Mondd meg nékem, merre találom…

Voltjelen

szeptember 9th, 2018 |

0

Ilniczki Beáta: Schönborn család német telepesfalvai Bereg vármegyében a 18–19. században

 

A Schönborn család német telepesfalvai Bereg vármegyében a 18–19. században című disszertáció arra hivatott, hogy az eddig kevéssé ismert témát az írott történelem szerves részévé tegye, hisz több mint kétszáz év békés együttélésről van szó magyarok, rutének, németek és egyéb etnikumok között az adott térségben.
Tekintetbe véve, hogy a kérdés mindezidáig feldolgozatlan maradt, így alapkutatásról beszélünk, tehát a készülő dolgozat egy átfogó és szerteágazó képet nyújt majd. Ennek a teljes anyagnak összefoglaló, illetve áttekintő kivonatát tartalmazza a tanulmány.

 

A munkácsi és szent miklósi uradalmak a 18–19. század folyamán

Bereg vármegye, elhelyezkedését illetően, Magyarország, illetve az Habsburg Monarchia észak-keleti szélén volt található. Közigazgatási határai: „éjszakról Galiczia, keletről Máramarosmegye, délkeletről Ugocsa, délről Szatmár-, nyugatról Szabolcs- és Ungmegye.”[1] Területe nagysága különböző forrásokban más és más (3724.45 négyzetkilométer[2], 3783 négyzetkilométer[3]).
A vármegye mind földrajzi, mind történelmi, illetve etnikai tekintetben is összetett és különleges. Földrajzi érdekessége abban rejlik, hogy az Alföld és a Kárpátok között egyedülálló átmenetet képez ez a vidék, így területén megtalálhatók a magaslati illetve az alföldi természeti viszonyok is, ezáltal gazdag növény és állatvilággal rendelkezik. Ugyanennek a jelenségnek az eredménye, hogy számos gazdálkodási forma fellelhető – mezőgazdaság, borászat, erdőgazdálkodás. A sajátságos földrajzi fekvésből eredően sajátságos klíma jellemzi, ami további eltéréseket mutat: „Máramarostól Zemplénig egy klimatikus vonal vonul végig amelyen túl csak zab és rozs, azon alul pedig búza és kukorica is megterem. […] Amott csak fenyőerdőt találunk, emitt csak lombfaerdők vannak. Következőleg itt van bükk- és tölgymakktermés is. Amott juhtenyésztés dívott, emitt meg nagyban űzték a sertéstenyésztést. Amott laposra nyújtott zablepény volt a kenyér, emitt meg málékenyér.”[4]
A kutatás szempontjából a munkácsi és szentmiklósi uradalmak jelentősek, melyek azonban a megye kétharmad részét alkották, és ezzel Magyarország második legnagyobb összefüggő birtokrendszerét képezték.[5]
A terület történelmét tekintve megállapítható, hogy a 17. század vége és a 18. század eleje folyamán viharos időket élt át. Mire új tulajdonosa és a telepesfalvak létrehozója, azaz a Schönborn család kezébe került: „A császári hadak beszállásolása, a két tiszaháti felkelés, majd a Rákóczi szabadságharc, 1717-ben az ún. „utolsó tatárjárás”, a több hullámban sújtó pestisjárvány a 18. század közepére szinte teljesen lakatlanná tette a területet.”[6]
Az uradalmak eredendően a Rákóczi birtok részét képezték. Az 17o3 és 1711 között lezajlott szabadságharc sasfészkeként szolgáló terület sokat szenvedett az épp emiatt ránehezedő terhek súlya alatt. A rutének, mint a szabadságukért küzdő magyarok hű szövetségesei (vagy ahogyan Rákóczi nevezte őket emlékirataiban: „gens fidelissima”) önkéntesen csatlakoztak a kuruc csapatokhoz.[7] Ugyanakkor ennek a szívességnek az otthonmaradtak látták kárát, hisz a harcokban résztvevő férfiak munkája elvégezetlenül maradt, az asszonyok nem tudták önállóan megművelni a földeket, melyek így parlagon hevertek[8]. A háztáji kertekben megtermelt szegényes élelmiszer pedig sokszor a térségben tartózkodó kuruc csapatok ellátására kellett fordítaniuk, vagy a betörő labanc csapatok zsákmányolták el. Ezáltal az egyébként is szegény terület még mélyebbre süllyedt a nyomorban.
