OPEN 28. – Szenci Molnár Albert
KETTŐS PORTRÉ I.
A zsoltárfordító Szenci Molnár Albertről [1]
Táv irat: aztmondjákhogyénkéseitípusavagyokanagyszomjúságúhumanistaléleknekstop
Az ember, amikor felkel reggel, megmosakszik, megreggelizik és elmegy munkába vagy iskolába. Ez a szokásos menetrend. Délután hazajőve elvégzi a ház körüli munkát, elkészíti a házi feladatokat, és ha van még ideje és kedve, akkor néha játszik. Mindezt azért bocsájtom előre, mert itt egy fordított sorrend következik. Nem a végén, de az elején játszunk, amolyan kedvcsinálóként. Hogy játék-e az ami itt látható, fölösleges megkérdezni, mert hisz ez Szenci Molnár 400 éves javaslata, hisz azt írta ez alá: Játszottam Magdeburgban, 1607. október utolsó napján.
Ami itt látszik és olvasható, az JOHANN HEIDFELDJÉNEK AJÁNLOTT KOCKA, az alábbi dedikációval:
Íme, Heidfeld, egy négyzetet, vagy ha úgy tetszik, kockát adok neked, hogy ez mit jelentsen, már tudja a te múzsád.
Miért mondták a régiek a derék férfit szögletesnek, vagy miért hasonlították az állhatatos férfit kockához?
Azért, mert minden oldalról következetes maradt, s mintegy egyforma. Kezdd el olvasni ezt a négyzetet a nagy L-től, olvasni jobbra, balra, föl, le, mindig ugyanazt a pentametert kapod: Légyen e férfierő négyzete képe tiéd.
Hogy mit keresett épp Margburgban, arról a Napolójában nem találtam utalást, de egy olyan emberrel kapcsolatban, mint aki az egyik nap itt, a másik nap ott, az egyik évben ebben az országban, a másikban egy harmadik országban van, néha Magyarországon is, miért kell azon csodálkozni, ha aznap épp ott volt, és játszott! Nyilván ez számára pihentetés volt. Mert ő nemcsak sokat utazott, de sokat dolgozott és fáradozott. Hatalmas életművet hagyott maga után.
Kálvin Institutióját fordítva a reformátornak ama figyelmeztetését, hogy „inter homines constet humanitas“, azt így fordította magyarra Szenci Molnár Albert: „az emberek között barátságos emberség tündökölyék.“ E tündöklést megtalálhatjuk az Ő életében is – így kezdi tanulmányát Benkő Samu. Akik valaha is értékítéletet mondtak róla, valamennyien megegyeztek abban, hogy a kései humanizmus korszakában a költő Balassi Bálint után, és a tudós Apácai Csere János előtt mind a költészetben, mind a tudományban Ő a magyar művelődés legerőteljesebb személyisége.
*
1574. augusztus 30-án született a Pozsony és Nagyszombat között épült mezővárosban, Szencen. Apai ágon ősei székelyek, azonban már dédapja – aki Mátyás király seregeiben harcolt – ezen a tájon telepedett le. Nagyapja molnár volt, apja is ezt a mesterséget űzte. Innen származik családi nevük. Amikor Molnár Albert megszületett, édesapja Szenc gazdag paraszt- polgárainak egyike. Később azonban teljesen elszegényedik. A fiú szülőhelyén kezdi meg tanulmányait, hogy két esztendő elteltével megkezdődjék életének nagy részét betöltő vándorélete; előbb idehaza, majd külföldön. Élete, így mondja a költő Lászlóffy Aladár, regényes volt. De inkább kalandos. Ha valaki a végén, a Függelékben olvasható életrajzi vázlatot átnézi, velem együtt kérdezi: hogy tudott így, és ennyit dolgozni? Ez számomra máig is rejtély.
