Prokopp Mária: Mit jelent nekem a magyar identitás tudata?
Könnyű a válasz. A magyarságtudatom személyiségem lényege. De a teljesség kedvéért fontos kiegészítenem: én keresztény magyar vagyok, a Szent István király alapította 1000 éves keresztény Magyarország polgára. Gyökereim, a szeretett nemzetemmel együtt, még régebbiek, vagyis még mélyebbről táplálkoznak, az őseink egyistenhitéből, a Nagyasszony-kultuszból, a Babba Mária-tiszteletből.
Ezt a magyarságtudatomat létezésemmel együtt a szüleimtől kaptam, akiknek életpéldáját, a keresztény magyarságukért vállalt és elszenvedett meghurcoltatást, az én immár nyolcvanévnyi élettapasztalatom alapján, csodálom, és szilárd hitüket, hősiességüket, hűségüket a keresztény magyarsághoz igyekszem is követni. Ennek az életfelfogásomnak köszönhetem jó közérzetemet, boldogságomat. Ezt erősítik barátaim és ismerőseim, mert nem vagyok egyedül a keresztény magyar identitásommal. Istennek hála, számosan vagyunk! Csak a hangunk még túl csendes…
Mindebből következik az identitás lehetséges forrásainak létéről szóló határozott válaszom. Igen, biztosan feltör a magyarságtudatunk tiszta forrása a történelmünkből, a múlt és a jelen hőseinek életpéldájából, a szívünkben mindennap jobban lángoló hazaszeretetből!
A magyar identitásnak ezer forrása bugyog a Kárpát-medencében és a nagyvilágban, csak észre kell vennünk. Innunk kellene a tiszta vizéből, amint erre kiváló példát adott az első világháború hatalmas népességvesztése és Hazánk területe és lakossága kétharmadának elvesztése utáni talpra állásunk alig húsz év alatt! Ennek a húsz évnek a nemzetépítő kultúrpolitikáját, oktatási elveit – amelyek helyességét, sikerét a trianoni békediktátummal halálra ítélt hazánk, az Egyharmad-Magyarország húsz év alatti talpra állása igazolta – a második világháborút követő és 1949-től diktatórikus politikai rendszer mélyen elítélte. Máig hatóan gúny tárgyává tette a Horthy-korszak hazafiságát, magyar identitását. Ez a szemlélet igen mélyen, alapjaiban mételyezi ma is a polgárok nagy részének – az újabb generációknak is – a gondolkodását, amit erősít az uralkodó liberális világfelfogás. De ebbe a nemzetközi liberális szemléletbe azért belefér például az USA és a Magyar Királyság utódállamainak nacionalizmusa, amely az óvodai neveléssel kezdődik. Az USA-ban például minden reggel, minden óvodás gyermek a kezét a szívére teszi, és mondja: „én amerikai állampolgár vagyok”. Az elszakított területeinkkel keletkezett, illetve gazdagodott országok nacionalizmusát mindenki ismeri.
Most csak a saját területemből, a művészettörténetünk példáiból fakadó sok száz, sok ezer bővizű forrásra szeretnék rámutatni. A háborúk hatalmas viharai után ma is láthatók hazánkban és a világ nagy múzeumaiban, gyűjteményeiben azok a jeles képzőművészeti emlékek, amelyek nemzetünk életerejét, kivételes szellemi képességeit és művészeti nagyságát mutatják a 8–9. századi nagyszentmiklósi kincstől kezdve a 21. századi kortárs képzőművészetünk remekműveiig.
Az alábbiakban ezekből válogatunk néhányat a 11–16. századból, bemutatjuk, miként forrásozhat belőlük magyarságunk tudata. A folytatást, amely nem kevésbé jelentős emlékeket tud felmutatni hazánk 1541-es feldarabolása után, majd a 150 éves mohamedán uralom utáni keresztény Magyarország megteremtése során, már az olvasóra bízom.
Valamennyi ismert művészeti emlékünk megerősíti bennünk a magyar ember legfőbb jellemvonását, a lehetetlent nem ismerő akaraterőt. Ezek az alkotások az akaraterőnkön túl bizonyítják a kivételes szellemi képességeinket is, a sajátos és magas szintű kultúránkat a zenében, az irodalomban, az építészetben és a képzőművészet minden ágában. Művészetünk minden korban tudta gazdagítani Európa, sőt a többi földrész szellemi életét is.