A szabadságharc lezárultával, illetve a szatmári béke aláírása után helyreállt az országban a béke. De, Lehoczky – a Schönbornok írnokának megfogalmazásában: „Elnémulván a harc zaja, halotti csend állott be. A kifáradt bajnokok kunyhóikba vánszorogtak s ellenség helyett az ádáz sorssal küzdöttek a kenyérért, hogy életüket tengessék. A hazát német seregek szállották meg, s a föld népe, a magyar csak arra látszott teremtve lenni, hogy a győzőnek szolgáljon. A katonatartás terhét növelte a szűk termés, mely két évig sújtotta az országot.”[9] Az éhínség és szegénység velejárójaként a pestis is tizedelte a lakosságot.
A helyzetet súlyosbította, hogy a vezérlő fejedelem nem volt hajlandó elfogadni a békében felkínált amnesztiát, s külföldre emigrált. A területen élő parasztok egy része (főként azok a jobbágyok, akik a harcban tett szolgálataikért szabad paraszti státuszt kaptak Rákóczitól)[10] követték urukat és a megtorlástól tartva elmenekültek a térségből.
Az ily módon elszegényedett és elnéptelenedett birtokot elkobozták a Rákóczi családtól minden egyéb vagyonával egyetemben, melyek a koronára szálltak.[11] A Bereg vármegyéhez tartozó részt „…a kassai (szepesi) kamara igazgatósága kezeltette, az Ungváron székelt prefektus és munkácsi és beregszászi tiszttartók pedig az uradalombeli jobbágyságot az urbáriumokban feljegyzett módon kezdték alattvalói kötelmeik teljesítésére szorítani, sokszor azonban önkényesen nagyobb terhekkel is illették őket.”[12] Azonban a néptelen térség nem hozott nagy hasznot, így: „1724-ben a kincstár az elkobzott munkácsi és szentmiklósi, diósgyőri és ungvári uradalmakat nyolc évre báró altensteigi Hágernek haszonbérbe adta, ki a munkácsiaktól szintén minden lehetőt pretendált földesúri illetmény fejében; nemsokára azonban 1728-ban VI. Károly cs. és király a munkácsi és szentmiklósi uradalmakat a vár kivételével a gróf Schönborn-családnak adományozván…”[13]
A korabeli törvényeknek megfelelően azonban a korona birtokaiból csak magyar nemesek részesülhettek, így a nevezett család a birtokhoz jutás érdekében honosíttatta magát. Ez a folyamat több hullámban zajlott, először 1715-ben gr. Schönborn Fridrik (Frigyes Károly) személyében.[14]
„1715. évi CXXXIII. törvénycikk
Fülöp hesseni tartomány grófot, darmstadti fejedelem urat, s ezenkivül Schönborn Frigyes Károly, …grófokat magyarokká fogadják”[15]
Őt követte: „1741. évi LXIX. törvénycikk
Az ország karai és rendei, indittatván azon kiváló és az 1715. évi 133. czikkelyben is elismert készség által, melylyel főmagasságu és főtisztelendő Frigyes Károly ur, Schönborn, Bucheim, Wolffstalról nevezett római szent birodalmi herczeg, bambergi és herbipoli püspök, a keleti Frankónia herczege, ez ország hasznának előmozditására és az egész nemzet diszére viseltetik: az előbb emlitett herczeg-püspök érdemeire és közbenjárására való méltó tekintettel;
  1. § Azután néhai Schönborn, Bucheim, Wolffstal Anselm Ferencz grófnak, az ő névszerint való testvérének fiait, mint a ki az 1729. évben tartott országgyülés alatt az ország kétségbe nem vont honfiainak sorába fiaival együtt fölvétetett…”[16] Így a család mindkét ágára kiterjesztette a császár az indigenatus s az azzal járó mágnási jogokat, melyért összesen háromezer aranyat kellett fizetniük.
A terület birtokosa 1726-ban gróf Schönborn Lothár Ferenc mainzi érsek, választófejedelem és a német birodalom főkancellára lett, aki az ausztriai ház iránt tanúsított hűségéért, a török háború alatt felállított és fenntartott ezerfős sereg, valamint a szabadságharc alatt a császári seregeknek nyújtott segítségéért cserében megkapta előbb a munkácsi, majd a szent-miklósi uradalmat, amelyekhez egyházi kegyúri, királyi és pallosjogok tartoztak.[17] Az adományozott terület összesen százkilencvenöt Bereg és egy Ung vármegyei helységből állt.[18] Ezek között található Munkács városa is (a vár kivételével),[19] továbbá három vár, 6 mezőváros a falvakon kívül, lakossága 4o ezer főre tehető.[20]
A Rajna vidékéről származó régi német nemesi család 1663-ban birodalmi bárói, 17o1-ben pedig birodalmi grófi rangra emelkedett. Maga Lothár Ferenc testvéreivel kapta a grófi címet.[21]
