alatt. Észben kell tartsuk azonban azt is, hogy Isten csak akkor lehet velünk, ha mi is vele vagyunk. Ez pedig azt jelenti, hogy Istennel szemben álló „sátáni erőket” nem szabad megtűrjünk sem magunkban, sem magunk körül. Legkevésbé pedig a templomainkban. (Magyar szemmel. Kanadai Magyarság, 1969. szeptember 20.)

A jelmondat hátteréről idézzük Szekfű Gyula történész Bethlen Gábor c. könyvének végét: „Végrendeletét még Váradon írja alá, [1629.] november elsején, a hét vármegye dolgában fáradozva, azután siet haza, utolsó útja Kolozsváron, Tordán át Enyedig tart, ahol november 15-én délelőtt már nem tud beszélni, tollat és papirost kér és ezt a két sort írja rá: »Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk? Senki sincsen, bizonyára nincsen.« Egy óra múltával nem élt többé.”

J) közmondásszerű zárás: a szemléletességnek ez az eszköze az érvelés feladatát is el tudja látni, alkalmas a mondanivaló kifejtésének indítására, de még inkább helyén van a zárásban, az összegzésben; ez a mondatértékű szólásmondás, ha jól kiválasztjuk, az egyéni gondolatsorra a közösségi bölcsesség és tapasztalat pecsétjét üti:

A világ közvéleménye megérett arra, hogy jó szándékkal és megfelelő irányításra hozzákezdjen a magyar nép ellen elkövetett bűnök jóvátételéhez. Viszont a magyar emigráció rátermettségén és pártviszálykodásokon felülemelkedni tudó, önzetlen magyarságán múlik, hogy rámutasson az első kezdeményező lépések lehetőségeire, és felhívja a világ irányítóinak figyelmét arra, hogy aki holnap célba akar érni, az ma kell elinduljon.

(Magyar szemmel. Kanadai Magyarság, 1964. március 21.)

Itt szólunk Wass Albertnek egy jellegzetes nyelvi fordulatáról. A kell ige főnévi igenévi alanyán személyjel utalhat a cselekvő személyére: el kell indulnia. E választékos forma mellett azonban él a mellékmondatszerű, mondatátszövődéssel (kell, hogy elinduljon és el kell indulnia) létrejött el kell(,) hogy induljon és az ebből rövidült, kissé népies, főleg az erdélyi magyarok nyelvében gyakori a kötőszó nélküli változat, az el kell induljon szerkezet is (ez az úgynevezett kettős állítmány). Például az előbb idézettekben: …aki holnap célba akar érni, az ma kell elinduljon.

K) köznapi népi szóhasználattal élő és indíttatású példát metaforikusan alkalmazó befejezés:

Legyünk tisztában azzal, hogy magyar egység nem lesz addig, amíg az ocsút ki nem rostáljuk a búza közül. S ennek a rostálásnak az ideje nagyon is elérkezett.

(Magyar Szemmel. Kanadai Magyarság, 1969. szeptember 27.)

L) fikciós parabolisztikus – és részben allegorikus – lezárás, a tájékozódó kommunikációs funkciót csattanóként alkalmazva:

Tegyük fel, hogy ma éjszaka egy rablócsapat rátámad a házunkra. Engem megölnek a rablók, legidősebb fiammal együtt, a házat elfoglalják, és családom életben maradt tagjait láncra verve dolgoztatják a pincében. Egyik fiamnak azonban sikerül elmenekülnie. Idegenben bujdosik, rendre meggazdagszik, és sok esztendő múlva egyszerre csak szép, díszes betűkkel nyomtatott meghívót kap a házunkat bitorló haramiáktól. A meghívás házépítő nagyapám százéves születésnapjának megünneplésére szól.

Elfogadjuk-e tőlük a meghívást?

(Magyar Szemmel. Kanadai Magyarság, 1969. augusztus 30.)

M) történelmi példával intő (parabolisztikus) lezárás:

Úgy vizsgálja meg hát önmagát mindenki, aki magyar, hogy ha nem álljuk meg a próbát, nem csak magunk lelkét veszejtjük el ezzel, de odavész Attila s Árpád öröksége is, s népek országútjává válik újra a Kárpátok koszorúzta csodakert.

(Magyar szemmel. Kanadai Magyarság, 1967. május 6.)

N) csattanós, humoros befejezés:

A magyar tanszék létkérdés ma már, s ne várjunk megvalósításával addig, amíg késő. Mit ér ma már az inkáknak és az aztékoknak az, hogy az egész világ tud róluk?

(Magyar szemmel. Kanadai Magyarság, 1964. július 23.)

Bármilyen fáradságos legyen is, minden szülőnek elemi kötelessége kell legyen, hogy az örökölt értékeket épen és tisztán továbbadja gyermekeinek, még akkor is, ha fejlődésének forrongó korszakában az a gyermek inkább majom kívánna lenni, mint ember.

(Magyar szemmel. Kanadai Magyarság, 1969. június 14.)

* * *

Wass Albert publicisztikai írásainak befejezései, láttuk, rendkívül szemléletesek, nagy a láttató erejük. Ezzel a tulajdonságukkal eleget tesznek a szöveglezárás klasszikus követelményének, mely szerint a peroratio szavatolja az emlékezetbe vésést.

Végül: nem tudom, megfigyelték-e: ezek az idézett cikkbefejezések egyszersmind kirajzolják, körvonalazzák: mint gondolkodott, mit tartott Wass Albert a magyarság múltjáról, jelenéről és jövőjéről. És: az ember eszményi magatartásáról. Mert mint az Egységes magyarság című, idézett esszéjében írta: „…egységes a magyarság akkor, ha minden magyar emberebbé lenni igyekszik, hogy ezáltal magyarabbá váljon.”

* * *

Az idézetek forrásai, felhasznált művek:

A 3. pontban, az Esztétikai funkciójú befejezések F. pontjában (és azután is) a Bibliából idézett mondatot a „Pál Apostolnak a Rómabeliekhez írt levele” tartalmazza (8,31); Károli Gáspár fordításában pontosan így hangzik: „Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?”

Marcus Fabius Quintilianus: Szónoklattan. Kalligram, Pozsony, 2009

Szekfű Gyula: Bethlen Gábor. Magyar Szemle Társaság, Budapest, 1929

Wass Albert: Józan magyar szemmel. I–II. Kráter Kiadó, Pomáz, 2002

Wass Albert: Magyar számadás. Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2006

Wass Albert: Magyar szemmel I–III. Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2007