Tanulmány

február 14th, 2026 |

Vihar Judit: Az Ezer magyar haiku című antológia japán nyelvű kiadásáról

A 2010-ben a Napkút Kiadónál megjelent Ezer magyar haiku című kötet japán nyelvű kiadását az Oszakai Expo ideje alatt a Magyar Pavilonban és a tokiói Liszt Intézet Magyar Kulturális Központban mutattuk be 2025. áprilisában. Először Szentmártoni János Művészetért és Közösségi Művelődésért felelős helyettes államtitkár vetette föl, hogy ez a könyv a 2025-ös Oszakai Világkiállítás Magyar pavilonjában a japán vendégek számára remek ajándék lenne, a kultúrájuk szerves részét képező haiku műfajának gyökerei miatt.

A kötet magyar változata még akkor jelent meg, amikor Pécs volt az Európai Unió fővárosa és ott Világ Haiku Fesztivált rendeztünk szép sikerrel. Összeállítására Szondi György, a Napkút kiadó akkori igazgatója kért fel. A kiadvány elsőként vállalkozott arra, hogy a nálunk a 20. század 80-as, 90-es éveiben meghonosodott és népszerűvé vált költői műfaj magyar alkotásaiból gazdag válogatást nyújtson. Az általam összeállított és tanulmánnyal ellátott könyv 284 magyar költő alkotásait mutatja be határon innen és túl. Utóbbiak közül úgy a szomszédos országokban élőkét, amint a távoli földrészeken anyanyelvüket máig őrzőkét.

Eddig általában olyan hagyományos haikuantológiák jelentek meg még akár Japánban is, amelyek a négy évszakról szóltak. A magyar költők azonban nem csak ebben a klasszikus tematikában írnak, a modernebbeknek is akadnak szép számmal követői. Ebben a gyűjteményben 25 témában olvashatunk verseket, közöttük olyan, nálunk gyakoriakkal, amilyenek például a hazaszeretetről, a borról, a karácsonyról szólók.

Az Ezer magyar haiku kötet első nagy témakörébe azok a haikuk kerültek, amelyek még követik a klasszikus japán haiku hagyományait, vagyis az évszakok rendjét. Az „Évszakok” a hagyományos haikukat tartalmazó ciklus címe. Öt csoportba soroltuk őket, hiszen a japánok legnagyobb ünnepe, az újév önálló kategóriát képvisel. Az újévi haikukat követi a tavasz, nyár, ősz, tél hagyományos sorrendje. A ciklus elején és végén haikufüzért (japánul renku) olvashatunk, amely az egész esztendőt felöleli. Ezekben az évszakokról szóló haikukban találunk olyanokat is, amelyek bárhol a világon íródhattak volna, ahol a négy évszak váltakozása jellemzi az éghajlatot. Így a cseresznyevirágzás, a pacsirta hangja, a holdfény, a hóhullás gyakori témája ezeknek a verseknek. A japános hangulat különösen Bakos Ferenc (1946–) haikujában érezhető:

Tavasz

Jégcsap-olvadás –
fűzfám alá, ha jönnél,
csak esernyővel!

Magyaros sajátosság azonban bőven akad: sok haikuban olvashatunk katicabogárról, ugrándozó verébről. Jellegzetes modern magyar haiku Beney Zsuzsa (1930–2006) régi otthoni teleket idéző, álomszerű költeménye, amelyben a költőnő szabadon bánik a szótagszámmal:

Birsalma illata, tűzropogás.
Otthon. A tél ködében
Eltűnő.

A magyar haiku az idők során sajátosan magyar arculatot vett föl. Bizonyos esetekben a formája változott, máskor tartalmi jegyei alakultak át, de olyan haikukat is olvashatunk, melyek mind formai, mind tartalmi szempontból magyar jellegzetességekkel rendelkeznek. A japán haiku-ritmust, az első és ötödik szótag hangsúlyát kevesen tartják be. Ehelyett az ittenieket alkalmazzák. „A haiku öt szótagos sorait költőink egyrészt az öt szótagos magyar ütemmel, másrészt az antik időmértékes adóniszi kólonnal érzik rokonnak, már csak azért is, mert az ötszótagos magyar ütemet is gyakran mérik az adóniszi kólon ritmusára” – írja Szepes Erika (1946–).

