Magyar Miklós: Ezen a napon született Paul Signac
Paul Signac
Paul Signac Párizsban született 1863. november 11-én jómódú kereskedő családban. Tizenhat éves korában meglátogatja az impresszionisták negyedik kiállítását, ahol megcsodálja Degas, Monet és Pissarro festményeit és ő maga is festeni kezd a kiállításon, ám Gauguin ezekkel a szavakkal penderíti ki a teremből: „Monsieur, itt nem másolunk.” Signac nem érettségizik le, hanem elhatározza, hogy festő lesz. Kijelenti, hogy az impresszionistákat, „a szabadság útját” követi. 1884-ben részt vesz a Független Művészek Első Szalonja kiállításán Austerlitz. Rakpart című képével.
Signac: Austerlitz. Rakpart
Georges Seurat-val és Camille Pissarróval megalkotja az úgynevezett „tudományos impresszionisták” (más néven pointillisták vagy neo-impresszionisták) csoportját, amit a pointillista stílus jellemez. A pointillizmus arról kapta elnevezését, hogy a képet apró, pontszerű (franciául point) ecsetvonásokból alkotják meg. Az egymás mellé rakott tiszta színek a szem recehártyáján egyesülnek a forma és a mélység érzetét keltve.
Egy botrányos neo-impresszionista festmény
1886. június 15-én a Maison Dorée étterem öt termében rendezték meg az impresszionisták nyolcadik és egyben utolsó szalonját, amelyen 249 festményt állítottak ki. A kiállításon először szerepeltek az impresszionisták és a néo-impresszionisták együtt. Tizenhét festő vett részt, köztük Paul Gauguin, Camille Pissarro, Georges Seurat és Paul Signac. E két utóbbi festő részvételét Pissarro harcolta ki. Ugyanakkor nagy nevek hiányoznak a kiállítók listáján, akik visszautasítják a felkérést: Monet, Sisley, Renoir és Caillebotte, akik „nem akarják kompromittálni magukat a fiatal festőkkel.” A kiállítás egyik nagy eseménye, egyben botrányköve Seurat 1885-ben, hatvanegy vázlat eredményeképpen megfestett Vasárnap délután a Grande Jatte szigetén című képe. Signac elmondása szerint a festmény „szidalmak és gúnykacajok sorozatát váltotta ki”, ugyanakkor a neo-impresszionizmus egyik főműve lett. A képen számos alak látható: férfiak, nők és gyerekek különböző társadalmi rétegekből, akik a tenger partján sétálnak vagy játszanak a fák alatt. A kép előterében jobbra egy polgári pár áll az 1880-as évek divatja szerint öltözve. A hölgy egy majmot tart pórázon, ami a luxust jelzi. A bal oldalon egy pipázó férfi fekszik, öltözéke után megítélve egy munkás, gondolkodó fejtartással. Mögötte két polgár, az asszony hímez. Mellettük egy kutya. Egy napernyős nő mellett egy másik virágcsokrot készít. A kép hátterében gyermekét sétáltató nő, pihenő férfiak, nők, gyerekek. A Szajnán vitorlások és csónakázó férfiak láthatók. A pointillista technikának köszönhetően az egész kép elmosódott. Seurat a fények elosztását tudatosan szerkeszti meg: az előtérben kevés a fény, mert a fák árnyékában tartózkodnak a szereplők. A kép második vonalában a személyek a napfényben vannak és az árnyékaik erős kontrasztot képeznek. A kép harmadik vonalában az erős fényt a folyóról visszatükröződő nap csak felerősíti.
Georges Seurat: Vasárnap délután a Grande Jatte szigetén
Paul Signac és a neo-impresszionizmus
Signac tizenöt képpel van jelen az impresszionisták kiállításán. Ezek között a festmények között vannak impresszionista képek, mint a Saint-Briac című.
Signac: Saint-Briac
Ugyanakkor már Signac neo-impresszionista stílusa is megmutatkozik, mint a Gáztároló Clichyben című képen.
Signac: Gáztároló Clichyben
Signac 1889-ben, a Szajna partján fekvő Herblay nevű kisvárosban festi meg neo-impresszionista sorozatának egyik figyelemre méltó képét: A Szajna látképe Herblaynál.