A nagyszentmiklósi kincsünk a bécsi Kunsthistorisches Museumban méltóképpen képviseli a magyarság vezető rétegének többrétű, magas színvonalú kultúráját a 9. században, közvetlenül a vérszerződés előtt. Ez a pompás, több korszakból származó kincs bizonyítja a legjobban a magyarság magas színvonalú szellemi-művészeti kultúráját az államalapítás előestéjén.
Az itt bemutatott, körkeretbe foglalt, drámai erejű, koncentrált művészi ábrázolás méltóképpen jeleníti meg eleink katonai és szellemi fölényét, öntudatát az ellenséggel szemben. Ezt a jelenetet ma is kitehetné minden honfitársunk a szobája, a munkahelye falára, hogy tudja, mi a kötelessége. Felismerni a gonosz gondolatot, kísértést, és határozottan elutasítani, legyőzni azt Isten, a Teremtő erejével, leküzdve ezzel elsősorban önmagunkban a hét főbűn – a gőg, harag, irigység, bujaság, kapzsiság, jóra való restség és torkosság – minden jelét. Az aranykancsó oldalát díszítő művészi ábrázoláson a legfőbb hatalom és erő jelképe jelenik meg, az emberfejű szárnyas oroszlán, az óegyiptomi mondavilágból a görög és az ókori Kelet mitológiáján át a magyar őstörténet mondáiban, majd az európai kultúrában is jelen lévő szfinx. Ezen ül a Nagy Király, aki a rátámadó vadállatot, a párducot fölényes biztonsággal legyőzi, megsemmisíti. Igen aktuális tanítás, bővizű forrás a mai ember identitása számára is!
A 9–10. századi ezüst tarsolylemezeink ugyancsak magas művészi színvonalú díszítései a sajátos magyar motívumkincs széleskörű elterjedését igazolják. A koronázási jelvényeink, így a jogarunk 6. századi avar kristálygömbje a három egymásba ölelkező oroszlán ábrázolásával egyértelműen igazolja, hogy az avarokkal is közvetlen kapcsolatunk volt. A Szent Korona és annak ezeréves töretlen tisztelete bizonyítja ezeréves államunk önállóságát, sőt kiemelt szerepét Európában az élet minden területén.…
A koronázási palást néven ismert, 1031-ben készült miseruha ikonográfiai programja jelzi Szent István királyságának keresztény alapjait, összhangban az Intelmekkel, amelyek a magyar állam alkotmányának vezérfonalát képezték évszázadokon keresztül. A palást művészi ábrázolásai jól tanúsítják a magyar királyi udvar művészetének kiemelkedő színvonalát. Isten országának a Biblia Jelenések Könyvének látomása szerinti bemutatása egyedülállóan jelenik meg a paláston a 11. századi európai textilművészetben. A bemutatott központi részlet Krisztus győzelmi keresztjét az Életfára is utaló „villás kereszt”-ben ábrázolja. A középpontban Krisztus mint a világ győztes uralkodója dicsfénnyel övezve trónol. Lába alatt a legyőzött oroszlán és a kígyó. A mandula alakú dicsfény latin felirata: „HOSTIBVS EN XPISTVS PROSTRATIS EMICAT ALT(us)” – Az ellenséget legyőzve Krisztus magasan ragyog. A jobb oldali mandorlában ismét Krisztus jelenik meg, a dicsfény felirata: „(D) A(t) SVMMO REGI FAMVLATVM CONCIO CELI” – A legmagasabb királyt dicsőíti a mennyei sereg. A bal oldali mandorlában Mária, az Istenszülő jelenik meg a mennyei dicsőségben. Felirata: „EMICAT IN CELO SANCTA GENITRICIS IMAGO” – Ragyog az égben a szent Istenszülő képe.
Krisztus mennyei dicsősége alatt, a villás kereszt két ága alatt az ítélő Krisztus jelenik meg a próféták álló ábrázolásaival és a 12 apostol trónon ülő alakjával.
