B. B. Nala: Aranycsipkés pagodák (versek)
Aranycsipkés pagodák
Örök szerelem völgyében aranyszínű pagodák,
Amikor szitakötő szálldos kék szárnyakon át.
Egyetlen percbe foglalva az álmok gyönyörét,
Száz cseresznyefa virágzik a sziklás hegyek ölén.
Szitakötő-szárnyak titka lett az én bűvöletem,
Táncoló szirmok útján a perc csodáját keresem.
Elsuttogom Szerelmem, hogy bűvölsz négy évszakon át,
Terólad mesélnek az aranycsipkés pagodák.
Úgy tükrözve vágyamat, mint tűzsugarú Napot,
Cseresznyevirágok álma, mit a Sors nekem adott.
Lágy szirmai suttogják, hogy a szívem a tiéd,
Illat száll, mit völgyek halkan táncoló szele kísér.
Áthatsz, mint Nap sugara a virágzó hegyeket,
Cseresznyefák ágai közt szél suttogja a neved.
Aranycsipke varázsa tündököl a pagodán,
Táncot jár a szitakötő, kelő hajnalokon át.
Álom-csillag a virágkehelyben
Sziklák virága oly csöndes álom, ám dallá válik a szív hangszerén,
Egyetlenegy perc gyönyörre vágyom, napsugár aranyhúrja mesél.
Hiszen az én sorsom szenvedélye, csodaforrás a hegyek alatt,
Álmodom a percet újraélve, várva Szerelmem, hogy megtaláljalak.
Szirmok tánca a halk bűvöletben, vágyódó szívem csak neked él,
Álom-csillag a virágkehelyben, dal száll a hajnalok bűvöletén.
Szerelem dala kelti a reggelt, lelkemre úgy hatsz, akár a nyár,
Kék szárnyú madár a hegyekben a gyönyör forrására talál.
A sziklák virága csak neked nyílik, táncot járva napsugarakon,
Egyetlen perc, mit újraélnék, dallá válik a szó ajkamon.
Kék szárnyú madár éneke szálldos, túl a sziklákon, túl a hegyen,
Vágyak szelében csendül százszor, a napsugár húrja szüntelen.
Érintsd meg a szerelem kelyhét, ha szél táncol a völgy-utakon át,
Elvarázsolt elixírcseppként ittam magamba én a csodát.
Szerelmes vallomásom, csillag és eső
Rád gondolok, amikor az aranyszínű nád,
Táncot jár a hold-tükrű éjszakákon át.
Szerelmes vallomásom, csillag és eső,
Minden egyes álmot ködcsipkébe sző.
Olyan mesém, akár az aranynád a tavon,
Mellyel táncot jár a szél, túl az alkonyaton.
Álom-csipke varázsa lett az éji Ég,
Az órákat érted virrasztom végig én.
Áthatsz, akár a Hold fénye a nádszálakat,
Felidézem a percet, amikor megláttalak.
Csillagokat tükröz az éj a hullámokon,
Az örök vágyak tavát elvarázsolod.
Táncot jár a holdfényben az aranyszínű nád,
Neked adnám az örök szerelem csillagát.
Minden egyes pillanatban rád gondolok én,
Köd-csipkébe szövi az álmokat az éj.
B. B. Nala: Illat szálldos a tearózsaligeten
Sugarait szórja szét a Nap-medalion,
A szenvedély dalt ébreszt hajnalaimon.
Lázas ütem csendíti az éjek esküit,
A szitakötő a köd csipkéin átszökik.
Szárnyaival érintve aranyfonalát,
Felidézem a percet, amikor szívem rád talált.
Egyetlen perc gyönyöre kelti a mesém,
Feléd szállnék szerelem szitakötőjeként.
Hajnalok varázsában suttogom neved,
A vágy dalai aranyhúron csengenek.
Álmokat ébresztenek a végtelen mesék,
Te vagy, kit simogatóan érintenék.
Mint szitakötőszárnyak a Nap-medaliont,
A táncoló szél illatot hordoz útjaimon.
Tearózsák andalító, édes illatát,
Mesém csendülő dal a gyönyör hajnalán.
Lázas ütemként hangzik, mit senki nem ért,
A szerelem szitakötője újra visszatér.
Táncot járva a csöndbe tűnő percek alatt,
Úgy szőtte álmomat az éj, mint aranyfonalat.
Álom-csipke varázsa az én hajnalom,
Csillag tündököl a szitakötőszárnyakon.
Sugaradban élem át a végtelent,
Illat szálldos a tearózsaligeten.
B. B. Nala: A csillagok kötéltáncot járnak
Szenvedélyem dallama, elvarázsolt kötéltánc az éjben,
Te vagy álmom csillaga, a gyönyörök percét újraélem.
A lobbanó láng eleven, lelkemben ég olthatatlanul,
A telihold az Égre kel, sugarában száz tündér dalol.
Vágyak körhintája forog, szüntelen, mint mutató az órán,
Megszállottad lettem én, ki álmaiban kötéltáncot jár.
Te vagy nekem a gyönyör, ha felcsendül a halk, szerelmes ének,
A Hold neked tündököl, szívem húrján ébreszted mesémet.
Karnevál lázas éjjelén a csillagok kötéltáncot járnak,
A lelkemben máglyaként hatod át a perceket, órákat.
Rejtett kívánságom, hogy az álmok gyönyörét átélhessem,
Elvarázsolt éjszakákon körhinta forog a végtelenben.
Hisz a szerelem dala felcsendül az éji karneválban,
Égő szívem üteme egyesül az álmok csillagával.
Telihold fénye csillan a szerelem óramutatóján,
Elhalkulnak a szavak, hisz a szenvedélyem lobbanó láng.
Örök vágyak tüze ég a lelkemben olthatatlanul,
A szenvedély hálójából a szívem sosem szabadul.
Te vagy az én Életem, hiszen gyönyöröm a létezésed,
Örök szerelem dala lett a karneváli éj meséje.
Elvarázsolt hangszeren csendíti száz tündér énekét,
Tűzzé válik a lelkem, amikor a telihold Égre kél.
Vágyak eleven tüze, lelkemben ég olthatatlanul,
Végtelen időkön át forgatja az óramutatót.
B. B. Nala a 2020-as Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője
Illusztráció: “Szitakötés”(fh. Qian Xuan)
Ezek is érdekelhetik!
Hegedűs Gyöngyi: lassan három →
Hegyi Botos Attila: SÉTÁLÓ APOLLÓN (lírai dolgozat Észak-Illyricumtól Kelet-Aegeicumig) →
Benyó Tamás: Jelenkor →
