Veszelovszki Lilla – Nacsa Lilla Boglárka: Többet ésszel, mint erővel

Mitológia, humor és erkölcs a Stúdió K Rettentő görög vitézében

A Fodor Tamás[1] által rendezett Rettentő görög vitéz című mesejáték már több mint másfél évtizede látható a Stúdió K Színház repertoárján[2]. Az előadás már a kezdetektől jelentős szakmai sikert aratott: 2009-ben elnyerte a Színikritikusok Díját a legjobb gyermekelőadás kategóriában, majd 2011-ben az V. Gyermekszínházi Szemlén fődíjban részesült. Ugyanebben az évben megkapta az Oktatási és Kulturális Minisztérium 150 000 forintos díját, valamint a Millenáris díját is, továbbá a XX. Stúdiószínházi Fesztivál díjazottja volt.

Már az előadás helyszínére való belépéskor sajátos atmoszféra fogadja a nézőt. A színház intim, stúdió jellegű tere egyszerre idézi meg egy retró kávézó és egy mesebeli gyermekszínház világát. Az előadás kezdetétől fogva érezhető, hogy egy humoros és játékos, ugyanakkor mitológiai elemekkel gazdagon átszőtt produkciót látunk. A színészek közvetlensége és természetessége azonnal bevonja a közönséget, és megteremti azt a biztonságos közeget, amelyben a komolyabb témák is befogadhatóvá válnak.

Az előadás Zalán Tibor[3] azonos című műve alapján készült, amelyet a szerző a Stúdió K Színház számára írt a kétezres évek elején[4]. A darab teljes mértékben megőrzi az eredeti szöveg csípős nyelvezetét és humoros megfogalmazását, sőt a szöveg szinte változtatás nélkül kerül színpadra. Bár az évek során számos kritika méltatta a mű verses nyelvezetét és kiváló színrevitelét, a jelen elemzés célja, hogy ismételten felhívja a figyelmet az előadás értékeire.

A történet alapját a görög mitológia egyik legismertebb hősének, Thészeusznak a legendája adja, amely a Kr. e. 10–12. századi athéni mondakör hagyományaiból ered. A mítosz sötétebb természetét előrevetíti az a gondolat, miszerint „a mitológia soha nem vidám”, amelyet az előadást követő beszélgetés során Karsai György is kifejtett [5]. Az előadásban megjelenő brutalitást – például az emberevő malac vagy az emberevő teknős figuráját – a humor eszközeivel ellensúlyozzák. A mű számos valós problémát vet fel a mítosz keretein belül, így bár alapvetően gyermekeknek szóló bábjtékról van szó, a felnőtt nézők számára is élvezhető és értelmezhető. Az előadás elején Aigeusz, Athén királya és Thészeusz apja, valamint Aithra, a hős anyja jelenik meg látványos maszkok és bunraku bábok segítségével. A mítosz szerint Aigeusz nem tudta, hogy lesz-e valaha fia, ezért amikor Thészeusz megszületik, nem viheti magával Athénba. Az előadás ezt a mitológiai előzményt könnyed humorral, ugyanakkor tisztelettel és a történethez hűen mutatja be. Az apa–fiú kapcsolat az egész előadás során meghatározó marad: egyszerre humorforrás, érzelmi alap és a későbbi tragédia előképe.

Az előadás szerkezetét Thészeusz hat híres próbatétele határozza meg. A gyermekek számára ezek meseszerű kalandokként jelennek meg, míg a felnőttek számára varázslatos, ugyanakkor helyenként horrorisztikus történetekké válnak.

Az első állomás Periphétészhez, a bunkós emberhez kapcsolódik, aki Thészeusz első ellenfele. A hőst Nagypál Gábor formálja meg nagy humorral. Annak érdekében, hogy az előadás a gyermekek számára is befogadható legyen, a negatív karaktereket inkább komikusan, mint ijesztően ábrázolják. A bunkós alakja is bohózati hatást kelt, nem pedig félelmeteset. Thészeusz saját módszerével győzi le ellenfelét, ahogyan később a többi próbánál is. Amikor az áldozatok kegyelemért könyörögnek, a hős így válaszol: „És te kegyelmeztél bárkinek is?” Ez az erős erkölcsi üzenet arra figyelmeztet, hogy úgy bánjunk másokkal, ahogyan szeretnénk, hogy velünk bánjanak.