A második témakörben azoknak a halhatatlan költőinknek a verseit gyűjtöttük egybe, akik még nem haikukat, inkább haikuszerű költeményeket írtak, hiszen akkor még a haikuról nálunk nem is lehetett hallani. Magyarországra egyébként a haiku nem keletről érkezett, hanem nyugatról, az angol, a francia költők versei ismertették meg velünk.

Radnóti Miklós (1909–1944) két-háromsoros verseit például nem nevezte haikunak, bár valójában azok voltak:

Fázol? Olyan vagy, mint
hóval teli bokron az árva madárfütty.

Miért mondhatjuk haikuszerűnek ezt a költeményt? Bár a szótagok száma nem egyezik a haikuéval, a sorok végéről viszont hiányzik a magyaros verselésre oly jellemző rím. Mégis tartalmi szempontból annak érezzük: nem csak azért, mert van benne évszakszó, hanem azért is, mert a költemény szokatlan, váratlan befejezéssel zárul. A vers eleje és vége között a haikura jellemző ellentét feszül.

Vihar Béla (1908–1978) költészetében a lírai hangnem bölcseleti gondolatokkal párosul. Nála is érezhető a haiku és európai testvére, az epigramma közelsége, amelyet különösen a költemény végének csattanója mutat:

Ketten vagyunk a születésnél,
ketten vagyunk a szerelemben,
csak a halálban egyedül.

A haiku pillanatnyiságát, az itt és most feszülő hangulatát érzékelteti Weöres Sándor (1913–1989) haikuszerű verse:

Nézd: az éji hold
erkélyrácson fönnakadt.
Újra nézd: már nyoma sincs.

Pilinszky János (1921–1981) versének feszessége, meglepő fordulatai adják a haikuszerű hangulatot. A néhány szóból csupán jelzéseket kapunk az átélt nehéz korszakokról, s képzeletünkben megpróbáljuk megérteni és átérezni a szinte krisztusi szenvedést.

Négysoros

Alvó szegek a jéghideg homokban.
Plakátmagányban ázó éjjelek.
Égve hagytad a folyosón a villanyt.
Ma ontják véremet.

Ezekre a versekre is igaz, amit a híres japán haikuköltő, Macuo Basó (1644–1694) mondott: a haikut kétszer kell elolvasni, egyszer, hogy megértsük, s utána még egyszer, hogy meg is érezzük.

Petri György (1943–2000) haikuszerű verse éppen ellenkező felépítésű, mint Pilinszkyé: már az első sor meghökkenti az olvasót, s aztán ennek ellentéteként hétköznapi, megszokott fordulatok következnek:

Kivándorol egy ország önmagából?
Megjött a villamosod.
Siess. Szerbusz.

Érdekes megfigyelni, hogy a magyar haikukban az évszakokon túl feltűnnek a következő témák, a napszakok is, főként a hajnal és az alkonyat, az este szerepel bennük. A délelőtt, a dél, vagy a délután úgy tűnik, nem alkalmas az ihletet adó haikupillanatra. A közelgő éjszakát személyesíti meg haikujában Zalán Tibor (1954):

Tigrisek lépte
Puhán és fenyegetőn
Közeleg az éj

A „Szerelem” című ciklus örök téma, számos költőnk szólal meg benne. Az egyik legszebb, ugyanakkor finom iróniával teli szerelmi vallomást Fodor Ákostól (1945–2015) olvashatjuk:

Vallomás

úgy szeretem, hogy
nagykabátban is vágynék
vele – aludni

Fodor Ákos haikuiról általában elmondható, hogy verseit a közép-európai sors vállalása miatt érzett komor bölcselet, fájdalmas pesszimizmus hatja át. Címet is ad haikuinak, – mint sokan mások is, bár a japán haikunak ez nem sajátja – sőt ezek a címek haikui szerves részei, gyakran hívószói. Fodor Ákos haikuinak másik jellegzetessége az úgy nevezett frázismondatok kifordítása, amelyek így új, meglepő fordulatot nyernek. Meglepő szóalkotásai még inkább gondolkodásra késztetik az olvasót, fokozzák költeményeinek felrázó hatását.

