Halmai Tamás: Hüperión énekei – Hegyi Botos Attila költészetéről

Hegyi Botos Attila (1970) a kortárs irodalmi kultúra rejtező polihisztora. S bár filozófusi műveltsége, vallástörténészi látásmódja, szerkesztői ténykedése, zenészi-zeneszerzői munkái és énekesi/regösi megmutatkozásai is vizsgálódásra érdemesek, jelen írás a költői életművet ajánlja az olvasó figyelmébe.

Szereplíra? Stílusjátékok? Pszeudoklasszicitás? Inkább orfikus helyfoglalás az örökben. A szakrális elemeket mitizálja, a mitikus elemeket szakralizálja ez az újhölderlini versnyelv és szemléletmód.

A vershang emlékezetes egyediségét nyelvi-poétikai jellemzők jól nevesíthető sora biztosítja: a tágas szókincs és a különleges szóválasztások; a szórend, mondattan, hangfekvés ünnepi jellege (például Kalász Mártont idézően); az ítélkezésmentes szelídség versnyelvi magatartása; mitikus-szakrális témairányok és motívumrend; finoman keskeny, légiesen filigrán szövegkép (mint Dobai Lili, Sajgó Szabolcs vagy Székelyhidi Zsolt másképp metafizikus lírájában); a szövegritmus zenei kompozíciókat idéző, szabatos eleganciája.

Mindeme vonásokon fényközpontú létbizalom dereng át, egy időtlen korszerűség jegyében, mediterrán krisztianizmusokat újraköltően, égtájakat egybeboronálóan.

Az alkotói méltató teljes szövege:

https://www.magyarkurir.hu/kultura/huperion-enekei-hegyi-botos-attila-kolteszeterol

Illusztráció: Az Egyedül a Nap c. könyv borítófreskója