Az alsó sor medalionjaiban az üdvözült szentek között a főhelyen, a kereszt szárának két oldalán, a kazulát készíttető István király és felesége, II. Henrik német-római császár testvére, Gizella kapott helyet. A képsorok között a szép kapituláris majuszkula betűkkel hímzett dedikációs felirat hexameteres verssorai a hazai latin nyelvű költészetünk legkorábbi emléke.
A 11. század utolsó harmadában Szent László király európai tekintélyét bizonyítja, hogy 1095-ben az I. keresztes hadjárat, a teljes európai haderő fővezérévé választják a clermont-ferrand-i zsinaton. Nagyságát nem kisebbíti, hogy a 49 évesen bekövetkezett hirtelen halála megakadályozta e megbízatás teljesítésében. Az ő és államalapító elődje, Szent István európai elismertségét tanúsítja, hogy László királyunk kérésére 1083-ban a pápa szentté avatta Szent István királyt és fiát, Imre herceget, a Velencéből jött Gellért püspökünkkel, valamint András-Szórárd és Benedek remetékkel együtt.
László király lánya, Piroska, Iréne néven bizánci császárné lett, akit a keresztény irgalmasság és szeretet példaképeként nagy tisztelet övezett. A 12. századi ábrázolása ma is látható az isztambuli Hagia Sophia egykori székesegyház mozaikdíszítésén, amely a középkorban a kereszténység egyik legnagyobb temploma volt. Férjével, Ióannész Komnénosz császárral jelennek meg a Madonna két oldalán.
A 12. századi Európa kulturális életében nagy esemény a gótikus építészet és képzőművészet megjelenése Franciaországban és Magyarországon! Ez utóbbinak ma is beszédes emléke az esztergomi királyi vár kápolnája
Ezt 1172-ben építtette III. Béla király. Ugyanis ekkor tért haza Bizáncból, ahol a császári trón várományosaként kilenc éven át részt vett a birodalom kormányzásában I. (Nagy) Mánuel császár – Piroska császárné fia – oldalán. Ez a kápolna képviseli ma a gótika építészetének legkorábbi és egyben kiemelkedő hazai emlékét, ahol a sziklára emelt kápolna bordás keresztboltozatát nem külső támpillérek, hanem a kápolna belsejében felállított kettős oszlopok tartják.
A III. Béla király által alapított ciszterci kolostorok, így az Esztergom közeli, 1184-ben épült pilisi ciszterci kolostor művészi emlékei, továbbá az esztergomi főszékesegyház újjáépítése, amelynek maradványai, főképpen a díszkapu márványberakással készült ábrázolásai – így Dániel próféta remekművű megjelenítése –, olyan kincseink, amelyekből magyar identitásunk ma is fénylően forrásozhat, ha engedjük, hogy hasson ránk.
Ez az arc a márvány keménységébe vésve hirdeti, hogy a 12. századvégén, az 1180–90-es években az esztergomi királyi udvarban dolgozó kiváló szobrász már a gótika expresszív művészi erejével jeleníti meg a próféta identitását. S üzeni a 21. század emberének, a mai magyar polgárnak is, hogy minden nehézség ellenére, szép, örömteli a prófétai hivatás: Istenre tekintve, vele kapcsolatban állva közvetíteni Isten szeretetét az embereknek. Megéri vállalni ezt a kiválasztottságot minden időben.
III. Béla királyunk az első felesége, Antiochiai Anna 1185. évi halála után, 1186-ban feleségül vette Fülöp Ágost francia király testvérét, Capet Margitot. Erre az alkalomra festette ki az esztergomi várkápolna falait freskóképekkel. Addig a meszelt falra festett selyemfüggöny ékesítette a kápolna falait.
Ebből az 1185–86 évi freskódíszből az egyetlen figurális ábrázolás a szentély falán látható – jóllehet már töredékesen, de a 2000-től folyó restaurátor-művészi megtisztítás után ismét az eredeti kivételesen magas művészi színvonalon –, az egykor két sorban körbefutó, remekművű korongos díszítés, az életfa előtt álló diadalmas oroszlán ábrázolásával.
Ugyanebben az időszakban készült a jelenleg Bécsben, az Österreichische Nationalbibliothekben őrzött, egykor a hazai Csatár kolostorában használt Óriás Biblia, amelynek magas művészi színvonala azt is jelzi, hogy hazánkban széles körben jelen volt a magas színvonalú képzőművészeti kultúra. Íme, a Csatári Biblia egyik lapja, amely Ezekiel látomását ábrázolja.