A megdöbbenés erejével hat Dalos Rimma (1944–) szerelmes haikuja. A kettős anyanyelven író költőnő esetében nem tettünk különbséget, magyar és magyarra fordított haikui is szerepelnek japánul az antológiában:

Én nélküled

Én nélküled: én vagyok.
Mint az a nő a zuhanyban,
a levágott mellű.

(Fordította: Petri György)

A következő téma az erotikus haikukat mutatja be, egyik jellegzetes szép példája Villányi László (1953–) egy költeménye, a Hármasok közül az utolsó:

Szétnyíló szilva
nyelvem puha húshoz ér
lélegzet szakad.

Az „Élet és halál” témájú haikuk közül Szabó Aida (1951–) haikuját emeljük ki:

Csilingelve fut
az élet, vége mégis
csak harangkongás.

A következő ciklusban a haikuk a gyász fájdalmát fejezik ki, így Utassy József (1941–2010) haikuja a költő fiának halálára íródott:

Gyászéj

Akkora hold van,
recseg-ropog a mennybolt.
Fiam a földben.

Igen jellegzetes az epigrammára emlékeztető haiku, melynek komoly gondolati mondanivalója van. Mint említettük, az epigramma rövidségével rokonságot éreznek a magyar költők és a haikuba is bölcseleti tartalmat visznek. Az erdélyi költő, Kányádi Sándor (1929–2018) jelentős műfordító, de maga is írt haikukat, melyeket rövidségük miatt körömverseknek nevezett. Vannak két körömre írt haikui, melyek két haikuból állnak, vannak három körömre írt haikui, melyek háromból, s vannak sámánkörömre írt haikui, melyek hat haikuból állnak, a táltos sámánok hat ujjára utalva. Kányádi haikui gyakran a keserű múltat, a kelet-európai szenvedést idézik fel:

Lesz-e majd torok
elüvölteni, amit
most elhallgatunk?!

A magyar költőnők közül Gergely Ágnes (1933–) kiváló formaművész, igazi poéta doctus. Gazdag lírájában a limerick mellett sokszor jelen van a haiku is. Az axiomatikus tömörség és a meglepő fordulatok jellemzik mérnöki pontossággal megrajzolt, filozofikus írásait:

Küszöb küszöbre.
Beljebb senki nem jutott.
Még a remény sem.

Az idő viszonylagosságának gondolatát sok haikuban megtaláljuk. Bornai Tibor (1955–) haikuiban sokszor van jelen a humor. Az idővel kapcsolatban az összefüggésekre hívja fel a figyelmet.

Lebegünk

Ha változtatsz a
jövőn, változik a múlt
is. Csak most van.

Szép példa a múlékonyságra-mulandóságra Tandori híres haikuja:

Kavafisz-haiku

Már fél három!
Milyen hamar
elmúlt egy év.

Különböző vallásokról szóló haikukat köt egy csokorba az istenes haikuk ciklusa, melyben természetesen a legtöbb vers a kereszténységgel kapcsolatos, így Andrassew Iván (1952–2012) haikuja is:

Fia lóg a fán.
Néha Isten erre jár.
Sír, mint egy gyerek.