*
Már tanuló korában és mint fiatal házitanító Kassán nagy hiányát érezte annak, hogy nem volt megfelelő latin-magyar szótár. Kassa abban a tekintetben is nevezetes az életében, hogy itt került a kezébe a kor jeles német szótárírójának, Petrus Dasypodiusnak a latin-német szótára, melyet forgatva támadt aztán az a gondolata, hogy meg kellene szerkesztenie annak latin-magyar párját. Az elhatározássá érlelődő ifjúkori ötletből 1604-ben valóság lett: akkor jelentette meg két (latin-magyar és magyar-latin) részből álló Dictionariumát. [2] Közvetlen mintaképe Dasypodius említett műve volt; ez a középszótár még a személyes vonatkozások beiktatásával is példája lett Molnárnak. Dasypodius szóanyagát kiegészítette más szótárak anyagával és saját gyűjtésével. Különös érdeme a Dictionariumnak, hogy magyar-latin rész is van benne. A tudós szerző ebben a tekintetben is az európai humanista gyakorlat igényeit tartotta szem előtt; ez a gyakorlat ugyanis bevezette az iskolai oktatásba az anyanyelvi szövegeknek latinra való fordítását. ,,Szenci Molnár Albert tehát – állapítja meg Melich János – azzal, hogy latin-magyar szótára mellé magyar-latint is adott, az iskoláinkban érvényes humanista pedagógiai elvek alapján való tanítás szükségleteit elégítette ki.“ A tudományos teljesítmény szempontjából is a második rész jelentette a nagyobb erőpróbát, hiszen itt semmilyen előzményre nem támaszkodhatott, a szerkesztésben pedig az alapozás minden nehézségével elsőként neki kellett megbirkóznia. Dasypodius nyomán Molnár a szótárában értelmezi a mitológiai tulajdonneveket és a földrajzi neveket is. A szótárnak szerzője életében három kiadása jelent meg. A második kiadás hét évvel az első után, 1611-ben hagyta el a nyomdát. Lényegesen bővített változat ez, mindenekelőtt azért, mert a latin-magyar részből latin-görög-magyar rész lett. Ezzel szintén iskolai szükségletet elégített ki, mivel a reformáció a görög nyelvet mint az Újszövetség nyelvét nagy tiszteletben részesítette és beiktatta az iskolai tananyagba. Az új kiadást még azzal is bővítette, hogy mind a latin, mind a magyar részbe sok közmondást vett be. Forrásul Baranyai Decsi Jánosnak, a jeles marosvásárhelyi tanárnak a közmondásgyűjteményét használta fel. A harmadik kiadás 1621-ben jelent meg. Terjedelmében növekedett, minőségében javult, bizonyságául annak, hogy szerzője állandóan dolgozott rajta, bővítette szókészletét, illetőleg az egyes szócikkeket. Szenci Molnár Albert szótárára a tudománytörténet úgy tekint, mint az első enciklopédikus igénnyel megalkotott magyar műre. Így aztán nemcsak a későbbi kétnyelvű szótáraknak, hanem az enciklopédikus műveknek is kiindulási pontjává lett. A szótáríró Molnár, noha elsősorban a latin oktatást óhajtotta támogatni, az enciklopédikus ismeretek magyar nyelven való terjesztését is nagymértékben elősegítette.
*
Áttérve a máig híres és ismert zsoltár fordításaira, a Psalterium Ungaricumra[3], elöljáróban két olyan éneket idézünk, amelyet mindenkinek, függetlenül a vallástól, illik ismerni.
XLII. ZSOLTÁR
Külömb-külömb panaszi Dávidnak.
1
Mint az szép híves patakra
Az szarvas kivánkozik,
Lelkem úgy ohajt Uramra,
És hozzá fohászkodik.
Tehozzád, én Istenem,
Szomjúhozik én lelkem,
Vajjon színed eleiben
Mikor jutok, élő Isten?
2
Könnyhullatásim énnékem
Kenyerem éjjel-nappal,
Midőn azt kérdik éntőlem:
Hol Istened, kit vártál?
Ezen lelkem kiontom,
És házadat ohajtom,
Hol az hívek seregiben
Örvendek szép éneklésben.
3
Én lelkem, mire csüggedsz el,
Mit keseregsz ennyire?