Az ő 1728-ban bekövetkezett halálával, még ez év szeptember 29-én újabb adománylevélben a császár az uradalmakat a családnak adományozta. Ugyanebben a levélben határozta meg a birtok örökösödési rendjét, mely szerint Frigyes Károly gróf élete végéig haszonélvezeti jogot szerzett, halála után azonban Anselm Ferenc császári-királyi tábornagy fiai elsőszülöttségi rendben, ezek kihalása esetén pedig Ervin Ferenc gróf fiai örökölték. Ennek a rendnek megfelelően tehát a vagyon az előző tulajdonos unokaöccsére, gróf Schönborn Buchaim Wolfsthal Frigyes Károly bambergi érsek és választófejedelemre szállt, aki 1740-ben megkapta a Bereg vármegye örökös főispánja címet is.[22] A beiktatására 1731. június 4-én került sor.[23] Az új tulajdonos személyesen sohasem látogatott el Beregbe, a területet kihelyezett tisztviselők által kormányozta. Tőlük értesült a térség gazdasági és fejlettségi szintjéről is, minek következtében sürgős változásokat szorgalmazott. A fejlesztéseknek két fő irányvonala volt: az ipar fellendítése[24], illetve adófizető jobbágyok telepítése[25].
Haláláig (174o) nagyon sokat tett a vidék fejlesztése és az életszínvonal emelése érdekében, többek között: „…a környék javát előmozdítani óhajtván, az 1734. évben közbenjárása folytán kieszközölte nemcsak Munkács és Beregszász városoknak az új vásár-kiváltságot, hanem Nagybereg, Vári és Alsóverecke mezővárosok részére is azon jogosítványt, hogy országos vásárokat tarthassanak. Az illető okmányok összesen 1394 forintba kerültek.”[26] E mellett a gazdaságot is megpróbálta helyrehozni.[27]
Őt unokaöccse, Eugen (Jenő) Ervin követte, aki helyett nagykorúságáig anyja, Monteforti Mária grófnő és Schönborn Ferenc-György treveri érsek és választófejedelem kormányozták a birtokot. Ők követték a már megkezdett gazdaságpolitikai irányvonalat, és újabb telepesfalvakat létesítettek, ennek legékesebb bizonyítéka: „The widowed Countess issued an advertisement in Vienna on December 8, 1749 offering to those who would come and settle down on her son’s estate six years of tax-free living, a free plot to built home, free building wood, necessary acreage for farming, plus seeds and supplies up to the first harvest. In response to this offer, eight families came in 175o to Mukacevo and were assigned free land where they founded the village Monfortsorge, which later changed to Pausching.”[28]
1752-ben gróf Jenő Ervin – elérve nagykorúságát – magához vette a birtok irányítását. Folytatta a megkezdett munkát, s számos újítás köthető nevéhez, hisz: „a térségben először vezették be a falusi mezőgazdaságban a napraforgó és burgonya termesztését, növelték a kukoricatermesztés területeit, valamint nagy hangsúlyt kapott a méhészet.”[29] Ezen kívül: „ 1753-ban meghagyta, hogy a tisztek szorítsák a munkácsi lakosokat is arra, hogy házaik elé két-két eperfát ültessenek. 1778-ban a szentmiklósi kertben a bükkfákat kivágatta és szilva- és diófákat ültettetett. 1871-ben találtatott a munkácsi uradalom 151.814 négyszögölnyi tértartalmú kerteiben 244 alma, 89 körte, 5756 szilva, 261 dió, 1 cseresznye, 43 meggy, 22 barack és mandulafa. Ekkor ismét szívükre kötötte az uradalmi tiszteknek, hogy a kertművelést mozdítsák elő, bíztatván őket, hogy ki ezer legszebb szilva- vagy száz diófát ültetend, különös jutalomban részesülend. 1793-ban az uradalom saját szilvaterméséből 3o36 icce[30] szeszt égetett…”[31] Továbbá ipari létesítményeket állított fel, melyek közül legjelentősebbek a fűrésztelepek, vas- és üveggyár, valamint szeszfőzde.[32]
Azonban 1767 a királyi ügyész perbe fogta a családot a munkácsi uradalom, mint koronajószág birtoklása ügyében. Ennek oka valószínűleg részleges kegyvesztettség lehetett[33]. A pereskedés 1788 augusztus 11-én zárult le a Schönbornok számára negatív eredménnyel, azaz elkobozták tőlük a területet. Azonban „a gróf a királyi felséghez folyamodván, királyi közbenjárásra az 179o/91-ki országgyűlés 7-dik czikke által ismét visszanyerte, Munkács helyett Bács vármegyei kamara helységek u.m. Martonos, Ó-Kanizsa, Zenta, Osztrova, Mohol, Petrovoselo, Ó-Becse, Sz. Tamás, Földvár, Csarolt, Ó- és Uj-Kobitya és Goszpodina csatoltattak a Koronához.[34]”
