Horváth Tibor: Emberfia
*
Földre hajló Örök Szó
visszhangzó mozduló mindenség
erőt uraló gyengeség
sziklából hasadt puhaság
fatörzs mögött napsütés
fagyban izzó reménység
Jászol felsíró ujjongása
párbeszéd éjszakája
Maradó távozó ostromló gyötrelmeket simító
harcmezők könnyeit magába fogadó
lehajtott fej mindenki arca
gyökerekre vetett balta
Világítótorony hívó pásztázása
fűtött szobák hajléktalan árnya
kopogtató kolduló ráncok halkuló lépések kálváriája
Foszló világ foltozója el nem csüggedő
szabadság terhét vállakra helyező
Tagadást roppantó
túlpartig rohanó rianás
káoszban diadalív
csodák felett valóság
Nyughatatlan teljesség
kimegy a sötétbe az elveszettért
azért az egyért …
*
Horváth Tibor a 2025-ös Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője
*
Illusztráció: ~Jó Pásztor (Francia Iskola, 1870)
*
Ezek is érdekelhetik!
Stonawski Tamás: MEO (részletek a könyvből) →
Handó Péter: Közép-európai üvöltés →
PÓLUSOK, KÖZTES NINCS (Halmosi Sándor versei) →
