Mondd meg nékem, merre találom…

Kritika tam

szeptember 23rd, 2025 |

0

Ádám Tamás: Zokog a fizetett siratóasszony


Tamási Orosz János: Fiatalok, még itt vagytok? (Cédrus Művészeti Alapítvány, 2024)

*

Vád, kételkedés, remény is benne lehet a hétköznapi kérdésben. Hogy elmúlunk és behelyettesíthetőek vagyunk, hogy jönnek helyettünk mások, új nemzedékekre rakjuk terheinket. Bizony, egyszer mi is voltunk fiatalok, hegyeket mozgattunk, néha összerogytunk. Mentünk előre, feladtuk, majd újra nekivágtunk. Két választás állt előttünk: megyünk vagy maradunk. Megszokunk vagy megszökünk. Győztesek vagyunk vagy vesztesek? Győztes vesztesek. Lélekroppanásokat átélt nemzedék. Tamási Orosz János megfejtése szerint ismétlődnek a dolgok: „elszúrják, mindig ugyanúgy. elfelejtenek kapcát és gatyát váltani. szebben mondva: fehérneműt. ami a harcokban átizzad, rárohad az emberre, megszokja a bőr, idomul hozzá, a kosz irányítja a viselkedését. ami a fronton, legyen az bármennyire csak verbális, de mégis front, hát ott akár rendben is van. de a béke más viselkedést követel.” Súlyos, zaklatott mondatok felelősségről, múltról, jelenről. Egyébként Sándor György humorista jól mondja: „Fiatalok! Tiétek a jövő! Régebben úgy volt, hogy a miénk lesz.”

Szinte már természetes, hogy a grafika-balladákat Kunhegyesi Ferenc készítette. Ezúttal is harmonikusan simul egymáshoz vers és grafika. Egymásra támaszkodva, kiegészítve a másikat. Ez a kötet szervesen illeszkedik Tamási orosz munkásságába. A költő egyéni hangon mesél, megmutatja nekünk, hogyan is volt, vagy nem lehetett, s hogyan lesz, ha lesz egyáltalán. Ahogy a szerző Már nem arról című versében írja: „fél évvel minden után / már nem arról szól semmi”. Viszonyulás kérdése: „a szabadságok nem szeretnek soha / gyűretlen hasú szerelmeket”.  A tapasztalás mondatja ezt Tamásival; a szerelem nem egysíkú lebegés, nem piros szívbe hatoló nyíl. Nem kivasalt vászon, selymes sál. Ellenben kiáradás, a szabadság önkorlátozása, átruházása, vadlovak vágtatása, mely örökre nyomot hagy bennünk: „átölel s veled marad bár nem akarod / egy sosemvolt lázas, posztumusz tavasz”. Fiatalságunk. El kell számolnunk szerelmeinkkel, emberi kapcsolatainkkal, sorsunkkal, Tamási Orosz is ezt teszi: „néha kisimítgatsz egy-két szót / gyűrötten is gyűretlenek / tiszta szeműek / de sorsuk így befejezetlenül / befejezett / mint te / mint az életed”. A fizetett siratóasszony zokog. Számvetés ideje ez. Sokszor előjön a kötetben az álom szó. Álom volt tán az életünk? Az álmokat sokszor elfeledjük, ettől persze tovább élhetik a maguk útját. És ha nem álmodunk, valahogy fáj a hiány. Völgyvalóság és álomhegycsúcsok. Mint tudjuk: a minden után, nem arról szól semmi.

Ha meg kellene fogalmaznunk az ifjúság fogalmát, nehéz helyzetbe kerülnénk, meglehet, hosszú esszéket írnánk, mégsem találnánk meg a lényeget. Talán nagyregényt, lángoló lelkű fiatalokról. Odatehetnénk az asztalra önmagunk karikatúráját. Tamási Orosz Átirat című versében rendkívül sűrűre nyomja a szövetet, három sorban pontos látleletet, helyzetjelentést ad: „ifjúság: gyűrött / fóliába zárt használt / fehér lobogó”. Nyilvánvalóan a mi fiatalságunkról van szó. A fehér lobogó, a megadás jele, hiszen álmainkból sok mindent feladtunk. Igaz, hogy fóliába zárva nehéz mozogni, mégsem kaphatunk feloldozást.