Közel félévszázados kormányzása után 18o1. július 25-én, 75 éves korában hunyt el, a birtokjog pedig elsőszülött fiára, a Stadion-Tanhausen Anna grófnőtől született Ferenc Fülöpre, Bereg vármegye örökös főispánjára szállt.[35] Eredendően az örökösödési szerződés szerint ugyan a birtok gróf Hugó Ervin Schönborn Wiesenthaid kamarás és titkos tanácsost illette volna, azonban ő hajlott korára és kiterjedt birtokaira való tekintettel átengedte a két uradalmat unokaöccsének[36].
A gróf szintén folytatta az ipar fejlesztését, valamint a telepítéseket – például hitvese, Ley Zsófia tiszteletére alapította a róla elnevezett Zsófiafalvát (Sophiendorf). Azonban elődeinél jóval nagyobb hangsúlyt fektetett a közügyre: „…a’ Nyug-pénz Intézet is (Institutum pensionale), mellyet Gróf Schönborn Filep Ferencz ő magossága, az ő Munkácsi és Sz. Miklósi Uradalmaibani Tisztviselőknek ’s szolgálatban lévőknek, és azoknak özvegyeiknek, ’s árváiknak számukra 18o3-ban November 2o-kán alapított, 1811-ben Január 25-kén megújított, 1828-ban pedig Jul. 1-ső napján új szabályokkal ellátva újra megerősített.”[37] „1813-tól 1817-ig ismét következtek terméketlen évek, … kivált 1816-ban még az elvetett mag sem került meg… . Sokan idegen vidékre s a városokba menekültek koldulni, míg az otthon maradottak, kivált a felső vidéken, tengericsutkából, fakéregből s gyökerekből gyúrtak lepényt, de ez a testet nem táplálhatván, közülük sokan éhen haltak. …miért is gróf Schönborn Fülöp Ferenc sietett enyhet nyújtani azáltal, hogy vetés és ültetés végett 1977 mérő rozst és 4274 mérő burgonyát osztott ki jobbágyai között egyszeres kölcsönül, azonkívül keresetre adván alkalmat, 739 mérő rozsból süttetett számukra kenyeret, és 5692 forintnyi értékű 12.oo5 drb. kenyeret juttatott az úri munkát végzett jobbágyoknak.”[38]
Az uradalmi igazgatás is változtatásokon esett át, ugyanis 1831-ben felosztották az uradalmat alsóvereckei, fogarasi, munkácsi, beregszászi és szolyvai provisori – azaz tiszttartósági kerületre, valamint felsőhrabonicai, hátmegi, volóci, iványii, szentmiklósi, polenai, sztrabicsói és podheringi ispáni járásokra.[39]
Ugyancsak jelentős összegeket fordított a fejlesztésekre, de elődeitől eltérően már nem csak a vallási célú, hanem a közhasznú ügyekre is: „1818. január 15-én pedig a megyei gyűlés által újonnan megkerestetett a többi megyei birtokossal egyetemben gróf Schönborn Ferenc is aziránt, hogy a kincstár által felállítani szándékolt naményi híd költségeihez járuljon, minek következtében ő azon évi július hó 6-án kelt válaszában felajánlott 3173 forint 25 krajcár értékű tölgyfát.”[40] „…Gróf Schönborn Fülöp Ferencz ő magossága, lejjebb a’ Város [Munkács] közepe erányába, egy más új fa-hidat építtetett (1811-1815)…”[41]
1841-es halálát követően fia Ervin gróf – aranykulcsos és lovaskapitány – követte őt, aki azonban 1846-ban lemondott, s így Károly gróf örökölte meg a birtokot. Az ő korai (1854) halálával a tulajdonjog egyetlen fiára, Ervin Frigyes Károly grófra szállt, ki ekkor még kiskorú lévén, anyja, Bolza Anna és nagybátyja, Bolza József gondnoksága alatt állt 1866. november 7-ig. Habár a gróf Alsó-Ausztria örökös főasztalnoka, a magyar Főrendi ház tagja, valamit Bereg vármegye utolsó örökös főispánja volt, azonban sem hazájában, sem a vármegyében már nem vállalt jelentős szerepet. „A gróf csak annyiban vett részt a politikai életben, hogy a munkácsi kerületben mindig kormánypárti képviselőt választat.”[42]
A 19. század ötvenes éveinek végére pedig a telepítések is szinte teljesen befejeződtek. Egyrészt az elhagyott, puszta telkek újra benépesedtek adófizető földművesekkel, a parlagon heverő földek szétosztásra kerültek, az ipar fellendítésére pedig szép számmal érkeztek iparosok, és kétkezi munkások. Másrészt a megváltozott gazdasági és politikai helyzet is fontos szerepet játszott a folyamat megfeneklésében.