Signac: A Szajna látképe Herblaynál
Signac színelméletének legfőbb forrása
Michel-Eugène Chevreul francia kémikus A színek egyidejű kontrasztjának törvényéről című nagy terjedelmű munkájában kimutatja, hogy egy szín befolyásolja a szomszédos színt: ugyanaz a tónus világosabbnak tűnik, ha sötétebb háttéren van, a kiegészítők élénkebbé teszik egymást, a nem kiegészítő színek pedig tónusban eltávolodnak. Így a zöld közelében elhelyezett sárga vörösesebbnek tűnik, mintha lilával keverték volna, kiegészítve a zölddel; ugyanez az árnyalat, amely egy vörös közelében helyezkedik el, a sárga-zöld felé fog húzódni. Signac így foglalja össze Chevreuil hatását a neo-impresszionizmusra: „Az ellentét eme egyszerű tudománya teremti meg a neo-impresszioniszmus alapjait.” Signac a színek kontrasztjával teremti meg képeinek atmoszféráját. Az 1893-ban festett Nő napernyővel című kép feleségét, Berthe Roblèst-t ábrázolja profilból. Signac Claude Monet, Alak tanulmány szabadban: balra forduló nő napernyővel című impresszionista festményének témáját veszi elő.
Monet: Balra fordult nő napernyővel
Signac: Nő napernyővel
Monet festményével ellentétben Signac képe szándékosan két dimenzióra szűkül, a mélység hatása nélkül. Azonkívül a zöld, a narancssárga és a lila kontrasztjára épül.
A Nő napernyővel, Signac felesége
Paul Signac és Berthe Roblès 1892-ben házasodnak össze kilenc év együttélés után. Berthe távoli rokona Pissarronak és egyszerre felesége, barátja és múzsája Signacnak. 1899-ben új szomszédjaik lesznek: Pierre és Jeanne Selmersheim. A két házaspár hamar összebarátkozik. Paul beleszeret Jeanne-ba, és mivel Berthe-nek nem lehet gyereke, új szerelmétől születik meg kislánya. Berthe nemcsak eltűri vetélytársát, de megtartja vele a barátságot, olyannyira, hogy még hajóútjukra is magukkal viszik.
Signac, Berthe és Jeanne
Signac számos, rajzokkal, festményekkel illusztrált levelet írt Jeanne-nak.
Signac Jeanne-hoz írt leveleiből
Signac Saint-Tropez-ban
Barátja, a szintén pointillista festő Henri-Edmond Cross javaslatára Signac Dél-Franciaországba hajózik Édouard Manet tiszteletére Olympiának nevezett hajóján, Théo Van Rysselberghe, belga pointillista festő társaságában, aki megfestette portréját is a hajón.
Théo Van Rysselberghe: Signac az Olympia fedélzetén
Saint-Tropez elvarázsolja Signacot és elhatározza, hogy itt telepedik le. Ezt írja édesanyjának: „Egész életemben lesz itt min dolgoznom. A boldogságot fedeztem fel.” 1897-ben megvásárolja a La Hune nevű villát, ahol egészen 1913-ig évente hat hónapot tölt.
Signac háza Saint-Tropez-ban
Saint-Tropez-ban festett képei között különleges helyet foglal el az 1898-ban festett Nő a teraszon című. Egyrészt azért, mert villája műterméből kinézve alkotta ezt a képet a művész, másrészt azért, mert ekkoriban ritkán festett alakokat. Jelen esetben felesége, Berthe Roblès látható a teraszon.
Signac: Nő a teraszon
Saint-Tropez kikötőjéről számos képet festett Signac, köztük az 1901-1902-ben készült Saint-Tropez kikötőjét.