A második megmérettetés Sziniszhez, a fenyőhajlítóhoz vezeti el a nézőt. A „szörny” sajátos módszerrel kínozza áldozatait: két fenyőt meghajlít, az áldozatot hozzáköti, majd elengedi, aminek következtében a test kettészakad. Ez a jelenet kifejezetten groteszk és brutális, ezért a humor kulcsszerepet játszik a gyermekekben keletkező félelem oldásában.

A harmadik állomás a vad koca és gazdája köré épül, akik kimondottan sok nevetést váltanak ki a fiatal nézőkből. Az ügyetlen gonosztevők könnyen a közönség kedvenceivé válnak. Ez az egyetlen próbatétel, amely nem követi szorosan a mitológiai hagyományt, mivel ezek a szereplők nem szerepelnek Thészeusz eredeti mítoszaiban. A jelenet egyértelműen Zalán Tibor alkotói képzeletének szüleménye.

Ezt követi Szkirón, a lábmosató útonálló megjelenése teknősbékájával. Az állatbáb megoldása rendkívül ötletes: eleinte egy apró, kedves teknősbékát látunk, később azonban kiderül, hogy csupán a távolság miatt tűnt kicsinek. Amikor Thészeusz felismeri Szkirón szándékát, helyet cserélnek, így végül az útonálló válik a hatalmas teknős áldozatává. A jelenet világos erkölcsi tanulságot hordoz: „Aki másnak gödröt ás, maga esik bele.”

Az ötödik próbatétel Prokrusztészhez, a nyújtó-megrövidítő emberhez kapcsolódik. Az utazókat ágyába fekteti pihenés ürügyén, majd alvás közben végez velük: a magas embereket megcsonkítja, az alacsonyakat pedig addig nyújtja, amíg el nem pusztulnak. A karakter kényszeresen ragaszkodik ahhoz, hogy mindenki pontosan beleférjen az ágyába. Végül Thészeusz rafinériájának köszönhetően ő maga is saját módszerének áldozatává válik.

Az utolsó állomás a labirintushoz és a Minótauroszhoz vezeti a hőst. Itt találkozik Ariadnéval, akivel első látásra szerelembe esnek. Ariadné apjával és népével szembeszegülve aranyfonalat ad Thészeusznak, hogy segítsen kijutni a labirintusból. Az előadás ezen a ponton eltér az eredeti mítosztól: a hős nem harcban győzi le a szörnyet, hanem halálra csiklandozza, ami újabb humorforrást jelent, és békésebb megoldást kínál. Thészeusz felismeri, hogy „többet ésszel, mint erővel”. A fényhasználat itt a legerőteljesebb, mégsem válik túl félelmetessé.

Összességében a hat próbatétel végig fenntartja a nézők figyelmét a lendületes cselekmény és a látványos rendezés révén. A színészek több szerepet is megformálnak, ami a gyermekek számára is érthető, ugyanakkor izgalmas színészi játékot eredményez. A maszkok és bábok világosan jelölik azt a határterületet, ahol a mese és a valóság találkozik. Ez az ambivalencia teszi lehetővé, hogy az előadás erőszakról, hősi próbákról és igazságról beszéljen anélkül, hogy elveszítené játékos jellegét.

A fényjáték végig pontosan alátámasztja a hangulatot: gyermekelőadás lévén megtalálja azt az egyensúlyt, amely még nem ijesztő, ugyanakkor látványos és izgalmas. A Rettentő görög vitéz gyakran reflektál saját magára is, például amikor Karsai György az előadás végén kilép a szerepből, és közvetlenül a gyerekekhez szólva magyarázza el a cselekményt. Ez a gesztus különösen fontos a gyerekszínházban, és tovább erősíti a közönség bevonódását.

A darab számos mélyebb üzenetet hordoz. Megjelenik például a „karma visszaüt” gondolata, vagyis hogy tetteink következményeivel számolnunk kell. Felmerül a thálió-elv is – „szemet szemért, fogat fogért” –, amely szerint az erőszak erőszakot szül. Ez a szemlélet szembeállítható a bibliai tanítással, ugyanakkor a kettő nem választható el élesen egymástól. A történet fontos tanulsága, hogy vállalnunk kell döntéseink következményeit, és a hősöket is emberi oldalról közelítsük meg. Thészeusz gyengesége a szerelemben való sebezhetősége, ami különösen árnyalt jellemábrázolást eredményez. A mese így egyszerre szórakoztató, tanító jellegű, és felkészíti a gyerekeket a mítoszok komorabb igazságaira.

