Égi mezők – Baán Tibor versei

Mögött

A vén időt udvarolni szép szavakkal,
vagy egy fűrész által kínozni a jövőt,
mely szétpereg s a finom fűrészpor
embernyelven szól nekem s neked,
sivítva felmenőkig: még nem késő,
még nem ürült ki a kancsó, a boldogság-
kísérlet folytatódik, még nem
robbantak fel az üveglelkű lombikok,
még kimondható a honfoglalás,
kiásható az ezüst lószerszám,
még hallható a föld alatti utakon
a közeledő dobogás.

Visszatekintő

Töltöttem mint kancsót
érvekkel szúk agyam
szerettem volna érteni azt
amire még nem volt szavam

Nem értettem miféle
szokások gyeplője fogja
fékezi táltoslovaim
kik cipelték halottaim

Mért nem tudnak repülni
csak cammogni az elmúlás
prózájában lassan
engedelmes-unottan

mintha elfogadták volna
a Gonosz hatalmát
mintha elfeledték volna
szabadságuk szárnyát

hogy él a Mese – A mesénk örök
mert csillagszóró a Vágy
Nem szénát csillagparazsat eszik
Álmodott táltosparipánk

Égi mezők

Egyik fülembe a Gonosz muzsikál
és azt zenéli hogy Isten
odakint jár épp az égi mezőkön
„nincs hon” – az évmilliárdok
porszemeit vizsgálja – ne keressem

Értelmem csekély arasza
úgyse láthatja csöpp szemével azt
ami történik most a felszín alatt

Másik fülembe Angyal zenél
s azt mondja hogy bennem él
sejtjeimben virraszt a lélek

Ezért az aki Őt kívül keresi
és nem néz magába mélyen
azt szétfújják a fürge szelek
és nem fogja tudni mit veszített

Illusztráció: al-Faras al-A‘zam (Abd al-Rahman al-Sufi: Kitāb suwar al-kawākib al-ṯābita)