Bízzál Istenben, s’ nem hágy el,
Kiben örvendek végre,
Midőn hozzám orcáját
Nyújtja szabadítását.
Óh, én kegyelmes Istenem
Melly igen kesereg lelkem!
4
Mert terólad emlékezem
Ez Jordánnak földéről,
Szent helyedre igyekezem,
Ez Hermon kis hegy mellől.
Mélység kiált mélységet,
Midőn én fejem felett
Az sok sebes víz megindól,
Mint egy erős hab, megzúdól.
5
Sebessége árvizednek
És az nagy zúgó habok
Énrajtam öszveütköznek,
Mégis hozzád óhajtok,
Mert úgy megtartasz nappal,
Hogy éjjel vigassággal
Dicséreteket éneklek
Néked, erős őrizőmnek.
6
Mondván: Isten én kőszálam,
Mire felejtesz így el?
Ellenségim vadnak rajtam,
Gyászban járok veszéllel,
Mert az ő hamis nyelvek
Csontaimban megsértnek,
Mert így bosszontnak ellened:
Lássuk, hol vagyon Istened.
7
Én lelkem, mire csüggedsz el,
Mit kesergesz ennyire?
Bízzál Istenben: Nem hagy el,
Kiben örvendek végre,
Ki nékem szemlátomást
Nyújt kedves szabadulást,
Nyilván megmutatja nékem,
Hogy csak ő az én Istenem.
XC. ZSOLTÁR
Tanúság ez életnek meggondolatjáról.
1
Tebenned bíztunk eleitől fogva,
Uram, téged tartottunk hajlékunknak.
Mikor még semmi hegyek nem voltanak,
Hogy még sem ég, sem föld nem volt formálva;
Te voltál és te vagy, erős Isten,
És te megmaradsz minden időben.
2
Az embereket te meg hagyod halni,
És ezt mondod az emberi nemzetnek:
Legyetek porrá, kik porból löttetek,
Mert ezer esztendő előtted annyi,
Mint az tegnapnak ő elmúlása
És egy éjnek rövid vigyázása.
3
Kimúlni hagyod őket olly hirtelen,
Mint az álom, melly elmúlik azontól,
Mihelt az ember fölserken álmából,
És mint az zöld füvecske az mezőben,
Azmelly nagy hamarsággal elhervad,
Reggel virágzik s’ estve megszárad.
4
Midőn, Uram, haragodban versz minket,
Ottan meghalunk és földre leesünk,
Az te kemény haragodtúl rettegünk,
Hogyha megtekinted nagy bűneinket,
Titkos vétkünket ha előhozod,
És színed eleiben állatod.
5
Haragod miatt napja életünknek
Menten elmúlik olly hirtelenséggel,
Mint az mondott szót elragadja az szél.
Az mi napink, kiket nékünk engedtek,
Mintegy hetven esztendei idő,
Hogyha több, tehát nyolcvan esztendő.
6
És ha kedves volt is valamennyire,
De többire volt munka és fájdalom,
Elkél éltünknek minden ékessége,
Elmúlik, mint az árnyék és az álom.
De ki érti az te haragodat?
Csak az, azki féli hatalmadat.
7
Taníts meg azért minket kegyelmessen,
Hogy rövid voltát életünknek értsük,
És eszességgel magunkat viseljük.
Óh, Úr Isten, fordulj hozzánk ismétlen!
Mig hagyod, hogy éltünk nyomorogjon?
Könyörülj már az te szolgáidon!
8
Tölts bé minket reggel nagy irgalmaddal,
Hogy jókedvvel vigyük véghez éltünket,
Ne terheltessünk szorgalmatossággal.
Vigasztalj minket, és adj könnyebbséget,
És haragodat fordítsd el rólunk,
Mellyel régulta ostoroztatunk.
9
Szolgáidon láttassad dolgaidat,
Dicsőségedet ezeknek fiain,
Add értenünk fölséges hatalmadat:
Mi kegyes Urunk, óh, irgalmas Isten!
Minden dolgunkat bírjad, forgassad,
Kezeink munkáit igazgassad.