A 13. század első harmadában, II. András király uralma alatt továbbra is erős hazánk európai tekintélye, amelynek bizonysága az általa 1217-ben vezetett keresztes hadjárat, amit ma is hirdet Margat vára. S még a tatárjárás előtt elkészül a 1213-ban meggyilkolt Gertrúd királyné pompás síremléke a pilisi ciszterci kolostor templomában. A feltárt szobrászati részletek magukért beszélnek.
Az 1230-as években Reimsből, a francia királyok koronázási helyének építészeti műhelyéből Magyarországra küldték Villard de Honnecourt mestert. Ezt büszkén hirdeti a fennmaradt vázlatkönyvében, a saját ábrázolása mellett, és örömmel látjuk a magyarországi emlékek rajzát, amelyek művészetére felfigyelt a francia királyi építész. Még a padlótégláink díszítéseit is megörökítésre méltónak találta, és odaírta a rajz mellé: „J’ai vue en Hongrie”. Hányan tudják ezt a tényt hazánkban? Hányan táplálják magyar identitásukat ebből a forrásból?
1270-ben a nápolyi király, I. Anjou Károly – négy éven át kitartó – kérésére kettős esküvő erősítette meg Szicília és a Nápolyi Királyság szövetségét a Magyar Királysággal. A nápolyi trónörökös, a későbbi II. Anjou Károly elnyerte V. István királyunk lánya, Mária kezét, és a magyar trónörökös, a későbbi IV. László, elnyerte az Anjou hercegnő, Erzsébet kezét. Magyarországi Mária nápolyi királyné (1257–1323) 13 gyermekkel ajándékozta meg a nápolyi Anjou-házat. Az elsőszülött volt Martell Károly (1271–95), akit – a gyermektelen IV. László királyunk halála után – 1290-ben, a magyar trónért vívott nemzetközi küzdelemben Magyarország címzetes királyává választottak. Dante, a kor legnagyobb költője, mint Firenze város priorja, ebben a méltóságában fogadta Martell Károlyt. Az Isteni színjáték című művében Martell Károly az egyetlen uralkodó, akit Dante a Paradicsomba helyezett. A Paradiso VIII. énekét teljesen az ő és Magyarország dicsőítésének szentelte! Hazánkban hányan büszkék erre? Hányan tudják elszavalni ezt a VIII. éneket? Hány iskolában tanítják egyáltalán?
Hányan fogadták meg a politikusaink közül Dante tanácsát: „Te boldog Magyarország, csak NE HAGYD MAGAD RÁSZEDETNI”. S ennek a címzetes magyar királynak a halála után, majd 1308-ban a fia, Károly nyeri el a magyar királyi koronát a nagyanyja, Mária nápolyi királyné szorgalmazására I. Anjou Károly néven. Ez a fiatal királyunk a nápolyi királyi udvarban való születésétől kezdve mélyen a szívébe véste a magyar öntudatot, amely a nápolyi királyi palotában és a város épületeinek freskóin, domborművein, továbbá az ötvöstárgyakon, textíliákon a magyar nagyanyja, Magyarországi Mária nápolyi királyné tekintélyének köszönhetően körülvette. A magyar Árpád-ház piros-fehér sávos címere ugyanis az Anjou-ház kék alapon arany liliomokkal ékes címerével azonos arányban jelent meg körülötte. Nápolyban a háborús és természeti katasztrófák évszázadai után még ma is látjuk ennek emlékét a Santa Maria di Donnaregina templom boltozatán.
Ez a Magyarországi Mária nápolyi királyné – az 53 évi nápolyi és assisi jeles művészetpártolása révén – egész Európára kiterjedő hatáskörrel megismertette és meggyökereztette a magyar királyi család szentjeinek a tiszteletét. Az említett nápolyi klarissza kolostorban, ahová beköltözött a férje halála után, a templom karzatán, ahol az ő stalluma volt, megfestette a három szent magyar király mellképét az Árpád-ház színei előtt.
