Hamvas Szilárd: Itt írja alá!

– Valójában miért jelentkezett a játékra? Hírnévre vágyik, pénzre, vagy szeretne közelebb kerülni a vezetőkhöz?

– Hmm… Egyik se.

– Akkor?

– Unalom.

– Unalom?

– Igen. És persze kíváncsiság.

– Azt tudja, hogy mire vállalkozik?

– Részben. Legalábbis azt hiszem.

– Az egyik legfontosabb, hogy 3D-ben fog mozogni, ebből nem is tud kitörni, az idő csak egy irányba folyik, nincs lehetőség ugrálni az idősíkok között.

– Igen. Ezt hallottam, meg láttam is a műsorban. Viccesnek tűnik, de gondolom, nem az.

– Egyáltalán nem.

– Ha esetleg nem bírom, hogyan tudok kilépni?

– Egyrészt, ugye, lehetséges, hogy a véletlen generátor az Ön nevét dobja ki, és akkor kész, egyszerűen kiesik. Ott úgy mondják, meghal. Az is megtörténhet, hogy a nézők szavazzák ki, és akkor vége a dalnak, jöhet vissza. Ez többnyire betegség. Néha baleset, vagy nagyon ritkán, ha a rendezők vért akarnak, akkor tömeggyilkosság áldozata lesz. Ez többnyire egy jó kis izgalmas háború keretében történik.

– Szereti a háborút?

– Igen, a középkori háborúkat élveztem. Jó volt nézni, ahogyan püfölték egymást, fröcsögött a vér, törtek a csontok, aztán reggel a csatamezőn jöttek a győztes csapat tagjai dárdával leszurkálni a földön fetrengőket. Viszont amióta puskával vadásznak egymásra, az már nem olyan izgalmas. Akkor már az MMA harcosok bunyói jobbak.

– Igen, az kicsit olyan gladiátoros. Csak most már nem rabszolgák játsszák. Nekem ez kicsit fura.

– Na, de vissza a kicsekkoláshoz. Az is előfordulhat, hogy végig játékban marad, de elhasználja a hordozóját, és akár akar, akár nem, kiesik a játékból. Van, aki nem figyel a hordozójára, akkor a hordozó hamar elkopik. De járhat úgy is, hogy éppen hibás darabot kap.

– A hibás hordozóra nincs garancia?

– A hordozó minőségét a véletlen generátor határozza meg, a maga feladata, hogy karban tartsa.

– Az is egy opció, hogy szándékosan tönkre teszi a hordozóját, ez kicsit lassú út a kilépéshez, de rövid úton is kiléptetheti önmagát. Legegyszerűbb módja ennek az úgynevezett öngyilkosság. A férfiak szeretik magukat felakasztani, a nők inkább a gyógyszert választják. Bár ne feledje, a játékostársai arra vannak trenírozva, hogy mindent megtegyenek annak érdekében, hogy a játékban tartsák.

– Tényleg?

– Fura, de így van. A játékosok nem engedik egymást csak úgy kilépni. Ha ezt a „mentsük meg Willy-t” ki akarja játszani, legjobb, ha elintéz pár embert, akkor bízhat benne, hogy a játékostársai magát is kiléptetik. A legtöbb helyen. Bár épp a közelmúltban történt egy Norvégia nevű helyen, hogy egy játékos rengeteg gyereket megölt nagyon mocskos módon, a játékostársai mégsem léptették ki.

– Ebbe nem tudnak a rendezők beleszólni?

– Bele tudnának, de nem akarnak. Nem is annyira a nézők, mint inkább a kutatók szempontjából érdekes megfigyelni, ahogy egyik gondolkodás váltja a másikat. A toleránsakat mindig megeszik végül az agresszívak. Az eredeti játékszabály ugyanis arra volt kitalálva, hogy kis csoportok tagjai együtt dolgozva segítsék egymást és legyőzzenek más csoportokat. Ez sokáig e szerint ment, hibátlanul követte mindenki a játékszabályt. Régen, ha valaki ki akart csekkolni, egyszerűen csak nekiment egy ellenséges csapat játékosainak, és ők kiléptették. Viszont az utóbbi időben elkezdtek nagy csoportok keresztbe-hosszába jótékonykodni egymással, viszont kis csoporton belül meg előbukkan az agresszió, és hátba szúrják egymást.

– Értem. Azt, hogy hol lépek játékba, tudom befolyásolni? Van például nagyobb nevezési díj, vagy ilyesmi?

– Nem. Ez ellene van a játékszabálynak. A véletlen generátor határozza meg, melyik helyen, melyik csoportban, milyen hordozóban lép valaki a játékba. A feladat: ebből a helyzetből kihozni maximumot.

– Ezt hogy érti? Mi a cél? Ki nyer?

– Hát, az már nyeremény, ha a nézők nem szavaznak ki valakit ideje korán, ha megússza, hogy a véletlen generátor kidobja, és a kicsekkolók sem rántják magukkal. Utána a lényeg, hogy élvezze. Egyéb cél nincs. Ha élvezhető a játéka, megnyerheti a közönségdíjat, de azt csak itt tudja meg, amikor visszatért. Ha a főnökök is imádják nézni, akkor bekerülhet a főnök körüli sleppbe, esetleg beválogathatják a rendezői stábba.

– Nagyon köszönöm a felkészítést.

– Nem tesz semmit. Ja, azt elfelejtettem mondani, hogy ebből az egészből semmire nem fog emlékezni odaát a 3D-ben. Különben elronthatná a játékot.

– Tessék?

– Hallotta. Na, megy vagy nem?

– Hűha. Erre nem számítottam.

– Tudom, erre általában senki nem számít. De a szabály, az szabály. Visszalép?

– Nem. Megyek.

– Akkor itt írja alá!