*
Szenczi Molnár a 150 zsoltár lefordításához az igazi indíttatást Heidelbergben, a zsoltárok városában kapta. Itt a nemzeti nyelvre lefordított hugenotta zsoltároskönyv dallamainak az igézetében élt. 1598. január elsején például azt jegyezte fel naplójában, hogy reggel négy órakor felébredvén, ágyban fekve zsoltárokat énekelt magyarul, latinul és németül egy óra hosszáig, majd a zsoltárokat olvasgatta a bibliából. És ez folytatódott éveken át. Aztán német és otthoni barátainak az unszolására – és ahogyan az elöljáró beszédben megjegyezte: „a leg többeknec” akarván használni „az mi nyomorgó hazánkban” – a napló bejegyzése szerint 1606. március 9-től szeptember 23-ig, tehát nagyon rövid idő alatt magyarra fordította a 150 zsoltárt, ahogy ő írja „az franciai notákra” és német versek szerint formálta és „öszveszorította.”
De mivel is hatottak, és hatnak ma is itthon Szenczi Molnár zsoltárai? „Azt hiszem – írja egyik tanulmányában Szathmáry István –, elsősorban mondanivalójukkal. Dávid király zsoltárainak nyomorgó, szenvedő világa találkozott a magyar nép hódoltság korabeli nyomorúságával. De megszólal a zsoltárokban a könyörgő, aztán a lázadó, illetve a boldog megelégedettséget megtaláló és a hálaadó ember is. És itt a zsoltárokban az egyéni érzelem mindig közösségivé lesz. Aztán – ahogy Féja Géza megjegyezte – a zsoltárokban ott zeng a teljes élet. Bár a fordító ragaszkodott a tartalmi hűséghez, az ő jóvoltából mintha a magyar mezővárosi polgárság élményvilága és a hazai táj jelenne meg a zsoltárokban.
A Szenczi Molnár sugallta harmónia szólal meg például a 65. zsoltár 9. versében:
Az szép sík mezők ékesednek
Sok baromcsordákkal,
Villagnak az szép szántóföldek
Sűrő gabonákkal.
Az hegyoldalak, mezőföldek
Szép búzanevéssel
Örvendeznek és énekelnek
Nagy gyönyörűséggel.
De a zsoltárok mondanivalójuknál is jobban hatottak nyelvükkel, stílusukkal. Ezek alapja az élő – mondhatnánk: népi – beszélt nyelv, továbbá az ízes és színes, találó szavak, kifejezések és főként természeti képek, hasonlatok. Szenczi Molnár versei egyébként szinte mindig színesebbek, mint a megfelelő bibliai zsoltárok. Ezt olvashatjuk például a Károli bibliában: »Az ember munkájára megy ki és az ő dolgára, mind estvéig.« Szenczi Molnár versében ez így hangzik (104. zsoltár 12. vers):
Az ember reggel fölkél idején,
És tiszti szerint munkára megyen,
Szántóföldre, rétre, kertben, szőlőben,
És ott munkálódik mind estveiglen.
Uram, melly nagy az te bölcseséged,
És bölcseséges cselekedeted!
Nagy dolgaidnak, Uram, nincsen száma,
Kikkel mind ez föld kereksége rakva.
És minden bizonnyal hatott – tudva vagy inkább csak sejtve – a fordító által képviselt, bizonyos fokig már a nyelvjárások felett álló, egységesültebb nyelvhasználati típus is. Ha Szenczi Molnár zsoltárainak elterjedése körül vizsgálódunk, akkor nem feledkezhetünk meg a zsoltárverseknek a ritmusáról. A nyelv, a vers ritmusa ugyanis szinte maradandóbb még a grammatikai eszközöknél is. Szenczi Molnár zsoltárainak „értéke éppen változatos versritmikájában van, amely magyaros, magyarosan jambizált, tiszta jambusi (ambrosianus), trochaeusi ritmusú sorok változatos vegyítésével alkot magasrendű versbeszédet.” Erre utal Szenczi Molnár, amikor arról szól, hogy ő a zsoltárait „magyar zubbon köntöskébe” öltöztette.
