Mátyás B. Ferenc (1943–2024)
†
Mátyás B. Ferenc (1943–2024) költő, író hosszú, súlyos betegség után, 2024. február 18-án elhunyt.
Olvasom sok nappal később ma. Elmulasztottam. Mennyi ideje – eltűnt, nem sikerült vele kapcsolatba lépnem, telefonon ugyanúgy: esztendők óta mióta már. Nem. Pedig igen, számomra a gazdag, meghitt megközelíthetetlenség. Tárult fel … valahogy félszegen, mosolygott magamód, talányosan tiszta volt: így tiszteltem. Homálylik csak épp: álnéven kiadtuk, úgy hiszem, tanúságtételét a romániai ádázságokról. Komisz tudatlanság ez halála után. Kiadtuk? Álnéven? Szabad így most idebetűznöm? Illhet? Hiteles? Ő jelesen az volt, csöndesen.
Búcsúzni is tőle szelíden csak gazdagabban tudok. Több visszaidézésével. Nem csupán (ahogy szoktuk máskor másoknál): hetvenévesen megfogalmazott elegáns-szomorú Napút-oldalaival. Kivételesen két nálunk maradt versével is emlékezünk rá. És: befogadásra ajánljuk az Önlexikonban – a gyűjtemény kívánt hangvételével élve – fanyar (harmadik személyű) vallomását. (Szondi György)
•
„Saját kezű nekrológ: Verselő volt, erdélyi naiv, született életbolond, ha kedvelték, talált magában kivetnivalót, véleményt sohasem koholt, olykor-olykor sikerre váltva magyarságtudatot kátyúzott. Ha szeretett, Erdélyt szerette, álmában a Hargitát hegyezte, hajnalban a Napot kelte, naphosszat a magyar mivolt kultúra-tőgyét fejte(gette), és míg foga volt sem harapott. Számon hiába kért, inkább adott, ezerszám lőtt öngyilkos bakot, bár sok nyomát viselte kortárs agyarnak, megmaradt erdélyi-városi magyarnak, de fenyőillat szállt, ha verset foltozott, fene tudja, élő volt-e vagy holt… Vagy kobold…
A fentieket azért fogalmaztam egybe, hogy Mátyásbének örömet szerezzek. Ajánlatom, hogy tanuljunk nevetni azon is, amiért egykor könnyeinket adtuk és vérünket vették.
Az ember, szakbesorolása: Homo Ludens – hát tessék, kérem, játszani.
Mindhalálig.” ⇒http://www.naputonline.hu/2022/04/22/matyas-b-ferenc-onszocikk/
•
Mátyás B. Ferenc
MAMI
Hirtelen ébredek
mint pukkasztó köhögés
magas láz éget ha
mint a hangulat/vető ha vétett
valós igazságot
édes hazugságból
érlelt
így packázom szeretettel
vírusokkal s tejet adó tehenekkel
no meg puhult emberekkel
míg már úgy tűnik az Ég is
gyerekek helyet mégis
velem kalákában
egyűt itatjuk bús vég nélkül
vágyainkat az ágyban
nemsokára elbotlok
mint az öregek
zuhanni kezdek mint
hulló csillagot játszó
árva gyermeked
és megmutathatom
megszelídülten bárhol ott és itt
boldogan harapnám is
az államra csurgó
lucskos tejbepapit –
LÉLEK-DUZZOGTATÓ
Szívem-lelkem hallgat
alig csillog hajnalban
a frissen fogant mai harmat
hogy is mernék szólni
tilalmat/fogadalmat
Uram bár hibát kiáltok
nem hiába hívlak
Te vagy Uram az Úr
nem kell homlokodra
frissen tákolt hírlap
szerencse hogy köröttem
verebek tesznek-vesznek
az ablakpárkányomról
ha kell
téged is felveszlek összekacarászni
csiklandósan lelkemet
időnként gúnyosan szó szerint akár
meghívom büszkén megelőzni őket
illatozzon az egész hervadó
égi-földi határ
az Égben pedig ilyenkor
szól a szférák zengte
mese-meskete
frissen szedett csillagokból
kilátszik már frissen
hajnalodó csillogók
feneke
magam tiltanám
de nem él már édesanyám
hogy szavaimat egy-két pofonnal
lenyugtassam ha szóltam már
kérlek Uram kérlek
el ne röpítsd lelkem lényegét
és felkérlek egy égi fordulóra
ha jön már sorsomra a végzet
Tangója még –
Illusztráció: In memoriam
Ezek is érdekelhetik!
Barna Júliára emlékezünk →
Kovács Ilona (1948-2024) →
Czakó Gábor (1942-2024) →