 

Archival sources

 

Hungarian National Archive
  1. A 57 – Magyar Kancelláriai Levéltár – Libri Regii [Királyi Könyvek] – 36. kötet
  2. UC 166:32, 1790
  3. 1720-as összeírás anyaga
  4. Címeres-levelek
  5. Libri Regii – Királyok Könyve
  6. Illésy-féle családtörténeti adatbázis (Archivum Regni)
  7. Kamarai misszilisek
  8. 1750-es összeírás
  9. 1785/1786 úrbéri összeírások

 

Transcarpathian National Archive
  1. 1500 fond, 1 opisz, 357, 1764
  2. 1500 fond, 1 opisz, 365a, 1764/65
  3. 1500 fond, 1 opisz, 1591, 1806

 

Books
  1. Az első magyarországi népszámlálás (1784–1787). Szerk.: Danyi Dezső – Dávid Zoltán. Statisztikai Kiadó Vállalat, Budapest, 1960. [The first Hungarian Census, Edited by Danyi Dezső and Dávid Zoltán]
  2. Az Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képekben. Magyarország VI. kötete, Felső-Magyarország. Magyar Királyi Államnyomda, Budapest, 1900. [The Austro–Hungarian Empire in writing and pictures, Hungary, 6. Volume, Upper-Hungary (II. part)]
  3. Balajthy Jós’ef: Munkács, Azaz Munkács Városának és Várának topographiai, geographiai, historiai és statistikai leírása. Nyomtattatott Tóth Lajos által, Debreczen, 1836. [Munkács, that is topographical, geographical, historical and statistical description of Munkács city and its Casttle]
  4. Balogh Edgár: Tíz nap szegényországban. Magvető Kiadó, Budapest, 1988. [Ten days in Counrty of Poverty]
  5. Balogh István: II. Rákóczi Ferenc Szabolcs és Szatmár vármegyében. Második, bővített kiadás. Debreceni Kapitális Nyomda, Nyíregyháza, 2003. [Rákóczi Ferenc II. in Szabolcs and Szatmár Counties]
  6. Bartha Miklós: Kazárföldön. Magyar Fórum Könyvek, Budapest, 1996. [In Kazar Land]
  7. Benedek András: A gens fidelissima: a ruszinok. Belváros-Lipótváros Ruszin Kisebbségi Önkormányzat, Budapest, 2003. [The Gens Fidelissima: the Rusyns]
  8. Benedek András: Kárpátalja története és kultúrtörténete. Bereményi Könyvkiadó, Budapest, 1994. [History and Culture-history of Transcarpathia]
  9. Corpus Juris Hungarici. Magyar Törvénytár, 1000–1895. Szerk.: Márkus Dezső. Franklin Társulat – Magyar Irodalmi és Könyvtársulat, Budapest, 1901. [Law of Hungary]
  10. Csaplovics János: Ethnographiai értekezés Magyar Országról. A Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatócsoportjának reprint kiadványa. Szerk.: Hála József. Nyomdaipari Kisszövetkezet, Budapest, 1990. [Ethnographical treatise about Hungary]
  11. Fényes Elek: Magyarország geographiaia szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Kozma Vazul Nyomda, Pest, 1851. [Geographical dictionary of Hungary in which every city, village and wasteland is described in alphabetical order]
  12. Hodinka Antal válogatott kéziratai. Szerk.: Udvari István. Gprint Iroda, Nyíregyháza, 1992. [Selection of Antal Hodinka’s works, edited by István Udvari]
  13. Kozauer, Nikolaus: The Carpatho Ukraine between the two world wars – with special emphasis on the German population. ProQuest Information and Learning Company’s UMI Dissertation Service, Ann Arbor, Michigan state, 2006. (reprinted from original printed in 1964)
  14. Köpeczi Béla – R. Várkonyi Ágnes: II. Rákóczi Ferenc. Harmadik, javított kiadás. Osiris Kiadó, Budapest, 2004. [Rákóczi Ferenc II.]
  15. Lehoczky Tivadar: Bereg vármegye. Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest–Beregszász, 1996. (Eredeti kiadás: Bereg Vármegye Monográfiája. Pollacsek Miksa Könyvnyomdája?, Ungvár, 1881–1882.) [Bereg County, originally Monography of Bereg County, 1881–1882]
  16. Lehoczky Tivadar: Bereg vármegye. Válogatás Lehoczky Tivadar írásaiból, Grazsda Kft. – KMKSZ, Ungvár, 1995. [Bereg County – Selection of Tivadar Lehoczy’s works]
  17. Lehoczky Tivadar: Munkács Város új Monográfiája. KMKSZ, Ungvár, 1998. (Eredeti kiadás: Munkács, 1907) [New Monography of Munkács City]
  18. Magocsi, Paul Robert and Pop, Ivan edited: Encyclopedia of Rusyn History and Culture. University of Toronto Press, Toronto, 2002.
  19. Magyarország történeti-statisztikai helységnévtára. 16. kötet, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye. Szerk.: Központi Statisztikai Hivatal Népszámlálási Főosztálya. KSH Házinyomda, Budapest, 2000. [Historical Statistical Gazetteer of Hungary]