*
Szathmáry István tanulmánya alapján összefoglalásként megállapíthatjuk, hogy Szenczi Molnár Albert zsoltároskönyve nagyon is munkálta irodalmi nyelvünk kialakulását, és hogy századokon át hatott a magyar nép gondolkodás- és kifejezésmódjára. De nagy hatással volt költőinkre, íróinkra is. Ez utóbbira jellegzetesen így utal Szabó Magda egy 1974-es emlékező írásában: „Az Árvácska zsoltárokra bontott szerkezete csakúgy Szenczi Molnár Albertet idézi, mint a tambura fölé görnyedő vén Arany János, nyomon követhető Szabó Lőrinc Tücsökzenéjében, de Nemes Nagy Ágnes ótestamentumainak szigorú látomásai között is… Aztán Jókai öregasszonyai éppúgy a Szenczi Molnár Albert szenténekeivel ülnek a rokka mellett, ahogy ha éppen így akarja, az ő hangján szól Ady. Mondatépítkezése, eszejárása a legfiatalabb költők-írók szövegében is kimutatható, azok pedig aligha járatosak az ószövetségben. Viszont mind tanulták a Toldit és ismerik Móriczot.”[4]
*
Szenczi Molnár Albert 1629 táján Kolozsvárt telepedik le, s ott él 1634 januárjában bekövetkezett haláláig. Utolsó tíz esztendejéről keveset tudunk. Az bizonyos, hogy a nagy fejedelem halála után nehéz viszonyok közön él, maga nyilatkozik róla; nyomorúságosak a körülményei. Alkotó munkát is alig végez. Jelentős műve ebből az időből egyetlen prózai mű fordítása, egy erkölcsfilozófiái értekezés, a Discursus de sunmo bono, Az Legfőbb jóról, melyre ez világ mindenkoron serényen és valóban vágyódik, az bibliai és világi sokféle históriákért és példákért olvasásra kedves és hasznos. Lőcse, 1630.
A Discursus célja a Legfőbb jó megkeresése a test, a Szerencse és az elme javai között. A Legfőbb jónak három tulajdonsága van: igaz, teljes és állandó. Ilyen tulajdonságokat viszont egyetlen világi jó sem tud felmutatni, amint ez a javak egyenként való, részletes vizsgálatából kitűnik. A Legfőbb jót így csak a túlvilági életben ismerheti meg az ember. Az evilági boldogságról lemondó, a földi életbe belenyugvást hirdető újsztoikus koncepciót a szerzők példák és versidézetek segítségével fejtik ki. A magyar szöveg klasszikusan letisztult stílusa és a versidézetek jól sikerült szabad átköltései révén a könyv nagy népszerűségnek örvendett a magyar olvasók körében is (második és harmadik kiadása 1701-ben, illetve 1777-ben jelent meg Kolozsvárott).
Befejezésként a Harmadik részből idézünk egy bekezdést:
„Midön valamely drágakö áros, egy drága kövel és gyöngyel ékesitetett gyüröt egy ideig kölcsön engedne és oda adna, hog ideiglen magadat véle örvendeztetnéd; ö pedig osztán azt töled ismét megkérné, felettéb törödnél-é azon? Avagy kedvetlenkednélé azért és haragudnálé Ö reá: avagy perlenél Ö véle érette, hogy az övét vissza kéri. Sokkal inkáb köszönnöd kellene néki; hogy egy ideiglen éltél az Övével, és magadat azzal gyönyörködtetted. Miért szöknél ınindgyárt szembe Istennel, mit haragudnál azért reá, hogy valamely szerencsétlenség által töled azt elvészi, az mit az szerencse által te néked adot, és soha az néked sajátod nem vólt, hanem csak ideig vólt engedve; és csak gondviselövé és Sáfárrá tött téged rayta! Söt inkáb az szent Jóbbal (Jób 1: 21.) azt kellene mondanod: Dominus dedit, Dominus abstalit. Az Úr adta, az Úr vötte el-is, Legyen áldot az Úrnak neve. Talám te sem oly híven Sáfárkodtál véle az Úrnak kívánsága szerént? Avagy efféle idö szerint valók bántásodra lettek vólna az örökké valókan. Annakokáért ugy készitse ember magát ez dologhoz, hogy az Szerencsében, ha az midenünnen ugyan reánk tódul-is, és szinte kivánságunk szerént vagyon dólgunk, ne kevélykedgyünk, se bátorságba ne merüllyünk: azonképpen ellenbe ne félelmeskedgyünk és ne hadgyuk el magunkat az Szerencsétlenségben, midön nincsen dólgunk az mi kivánságunk szerint.