Külön csoportba kívánkoztak a hol boldog, hol magányos karácsonyoknak emléket állító haikuk. Átütő erejük kifejezi, hogy talán ilyenkor a legnehezebb elviselni az egyedüllétet. Példaként azonban hadd álljon itt egy kristálytiszta betlehemes haiku Dékány Dávid (1988–) tollából, aki él az ebben a műformában megszokott szójátékkal is:

Haikurácsony

hol volt hol nem volt
egyszer egy fiú s annak
három királya

A hazaszeretet haikui is megszólalnak, akár apokaliptikus képek során át, akár a történelmi múltra hivatkozva, akár nemzeti értékeinket bemutatva. Szepesi Attila (1942–2017) haikufüzére, melyből egy haikut ragadnánk most csak ki, s amely még a haza hangjait is megidézi:

Hamu a szélben.
Szavakká foszlott szárnyak.
Messzi kolompszó.

Hol bánatos, hol vidám, hol meg dühös haikuk szólnak a borról ahhoz igazodva, kire, milyen hatással van az ital. Kirilla Teréz (1972–) a bor csodás, kábító erejéről szól:

Almafavirág
pora hullt poharamba.
Parázslott a bor.

Természetesen a fájdalom érzésének is hangot adnak a költők, gyakran van jelen a panasz. Csepregi János (1980–) a lassan már népbetegségnek tűnő rák miatt szenvedő ember állapotát írja le:

Kemoterápia

Gyógyító savak
Egy csepp se vesszen kárba…
Marná a padlót…

A költőt, az alkotót arra ítélték, hogy a versíráskor magányos legyen, csak a papírlappal, vagy a számítógép képernyőjével tud szembenézni. Czirmay Szabó Sándor (1950–) még társával együtt is egyedül érzi magát:

Hozzád menni félek
már karodban is
rámtalál a magány

Általában sokkal gyakrabban találkozunk a magyar haikukban negatív érzelmekkel, mint pozitívokkal. A félelem, a szorongás sokszor rátalál a költőkre. Domonkos Marcell (1982–) a nagy covid járvány idején foglalta haikuba érzelmeit:

Új vírushullám –
csőrében maszkkal száll le
a békegalamb

Talán a legszínesebb, a leggazdagabb az „Idegesség”, a szorongás témájára írt haikuk ciklusa: betegség, kórház, alkoholizmus, depresszió, a mélyszegénység gondjai törnek fel ezekből a versekből. A panasz szava ez még akkor is, ha arról szól a vers, hogy a világhálón csüngünk, vagy ha ijedten az ezredvéget várjuk, vagy akár a város fogsága kínoz bennünket. Turczi István (1957–) haikuja így vall erről:

Nincs tér, nincs idő.
Isten penészes szeme
vakablakra néz.

Hasonló érzés szólal meg Géczi János (1954–) haikujában:

harmatcsepp hintál
a telefonkábelen
most lehallgatnak

A város rengetegében élő költők szeretnének megszabadulni az embereket fogva tartó pörgéstől, miközben keresik a nyugalmat. Természetesen ezt lehet humoros formában is felfogni, ahogy saját haikumban megpróbáltam:

Havas utcakép,
unom már a latyakot,
hol a pálinka?

Természetesen a harcban életüket feláldozó katonák is szerepelnek a magyar haikukban, így Habos László (1963–) pontos képet ad a háborúk borzalmairól:

Lánctalp taposta
orgonavirág sikolt,
füst takar Napot.

Különböző szép vagy ijesztő látomásokkal teli álmok jelennek meg képek formájában a haikukban. Kántor János Kurszán (1941–2017) haikuja a halál visszafordíthatatlanságáról szól:

Titkos csillagról
álmodok, mely elrepít
rég holt anyámhoz.

Feltétlenül meg kell említeni a japán haiku humoros változatát, amelynek neve kjóka, azaz bolondvers, amely a haiku régi hagyományait megőrizve vált népszerűvé. A magyar haikuköltők is gyakran írnak humoros haikukat. Jó példa erre Szlafkay Attila (1953–) haikuja:

Már ifjan

Fogához verte
a garast. Kitört. Fogorvos
lett belőle

A humoros japán haiku másik neve szenrjú, amely eredetileg Karai Szenrjú (1717–1790) japán költő nevéből keletkezett, aki e műfaj sikeres művelője volt. Az éles szarkasztikus humor jellemzi ezeket a költeményeket, melyek görbe tükröt tartanak az olvasó elé. Keserű iróniába mártott tollal írt szenrjút Tímár György (1929–2003) mintegy fricskát nyomva a halál orrára:

A hiúság fölöslegességéről

Utánam nagy űr
támad majd. De előttem
nagyobb, esküszöm.

