Saád Katalin: A háromszög fölső csúcsán

Elmélkedés A kiválasztottak című tévéfilm-sorozatról

Egy este, híradónézés után, átkapcsoltam a tévét nővérem kedvenc csatornájára, amelyen az adásba kerülő filmek mindig jó végkimenetelűek. Már indultam volna is a dolgomra, de ott ragadtam. Az épp műsoron lévő film bibliai témára utalt. Kíváncsi lettem, holott igen ritkán bukkan elő e műfajban valami igazán jó alkotás, tehát inkább közönnyel akartam kivárni, hogy mielőbb „legyinthessek” a csatorna szokatlan kínálatára. Ennek az ellenkezője történt: jó dologra bukkantam. Ahogy vége lett, utánakerestem a Google-on. A kiválasztottak című amerikai tévéfilmsorozat egyik epizódját láttam. Immáron másodjára nézem sorra a film epizódjait a telefonomon, az ágyban – ideiglenesen leváltva ezzel az elalvás előtti olvasást – sorozatnézéssel. A film eredeti címe: The Chosen. A kiválasztott magyarul A kiválasztottak címet kapta, tehát többes számban. Helyesen, mert Jézus és a tanítványai történetét dolgozza fel, s a tanítványok a kiválasztottak, nem pedig a Messiás.

A Wikipedia szerint „A kiválasztottak 2019-től sugárzott amerikai keresztény történelmi sorozat, amelyet Dallas Jenkins alkotott, a Biblia történeteinek feldolgozásával”.

A hatalmas sikerrel játszott filmsorozatba magam is teljesen beleszerettem. Jenkins egy, a Chicago Sun Timesnak adott interjújában ekképp vélekedik: Úgy érezzük, ha az emberek világszerte sorozatokat nézhetnek, sorozatnézési sorozatokként, mint a Trónok harca és a Stranger Things, akkor nincs ok arra, hogy ne nézzenek sorozatnézési sorozatokat Jézusról. A sorozatnézés kifejezés azt jelenti, hogy valaminek a megszállottja vagy, és ha rájövünk, hogyan legyünk megszállottak Jézus iránt, akkor ezt akár bátoríthatjuk is.

A Szentendrei-szigeti nyaralóban (amely egykor anyai nagyanyám háza volt, s amely nagyrévi tanyámtól való megválásom óta lakhelyemül szolgál), a mostani konyha egykor vendégszobaként funkcionált. Itt rejtőzködött 1949-50 táján édesapám jóbarátja, a bencésszerzetes pap, dr. Radó Polikárp, a római katolikus Hittudományi Akadémia későbbi híres teológiai professzora. Póli bácsi, hogy idejét hasznosan mulassa, elhatározta: bevezeti barátja középső gyermekét, engem, az ötéves írni-olvasni természetesen még nem tudó kisleányt, a katekizmus rejtelmeibe. Felkészíti arra a hitbéli készségre, hogy első áldozáshoz járulhasson. (A ceremónián készült fekete-fehér fényképeken a fehér madeira-ruhás, tüllfátylas gyermek átszellemült arcából leolvasható, hogy a felkészítés sikeres volt.)

A tanórákon, amelyekre időnként pár évvel idősebb nővérem is betelepedett, Jézus személye ragadott meg. Máig hatóan. Nem egyszerűen csak koromhoz illően a Kisjézus, hanem Jézus Krisztus megváltás-története. Ez a találkozás az Emberfiával örökre megjelölt. Abban a kicsike szobában, ötévesen váltam istenhívővé. Nem csoda tehát, hogy a fent említett Jézusról szóló zseniális, katartikus filmalkotás fölbolygatta az érzelemvilágomat. Vénségemre. Olyannyira, hogy egyik éjjel álmomban átölelt a Jézust játszó színész (Jonathan Roumie). Éppúgy, amiként a tanítványait, avagy a bűnüket megvalló bűnbánókat, vagy akiket éppen meggyógyított gyógyíthatatlan betegségükből. Fölriadtam. Nem tudom, hogy az álom folytatódott-e vagy más egyéb történhetett, de egy ezoterikusnak tűnő háromszögre láttam. Úgy éreztem: az életemet ábrázolja. A háromszög fölfelé mutató csúcsán Jézus állt, alsó szögleteibe a két legmeghatározóbb életeseményem került. A bal oldaliba a nyugat-berlini Schaubühne társulata és a vezetőjük, Peter Stein. A náluk, a velük töltött idő élménye, amely 1979-ben regényírásra késztetett. Így született meg első regényem, a Találkozások. A jobboldali szögletben a gyermekemet láttam és a nagyrévi tanyánkat, amely közös életünk helyszíne volt. „Mit is jelöl egy háromszög?” – néztem utána, amiként a régiek álmoskönyvekből akarták megfejteni az álmaikat.

