Branko Čegec*: 150 lépés Tolnai Ottóval a Knez Mihajlován

(Ottó Tolnai: 150 koraka po Knez Mihajlovoj)

koraősz volt
a könyvvásári zarándoklatok ideje
egy zsúfolt sétálóutcán futottunk össze
Miroslav és én
Jutka és Ottó
egy találkozás, a kihagyott évek jegyében
lépésről lépésre
szavaktól szavakig
a meghittségtől a tréfás
ugratásig
melankólia
síkság minden mondatban
mely ellenáll az utca lármájának

imádom a tengert – mondja Ottó
költészetemben több van hullámból és sóból
mint tanyából
mindent elborító ködből
és a málló vakolat nedvességéből

talán maga volt a nosztalgia ez a találkozás
sok barátságot
belesűrítettünk abba a 150 lépésbe
sok múltat
időt, ami elszállt
közelt és távolt
a megvadult uralkodók orgia mechanikáját
sárból és nádból
mint Balatonfüreden egykoron
felvillant valami
a fiatal és öreg
platánok között
melyeket savas eső öntöz
és a szomorú füzek a Tisza omladozó partján

a sarokban, a rozoga asztalon
üresen koccanó poharak zenéje
Ottó, Jutka
és mi öten
a bukott birodalom túloldaláról

a vidám találkozás rövidre sikeredett
az örömteli meghívás miatt
a költészet udvarán
Miroslav és én kérdezgettünk
Ottó pedig csak szitálta a szavakat
gyúrta a nedves földet
a térség rejtélyét formázva

gastarbeiterok voltunk Németországban
Jutkával
spárgát szedtünk a jobb életért
a költészet szépségének tudatában
a szöveg barthess-i mámorában
a gyerekeknek boldogságot és kenyeret ígértünk
add meg nekünk ma
a semminél többet
vettünk egy marhacsordát
amely elszelelt egy tavaszi éjszakán
és odaszegezett bennünket
egy újabb ellenállhatatlan
kezdethez

erről beszélt egymás szavába vágva
Jutka és Ottó
egyszer a zágrábi Esplanade Hotel
Oleander teraszán
malvázia és sajtkockák felett
zavartalanul
megállás nélkül viccelődve
két párhuzamos nevetés közepette
Ottóé melankolikus és csendes volt
Jutkáé hangos, kristályos és reményteli
egy isztriai kirándulás előtt
a tenger közelében
megtalált éden felé menet
a meleg szelek védőburka alatt

feloldottuk a politika brutalitását
és a közelmúlt durva mellékízeit
vonakodva váltunk el
nem sejtve, hogy ez lesz az utolsó

most a lépteimet számolom
a Knez Mihajlova márványkövén
Balatonfüred csendjében
az Esplanade Hotel melletti garázsban
a szimbolizmus kegyetlenségére
és az aktuális stilisztikai szóképekre
bízva magunkat

Fordította: Fenyvesi Ottó

*Branko Čegec (1957, Kraljev Vrh) horvát költő és szerkesztő. Zágrábban él. A Meander kiadóház vezetője.