Si Fortuna iuvat caveto tolli:
Si Fortuna tonat caveto mergi.
Fel ne fuvalkodgyál jó Szerencsédben,
Meg se rémüly Szerencsétlenségedben.
Seneca is igyen szól:
Szerencsédnek ne hídgy sokat,
Mert Ö téged megjátzodtat,
Ha veszedelemben estél,
Kétségben ugyan ne essél.
Ha Szerencséd rajtad, valamint akartad, oly kedvessen tündöklik, Ö hozzá ne bizzál, fel se fuvalkodgyál, mert hirtelen változik. Ha ellened támad, bátoricsad magad, mint eröss szühöz illik.”
*
Hogy erős szívű volt Szenczi Molnár Albert az biztos. De hiába erős a szív, a pestis ellen nincs orvosság. A döghaláltól Szenci Molnár sem menekülhetett el. Sokakkal együtt őt is gyorsan s minden dísz nélkül temették el. Sírkövére Bisterfeld professzor latin versét vésték fel; magyarul – Tóth István fordításában – ez így hangzik:
Szenc falu szült, és Kassa vetette agyamba a Múzsa
Elsö magvait el, s aztán Debrecen is.
Wittenberg a legelső dajkám volt; követöleg
Strassburg jött, ahová fűz a babérkoszorúm.
Gallia tisztelt földje, a hű Helvécia, sőt még
Róma is elfogadott mint idegen tanulót.
Ekkor tértem vissza a nyájas badeni földre,
S Heidelberg fogadott: tartós alma mater;
Herbornban pártolt a Múzsa, de hesseni Móric
Gróf kegye, gondja adott szívbeli támogatást;
Igy készültem egészen fel szolgálni hazámat.
Írtam a szótárat, adtam a grammatikát.
Általam értekezel magyarul, Kálvin; makulátlan
Biblia fénylik az én munkám nyoma gyanánt.
Tiszta bizonyságot tettem, mit megszaporithat
Az, ha kinyomják több művem a holtom után.
Múzsám jobb volt, mint a Szerencsém, mert hisz a német
Föld menedéket adott; a haza kitagadott.
Kérem ezért, utódnak hozzon e munka jutalmat;
Biztos e művekböl annyi előnye leszen!
Függelék
1584-86: Szenc után 5 hónapig Győrött tanul, másfél évig Göncön Károli Gáspár mellett.
1588 nyarától 1590 elejéig Debrecenben tanult, ott kezdett verseket írogatni.
1590: öt hónapig Kassán nevelő, atyja időközben elszegényedett. Pártfogó nélkül külföldre indult. 4 hónapot Wittenbergában, fél évet Drezdában töltött.
1591. XI. 11 – 1592. V. 9: Wittenbergában egyetemi hallgató, pár hónapi utazgatás után Heidelbergában,
1592. IV. végétől 1596-ig (ref. hitvallása miatti elűzetéséig) a lutheránus strassburgi egyetemen tanult tovább, ahol
1593. V: bölcsész baccalaureusává avatták. 4 havi svájci és itáliai útja után Heidelbergában telepedett meg, ott
1594. I. 22–1599. X. 28: egyetemi hallgató. Támogatókat szerezni hazatért, de 3 hónapos körút után,
1600 tavaszán Heidelbergában töltött 5 hónapot, XI. 26-tól Herbornban teológiai hallgató, majd Majna-Frankfurtban Johannes Sauer műhelyében nyomdai korrektor.
