január 7th, 2026 |

S. Csoma János emlékezetének (Zalán Tibor és Deák Ernő összeállításában)

Schmidt János, alias S. Csoma János

Deák Ernővel, a Bécsi Napló örökös főszerkesztőjével Szakály professzor nagyszabású születésnapi rendezvényén találkoztam hosszú idők után újra. Meghalt a Schmidt Jancsi, mondta, miután megöleltük egymást, ezt tudtad? Tudtam, vágtam rá, és még sokáig nem értettem, miért mondtam ezt, vajon miért, amikor nem tudtam, és nem is tudhattam, hogy meghalt. Olvastad a neked ajánlott verseit, kérdezett tovább. Nem olvastam, válaszoltam, és ez igaz is volt. Akkor elküldöm neked, ajánlotta a bécsi lap magyar szerkesztője. A legkiválóbb whiskyk ott a Stefánián egy időre elhomályosították mind az ígéretet, mint Schmidt Jancsi szomorú történetét – hiszen csak emberek vagyunk. De nemrég megjöttek a villámpostán a versek, velük együtt megjött Deák verses-képes küldeménye. És most azt akarom, hogy ne múljék el nyomtalanul ennek a sokáig külföldön élő remek embernek és érdekes költőnek sem az élete, sem a halála. Az a különös helyzet adódik most elő, hogy én küldöm el közlésre a nekem ajánlott verseket, viszont-ajánlás nélkül – hiszen én már rég nem foglalkozom költemények írásával –, így állítva emléket Schmidt Jancsinak, írói nevén S. Csoma Jánosnak –, valamint csatolom Deák Ernő neki írt versét.

Zalán Tibor

S. Csoma János, 2025 április (Juha Éva felvétele)

S. Csoma János
Mihályról

Zalán T-nak

Mostan Babitsról álmodom
mondta Zalán
vállamon cipelem
múltam, jelenem
ezüst pelyhekkel
hullik, mint a hó
elföd szellemed
beteg torkodból balázsol
a jeled.

S. Csoma János
A vándor

Zalán úrnak Deák Úr tanyáján

Hajnalok várnak
meg erdőszélek,
kis faházban fekszem
talán már nem is élek.
Aztán keresztet vet Szent Mihály
minek kérdezné, mi fáj.
Dolgát emberesen végzi
bár furcsálja, hogy
olyan anyag a holt,
aki tékozló költő
s mellesleg Zalán volt.
Lovát felhámolja csendben
itt még nyárutó,
de később ott a végek végén
hópelyhek alá bújik
a Palicsi-tó.

S. Csoma János, Zalán Tibor, Szabó Sándor (Szentmárton)

Deák Ernő
Töredék

Viccekkel ütötted el
szorongató félelmedet
be-beolvastad a legújabb négysorost
újra és újra ámulatba ejtve
pedig tudhattam volna
mindez amiből fakadt
a rémület
szóvarázzsal cselezted ki
a feléd suhintó bárdot
ilyenek voltak a telefonhívások
leplezve meztelen nyomorúságod
………………………………
Mostantól minden elmarad
megszakadtak a telefonhívások
hiába ígérted – ne hívjalak –
úgyis jelentkezel
ha jobban leszel
a süketségre nincs többé válasz
bénító tűnődés vesz körül
barátom, János
Enkidut kikezdte a romlás
s hogy kimúlt
Gilgámes elindult
elkezdte keresni
a halhatatlanságot.