Haikuköltőink próbálkoznak japán témákkal is, megidézve a japánkerteket, a bonszaiokat, a cseresznyevirágzást, az ikebanát, a szaké ízét, a szamurájok világát, a japán fametszeteket, a zen buddhizmus gondolatait, a szumóbirkózást, de egy pettyes kimonóba öltözött katicabogár is feltűnik az egyik versben. Terebess Gábor (1944–) haikuja getában, magastalpú japán fapapucsban tipegő gésát idéz meg:

Facipőd nyomát
hóval lepi be a tél –
hogy találsz haza?

A sok rímes és rímtelen játék olyan hatást kelt, mintha a haikuköltők sms-eket, vagy akár honlap címeket küldözgetnének olvasóiknak az internetről. Többen címeket is írnak a haikukhoz. Költőink szinte lubickolnak a haiku formai bűvöletében. Gyakran alkalmazzák az áthajlást a haikuban, a haikufüzérben, amelyre pedig a japán költészetben alig akad példa.

A távol-keleti és a nyugati költészet között talán a költői szerep vállalásában van a legnagyobb különbség: a japán versben a költő soha nincs jelen, hanem tudatosan visszahúzódik. Nem a háttérbe vonul, inkább a természetben akar elmerülni, azzal örökre eggyé válni, a mindenség részesévé lenni. A nyugati költemény hőse viszont – kimondva, vagy kimondatlanul – mindig maga a költő. Nézzük csak meg azokat a magyar haikukat, amelyekben költőjük felfedi kilétét és nyíltan vállalja sorsát. Ezeket a verseket a „Haikuköltő” című ciklusban találhatjuk meg. Összegyűjtöttünk néhány olyan kifejezést ezekből a haikukból, amelyek ezt bizonyítják: „én”, „pergő szavaim”, „büszkeségem”, „szívem lágya”, „nincs már erőm”, „széthulltam”, „síromon”. Példaként ebből a ciklusból álljon itt Dalos Rimma (1944–) haikuja:

Mindennél erősebb
a büszkeségem,
de nem vagyok tőle boldog.

A haiku műfaját sok költőnk más-más névvel becézi. Kányádi körömverseiről már szóltunk, Bertók László (1935–2020) dédelgetve háromkának nevezi, Szente Imre (1922–2022) a lét értelmén szomorkodva jajkut ír, Szűgyi Zoltán (1953–) elgyönyörködik a haiku kecsességén és a pillangóhaiku nevet adja. A folytatást az olvasóra bízzuk: ne csak élvezze a költeményeket, hanem – ha kedve tartja –, próbálkozzon meg az írásával is. Receptet is adunk hozzá, melyet Orbán Ottó (1936–2002) adott közre:

Haiku-por
(Vízben oldható, japán verskivonat)

Hódolat Kosztolányinak

Hokusai fókuszai.
Időzzél el ezen
á la Zen!

De félre a tréfát, a haiku, rohanó korunk kedvelt költői műfaja immár a magyar líra szerves részévé vált. Ennek bizonyítéka a kötetben szereplő ezer magyar haiku. Ha eddig nem derült volna ki, hogy mit is jelent számunkra ez a rövid költemény, a legjobb magyarázatot Fodor Ákos verse adja számunkra:

A HAIKU

lábam előtt ült
egy madár, majd felröppent –
Nehezebb lettem.