Annak ellenére, hogy az előadás alapvetően szöveghű, bizonyos mitológiai elemek kimaradnak. Ilyen például Médeia története, aki Aigeusz feleségeként féltékenységből kétszer is megpróbálja megölni Thészeuszt, illetve Aigeusz tragikus halála, amely a fekete vitorla félreértéséből fakad. Ezek az epizódok az eredeti mítosz csúcspontjai, ám az előadás tudatosan mellőzi őket a gyermekközönség érdekében.

Végezetül elmondható, hogy a Rettentő görög vitéz több szempontból is megállja a helyét. A gyermekek számára szórakoztató, nevelő és ismeretterjesztő, míg a felnőttek számára mélyebb erkölcsi és társadalmi kérdéseket vet fel. A darab számunkra is rendkívül élvezetes volt, és szívesen megnéznénk újra [6]. Az előadás érzékeny módon vezeti be a fiatal nézőket az ókori görög mitológia világába, így kisiskolások számára kiváló választás lehet egy iskolai színházi kirándulás keretében.

[1] Fodor Tamás: Jászai Mari-díjas magyar színész, rendező, a Stúdió K Színház igazgatója, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja.

[2] Szereposztás: Thészeusz, hős: Nagypál Gábor, Aigeusz – Thészeusz atyja: Hannus Zoltán, Aithra, Thészeusz anyja: Nyakó Júlia, Periphétész, a bunkós ember: Hannus Zoltán, Szinisz, a fenyőhajlító rabló: Lovas Dániel, Öregasszony, a koca gazdája: Homonnai Katalin, Koca, alvilági halálos állat: Nyakó Júlia, Szkirón, a lábmosató útonálló: Hannus Zoltán, Teknősbéka, alvilági halálos állat: Nyakó Júlia, Prokrusztész, a kinyújtó-megrövidítő: Lovas Dániel, Ariadné, krétai királylány fonállal és koszorúval: Homonnai Katalin, Mínótaurosz, bikafejű, emberevő szörny: Lovas Dániel, A zenék szférája: Spilák Lajos; Zene: Monori András és Spilák Lajos; Báb, maszk, díszlet: Németh Ilona és Bodor Kata; A tervezők munkatársa: Takáts Zoltán; Fény, Hang: Fodor Gergely; A rendező munkatársa: Gyarmati Kata

[3] Zalán Tibor (sz. 1954) kortárs magyar költő és drámaíró, akinek gazdag életműve a líra, próza és színpadi műfajokat egyaránt magában foglalja. Számos színházzal dolgozott együtt szerzőként, például a Stúdió K Színházzal, amely számára írta a Rettentő görög vitéz című darabot, valamint más független társulatokkal, ahol verses és játékos szövegvilága jól érvényesül. Művei gyakran merítenek mitológiai, irodalmi és filozófiai forrásokból, miközben a kortárs színház nyelvi és formanyelvi kísérleteit is gazdagítják.

[4] Gyerekkönyvként a bábelőadás sikere után jelent meg 2011-ben a Pagony Kiadónál. Az alábbi linken bele is olvashatunk a könyvbe: https://www.pagony.hu/rettento-gorog-vitez/?linktype=internal (2026.01.06)

[5] Az előadás hossza: 1 óra 35 perc, egy szünettel, melyet Karsai György vezette beavató színház követ. Ez 30-40 perces nagyon hasznos kérdezz-feleleket tartalmaz.

[6] Az előadást méltató további írásokat itt érheti el a kedves olvasó:
Ellenfény folyóirat – Egy kamasz útja – Sándor L. István
Kisvárdai Lapok – Egy antik hős kamaszkora – Stuber Andrea
Revizor.hu – Hősnek nem kell meleg harisnya – Tarján Tamás
Színházajánló.hu – A sztárrá válás útja, avagy egy kamaszhérosz története – Zsedényi Balázs
Színház folyóirat – Egy kamasz hőstettei – Nánay István
Népszabadság – Mese kell – Zappe László
ÉS – Mese ez, gyermek? – Koltai Tamás