  20. Medvigy Cyrill: Munkács Geográfiája. Globus Pénzintézetek Műintézete és Kiadóvállalata, Budapest, 1917. [Geography of Munkács]
  21. Müller, Anton: Karpaten – Ruthenien Rückschau. Geschichte und Geschichten aus 200 Jahren. Kézirat/szerző kiadása, Ludwigsburg, 1954. [Carpathian-Rusyn Retrospection, ]
  22. Nagy Iván: Magyarország családai czimerekkel és nemzedékrendi táblákkal. Kiadja Ráth Mór, Pest, 1863. [Nobilities of Hungary with blazons and genealogical charts]
  23. Neupauer Kamill: Mária Terézia úrbérrendezése Bereg, Máramaros, Ung és Ugocsa megyében. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1989. [Maria Theresian Assession of Duties in Bereg, Máramaros, Ung and Ugocsa Counties]
  24. Nádasdi József: Tagosítások és birtokrendezések Magyarországon a XIX. század közepétől 1956-ig. Magyar Tudományos Akadémia Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei tudományos testületének közleményei. Stúdium Kiadó, Nyíregyháza, 1996. [Rankings and Managing land questions in Hungary from the middle of 19 century to 1956]
  25. Pallas Nagy Lexikona. Pallas Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság, Budapest, 1893–1897.
  26. Perényi József: Kárpátaljai Ruszinok Történetéből. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1957. [From the History of Transcarpathian Rusyns]
  27. Pukánszky Béla: Német polgárság magyar földön. Kisebbségkutató Könyvek. Lucidus Kiadó, Budapest, 2000. [German Citizenry in Hungarian Land]
  28. Révai Nagy Lexikona. Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság, Budapest, 1910–1926.
  29. Sas Andor: Beregi szálfák útja Munkácstól Danzigig. A munkácsi uradalom exportvállalkozása a napóleoni háborúk idején (1796–1803). Kereskedelemtörténeti tanulmány. Grünstein Mór Nyomdai Műintézet, Munkács, 1928. [The way of timber-trees from Munkács to Danzig, The export enterprise of Munkács Domain in the period of Napoleon Wars 1796–1803]
  30. Tabódy József: Munkács múltja és jelene Magyarország történetében. Lauffer és Stolp bizománya, Pest, 1861. [Past and Present of Munkács in Hunagrian History]
  31. Thirring Gusztáv: II. József magyarországi népszámlálásai. A Magyar Statisztikai Társaság 1931. január 27-i előadóülésén tartott előadás. Hornyánszky V. Részvénytársaság – M. Kir. Udv. Könyvnyomda, Budapest, 1931. [Hungarian Censuses of Josef II.]
  32. Vályi András: Magyar országnak leírása. Melyyben minden hazánkbéli Vármegyék, Városok, Faluk, Puszták; uradalmak, huták, hámorok, savanyú, és orvosló vizek, fördöházak, nevezetesebb hegyek, barlangok, folyó vizek, tavak, szigetek, erdők, azoknak hollételek, Földes Urok, fekvések, történettyek, külömbféle termésbéli tulajdonságaik, a’ betüknek rendgyek szerént feltaláltatnak. I-III. Buda, 1796–1799. [Description of Hungary]
  33. Vozáry Aladár: Munkács. Officina Nyomda és Kiadóvállalat, Budapest, 1947. [Munkács]
  34. Грігорій, Павленко: Німці на Закарпатті: Колонізаційні і міграційні процеси у XVIII–XX ст. Іn: Carpatica-Карпатика, Випуск 6: Етнічні та історичні традиції населення Українських Карпат кінця XVIII–XX ст. – Ужгород, 1999. [Germen in Transcarpathia. Colonization and migration processes in 18–20 centuries]
  35. Закарпаття, Хто є Хто, Присвячується 60-річчю воз’єднання Закарпаття з Україною, Автор-упорядник: Балгов В.В., Київ, 2005. (Видавство не обозначено) [Transcarpathia, Who is who]
  36. Kubinyi Ferencz – Vahot Imre: Magyarország és Erdély képekben
  37. Sas Andor: Egy kárpáti latifundium a hűbéri világ alkonyán (A munkácsi Schönborn-uradalom társadalmi és gazdasági viszonyai a XIX. század első felében)
  38. Sas Andor: Szabadalmas Munkács város levéltára 1376–1850
  39. Sas Andor: A Schönborn uradalom a 18. században
  40. Csanádi György: Régi beregszásziak
  41. Gróf Vay Sándor: Udvari dámák leveleiből
  42. Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai
  43. Dvorzsák János: Magyarország helységnévtára tekintettel a közigazgatási, népességi és felekezeti viszonyokra
  44. Fináczy Ernő: A magyarországi közoktatás története Mária Terézia korában