2010 óta 15 év telt el, s azóta születtek újabb, kiváló magyar haikuk, amelyeket beépítettem a japán változatba, másrészt a kötet anyagát japán szemszögből alakítottam át. 25 újabb költő szerepel a japán változatban. Közülük hadd emeljem ki fontossági sorrend nélkül Bornai Tibort, Domonkos Marcellt és Major Petrát. Ugyanakkor 17 költő kikerült az eredeti magyar nyelvű kötetből. A könyvben szereplő költőkről rövid életrajzokat készítettem a kötet végére, hogy a japán olvasó tudja, kinek a haikuját olvassa. Roszen Ruszev gyönyörű illusztrációi az eredeti könyvből megmaradtak és nagy sikert aratnak Japánban. Emellett a könyvhöz szereztem kiváló japán műfordítót Watanabe Kaoru, a Károli Gáspár Református Egyetem oktatója személyében. A Napkút kiadó vállalta a kötet megjelentetését, ami így sokkal olcsóbban készülhetett el, mintha Japánban adták volna ki.

Hogy mennyire nagy érdeklődéssel fordulnak a magyar haikukhoz a japánok, arra bizonyíték, hogy a tokiói Liszt Intézet Magyar Kulturális Központban megrendezett magyar haikukiállítást – melynek anyagát Banja Nacuisi haikuihoz és Pápai Éva képeihez nagyrészt nekem volt alkalmam összeállítani – oly nagy sikerrel rendezték meg, hogy 2025. januárjában és februárjában Japánban országos vándorkiállításon mutatták be ismét. A haiku magyarországi sikereit az is igazolja, hogy nemrégiben megnyertem egy pályázatot Haiku Múzeum megalakítására Budapesten, amit 2025. januárjában megnyitottunk a közönség számára. A világon eddig csak Tokióban és most Budapesten létezik Haiku Múzeum. Emellett 2025-ben immár 12. alkalommal rendeztük meg áprilisban, a Költészet napja után egy héttel a Magyar Haikunapot Magyarországon szép sikerrel.

Most pedig a japán nyelvű antológia sikeréről szeretnék beszámolni.

Watanabe Kaoruval, aki a kötetet fordította, először Tokióba mentünk, a Liszt Magyar Kulturális Központban meghirdetett kötetpremierre. Erre a lehetőséget Merényi Krisztina igazgató asszony adta meg számunkra. Az általa vezetett Magyar ház nagy sikerrel működik Tokióban, rendkívül sok programot szerveznek, akár egy napon többet is. Például azon a napon, mikor mi tartottuk a bemutatót, Miklósa Erika világhíres énekesnő és társulata tartott előadást és bemutatót módszeréről – szép sikerrel.

A magyar kultúrcentrum Tokió belvárosában található, igazán forgalmas, központi helyen. Az egész ház csupán egy nagy teremből áll, a falakat magyar népművészeti tárgyak, jellegzetes minták díszítik. Érdekes volt látni az egyik asztalon – ahogy a japánok saját ételeiket is így reklámozzák – a magyar édességeket (bejglit, süteményeket) viaszból elkészítve.

A mi könyvbemutatónkon is telt ház volt. Beszámoltunk az antológia elkészüléséről, felépítéséről, nagyobb haikuköltőink munkásságáról. Nagy sikere volt annak, hogy a kötetben nemcsak a négy évszak haikuit mutattuk be, hanem a könyvben szereplő, már említett 25 témát soroltuk fel példákkal. Beszéltünk a magyar haiku sajátosságairól, például arról, hogy sok költő a verssorok végén rímeket alkalmaz. Jellegzetes a magyar haikuban az is, hogy sokan címeket is írnak a verseikhez, ahogy a magyar versek elején ezt már megszokták. Igen, de ezáltal az 5 – 7 – 5 páratlan számú rendszere felborul, s valójában egy európaizált, páros sorszámú versszak jön létre. Gyakori jelenség még az is, hogy a magyar haiku sorainak végén áthajlás van, nem veszik át a japán versforma egyik jellegzetességét, a hasítószót, amely egy lélegzet erejéig megállítja a költemény fonalát. A hallgatóságunk közül páran, köztük a haiku olyan komoly szakértői, mint Nacuisi Banja (1955–), a World Haiku Association igazgatója elfogadta, elismerte a magyar haiku jellegzetes témáit és sajátosságait.

