Babits 140 (Levélfa, 75.)
•
Eszemben, hogy negyven évvel ezelőtt, Babits Mihály századik születésnapjára Téglás János és tanítványai összeállítottak és megjelentettek egy kis remekmívű antológiát a Mestert köszöntő kortárs költők verseivel. S hogy ezt 1984-ben még egy újabb is követte, immár a kiadók jelenkorának költői termésével. A szerkesztő akaratának megfelelően egyik kiadvány sem kerülhetett könyvárusi forgalomba, így aztán a szélesebb olvasóközönség szeme elé sem. Én azonban mindkettővel rendelkezem, s itt az ideje, hogy legalább néhány felvétel erejéig bemutassam a Levélfa közönségének.
A kötetek az azóta megszűnt 54. sz. Ságvári Endre Nyomdaipari Szakközépiskola égisze alatt látták meg a napvilágot. A második kötet előszavát író Keresztury Dezső szerint Babits egykori munkahelyének, „a külvárosi gimnázium utódának” a jóvoltából. Sipos Lajossal váltott alábbi leveleink, jobban mondva Sipos tanár úr levelemre adott válasza pontosan, a Babits-kutatás eddigi fehér foltját is megvilágítva térképezi fel az itt említett intézmények történetét, Babits Mihály ezekben játszott szerepét s nem mellesleg Téglás Jánosét, az általam szóba hozott két kötet összeállítójáét és szerkesztőjét.
Téglás János, az Intézet tanára megszállott Babits-rajongó, az említett kötetek is egy sorozat 8. és 11. darabjaként áldoztak a költő emlékének. A 77×115 mm-es, csontpapírra nyomtatott, papírborítású könyvecskéket a kötéstervet is készítő tipográfus, Kocsis József munkájának köszönhetően a könyvkiadás remekeinek gondolom. A cím mindkét könyv borítóján Babits-manuscript lenyomata a jól ismert költemény, a Mint forró csontok a máglyán… első versszakából: „a dal szüli énekesét”, illetve „Lobbanj föl új dal, te mindenható! / Szülj engem ujra, te csodaszép!” A borítók elülső fülén Radnóti Miklós-, illetve Illyés Gyula-versszak, a címoldalon ismét a Babits-kézírás, alatta: „In memoriam Babits Mihály”, majd a költő egy-egy egész oldalas fényképe, hátoldalán az idézett költemény teljes első versszakával.
A bevallás vagy vallomás marad utoljára: az újabb kiadványban az én versem is szerepel. Ez persze önmagában semmiség, de az nem, hogy az iskola tanulói és Téglás doktor (!) rám akadtak. Dicséretükre mondom – ma már ilyen elképzelhetetlen lenne. Tőlem a Babits 140 kapcsán is csak annyi, hogy e remek antológia idézésével megemlékezzem a Babits-évfordulóról. Ma is megilletődve persze e kivételesen nagy életmű őrtornya előtt.
Suhai Pál, szerkesztő
•
2023. november 30.
Kedves Lajos Bátyám! Tegnap felfedeztelek – stílszerűen a Felfedezőben, a Kossuth délutáni műsorában, Kádár Dórával beszélgetőben. Hallom, hogy Babits a szomszédodban járt, a Venetianer utcában (1911–12-ben) iskolába (!) – az újpesti Állami Főgimnázium tanára volt. Ez persze nem újság, de az már igen, hogy a ma már nem létező 54. sz. Ságvári Endre Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézete leszármazási viszonyban állt volna a nevezetes újpesti gimnáziummal. Márpedig ezt egy remekmívű, Téglás János által szerkesztett s 1984-ben megjelentetett versantológia előszava állítja, méghozzá Keresztury Dezső tollából. Idézem: „A külvárosi gimnázium utódának, ahol Babits egykor tanított, az 54. sz. Ságvári Endre Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézetének végzős tanulói tavaly hasonmáskiadást készítettek erről [ti. az 1941-es Babits-Emlékkönyvről].” Itt persze nem az emlékkönyv említése érdekes, hanem e mondat állítása a két intézmény viszonyáról. Bevallom tudatlanságomat. Az 54. sz. Nyomdaipari Szakközép legjobb tudomásom szerint (egy Pest megyei hírlap hirdetésében ellenőriztem) 1984-ben a XV. kerületi Kavicsos közben működött. Te talán tudod, mi köze ehhez az intézethez Babitsnak – vagy eme intézetnek az újpesti gimnáziumhoz. Megvilágítanál vele.