 

Forrásfordítás

Az udvari kamara hivatalos előterjesztésére kiadott adománylevél a munkácsi és szentmiklósi kincstári birtokok felől Károly Frigyes, Schönborn grófja, bambergi és mainzi püspök és herceg számára, illetve ugyanennek fiági leszármazottai részére.

 

Mi Károly stb. adjuk tudtára stb. mivel igen nagy és oly számos, különleges és egyedi, folyamatos és máig tartó hatású tettekkel szolgálta császári-királyi ügyünket, ausztriai kegyes házunkat, nem kevésbé leszármazottaink javát, illetve tartományainkban örökünkbe lépők érdekét, ezek együttesének hasznát, méghozzá mindenféle körülmények között, nyíltan és nagy igyekezettel, ennek az adománynak révén jogot szerzett magának, mivel lelkünket már régen megnyerte igen dicső rokonunk, nékünk kiváltképp kedves, Krisztusban főtisztelendő atyánk és kiváló választófejedelemünk, mint mainzi érsek és római birodalmi főkancellár, néhai Lothár Ferenc úr, Schönborn grófjának leszármazottjaként, íme ezen őszinte áldozat viszonzásául, a kedvezményezett hasznos és gyakori szolgálatainak kegyes elismeréseként és császári-királyi kegyelmességünknek jeleként fentebb említett választófejedelem és mainzi érsek számára az alábbi tanuságot tesszük: mivel a Rákóczy Ferenc hazaárulása miatt a királyi kincstárunkra hárult, Bereg vármegyében fekvő Munkács és Szentmiklós uradalmak kegyes császári-királyi redelkezésünktől függenek; hogy császári-királyi kegyünket bizonyítani bővebb lehetőség nyíljék, elsőként Munkács uradalmát, majd pedig, hogy kegyes igyekezetünknek fényesebb bizonyítéka adódjék, hozzá Szentmiklós uradalmát is, ráadásul mindkét uradalmat ép és egész állapotában és helyzetében, tovább néhai Vay Ádám, Krucsay István illetve Viski Sámuel hűtlensége révén hozzánk került minden egyéb birtokot, pusztát és szőlőt kapcsolt tartozékaikkal, kivétel nélkül, abban az állapotban, ahogyan a királyi kincstárunk birtokolta és birtokolhatta, az elidegenítés, visszabirtoklás és visszakebelezés összes királyi jogával, valamint a kard és a patronusi jog birtokában, fent említett mainzi választó és érseknek, illetve életben lévő ugyanazen családban lévő fiúági örököseinek, mint szent római birodalmi Schönborn grófoknak kegyelmesen, örök időkre juttatjuk, adjuk, adományozzuk a munkácsi udvarházat, Munkács vára számunkra rendelt jövedelmeinek kivételével, valamint Munkács mezővárost, Kendereske, Kusztanfalva, Kocsova, Kerepecs, Sztanfalva, Papfalva és Szundakovicza avagy Kis Hosva falvakat, Kis-Lyánfalva, Nagy-Lyánfalva, Fogaras, Kislucska, Klastromfalva másként Hendorovicza, Babafalva, Kuthafalva, Kelemenfalva, Gálfalva, Pap-György-falva, Kis-Abrahanka, Ivacskofalva, Nagy Abrahanka, Kraina-Martincza, Fekete-Patak, Hátmegh, Nyíresfalva, Medencze, Deskofalva, Zavidfalva, Ardánháza, Tőkés, Dragaborfalva, Sarkád, Remete, Ramocsa, Bisztraháza, Makarja, Bartháza, Bereghujfalu településeket. Ezenkívül Beregh mezővárost és másik mezővárosként Bereghszászt is, két utcájával, melyeket Ujváros és Végh Úcza néven neveznek, továbbá Vári mezővárost, valamint Jánossi, Nagy-Guth, Isnéthe, Lucska, Gorond, Gáth, Munkács Ujfalu, Orosz-Végh, Bukovinka, Egereske, Dubrovicza, Lecsfalva alias Kisdobrovicza, Czolanfalva, Plocskinovicza, Kis Breszto, Paszika, Jobovicza, Cserni-Patak, Kis-Tibava, Martincza másként Gyloy, Szolocsina, Plavia, Roszos, Duszina alias Paulova, Bruszto-Pataka, Sztroina, Nagy-Tibava másként Buszinczna, Ploszko, Kis-Melnicsna, Kis-Bisztra, Olenova, Izvor, Diskovicza, Uklina, Nagy Bisztra, Szaszuka, Ruszafalva, Gevenfalva, Kisbelebele, Klucskofalva, Dubina, Csábina, Kocska Szalas, Zimbrilefalva, Középső-Visnicze, Oblaaz,  Szlesto másként also-Visnicze, Dunkofalva, Alsórabovnicza, Iglincz, Nagy-Ivány, Kis-Ivány, Ruszkocz, Rákos, Kaidano, Nagy-Loho, Vorotincza, Balásfalva, Nagy-Mogyoros, Vulszinka, Kis-Mogyoros, Körösfalva, Fedelesfalva, Puszniákfalva, Hilkocz, Szerencsfalva, Hribocz falvakat. Továbbá Troszecsanicza, Hereczfalva birtokokat. Timsor másként Kimsor, Verbias, Petrusovicza másként Kotisnicza, Új-Rostoka, Luboka-Pataka, Lazár-Pataka, Beregócz, Nagy-Abránka, Kis-Abránka, Volocz, Kis Rosztoka, Nagy Rosztoka, Kicsorna, Perekraszna, Bukocz, Pakocz, Svalyuka, Vereterső, Nagy Dobrony falvakat. Ezenekívül Bucsuban két telepeselekből álló birtokrészt, valamint Nagy-Musayban egy teljes birtokot, mely két pusztán maradt telekrészből áll, valamint két darab szőlőt, melyeket Kis-Hegynek és Vas-Bikának neveznek. Ezen felül Beregh Szasz szőlőhegyén  egy Saroknak nevezett szőlőt. Nem kevésbé egy birtokot Dávidháza falvában, mely hat teljes telepestelekből áll, ehhez hasonlóan Kerepecz birtokon három telepestelekből álló birtokrészt;  továbbá Strabicso falut, és Szerednye faluban Ungvar vármegyében lévő birtokrészt, mely egy és egynegyed telepestelekből áll; hasonlóan Hukliva, Tolomas, Skotarszka, Kanora, Illmova falvakat; továbbá Kis-Loho falut; ezentúl Bablyak, Új-Bisztra másként Zitkovicza, Koczina, Kis-Szvalyoka, Nagy-Melniczna, Hinkocz másként Hikofalva, Felsőp-Rabovnicza, Deleganfalva nevű falvakat; továbbá Hornapataka, Isdemér, Ivanfalva, Mocsarka, Trojanfalva, Mucsanfalva, Csertesfalva, Svatileczfalva, Szlopkofalva