1602 tavaszától 1603 elejéig Ambergben nevelő.
1603 kezdetén Altdorfba, majd Nürnbergbe ment, de onnan csakhamar visszatért Altdorfba. Magyar szótárának első részét Rudolf császárnak ajánlotta tiszteletdíjáért .
1604. IX-XI: Prágába is ellátogatott, ahol Kepler látta vendégül. Vándorlás után
1605: Altdorfban nevelő. Zsoltárait IV. Frigyes rajnai választófejedelemnek és (Könyves) Móric hesseni őrgrófnak ajánlotta.
1606. IV. 5: Herbornban, ősztől Heidelbergában egyetemi hallgató, ahol IV. Frigyes a Sapientia Collegiumban rendelt neki a tanítók asztalánál ellátást.
1607. VI. 18-tól 1610 nyaráig Marburgban a magyarul is tudó Móric őrgróf fizette költségeit, akinek ösztönzésére latinul megírta a magyar nyelv nyelvtanát.
1608. IX: Hanauban, 1611. VIII: Oppenheimben nyomdafelügyelő. X. 8: megházasodott, neje Ferinari Kunigunda, akitől 3 fia és 3 lánya született.
1612 elején kezdett bolyongása után VIII: hazatért. XI. 11: részt vett a köveskúti református zsinaton. Marburgban töltötte a telet.
1613: családostól Magyarországra jött, IV: Szalónakon (Vas vm.), XII. elejétől Batthyány Ferenc gróf hívására Rohoncon lelkész. Nyomdaalapítása nem sikerült.
1614. VII-IX: Komáromban lelkész. Októbertől: fél év alatt bejárta Magyarország és Erdély nevezetes helyeit. Bethlen Gábor fejedelem meghívta a gyulafehérvári főiskola tanárává, de a „török és tatár hírektől elrémített gyenge házanépe” miatt elutasította a meghívást.
1615. V: Németországban vándorolt, V. Frigyes palotagróf az oppenheimi iskola XI: kántorává, 1617. IV: rektorává tette. A harmincéves háború elől
1619: Heidelbergába, a fejedelem udvarába menekült.
Az 1620. XI. 8-i fehérhegyi csata után Tilly spanyol hadai Szenci Molnár Albertet is kifosztották és megkínozták: csigára vonták és gyertyával perzselték a hasát.
1622 őszén Hanauba költözött.
1624 tavaszán Bethlen Gábor fejedelem hazahívta könyveket fordítani. Először Kassán,
1626 nyarától (?) Kolozsvárt élt és dolgozott. A Darholtz Ferencnek ajánlott, De summo bono (Lőcse, 1630) c. művéért kapott ajándékokból kifizette adósságait és kiházasította leányát. Szegénységben, elfeledve Kolozsvárott halt meg.
Móser Zoltán
[1] Ez az írás Benkő Samu tanulmányának felhasználásával készült. In Szenci Molnár Albert. Napló és más írások. Bukarest, 1984. 5-71.
[2] Dictionarium Latinovngaricvm… Uo., 1604. – Dictionarivm Vngarico-Latinvm… Uo., 1604.
[3] Psalterium Ungaricum. Szent David Királynac es Prophetanac Szaz ötven soltari az Franciai nótáknac és verseknec módgyokra most úyonnan Magyar versekre fordítattac es rendeltettec… Herborn, 1607. (azóta száznál több kiadás készült)
[4] In Szathmári István: Szenczi Molnár Albert zsoltárai és a magyar irodalmi nyelv. Elhangzott a Magyarországi Református Egyház Doktorok Kollégiuma által rendezett emlékülésen Budapesten, 2007. aug. 22-én.
Illusztráció: OPEN – Móser Zoltán rovata
Ezek is érdekelhetik!
OPEN 50. – Shakespeare: Szonettek →
OPEN 49. – AKI ÉREZTE ISTEN IGÉJÉNEK ÉHSÉGÉT →
OPEN 48. – Aki kereste az igazságosság igazát →