Amikor először megpillantottuk az oszakai expót, Kaoruval mindketten meglepődtünk azon, mennyire hatalmas és milyen sok pavilonból áll. Az expó egy 2 kilométer hosszú kör alakú építmény, amely egy mesterséges szigeten épült fel. Tervezője az a világhíres Fudzsimoto Só, aki a budapesti Városligetben felépült Magyar Zene Házának is. A köralakú építmény tetejéről gyönyörű kilátás tekinthető meg a Csendes óceánra. A magyar pavilon egész közel volt a főbejárathoz, s amikor az expó kialakításáért felelős japán miniszter először jelent meg a világkiállításon, örömünkre elsőnek a méltán híres magyar pavilont kereste fel. Tervezője Zoboki Gábor Kossuth- és Ybl-díjas építész, alkotása, a „Zengő Dóm” boglya alakú, mozgó szalagokkal borított épület, melyet a magyar néptánc, zene és kultúra, valamint turisztikai attrakciók, kézműves foglalkozások és fröccs is népszerűsít. Hozzá hasonlóan a Miska nevű étterem is nagyon vonzotta a japán nézőközönséget, lépcsőin sorban álltak. Magáról az épületről csak úgy sugárzik, hogy a magyar nép, ahogy a japán: a természet szépségeit tartja a legfontosabbnak. A Tavaszi szél vizet áraszt népdal és a néptánc annyira megtetszett a nézőknek, hogy szemükben könnyek csillogtak.

Minket itt is nagy ovációval fogadtak, meg akartak ismerkedni a magyar haikukkal. A Kanszai régió legnagyobb haikuköltői is eljöttek meghallgatni a magyar haikuköltők műveit és örömmel tapsoltak a verseknek.

Sok magyar haiku a NAPÚT című folyóiratban jelent meg először. 2021-ben viszont sajnos nyomtatott változatát be kellett szüntetni. A NAPÚT a végére ért.

Jordan Atanaszov haikuját idézném Doncsev Toso fordításában a NAPÚT 2011-es februári haikuszámából:

Lenyugvó napnál
hosszabbodnak az árnyak.
Kurtább az élet.

Sokat adott nekünk a NAPÚT folyóirat. Nekünk, haikusoknak. A főszerkesztő, Szondi György sokat törődött azzal, hogy irodalmi, művészeti és környezetleíró folyóiratában a líra modern áramlatai is helyet kapjanak. Bár a haiku Japánban már a 14. században is jelen volt, hozzánk csak a 19. század végén, a 20. század elején érkezett el. A 20. század elején a haiku formai kritériumaival még nálunk nem nagyon törődtek. Csak a rendszerváltás után sikerült inkább megmagyarítani ezt a korunkhoz illő japán műfajt. Fodor Ákos bölcs haikuját idézem a Napút 2014-es számából:

Vall a Szibilla

Előjelekről
csak utólag látni, hogy
jeleztek. S hogy mit.

A 17 szótagból álló haiku nagyon megfelel rohanó korunknak, mókuskerékben pörgő életmódunknak. A haiku az „itt és most” pillanatát örökíti meg, s így a 3. évezredre, a 21. századra minden korosztály, minden réteg jellegzetes műfaja lett Magyarországon.

Ebben óriási szerepet játszott Szondi György, aki minden évben megrendezte a haiku-, haiga- és haibunversenyt, s ezzel mozgósította mindazokat, akik kelet irodalma, vagy általában a költészet iránt érdeklődnek és ezekben a műfajokban szeretnek alkotni. 2007-ben írta ki először a pályázatot, melyre évente rendre vagy félezer jelentkező küldött műveket. A sok pályázatból a legjobbak – általában 120 – meg is jelentek a Napút februári 2., vagy márciusi 3. számában. Szondi György megadott egy témát, amelyet versbe, képbe vagy lírai prózába kellett szőnie a pályázónak. A klasszikus japán műfajok mindig természetközpontúak. Így Szondi is általában természettel kapcsolatos témát adott meg, mint például a kavics, a falevél, az orom, a halom, a víztükör.