A Gangra magyar egy ismert József Attila-vers, a Születésnapomra parafrázisa, csak ebben nincs csecse becse. Vulgáris kifejezés annál több. Mindig vita tárgya, hogy szép költői nyelvbe hogyan illeszthetők ilyen szavak. Vajon kidobja vagy befogadja a szövegkörnyezet ezeket a durva kifejezéseket. Vagy elfogadja az olvasó vagy nem. Vannak helyzetek, amikor az alkalmazás elkerülhetetlen, ilyenkor nem érdemes kiváltani a mondatokat metaforákkal, nevén kell nevezni a lényeget. Álságosak lennénk, ha például azt írnánk: békegalambok tojnak a fejünkre. Hamisnak tűnne az egész, gyengítené a művet, a hitelességét csonkítaná. Az említett Tamási Orosz vers első sorai így hangzanak: „a galamb már megint / lefosta a gangot / az ám babám”. A zárósorok pedig: „galambok szaroznak / velünk még azok is / az ám hazám”. Úgy hiszem, költőnk helyesen teszi, ha nevén nevezi a dolgokat.

A kötetet végig kíséri az elmúlás gondolata; hogy mit nem tettünk és mit tehettünk volna még, másként. De már ha így alakult, hadd legyen, csak legalább ne áltassuk magunkat: „immár kimondatott az Ítélet / most érted meg nincs utolsó éltél / végig könnyűnek találva”. Lelke mélyén Tamási Orosz sem adja fel, jöjjön, aminek jönnie kell, de egyelőre ragadjuk meg azt a szépséget, amivel találkozunk: „itt még fa nő ablakom előtt”. Vagy: „kószáló apró örömök, falevél / rebbenése a szélorgona dallamára”. S e kettősség nem oltja ki egymást, gyönyörű sorok bizonyítják: „s hattyúdalokat írni / megőszült ifjúságban”. Mondják, a remény sose hal meg: „jó lenne mindig / életben maradni / fűszálak közé / elbújni / megbújni / hanyatt feküdve / csillagni / csillagni”.

Az Arcz-karcolatok című fejezet teljes valójában hazánkról szól, tükörképet mutat, miközben dobog a szívünk. Az Angyalok földjén járunk, ahonnan elvándorolnak gyermekeink: „Magyarország ágyadat vesd be”. Történelmünkről: „mert haza kellett volna jutnod / szibériádból mindenáron”, magad fogságából. A verscímek is árulkodnak: Sík Sándor sugárút 56, Örkény István körtér 1016, Weöressel a Holdra, In memoriam Bartók Béla. Merthogy az irodalom, a zene is Magyarország, mi más?! Az idő közben egyre csak alszik, tudjuk ezt az Anyával című záróversből: „Az idő alszik / álmában élünk / mi ketten / csak fel ne ébredjen”.

Itt vagytok, fiatalok? Olvassátok ezt a könyvet, lapozgassátok az időt, tanuljatok gyengeségeinkből, de ha lehet, tartsatok meg valamit abból a szomorkás mámorból, amelyet átéltünk. Ti jöttök.

*


Feltöltötte:

Napút Online adatlap-képe



Back to Top ↑

Tovább az eszköztárra

A weboldalon cookie-kat használunk annak érdekében, hogy megkönnyítsük Önnek az oldal használatát. Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az oldal további használata a cookie-k használatára vonatkozó beleegyezését jelenti. Több információ...

Az oldalon történő látogatása során cookie-kat ("sütiket") használunk. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Az oldalon történő továbblépéssel elfogadja a cookie-k használatát.

Bezárás