Mondd meg nékem, merre találom…

Próza nap_ut

július 12th, 2021 |

0

Napút-köszöntők (32.)

 
Nagy Katalin

Svédasztal irodalomból

avagy nemcsak kenyérrel él az ember

 

A Napút irodalmi és kulturális folyóirat differencia specifikája a szellemi svédasztalsága.
A svédasztal az étkezés azon formája, amikor egy – kiválasztott és/vagy önjelölt beszállítókkal dolgozó – étterem a teljes hideg- és melegétel-kínálatát önkiszolgáló rendszerben tálalja fel, és amiből a vendégek kulináris élvezetek reményében, igényeiknek, ízlésüknek megfelelően korlátlan mennyiségben fogyaszthatnak…  A svédasztal főbb jegyei: bárhol (zárt vagy nyitott térben), bármikor (hétköznap, ünnepnap) megteríthető; sokféle ember veheti körül (faji, nemi, vallási, nyelvi, politikai stb. hovatartozástól függetlenül); hagyományos, ugyanakkor folyamatosan bővülő, megújuló választék; igény és ízlés szerinti szabad választás. A svédasztalra valók előállítása, beszerzése, felhasználása és feltálalása igen fegyelmezett csapatmunka eredménye, persze itt is szükségeltetik egy Kreatív Főnök!
Rögtönzött definícióm – némi módosítással – a Napút szellemi svédasztalára is érvényes.

 

Valódi svédasztal egy irodalmi marsrután
1998-ban engem is meghívtak arra az irodalmi marsrutára, amelyet Jeremej Ajpin hanti író 50. születésnapja tiszteletére szerveztek (Nyizsnyevartovszk−Megion−Szurgut−Hanti-Manszijszk−Moszkva). Nyizsnyevartovszk közelében, a rénzuzmótól fehérlő, Agan-parti Ajpin-szálláshelyen sokan álltunk a szabadban megterített tajgai svédasztal körül: az író családja, testvérei és földijei (a Hód, a Szardakov, az Ajvaszeda, a Tevlin stb. nemzetségek leszármazottai), írótársai (Jurij Vella, Marija Vagatova stb.), fordítói: Momaday Scott (kajova indián), Veronica Dapra (olasz), Alfons Benedikter (német) stb.), és mások, akik valamilyen formában kapcsolódtak az Ajpin-életműhöz (Susan Scarberi-Garsia kritikus [USA], Kirsikka Moring kritikus [Finnország], Hanna-Maria Raulo színházi rendező [Finnország] Eva Toulouse kutató, író-fordító [Franciaország, Észtország] és így tovább.) Nemcsak az „asztaltársaság” volt fontos, de az asztal is − rajta (az európai ember számára különlegesnek számító) sokféle ennivalóval: nyers, szárított, füstölt (podovuska, pinder, puszki) és főzött halakkal; hal- és mókusfejlevessel, rénszarvasmáj-szeletekkel, szarvashússal, kellemesen illatozó kenyerekkel (halikrás kenyérrel, kemencefenekén sült kenyérrel, hanti és orosz kenyérrel, vérrel gyúrt kenyérrel, hamuban sült kenyérrel, főzött kenyérrel; halcsontliszttel, vérliszttel, halcsontzsírral, bogyókkal dúsított Isten teremtette kenyérrel stb.).

 

Virtuális svédasztal a Napút búcsúztatására
A Napút irodalmi svédasztalát 1999-ben terítette meg először Szondi György és csapata, 2021-ben pedig az utolsóra készül, legalábbis a folyóirat nyomtatott változatát illetően… Sajnálom. Fakóbb lesz a (folyóirat)világ…
Amint már említettem, a Napút lényege a szellemi svédasztalsága. Ki-ki ízlése, érdeklődése, lelki-szellemi habitusa szerint válogathat, csemegézhet a Napút számaiban és Káva Téka füzeteiben megjelent írásokból/ban/között: van/lesz, aki belekóstol a jelképes nyershalba, és fintorogva vagy fintorgás nélkül, de továbbáll; van/lesz, aki megeszi, mert nyitott az új ízekre, mert be akar avatódni a nyershalevés misztériumába, és ki akarja próbálni saját magát; van/lesz, aki végigkóstolja a jelképes kenyereket az üstfenekén sülttől kezdve a bogyókkal dúsított, Isten teremtette kenyérig, hogy aztán otthon – a különleges kenyeres tapasztalatokat felhasználva/megtermékenyítve, esetleg másokkal (a kenyereket sütőkkel vagy az asztaltársaság más tagjaival) konzultálva, együttműködve – megsüsse a saját vadonatúj kenyerét, megalkosson egy új MINŐSÉGet. És nemcsak a Napút számára!
Több évtizedes a választék: itt vannak a virtuális asztalon az emlékezetesebbnél emlékezetesebb tematikus számok (Hangszínképek − dráma-színház szám [2013], Kárpát-aljai szám [2015], Szent László-szám 2017], Rejtő Jenő-szám [2018], roma szám [2018] stb.), bennük az árulkodó állandó rovatok (B2-páholy, Tárlat, Berek, Mustra, Hetedhét, Téka, Ablak, Égalj, Miért? Emlékezet, Évgyűrűk, Fénykör, Hangírás, Önszócikk, Hangszóló stb.) az igényességre törekvő, ugyanakkor be- és elfogadó Szerkesztőség szellemiségével átitatva. Lehet nosztalgiázni… Fel- vagy újratöltődni… El/fel/beismerni… Köszönjük…
Hálás vagyok az alapító főszerkesztőnek, Szondi Györgynek és csapatának, hogy – másokkal együtt, illetve mások mellett – felkarolta az önálló államiság nélküli, kis lélekszámú, anyanyelvükben, kultúrájukban, sokszor még fizikai létükben is veszélyeztetett, halmozottan hátrányos helyzetű őslakos népek irodalmát is. Így jelenhetett meg a Hetedhét rovatban több hanti, mari és komi-permják vers- és prózafordításom (Maria Vagatova [hanti]: Moszum folyóbeli vizem [Napút. X. évfolyam 4. sz. 2008]; Tatjana Ocsejeva [mari]: Mama, Az ember kóbor lelke. Tetralógia, Ne fuss; Ljubov Koszova [komi-permják]: „Szent helyemre” bújok, Elaltatom gyermekim; Maria Vagatova [hanti]: Aj Juvan a Moszum folyó vidékéről [Napút. XII. évfolyam 6. szám 2010]; Jeremej Ajpin [hanti]: Hattyúdal. [Napút. XV. évf. 4. szám 2013] és egy tanulmányom is [Magyar írók, költők az uráli nyelveken és az uráli irodalmi közéletben címmel [Napút. XVII. évf. 6. szám 2015]), amit ezúton is köszönök.
Sajnálom, hogy megszűnik a Napút nyomtatott formában. Csak remélni tudom, hogy a Napút online méltó utóda lesz annak a szellemiségnek, amit a lap alapításától a megszűnéséig képviselt.
Isten adjon erőt és egészséget Szondi Györgynek, hogy folytatni tudja értékőrző és értékteremtő munkáját. Az itthoniak és a külhoniak javára. Mások hasznára szerte a Világban.