A háromszög az ellentétek feloldásának jelképe – írja G.B. a Harmonet-en. Mint szimbólum az alapvető erők egyensúlyát jelképezi: anya, apa, gyerek, múlt-jelen-jövő, születés-felnőttkor-halál, test-lélek-elme. Az ősi hit szerint a háromszög egy férfi Nap-szimbólum, amely a tüzet, az istenséget, az életet, az elmét, a harmóniát és a gazdagságot jelképezi. A lefelé fordított háromszög feminin és Hold-szimbólum, az anyaföldet, a vizet, az esőt és az áldást jelképezi. A kereszténységben és a zsidó hitben a háromszöget gyakran isten és a szenthármasság jeleként értelmezik. A zsidó Dávid-csillag két ellentétes állású háromszög egymásra fektetve.

A kiválasztottak című tévéfilmsorozat nem csak magas minőségű alkotás, de egyben hiánypótló is a Jézusról szóló filmek között. Még nem találkoztam olyan bibliai témájú művel, amely ne a főszereplőre fókuszálna – amiként az alapjául szolgáló Újszövetségi Szentírás teszi –, hanem merész döntéssel elsődlegesen a tanítványaira. A kiválasztottakra. Továbbá a Jézust körülvevő társadalomra, a polgárokra, a rabbikra, a megszálló római hatalom képviselőire, Heródes világára. Bátor, szinte vakmerő vállalkozás a Bibliából realista, széles spektrumú regényt írni, a tanítványok jellemét „realista fikcióval” kibontani, egymáshoz való viszonyukat feltárni. Mindig izgatott a kérdés, miként tudott a látszólag ötletszerűen összetoborzott társaságból (Jézus nyilván nem ötletszerűen válogatta ki 12 apostolát) egy hithű, összetartozó követő tábor kialakulni.

A The Chosen alkotója (társszerzője, rendezője, producere) Dallas Jenkins 1975-ben született, Jerry B. Jenkins híres amerikai evangélikus keresztény regényíró fiaként. 1997-ben végzett az University of Nordwestern – St. Paulon. Amikor már mint filmrendező Hollywoodban dolgozni kezdett, eltökélten elutasította, hogy keresztény vonatkozású filmeket készítsen. Bár fontos volt számára a hite – épp csak szégyenletesnek érezte volna, hogy „keresztény filmesként” könyveljék el. Vagyis, ha megbélyegzik. Mert az volt a véleménye, hogy a keresztény filmek nem jó filmek. Ám visszaemlékezése szerint 2006-2007 táján egyszer fűnyírás közben megváltozott a hozzáállása. Úgy érezte, Isten azt várja tőle: mégiscsak készítsen keresztény filmeket. Éles ésszel átlátta: akkor viszont talán épp az volna a dolga, hogy minőségi keresztény filmeken dolgozzon. Ott hagyta Hollywoodot.

Az igen nagy közönségsikert elérő filmsorozat, a The Chosen közösségi adományokból született meg. Az első évadot állítólag kötvényekből adták össze, a következő négy évad bekerülését közösségi gyűjtésből finanszírozták. A hatodik és a hetedik rész még várat magára; a hatodikat már forgatják. Amikor egy dél-olaszországi helyszínen dolgoztak, a stáb egy része audenciára jelentkezett a Szentatyához. Jonathan Roumie, Jézus megtestesítője egy fadarabkát vitt ajándékba, amelyet abból a keresztfából véstek ki, amely a filmben Jézus keresztfája.