A szóba hozott antológia pedig Babits Mihály születésének századik évfordulója alkalmából jelent meg két kis kötetben, kereskedelmi forgalomba azonban nem került. Versükkel vagy verseikkel mindkettőben költők tisztelegtek a Mester előtt. Az első kötet 1983-ban, a második 1984-ben látott napvilágot – az elsőben inkább Babits-kortárs, a másodikban újabb költők műveivel. Te biztosan ismered e köteteket s akkor azt is tudod, hogy az újabb kiadványban az én versem is szerepel. Ma már talán furcsa ilyet mondanom, de Te tudod, hogy volt idő, amikor illetlenségszámba ment Babits Mihály nevének még az említése is. A kollektivizálás nagyobb dicsőségére. Ez adta versem indítékát és hátterét is – az ún. „közössel” (mint amilyenek például faluhelyen a téeszek voltak), a kollektívvel szemben dacosan kijátszva az „elefántcsonttorony” Babitsra sütött bélyegét. Aztán, láthatod, idők múltán a költőre jobban illő s Vészi versére is rímelő „őrtorony” kifejezéssel írtam felül és zártam a verset. Változásában-változtatásában ma az idők lenyomatát is látom. Köszönettel és barátsággal: Pali
Ui.: Mellékelem a Keresztury-előszó fénymásolatát s egyúttal gratulálok a Babits-levelezés újabb kötetéhez (szerkesztő úr!).
2023. december 8.
Kedves Pali! A kitűnő költő, író, irodalomtörténész és kritikus Keresztury Dezső, aki első levelét 1929. szeptember 28-án írta Babits Mihálynak a berlini Humboldt Egyetem magyar lektoraként, az ottani Magyar Intézet könyvtárosaként, aki aztán az OSZK tudományos főosztályvezetőjeként 1950–1957 között a Babits irathagyaték megvásárlását és a Nemzeti Könyvtárba szállítását kezdeményezte, az általad idézett helyen keveset ugyan, de tévedett.
A „külvárosi gimnázium”-ot, a későbbi Újpesti Magyar Királyi Főgimnáziumot és a valamikori Tisztviselőtelepi Gimnáziumot és jogutódait ugyanis „mindössze” Babits személye kapcsolta össze.
Babits 1911. október 10-től 1912. november közepéig a frissen főgimnáziummá nyilvánított újpesti intézményben tanított. Jeles kollégái voltak. Itt dolgozott Dékány Árpád, a halasi csipke megteremtője és propagátora, Fischer Izidor és Szigeti Gyula, klasszika-filológusok, továbbá Hendel Ödön, akivel osztozott a latin és olasz kultúra iránti tiszteletben. Az 1911-ben már városi rangra emelt településen, „színek és szagok zuhatagában”, ahogyan a várost regénybe emelő író a Kártyavárban szavakba foglalta főhőse, Partos Kálmán benyomásait, éppen egy tanévnyi időt töltött. Az iskola épülete a mai Venetiáner és Deák utca sarkán volt, nem messze a piactól, földszintes házak között. Újpesti tanársága idején jelent meg a Herceg, hátha megjön a tél is! címmel második verseskötete.
1912. október 16-tól 1916. január 8-ig a Budapesti X. kerületi „Tisztviselőtelepi M. Királyi Állami Főgimnázium” tanára lett. Az áthelyezés érdekében sokan támogatták. Közbenjárt érdekében Szüllő Géza országgyűlési képviselő, Hatvany Lajos, Herczeg Ferenc és Ignotus, de erőteljesen támogatta az áthelyezést maga az igazgató, Gaál Mózes is, aki mellesleg a korszak jeles írója volt. A közbeszédben „Tündérpalota”-ként emlegetett intézményben Babits nagyon jól érezte magát. A 33 fős tanári testületből 14-en rendszeresen publikáltak tudományos munkákat, illetve állítottak ki hazai és nemzetközi tárlatokon. A költő 1913-ban közreadta A gólyakalifa című regényét, 1916-ban Recitativ címmel harmadik verseskötetét. A Játszottam a kezével című verse miatt a Budapesti Hírlapban Rákosi Jenő1915. október 20-án sajtóhadjáratot indított Babits ellen. A fővárosi és vidéki lapok közel 50 cikkben támadták és védték Babits Mihályt és a modern magyar irodalmat. A költő a politikai közbeszéd témája is lett.
A két iskola sorsa nem egyféleképpen alakult. A „külvárosi gimnázium”, 1911-től főgimnázium, az 1921–1922. tanévben felvette Könyves Kálmán nevét, 1924-ben „főgimnázium”-ból „real gimnázium” lett, ma egyszerűen „Könyves Kálmán Gimnázium”. Azóta „Könyves Kálmán Gimnáziumként” működik. A „Budapesti X. kerületi Tisztviselőtelepi M. Királyi Főgimnázium” 1921 szeptemberében „Széchenyi István Gimnázium” lett. A „Tündérpalota” legnagyobb részét a kultuszminiszter kölcsönadta a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Tárának, mely a megrongálódott városligeti Iparcsarnokból költözött ide. Az épületben végig társbérletben (albérletben) maradt meg az eredeti intézmény. 1972-ben indult meg a gimnáziumban a nyomdaipari szakközépiskolás diákok képzése. Az iskola elnevezése is megváltozott, 1972–1975 között „Széchenyi István Gimnázium és Nyomdaipari Szakközépiskola” lett. 1976. augusztus 31-én a Fővárosi Tanács felszámolta a több mint hét évtizedes múlttal rendelkező oktatási intézményt, az iskolát összevonta a nyomdaipari szakmunkásképző intézettel, mely 1976. szeptember 1-től „Ságvári Endre (Később Misztótfalusi Kis Miklós) Nyomdaipari Szakközép- és Szakmunkásképző Iskola” néven működött Újpalotán.
