Mondd meg nékem, merre találom…

Vers csa

november 28th, 2025 |

0

Juhász Anikó: Halál, halott, agónia (Versciklus II.)


Csejtei Anikó fotóival

Az előző részt ld.: http://www.naputonline.hu/2025/11/02/juhasz-aniko-halal-halott-agonia-versciklus-i/

*

Lépcsősor, zárókő

Van, hogy tovább már
nem gondolnánk azt,
ami van;

a borzalom
bennünk teljessé vált,

nincs hiány, mi
kitöltésre várna,

olyan, akár a
begombolt
ágyneműhuzat,
több véres paplannak
abban nincs helye.

1. Lépcsősor, zárókő. Csejtei Anikó fotója (Large)

*

Fegyver és fegyelem…

Fegyver és fegyelem,
ez sokszor két
kontrasztos elem,

a fegyver nem fegyelmezi
önmagát,

az áldozathoz jutva
kihasználja a
réseket is,
így vagy úgy működik,
halottat termel – sokat.

2. Fegyver és fegyelem. Csejtei Anikó fotója (Large)

*

Hírek és madarak

Hírek jöttek, madarak
fogták szárnyuk alá
őket, s az utak felett
engedték
szabadon.

Az utakon az emberekre
rárepültek,

ha valahol akasztottak,
nekik feketéjüket
adták oda;

aztán persze másutt is
elhíresültek,

a hírek később változni
kezdtek,
feketéjükről
azt mondták:
fehér.

De tiszta hó velük
nem jött, csak a
fekete, az a
salakos.

3. Hírek és madarak. Csejtei Anikó fotója

*

A gondolat útjai

Gondolatban volt gyilkos,
de azt megismételte
unos-untalan,

amikor végzett,
tekert egyet a
mandzsettagombon;

anyja még rózsafüzért
morzsolgatott,
s megbánta talán
azt is, amit
elkövetni nem akart,

amiben
vétlensége
kikezdhetetlen volt;

zokogott, ha
ravatalt látott a
temetőben,

s odaképzelte
leendő halála
körülményeit.

4. A gondolat útjai. Csejtei Anikó fotója (Large)

*

Szobor, máslét

A szoborba lépett át…
lassan ment, a lába
vitte, nem
gondolkodott,

s érezte, bőre
merevvé válik,
az érzés ott,
helyben ver gyökeret,
s fogva tartja
jó sokáig;

szoborszemével
nézett aztán,
nézte a tengert,
annak ruganyos hullámait,
de lábának merevségét
oldani nem tudta,
a parton megállt,

szobormennyországot
már nem kívánt
magának.

5. Szobor, máslét. Csejtei Anikó fotója

*

Halottá válás

Halottá akart lenni,
de az elején kezdeni
ezt is, hogy
klasszikus legyen a
rémregény,

időfolyása lineáris,
hegyi utakon
kaptató, majd
mind fentebbre törő;

az égnek barlangjához
érve akarta látni,
milyen a
csorba vizű
tó,

milyenek az
őt örökkön övezni
akaró sziklafalak,

lelkét is vitte
magával;

félúton volt, felhője
sűrűsödő gömb,
benne a régi
dolgok még
rajzanak,

a halál is
formálódik már,
tömörebbnek látszik.

6. Halottá válás. Csejtei Anikó fotója


Feltöltötte:

Napút Online adatlap-képe



Back to Top ↑

Tovább az eszköztárra

A weboldalon cookie-kat használunk annak érdekében, hogy megkönnyítsük Önnek az oldal használatát. Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az oldal további használata a cookie-k használatára vonatkozó beleegyezését jelenti. Több információ...

Az oldalon történő látogatása során cookie-kat ("sütiket") használunk. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Az oldalon történő továbblépéssel elfogadja a cookie-k használatát.

Bezárás