Árpád-házi Szent Erzsébet, aki a családi életben mutatta fel Krisztus követésének útját, Mária nápolyi királyné nagy példaképe volt. A nápolyi Donnaregina templomban, amelyet ő építtetett újjá a tűzvész után, 1309–16 között, az apácák karzatán, megfestette Szent Erzsébet életét számos jelenetben a kor legjelentősebb római festőjével, Pietro Cavallinivel. A képsor Jézus életének, főképpen a Passiójának a jelenetei alatt kaptak helyet, követve az Assisi Szent Ferenc-bazilika felső templomának Giotto által a közelmúltban, az 1300-as szentévre festett Szent Ferenc-képsort. Ezzel jelezte, hogy Szent Erzsébet, Szent Ferenchez hasonlóan, Krisztus leghűbb követője volt. E képsor a kora trecento itáliai festészetének egyik legjelentősebb alkotása. Mária királyné az Erzsébet esküvője jelenetben egyúttal a saját esküvőjének is emléket állított.
Mária királyné közreműködésével kap megbízást a sienai Simone Martini 1312-ben, hogy az Assisi Szent Ferenc-bazilika alsó templomába a pannóniai Szent Márton püspök életét megfesse, hálából, hogy az első unokája I. Károly néven Magyarország királya lett. Szent Márton Szent István királyunk óta magyar szent, aki győzelemre segítette Istvánt a Koppány elleni küzdelemben.
S ugyancsak Mária királyné révén kap megbízásokat a nápolyi királyi udvarban a sienai Tino da Camaino szobrász is, aki, Mária végrendelkezése értelmében, az ő síremlékét is elkészítette 1325-ben.
Ez a remekmű az Árpád-ház nagy családjának egyetlen épen fennmaradt síremléke.
Mária királyné unokájával kezdődött hazánk történetében az Anjou királyok uralkodásának fénykora. Az egy évszázadot felölelő korszak jelentőségét hazánk művészetében még ma is számos építészeti és képzőművészeti emlék őrzi. Ezek közül emeljük ki a szepességi Kakaslomnic (ma: Velká Lomnica, Szlovákia) temploma Szent László-falképciklusának egyik jelenetét, László király és a kun vezér küzdelmét.
A magyar őstörténetből fennmaradt küzdelmi jelenet a kereszténység korában az isteni erővel felkent Király és a démoni erőkkel felvértezett, tüzet okádó Gonosz éles küzdelmében élt tovább a magyarság tudatában, főképpen Szent László király 1068 évi kerlési győzelmét követően, amelyben legyőzte a kun fővezért. Ábrázolásuk a gótika művészetében széles körű elterjedésnek örvendett. Példát adott az embereknek, hogy a küzdelemben Isten segítségével győzhetik le a gonoszt. Elsősorban önmagukban. A nagy tehetségű művész 1300 körül készült expresszív erejű ábrázolása ma is megszólítja a szemlélőt. Felidézheti az ezeréves történelmünk számos dicső küzdelmét, amelyet kötelességünk követni.
A magyar Anjou-kort a 14. század végén Luxemburgi Zsigmond kora követte. Zsigmond Nagy Lajos király Európa-szerte nagyra becsült budai udvarában nőtt fel, a király lányát, Máriát vette feleségül, és mint magyar király lett német király 1410-ben, majd német-római császár 1432-ben. Mint német uralkodó is Budán tartotta a székhelyét, és a császári kancellárja is a magyar prímás, esztergomi érsek, Kanizsai János volt. Mint német-római császár Magyarországon, Szent László sírja mellett, Váradon kívánt temetkezni. Mária halála után ismét magyar feleséget választott, Cillei Borbálát. S mivel ő nem tudta megajándékozni fiúgyermekkel, a házasságon kívüli fiát, Hunyadi Jánost részesítette kiváló nevelésben, és tette az ország leghatalmasabb főurává. Zsigmond 1437. évi, majd a veje, Habsburg Albert 1439. évi halála után, Borbála királyné, aki 1451-ig élt, a lányával, Erzsébet királynéval meg tudta akadályozni Hunyadi János királlyá választását, de az utószülött V. László kiskorúsága idejére egyhangúan Hunyadi Jánost választották az ország kormányzójává. Hunyadi János mindkét fiát felkészítette az uralkodásra. Mátyás 1458-ban elnyerte a királyi trónt. S bár ekkor a Szent Korona III. Frigyes német-római császár birtokában volt, de hatévi küzdelem után ezt is visszaszerezte Vitéz János, a váradi püspök, a királyi kancellária vezetője. Ő ezt követően esztergomi érseki kinevezést kapott, megalapította a Mátyás-kori magyar egyetemet, az Académia Istropolitanát, amelynek főkancellárja Vitéz János érsek lett. A tudós főpap a székhelyén, az esztergomi ősi királyi palotában kialakított Studiolójában megfestette az egyetem programját, amely Dante Isteni színjátékának Paradisóját követve, az Erények uralmát ábrázolta. Ebből a freskóegyüttesből, a 150 éves véres török–magyar háborúk után és a 19. századi nagy esztergomi építkezések után, 1934-ben került napvilágra a négy sarkalatos erény művészi allegóriája.