Signac: Saint-Tropez kikötője
Signac akvarelljei
1928. december 26-án Signac levelet ír barátjának és mecénásának, Gaston Lévynek: „Kedves barátom, íme egy ötletem, amit megírok, úgy ahogyan jött. Hátha érdekli. Már régóta arról álmodom, hogy egy fontos sorozatot készítek Franciaország kikötőiről. 40 kikötőt a La Manche-ról, 40 kikötőt az óceánról, 20 kikötőt a Földközi-tengerről. Összességében mintegy százat.” Lévy azonnal elfogadja az ajánlatot és 1929 márciusában Signac hajóra száll. A vállalkozás korántsem bizonyult egyszerűnek. „Meg kell birkózni az időjárással és a körülményekkel” – írja mecénásának. Az elkészült akvarellek egyforma méretűek: 28×44 centiméteresek.
Signac: Saint-Malo
Signac: La Rochelle
Signac akvarelljei között különleges helyet foglal el A Mirabeau-híd, amit Guillaume Apollinaire tett halhatatlanná. A Mirabeau-híd Marie Laurencinnel való kapcsolatának végén íródott. A szakítás felett érzett fájdalmát sanzonszerű versben fejezi ki a költő. A hídon Apollinaire szinte naponta áthaladt, amikor az Auteuil negyedből a Quartier Latinbe igyekezett. Szerelmével, Marie Laurencinnel is sokszor ment át ezen a hídon.
A Mirabeau-híd
A Mirabeau-híd alatt fut a Szajna
S szerelmeink
Emléke mért zavar ma
Mi volt az öröm ráadás a jajra
Jöjj el éj az óra verjen
Száll az idő itthagy engem
Kéz kézben nézz szemembe s közbe tudnám
Hogy karjaink
Hídja alatt a hullám
Fut az örök tekinteteket únván
Jöjj el éj az óra verjen
Száll az idő itthagy engem
Mint ez a víz elfolyó messzeség lett
A szerelem
Milyen lassú az élet
S milyen erőszakosak a remények
Jöjj el éj az óra verjen
Száll az idő itthagy engem
Jön napra nap új év válik tavalyra
Nincs ami a
Szerelmet visszacsalja
A Mirabeau-híd alatt fut a Szajna
Jöjj el éj az óra verjen
Száll az idő itthagy engem
Signac: A Mirabeau-híd
Signac egyik főműve: A harmónia ideje
A hatalmas, 300×400 centiméteres festményt Signac Saint-Tropez-ban festette.
A harmónia ideje
Méretei miatt nem a szabadban készítette a képet, hanem modellek és a természet segítségével tanulmányokat készített. Felesége, Berthe volt az előtérben lévő fekvő nő modellje, aki egy fügét nyújt gyermeke felé.
A Harmónia ideje. Részlet
A kép baloldalán egy férfi fügét vesz le egy fáról. A modell Signac Bech nevű kertésze volt.
A harmónia ideje. Részlet
A festmény egy idilli, vasárnapi pihenés benyomását kelti. Két férfi a Dél-Franciaországban népszerű pétanque játékot űzi, mások olvasnak vagy táncolnak. A víz partján egy festő – talán maga Signac – egy Saint-Tropez kikötőjébe érkező háromárbócos hajót fest. A kép jobb alsó sarkában egy kapirgáló tyúk és egy kakas látható.
A festmény egyik érdekes részlete a kép jobb felső sarkában lévő fa, amit Signac A Bertaud fenyő címen is megfestett. Nos, a fa árnyékot ad az alatta táncolóknak, ugyanakkor olyan, mint egy emberi agy.
A Harmónia ideje. Részlet
A festményt Signac özvegye Montreuil városának ajándékozta 1938-ban. A kép azóta a városháza díszlépcsőházában van kiállítva. Ám a festő dédunokája, Charlotte Liebert Hellman pert indított annak érdekében, hogy a képet helyezzék át az Orsay Múzeumba, ahol nagyobb biztonságban lenne és ahol évente 3,5 millió látogató csodálhatná meg. Végül 2013-ban a bíróság Montreuil-nek ítélte oda a kép tulajdonjogát.
Illusztráció: fh. M. Luce Signac-portréja
Ezek is érdekelhetik!
»SZÜLETETT MÁRCIUS 15-ÉN« – A Napút születésnaposai II. →
»SZÜLETETT MÁRCIUS 15-ÉN« – A Napút születésnaposai I. →
Czipott Péter 70 éves! →
