Bánfai Zsolt: Légy a porondon
Kedves Vásárlónk! Megrendelt könyveinket (folyóiratpéldányainkat) a banki átutalásos fizetést követően postai úton veheti át. A feltüntetett postaköltség egyetlen példány feladására vonatkozik. Számlaszámunk: A küldeményeket igyekszünk a megrendelés beérkezését követő napon, de legkésőbb három napon belül postára adni. Lehetőség van a kiadványt kedvezményesen a szerkesztőségben is megvásárolni: Köszönjük, hogy vásárlásával értékeli munkánkat. 84 oldal eredeti ár: Kiajánló Bánfai verseiben a képi világ dominál, amely „festmény-szerű” módon vonja be az olvasót a lírai térbe. Bánfai metaforikus eszköztára rendkívül széles, és nem csupán realistának vagy metaforikusnak tekinthető, hanem több rétegű költői szövetet hoz létre. Verseinek részletei összefüggő, grandiózus térrel rendelkeznek, lírai munkássága mint egész épít fel egy költői univerzumot. Bánfai verseiben a képek nem illusztrációk, hanem az olvasói élmény központi alkotóelemei. Intertextualitására jellemző, hogy a költő a hagyomány és a modern poézis elemeit mintegy átalakítja, sajátos hangon újraértelmezve azokat. Tartalmi eszközei dinamikát és ritmust adnak lírájának. (Tamási Orosz János ) Mustra Mozdulatlan Ez egy kihűlt fémes éj a hold most úgy tolat az égen minden éles és elmondhatatlan Ami megmarad Összegyűrt időt lapoz a szél. Vak tükrök mögött már nem emlékszik senki,
11713012-21181665
Cédrus Művészeti Alapítvány
Cím: 1136 Pannónia u. 6.
Tel: +36 30 511 3762
Cédrus Művészeti Alapítvány, 2026
ISBN: 978-615-6801-82-1 2490 Ft
webshop ár:
1990 Ft + 815 Ft postaköltség
Megrendelés
csak üres rácshelyek a csillagok
fémgőzökben párolódnak
az álmok mint a kövek –
közéjük ékelődve hallgatok
mint a rák
rettenetes szájszervükkel
sziklák talpát rágják
a bogárarcú éjszakák
fejünkön maszk, vállamon vitorlák
a tó vizébe kavics csobban
mozdulatom mozdulatlan
sziklahalak bámulják.
A hallgatás ráncai közt
néma nevek sorakoznak,
egy elfelejtett sóhaj
beleég a vasárnap délutánba.
árnyékok próbálják visszaálmodni
az utolsó érintést.
Egy széttört mondatban
porzik az örökölt hiány –
ki hagyta nyitva az ajtót
a múlt előtt,
de a szoba még tartja a testet,
mint vizet a folt.















