„Hajózni kell” – Cselényi László (1938-2023)
†
Folyóiratunk második számában költőket faggató körkérdésünk egyik első válaszolója volt (ld.⇒ itt). A kérdéseket és László morfondírozását megidézve emlékezünk most rá és búcsúzunk így tőle.
És közreadjuk egy öt évtizede született versét.
Ég veled, jó hajós! (A szerkesztőség)
Cselényi László
Alkotóházi alapszófejtés
1. Hogyan látom a mai költészet olvashatóságának határait „Én, a Költő”?
2. Vajon milyen befogadói tapasztalatra épülhet-építhet a mai költészet?
3. Kit és miért olvas, ajánl olvasásra?
1. Sokáig töprengtem, egyáltalán válaszoljak-e a kérdésekre, mert: 1. Annyiszor elsiránkoztunk már hasonló kérdéseken, s milyen eredménnyel? 2. Jó negyven esztendős tapasztalataim azt sugallják, hogy az effajta kérdésekre egyáltalán nincs felelet. Amiről nem lehet beszélni, ugye…
De ha már nekifogtam, lássuk a medvét!
Nálam sokkal sikeresebb-elismertebb társaim (Tőzsér például) irigyelnek, mondván, hogy te mindig megtalálod a méltó kritikusaidat. Tény és való: Határ Győzőtől Lengyel Balázsig, Bata Imrétől Pomogáts Béláig, Nagy Páltól Papp Tiborig, Tőzsér Árpádtól Petőcz Andrásig, Zalán Tibortól Esterházy Péterig tucatnyi kiemelkedő (s nem vállveregető) írás jelent meg köteteimről. S az eredmény? Aligha kell kihangsúlyoznom, hogy áll a szénám. Ki az a Cselényi? (Legfeljebb a tévéssel azonosítanak, aki nem tartotta máig szükségesnek megkülönböztető jellel kihangsúlyozni, hogy ő a később jött.) De hát ez csak a felszín. A baj az, hogy ezek szerint mások aligha olvasták írásaimat azokon kívül, akik írtak is róluk. Pontosabban: akik hajlandók voltak (vagy kénytelenek voltak) azokat elolvasni. Mert ugyan ki hajlandó több ezer soros, ráadásul érthetetlen-értelmetlen dolgokat manapság végigolvasni? Magam hosszútávfutó olvasó vagyok, egy Homéroszt, egy Dantét, egy Proustot végigolvasok, de X. Y.-t? Hát így vagyunk.
Hogy hol látom a mai költészet olvashatóságának határait „Én, a Költő”? Hajózni kell!
2. Ezt a kérdést végleg nem értem, de megpróbálok rá válaszolni, folytatva az előbbi gondolatmenetet. Való igaz, hogy a modern költészet nem sok embernek kell, Párizsban is csak néhány száz példányban jelennek meg a verses kötetek. De ha egy könyv angolul vagy franciául van írva, ha csak minden ezredik francia vagy angol olvas verset, akkor ez így is hány példány? S mennyi, ha magyarul van írva? Vagy nota bene cseh/szlovákiai magyarul? Egy? Kettő? Tíz? Húsz? Húsznál semmivel sem több. Körülbelül ennyien voltak a jubileumom alkalmából rendezett konferencián is. Mindenki kapott egy-egy példányt legújabb, Aleatória című kötetemből. Márciusban. Máig nem kaptam egyetlen visszajelzést, még csak magánlevél formájában sem. Hát milyen befogadói tapasztalatra épülhet-építhet a mai költészet?
3. Erre a kérdésre válaszolok a legszívesebben. Az Aleatóriával egyszerre jelent meg A nélkülözhetetlen 100 könyv című, Hamvas Béla-ihlette ismeretterjesztő munkám. Ezt a 100 könyvet mindenesetre mindenkinek ajánlom. S a száz közül különösképpen néhányat azok közül, melyeket most olvasok (leginkább újra).
Alkotóházban vagyok épp, ilyenkorra szoktam hagyni a legnehezebb olvasmányokat, mert itt nem zavar senki sem az írásban, sem az olvasásban. Elhoztam hát magammal A tulajdonságok nélküli ember harmadik kötetét, mert én már végigolvastam Dantét is, az Ulyssest is, Az eltűnt idő nyomában-t, sőt még a Prae-t is, de Musilnak még nem értem a végére.
Elhoztam magammal Ezra Pound verseit. Ezeket már többször is elolvastam magyarul, csehül, szlovákul, még franciául is, s még mindig úgy érzem, nem tudtam a magamévá tenni Ezra Poundot.