A két iskolának különös szerep jutott Babits Mihály irodalmi hagyatékának ápolásában. Mivel az 1960-as és 1970-es években Babits Mihály életműve a „tűrt” kategóriába tartozott, az intézmények nem vállalhattak látványos szerepet az irodalmi múlt őrzésében. Az iskolatörténetnek azonban mindkét középiskolában része lehetett Babits Mihály. A „Könyves Kálmán Gimnázium” tanára, Éder Zoltán (1931–2020) Babits a katedrán címmel 1966-ban jelentette meg könyvét, ráirányítva a figyelmet az életműre, a kéziratos hagyatékra, Babits befogadástörténetére. Téglás János (1936 –), a „Tisztviselőtelepi Gimnázium” hagyományát őrző intézményben 1976-ban közreadta Babits tanár úr címmel az intézményben eltöltött évek krónikáját, néhány ekkor született versét, dokumentumokat, egykori tanítványok emlékeit. 2020-ban jelentette meg „Most itt lakom a szép Tisztviselőtelepen, a fővárosban és mégis kis városban, csendben”. Babits Mihály telepi éveiről című könyvét, 2021-ben Babits Mihály a tisztviselőtelepi gimnázium tanára című munkáját – összegyűjtve és egyenként is érdekes és fontos könyvvé formálva a költő itt megélt életét, irodalmi tevékenységét, kapcsolatait, a valamikori diákok emlékeit. Minden könyve iskolatörténet, irodalomtörténet, társadalomtörténet. És 1976-tól 96 minikönyvben közreadta Babits egyes köteteinek hasonmás kiadását eligazító utószóval, alkalmanként jegyzetekkel, a korszak fontos antológiáit, A Holnap hasonmás kiadását, Babits és egy-egy költőtárs levelezését; ebben a sorozatban jelent meg például nyomtatásban a Halálfiai első változata, Illyés Gyula, Török Sophie és más kortársak versválogatása, Veres Péter válogatott novelláinak gyűjteménye. Egy-egy kötetben Keresztury Dezső is szerepet vállalt: előszót írt, közreműködött a szerkesztésben. Téglás János 1985-től a z ELTE Irodalomtudományi Intézetében, 2009-től a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Irodalomtudományi Intézetében a Babits Mihály műveinek kritikai kiadásában sajtó alá rendezte a Riportok, interjúk, nyilatkozatok, vallomások című könyvet, öt kötetben kiadta a Baumgarten Alapítvány történetét és dokumentumait, megszervezte a nyomdaipari szakközépiskola kiadványait és a Tannyomda sorozatát. Ezeket a könyveket az elkészítő osztályok dákjai egyenként érettségi ballagó kendőjükbe kapták. És Téglás János külön levél nélkül elküldte mindazoknak, aki az 1970-es években Babits Mihály életművével foglalkoztak. Így jutottam én is hozzá a felmérhetetlenül fontos munkákhoz. János ezekkel a könyvekkel a Babits-filológia intézményesítője, életre galvanizálója lett. Babits nevével kultúrát őrzött meg. Kultúrát teremtett!
És még csak 87 éves!
Rá és tevékenységére gondolva folyamatosan újraélem a magyar történelmet 1883-tól számítva. Azaz pontosan 140 évet.
Szeretettel ölel: Lajos
Az alábbi képek zöme rendhagyó módon nem illusztráció – olvasásra, böngészésre szánt fénymásolatok. Ilyen értelemben maguk is a Babits-legendárium részei.
Az első kötet borítója
Radnóti-versszak a kötet fülszövege helyén
Az első kötet címoldala
Szerkesztők és Babits-fénykép
A 7. oldal Ady-verse
Fenyő László verse
Gellért Oszkár verse
Hajnal Anna-vers
Határ Győző verse
Jékely Zoltán verse
Vas István-vers
Az első kötet utolsó verse
Az első kötet tartalomjegyzéke (1.)
A kötet tartalomjegyzéke (2.) és impresszuma
A második kötet borítója
A második kötet címlapja
Szerkesztők, előszó, Babits-fénykép
Babits-mottó kéziratlenyomata, Török Sophie-vers
A Török Sophie-vers második, a Keresztury-előszó első része
A Keresztury-előszó befejező része
Károlyi Amy és Kárpáti Kamil verse
Kiss Benedek-vers
Lator László verse
Nemes Nagy Ágnes: Víz és kenyér
Orbán Ottó verse
Suhai-vers a szerző javításával
Vészi Endre versének első része
A Vészi-vers befejező része
Weöres-vers és a Tartalom első oldala
A Tartalom közbülső oldalai
A Tartalom utolsó oldala Téglás János Babits-sorozatával (a 8. és 11. kötet az „In memoriam” jegyében összetartozik)
A második kötet impresszuma
Illusztráció: Babits 140
Ezek is érdekelhetik!
Láncra vert eső* (Levélfa, 78.) →
Keresztúton (Levélfa, 77.)* →
Csokonai 250 (Levélfa, 76.) →