Természetesen nemcsak sikere van a filmnek, hanem kritikája is. Amerikában például, ha rosszat akarnak mondani róla, kijelentik, hogy „mormon-film”, „mormon-pénzből” és „szándékosan másították meg Jézus kijelentéseit”. A magyar szakbírálat a Magyar Kurír katolikus hírportálon olvasható (2023. május 23.). A szerző, Á. M. esztergomi biblikus előbb megengedő hangvételű méltatásban részesíti a sorozatot, majd figyelmezteti a kedves érdeklődő olvasót: ha a szakkritikával nem akar szembesülni, „most hagyjon fel a szöveg további elolvasásával”. Ezt követően leírja a negatív előjelű észrevételeit.

Szerintem ez nagyon korrekt megoldás. És én elsőre meg is fogadtam a tanácsát: nem olvastam el. Mert nem akartam, hogy elrontsa végtelen örömömet egy szakvélemény. Amely szerint a helyszínek és a táj nem felel meg az eredetinek. Én élvezni akartam Galilea és Judea pusztaságait, ahol Jézus és a tanítványok sátoroznak és készülnek a nagy történésre. Jó volt megélnem, hogy épp ilyennek képzeltem el Kafarneumot és a Genezáreti tavat – tengert? –, s Jeruzsálemben a templom lépcsőjét, ahonnan Jézus elkergeti a kufárokat. Avagy az Olajfák hegyét. Nem akartam arról értesülni, hogy a szereplők dialógusai kitalációk, mert hisz a filmben elhangzó párbeszédekhez a kanonizált szent szöveg valóban nem nyújthat elegendő muníciót. Arról sem akartam értesülni, hogy a biblikus talán történelmietlennek találja a megszálló római hatalom ábrázolását; én például csupán a Szentírás alapján, eddig egyáltalán nem tudtam elképzelni semmilyennek. Így most, váratlanul, „aha” élményem támadt. A rabbik hadáról sem volt képem. A farizeusok jelleméről inkább csak a Jesus Christ Superstar rockopera hatására fantáziálhattam. A film láttán viszont mindkét csapat igazi tartó pillérévé avanzsálódott a legszentebb és legtragikusabb bekövetkezésnek. Örültem láthatni a csodás gyógyulásokat és Lázár föltámadását, de legnagyobb örömömre a tanítványok jellemének, jellemfejlődésének filmes megformálása szolgált.

Az alkotók a film egyes epizódjaihoz Shakespeare-től kölcsönözték a drámaépítő technikát s talán Tolsztoj Háború és békéjének 1956-ban készült kétrészes filmváltozatából merítettek ihletet (és bátorságot) a szereplők realista ábrázolásához. A tanítványok közül hármat emelek ki; mindig is ez a három tanítvány érdekelt a legjobban.

Simon-Péter. Shahar Isaac játssza. A Szentírás alapján soha nem nyerte el a szimpátiámat. Életpályája és Jézus belévetett bizalma számomra soha nem volt kiolvasható a Szentírás róla szóló szövegrészeiből. Máté, a vámszedő. Paras Patel játssza. Nem is értettem, mi az, hogy vámszedő. Természetesen adóbehajtó. A római birodalom javára, mindenkitől. Polgártársai megvetik, árulónak tartják. A filmbeli Simon-Péter jellemfejlődése fokozatos és folyamatos, Mátéé robbanásszerű. Mindkettő nagyon izgalmas és hiteles. A film egyik legmegrázóbb jelenete, ahogy Simon-Péter megbocsát Máténak, aki szándéka szerint a rómaiak börtönébe akarta juttatni a halászt adóelmaradás miatt. Még egy tanítványt emelnék ki. Az igazi árulót, Júdást. Számomra ez a sorozat Jolly Jokere. Hogy ő miért, miként kell beteljesítse a sorsa által rámért gaztettet? Az antihőst Luke Dimyan testesíti meg.

A Kiválasztottak című alkotás megérkezés. A hívőnek azért, hogy végképp Jézus „megszállottjává” legyen – amiként a film alkotói ezt céljukul tűzték ki. A nem-hívőnek pedig azért, hogy végre megérinthesse az az égi-földi történet, amely iránt, a film láttán, többé senki nem lehet közömbös.