Ám ahogy egy férfiú nem nyugszik, amíg magáévá nem tesz egy nőt, így vagyunk valahogy a költészettel is, különösképpen a Pound-féle költészettel.
Hát még Heidegger filozófiájával! A kisebb tanulmányaival csak megbirkóztam, de a Lét és idővel? Amikor nyolcvankilencben megjelent magyarul, végigolvastam-jegyzeteltem kötelező penzumként, s ma látom, hogy mit értettem meg belőle. Pedig azóta már többször is elhoztam ide, a budmerici alkotóházba újraolvasásra, s bevallom őszintén, soha többé nem jutottam túl a negyedénél-harmadánál. Néha azt érzem, egy kukkot sem értek belőle, s ha németül olvasnám, jobban megérteném. Mert tessék elképzelni, hogy a magyarítók s az előszót író szakértő még az alapszóban, a Dasein-ben sem tudtak megegyezni (az egyik ittlét-nek, a fordítók jelenvalólét-nek – brrr! – minősítették).
Rájöttem azonban a trükkre. Ha folyamatosan olvasom a Lét és időt, nem értem. Ha csak az általam kijegyzetelt részleteket olvasom, inkább érteni (vagy inkább csak pedzeni) vélem. (Ez egyébként így van Heideggernél „könnyebb” filozófusok esetében is. Hegelt képtelen vagyok újraolvasni, ám nagy élvezettel forgatom az aláhúzott részleteket.) El is határoztam hát, hogy megtanítom Heideggert magyarul, vagyis az általam megemésztett részeket vendégszövegekként beépítem a saját szövegeimbe.
Hát ezeket olvasom mostanában, s ezeket ajánlanám másoknak is. S kiket még? Claude Simon Történetét, Gombrowiczot, Michaux-t, René Chart s mind a nélkülözhetetlen százat és a többit.
Álomjáték
1
előre hátra mondta képzelet-heg / belőle érzi sebesen a gombok
kinyírja az se kénytelen zavarja / süvegére egy nagy rakás kidől
diófa-gomba segitette rétes / sütötte karja bogaras kiírta
egy-egyre vesztett pártalan ha mondta / sehonnan jötte kártyaparti rév
2
kinyirta benne lagziban belőle / előre hátra sorozatosan
sorára várva fokozott teherben / teherbe esve lagzi lesz ha van
sütötte köpte mind a két szemét / belőle érzi reszket mint a nyárs
szőlőhegyére zavarta e test / szerette combja széthasíta lift
3
mögötte homlok etette szakálla / kéken filmezte képes híradó
a láthatatlan szövetek mögötte / sziámi ikrek analfabékák vad
tabletta este kifeszíti lába / keresztbefogja néha átkarolt
fogadja hívja számtalan kibírta / méhének ökle szorosan fogad ma
4
érzésteleníteni doboza jó / hajókiránduláson jöttek össze
patakra szopja hidrogénezetten / oszcillátorral orrabukva jó
kiköpte öle kénytelen födémnek lagzija lesz ma utcavég a háza
diófa szobra kié a menyasszony / szemétkosárba dobta azután
5
elöre hátra mondta végtelen / megérteni hogy súlya mint a szöcske
méhének öble szoros befogadja / kitágul kettéválik elhasal
filmezte képes híradó belöle / sebesen érzi pattognak a gombok
sorára várta sorozatra kötve / szemétkosárba széthasítani
6
de csak a bögre bulvárain át / de csak a szöcske hónaposszobáit
a kétféle hasítatott utcahosszat / megérti ö se született hurokban
szölöhegyére kifeszíti rázza / fotóit szokta mutogatni ráma
farát akárhogy próbálja kerülni / ki látja kára megszakítja ing
7
öröme érdek öröke temérdek / mit tudja ő hogy ki lakik mögötte
megcélozza nem talál a türelme / hajókiránduláson jöttek össze
patára fosztja született szurokban / ő se noha vége hidrogénezett sejt
kifullad többre nem futotta ő se / pattog a gombok sodra azután
8
lagzija lesz ma kerülte egész nap / szakasztott apja temérdek üröm
kiszopta törte népes híradóbank / látta de meg sem ismeri ha nincs
mellette anyja mindez évek óta / tíz éve több se mondta képzelet se
temérdek rázza szétfeszíti álma fotóit szokta mutogatni sem
(1970)
Illusztráció: In memoriam
Ezek is érdekelhetik!
Barna Júliára emlékezünk →
Kovács Ilona (1948-2024) →
Mátyás B. Ferenc (1943–2024) →