A haiku múltidéző, átfoghatja egész életünket, népünk történelmét. 2011-től a NAPÚT is a múlt részesévé válik, amivel kapcsolatban hadd idézzem saját haikumat:

Régi kunyhóban
megmerítem vödrömet
a múlt kútjában

Domonkos Marcell, aki csodálatosan érzékelteti a haiku csattanóját – amit sokan sajnos nem tudnak –, a 2012-es Napútban ironikusan így fogalmaz:

Növekvő fűszál
Kavics fölé magaslik
Úgy csúfolja őt

A Napút érdeme volt még az is, hogy nem csak a legjobb magyar műveket mutatta be, hanem példát is hozott a japán irodalomból, de más népek alkotásait is megismerhettük műfordításban a folyóirat lapjain.

Így lett magyarrá a Napútban a haiku. Sokszor címet kapott. A japánok nem adnak címet a haikunak, de mi, európaiak szeretünk mindenre címkét ragasztani. A japánoknál nincs rím a sorok végén, ez bántaná a japánok fülét. Annál több azonban a rendkívül bonyolult szerkezetben megjelenített betűrím, az alliteráció. A magyar haikuban viszont sokszor találunk sorvégi rímet.

Példaként álljon Sánta Hajnalka haikuja 2014-ből:

Pehely

Egy pehely rezdül –
újra kiszökik a fény
kezeim közül.

A haikun kívül – bár kevesebb sikerrel – sok haiga is megjelent a lapban. A verses lírai próza, a haibun műfaja viszont sikeres művekkel gazdagodott. Hadd idézzem Kirilla Teréz haibunjának egy részletét 2013-ból:

„Bárki magányossá válhat, de ha szegény vagy, az elmagányosodás szükségszerű. Így aztán, ha egy téli napon kisüt a nap, és a járdán az olvadó hó tócsáit kerülgeted és bámulod, persze egyedül, könnyen átadod magad, talán mindenki másnál inkább, a világ több ezer éves anyagának, a szikrázó fénynek és a hideg, sötét árnyéknak. Szinte megrészegülve ünnepled a fény áttörését, egyfajta revelációt élsz át. Pár utcával arrébb már teljesen elnémulsz…

Lyukas a cipőm.
Plázafal tükörképe
mossa a talpam.”

A Napút folyóiraton kívül rendre megjelentek jeles haikuköltők kötetei, melyeket most nem sorolok, mert hosszú lenne a lista. Sőt 2011-ben Szepes Erika tollából irodalomelméleti tanulmányok is napvilágot láttak, melyek közül hadd emeljem ki a Tizenhét szótag. Esszék és elemzések című kötetet.

Egyik nagy haikuköltőnk, Kányádi Sándor haikuját idézem, aki körömversnek nevezte ezt a műfajt:

dőljön a test a
lélek alól ki ha nem
bírja a vágtát

Búcsúzkodni nagyon nehéz, mert tudjuk, hogy ami megtörtént, a jövőben visszafordíthatatlan. És most mégis elérkezett a végső istenhozzád. Bertók László háromkájával köszönök el a Napúttól, amely visszavezet minket a haiku hazájába, Japánba:

Lombja, virága

Halál? Ifjúság?
Fehér csipkében várnak
a cseresznyefák.

Ha most visszatérünk ahhoz a gondolathoz, hogy a haiku Japánban született és onnan terjedt el az egész világon, akkor azt kívánjuk, hogy a 21. századra megizmosodott, önálló útját járó magyar haiku ne feledkezzen meg a japán gyökerekben rejlő szellemiségről, egyszersmind járja tovább kiterebélyesedve jellegzetes útját olvasóink örömére.