 

 

Podonyi Hedvig

Mindigderűvel

 

Aki már levelezett Szondi Györggyel, jól tudhatja, hogy üzenetei ezzel a búcsúformulával végződnek: mindigderűvel. Figyelemreméltó attitűd, ha hozzávesszük, hogy annyi munka és akkora teljesítmény áll mögötte, amiből bőven kijöhetne egy mindigfáradtan vagy egy mindigfogcsikorgatva is.
De nem. Ő valóbanderűs, ám kérlelhetetlenül szívós elszántsággal halad, ami egész pályafutását jellemzi.
Szó szerint mélyről indult: pályája kezdetén még uránbányász is volt, és mindenféle értelemben nagyon megtanult „csákányozni”. Megtanulta, hogyan hozhatja felszínre az értéket önmagából és másokból, továbbá alkalmat tudott teremteni arra, hogy megoszthassa mindazokkal, akik nyitottak rá. Az általa alapított Napút folyóirat 1999-es indulásától 2021-ig mintegy 10 ezer szerző írásait közölte.
Szondi alkotó ember, akit a bolgárok is saját költőjüknek tartanak. Bolgarista, irodalomtörténész és kulturális szervező. Műfordító, aki eddig 400 szerzőtől körülbelül 11 ezer oldalnyi prózát és 20 ezer verssort ültetett át magyarra. De nem afféle magasságos panteoni nagyság, akinek legfeljebb csak a talpát láthatjuk, ha áhítattal feltekintünk rá: hús-vér ember, aki face to face elérhető, amikor kell. Aki válaszol, amikor kérdezik, és megbízhatóan, érzékeny odafigyeléssel gondozza a vele együttműködő szerzők műveit.
Ezt részben saját, közvetlen tapasztalatomból  tudom, hiszen hellyel-közzel beküldözgetett novelláimnak régóta közlője a Napút. Másrészt szemtanúja voltam annak, hogy olyan rendkívül szenzibilis alkotóval is zökkenőmentesen és jó kedéllyel tudott „kölcsönhatásba lépni” Szondi és mindigderűje, mint amilyen Fodor Ákos volt. Őt már a kezdetek kezdetén szerzőjének kérte fel, és rendszeresen mutatta be műveit. Sőt, még halála után is közreadta hagyatékban maradt verseit – amihez jogutódként örömmel járultam hozzá. Kettejük kooperációjából ráadásként egy remek haikukötetecske is született 2008-ban: a Pontok, amely az ugyancsak Szondi vezette Napkút Kiadónál jelent meg.
„A szélességet az ég derekán keresztűl méltán nevezhetjük tehát Napútnak” – írta egykor Fazekas Mihály. Ha ez volt a cél, sikerült elérni: Szondi (és csapata) láthatóbbá tette a szélességet az ég derekán. Segített az irodalmi perspektívák tágításában, a termékeny alkotói pillanatok milliónyi lenyomatának megőrzésében. Ezen pedig semmit sem változtat az, hogy a Napút most jelenteti meg utolsó print változatát. Megtörtént velünk, tehát van. Köszönjük! És persze hogy mindigderűvel.

 

A PILLANAT
fellobban és kialszik.
De akkorra már örökre beégett
valami Megnevezhetetlen
mintái közé.
(Fodor Ákos)

 

 

Illusztráció: Napút-köszöntő


Feltöltötte:

Napút Online adatlap-képe



Back to Top ↑

Tovább az eszköztárra

A weboldalon cookie-kat használunk annak érdekében, hogy megkönnyítsük Önnek az oldal használatát. Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az oldal további használata a cookie-k használatára vonatkozó beleegyezését jelenti. Több információ...

Az oldalon történő látogatása során cookie-kat ("sütiket") használunk. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Az oldalon történő továbblépéssel elfogadja a cookie-k használatát.

Bezárás