Magyar Miklós: A roueni katedrális mint élő táj Claude Monet festményein
*
A newmediator.org internetes felületen, szerző megjelölése nélkül, ez áll Monet A roueni katedrális-sorozat című festményeiről szóló cikk elején: „Történelmileg a sorozat jól időzített volt. Az 1890-es évek elején Franciaország a katolicizmus iránti érdeklődés feléledését látta, és a témát jól fogadták. Vallási jelentősége mellett a gótikus stílusban épült Rouen-székesegyház képviselte a legjobban mindazt, ami a francia történelemben és a kultúrában volt.”
A fenti mondatok félrevezetők, azt sugallják, mintha Monet festményei valamiféle vallási üzenetet hordoznának, de legalábbis a gótikus katedrális mint a katolicizmus egyik szimbóluma inspirálta volna a festőt.
Victor Hugo számára az 1831-ben megjelent A párizsi Notre-Dame című regényében a katedrális egy irodalmi téma, „a festők hercegének” nevezett belga James Ensor (1860-1949) pedig a székesegyházat mint keresztény témát kezeli, például híressé vált, 1886-ban keletkezett A katedrális című képén.
Ensor: A katedrális
A roueni székesegyház Monet-t sem mint kultikus, sem mint építészeti tárgy nem érdekelte. Ő maga írta le, hogy bár gyerekkora óta sokszor látta a székesegyházat, „egyszer volt a katedrálisban, akkor is véletlenül.”
Akkor hát miért választotta a székesegyházat festménysorozata témájául? Georges Roque művészettörténész szerint talán anélkül, hogy tudatosult volna Monet-ban, azért választotta a szent tárgyat témaként, hogy hiteltelenné tegye és magát a motívumot emelje ki. Roque hozzáteszi, hogy pontosan ez jelenti Monet sorozatának modernségét. Monet húsz katedrális-képet mutat be 1895 májusában a műkereskedő Durand-Ruel galériájában. Ugyanakkor, amikor a korabeli kritika és több festő, mint Edgar Degas, Paul Cézanne, Camille Pissarro és Auguste Renoir csodálattal beszélnek Monet ezen festményeiről, Paul Signac, a pointillista festészet egyik kidolgozója Naplójában elmarasztalja Monet-t, mivel „ezek a katedrális darabok föld és ég nélkül nem adják vissza az építmény arányait.” De hát nem is ez volt Monet célja. Ő úgy kezeli a katedrálist, mint egy tájat. Mintha csak a jól ismert Szénakazal-sorozatot ismételné meg a katedrális témájával. Monet Giverny-ben lévő normandiai háza közelében lévő mezőn festette meg ezeket a képeket a különböző évszakok különböző napszakaszai által nyújtott fényviszonyok között.
Monet: Szénakazlak-sorozat
Az érdekesség kedvéért: a sorozat egyik darabját egy New-York-i árverésen 110,7 millió dollárért adták el, ami a legmagasabb ár, amit impresszionista festményért valaha is adtak.
Monet: Szénakazlak
Monet számára a katedrális már nem az emberek által Isten dicsőítésére épített örök és változatlan építmény, hanem a természet része, mozgó és változó. Megvilágító egy levelének ez a kitétele: „minden változik, noha kő.”
A festő két hosszú, roueni tartózkodása alatt a székesegyház előtt és műtermében dolgozott, aminek eredménye mintegy harminc festmény lett, amelyekből húsz került kiállításra 1895-ben. „Össze vagyok törve, nem bírom tovább, egyik éjszaka rémálmaim voltak: a katedrális rám zuhant, kéknek, rózsaszínnek vagy sárgának tűnt.” – írja 1892-ben a munka kellős közepén. Feleségének, a Givernyben maradt Alice-nak pedig így panaszkodott: „Az istállóját! Micsoda munka ez a Katedrális! Rettenetes!”
Monet első két képét a roueni székesegyházról 1892 februárjában készítette el. A képeken a katedrális északnyugati oldalán lévő, Cour d’Albannak nevezett középkori kolostornak a Saint-Romain toronyhoz a XIII. században „odaragasztott” háza látható a katedrális kapujával. Monet ezeket a képeket a szabadban festette.
A Saint-Romain torony és a ház, amit Monet lefestett
Monet: La Cour d’Alban
Monet: La Cour d’Alban rossz időben
Monet ezután hazatért Givernybe, majd 1892 áprilisában folytatta a munkát Rouenban.
A sorozat hat utolsó képét 1893 február 15. és április 14. között festette. A 81 rue Grand-Pont egyik lakásában rendezett be egy műtermet, ahol egyszerre több képén is dolgozott. Levelezése szerint ez volt a legkimerítőbb időszaka ennek a munkának.
A magyarok számára rossz emlékű Georges Clemenceau, a Tigrisnek nevezett francia politikus, későbbi miniszterelnök, a trianoni békeszerződés egyik kidolgozója 1895. május 20-án a La Justice című lapban Révolution de cathédrales (Katedrálisok forradalma) címmel cikket jelentetett meg barátja, Monet festmény-sorozatáról.
Clemenceau és Monet
A cikk címében a „révolution” szó kettős jelentésű. Egyrészt utal Monet forradalmi jelentőségű tettére: véget vetett a tárgyak hagyományos feldolgozásának a festészetben, másrészt a csillagászatban körforgást jelentő ’révolution’ arra utal, hogy a Nap körbejárja a katedrálist és különböző fényekben láttatja.
A katedrális reggeli fényben
A katedrális délben
A katedrális este
Cikkében Clemenceau azt a csodát emeli ki, hogy Monet festményein a katedrális halott kövei a ráeső különböző fények hatása alatt életre kelnek.
A sorozat darabjait a világ minden táján lévő múzeumok őrzik. A legtöbbet, ötöt a párizsi Orsay múzeumban láthatjuk. Ezek a képek: Kapuzat, reggeli fény, kék harmónia; Kapuzat, borús idő; Kapuzat szemből, barna harmónia; Kék harmónia; A Saint-Romain torony kapuzata teljes napfényben, kék és arany harmónia.
Az Orsay Múzeumban látható képek
Illusztráció: “kék és arany” (La Cathédrale de Rouen, Musée d’Orsay)
Ezek is érdekelhetik!
Wehner Tibor: EGY MÁSOKÉRT DOLGOZÓ MŰVÉSZCSALÁD →
Magyar Miklós: Tóth Ernő és Tóth Kristóf a Bálnában →
Wehner Tibor: A TITOKZATOS SZÉPSÉG. Szotyory László festőművész képvilága* →