Ezt a festményt és a vele együtt előkerült számos freskótöredéket 1934–2000 között számos restaurátori beavatkozás érte, amelyektől Wierdl Zsuzsa, az ICOMOS falképbizottság elnöke vezette csoport szabadítja meg az anyagot. Tudományos vizsgálatokkal kísért, nemzetközi tekintélyű munkájuk 2000 óta tart és mindmáig folyik. Az eddigi kutatási eredmények egyértelműen igazolják, hogy a festő a firenzei Sandro Mariano volt, akit a ragadványnevén Botticellinek neveztek a kortársai. Az allegóriák arca a Botticelli-képekről jól ismert Simonetta Vespucci eszményített képmása.
Az anyagot erősen áthatja Botticelli egyedülállóan mély érzelmi töltésű, dekoratív előadásmódja.
A mesterétől, Filippo Lippitől örökölt technikai eljárásának azonosítható jelenléte is azt igazolja, hogy Botticelli saját kezű alkotása az esztergomi reneszánsz freskóciklus egésze.
Botticelli művészi pályája e képekkel indult. A kimagasló színvonalú ábrázolások 1465 és 1467 között készülhettek, mivel Vitéz János érsek 1465‑ben lett esztergomi érsek, és még ebben az évben megkapta a pápai engedélyt a pápai jogú egyetem alapítására, és két év múlva, 1457-ben megnyílt már az oktatás. Botticelli oklevelekkel igazolt művészi pályája Firenzében 1470-től ismert, amikor ötévi távollét után ismét feltűnik a firenzei adóbevallásokban, és Tommaso Soderini, a városvezető Lorenzo Medici bankár képviseletében megbízza a kereskedő céh palotájának nagyterme számára a két erény allegóriájának elkészítésével. S mivel e munkát a hét erény teljes sorozatával pár hónappal azelőtt Pietro Pollaiuolo kapta ugyancsak Soderinitől, per következett. Ennek eredmény az lett, hogy legalább egy allegóriát fessen a fiatal Botticelli, jóllehet addig Firenze még nem ismerte munkáját. Valahol nagy hírnévre tehetett szert ez a festő éppen az Erények allegóriájával, hogy még a bírósági eljárást is igénybe vette az Il Magnificónak nevezett Lorenzo Medici, hogy az ő városuk is dicsekedhessen ennek a művésznek az alkotásával.
S ezt a csodálatos esztergomi freskóegyüttest hasonló művészeti alkotások sora követte a századok során. Ezek közül is kiemelkedik az 1506-ban M. S. mester által festett selmecbányai szárnyas oltár képsora a Keresztény Múzeumban.
Ezeknek a rendkívüli alkotásoknak a sorát gazdagítja a Bakócz Tamás királyi kancellár, Magyarország koronázatlan királya, esztergomi érsek esztergomi kápolnája, amely ugyancsak 1506–07-ben épült, s amely Michelangelo építésztársának, Andrea Ferruccinak az alkotása, ami az itáliai reneszánsz centrális építészet betetőzését jelenti. S ugyanezekben az években alkot Albrecht Dürer, a magyar apától született nagy „német” művész…
Hiszem, hogy e néhány példa megdobogtatja a ma élő magyarok szívét.
Illusztráció: Boldogasszony tenyerén (Tanacetum, Cypripedium)