birtokokat. Továbbá Szent Miklós kastélyát, Szent-Miklós, Podheringh, Kölcsin, Repede, Hankovicza, Szolyva, Buszkocz, Nelipina, Holubina, Polyana, Paulova, Hrabovincza, Romanocz, Pudpolocs, Alsó Vereczke, Laturka, Kis-Bisztra, Bilasovicza, Borszucsina, Miskarovicza, Kotilnicsa,  Medvecsa, Tissova, Zavadka, Peresirova, Jalova, Alma.Mező, Zadilszka, Drahuszocz, Fölső Vereczke, Serbocz, Sdenova, Zbuna falvakkal együtt; és Eökörmező, Karitovicza, Roszgyila birtokokat valóságos határköveik és ősi határaik között fekvő összes tartozékaikkal, hasznaikkal, jövedelmeikkel és joghatóságaikkal; a megművelt és megműveletlen mezőkkel, rétekkel, legelőkkel, mezőkkel, kaszálókkal, erdőkkel, ligetekkel, hegyekkel, dombokkal, völgyekkel, szőlőkkel, szőlőhegyekkel, vizekkel, folyókkal, halastavakkal, halászó helyekkel, halrekesztékekkel és vízfolyásokkal, a birtokhoz tartozó kúriákkal, bányászati joggal, kilenceddel, gyepeléssel, mézeléssel, őrletéssel és ugyanezek helyeivel, kocsmákkal, mészárszékekkel, vámházakkal, általában pedig mindenféle hasznoknak és tartozékoknak érintetlenségével,épségben megőrzött állapotuk szerint, melyek így maradtak fenn: elsőként Munkács vára egészében megmarad a mi és örököseink, Magyarország királyainak kezében, azaz nem tartozik az említett uradalomhoz. Az adományozott pedig és örökösei a fent nevezett várat az erődítmény összes tartozékával együtt jelenlegi állapotukban őrizzék meg; ha sor kerül a felújításokra, azt az uradalom jövedelmeiből kell fizetni, ez alól kivételt képez az órásmester és a kéményseprő jövedelme, s nindez kötelező a majdani  örökösök számára is. Másodszor: néhai Camelis püspök alapítványának tőkéje, mely kétezerhétszáznegyvenegy forintra rúg, átöröklődik fent nevezett munkácsi és szentmiklósi uradalmak javára, és amíg a tőkét az adományozott ki nem egészíti, ugyanő és örökösei a kamatot élvezhetik. Harmadszor: a Munkács vára őrsége számára megállapított élelmet az uradalom malmaiban (a molnár felügyelete mellett) mindig ingyen kell őrletni, ilyen őrlésért semmiféle ellenérték nem szedhető.  Negyedszer: az említett munkácsi és szentmiklósi uradalmak egységükben megőriztessenek, nem oszthatóak fel vagy aprózhatóak szét, hanem folyamatosan egy birtokosuk legyen, azaz az elidegenített részeket vissza kell szerezni és az uradalomba bvissza kell illeszteni. Ötödször: a harmincados írnokát, a sóraktár és sóhivatal helyiségét ingyen köteles biztosítani Munkács várában mindaddig, amíg a sóraktár vagy pedig a harmincados hivatal máshová nem költözhet, ha pedig kerül olyan hely az említett munkácsi és szentmiklósi uradalmaknak területén, mely átköltöztetésre alkalmas, ebben az esetben is a székhely költségeit térítés nélkül is biztosítani kell. Hatodszor: a munkácsi uradalomban kialakított sóaknák továbbra megmaradjanak. Hetedszer: sóbányákat nyitni az uradalomban, vagy aranymosásba fogni az át- avagy végigfolyó folyamokban meg nem engedett sem az adományozottnak, sem utódainak, mert ezeket a magunk és utódaink kezében akarjuk tartani. Nyolcadszor: amilyen ércbánya, akár arany, ezüst, ólom, réz, vas, kén vagy bármely fajta működik az említett uradalmon belül, az ezekből befolyó urbura maradjon meg nekünk és utódainknak, és minden fémet amit a bányákból kitermelnek, küldjék a királyi udvar számára. Mivel pedig a mindenható Isten titkos rendeléséből ezenközben a fent nevezett első adományozott, választófejedelem és mainzi érsek, szomorú és fájdalmas módon távozott, viszont a jövendőbeli dolgokra is gondolva ezerhétszázhuszonnyolc szeptember 29-i dátum alatt (a választófejedelem és érsek udvari kamaránk gondjaira bízott végrendeletének másolata szerint) az örökösödés rendjét és normáját meghatározta és megjelölte. Eszerint rokonunk, az őszintén szeretett és tisztelendő, kiváló Frigyes Károly püspök, a szent római birodalom választófejedelme, Bamberg és Würzburg valamint kelet frankónia hercege, Bucheim és Wolfstall valamint Schönborn grófja, jelenlegi belső tanácsnokunk, szent római birodalmi alkancellár álljon a két említett uradalom, Munkács és Sszentmiklós élére, és  részesüljön mindenek hasznából. Ennek halála után  Anzelm Ferenc szent római birodalmi gróf, Schönborn, Bucheim és Wolfstall grófja, majd ennek elsőszülött fiai következzenek a maguk sorrendjében. Ezek halála után Ferenc Ervin római szent birodalmi gróf, Schönborn, Bucheim és Wolfstall és fiai következzenek elsőszülötti sorrendben, a Schönborn ház egyezsége szerint az így megállapított örökösödési sorendet megtartsák és megőrizzék. Végiggondolván oly sok változatos és jeles szolgálataikat, melyeket mindig teljes hittel és töretlen, kivételes törekvéssel tanúsítottakat irányunkba, és a fenséges ausztriai házunk felé, mind a korábban eltemetett választófejedelem és mainzi érsek, mind pedig az említett frigyes károly választófejedelem és püspök, Bambergi és Würzburg valamint Schönborn grófjának nagy kiválóságát és arra méltó voltát, másrészt elfogadva a fentebb említett néhai választófejedelem és mainzi érsek által megállapított leszármazási normát, kegyes tekintettel kihirdetjük és kegyelmesen beiktatjuk őket az említett munkácsi és szentmiklósi uradalmakba,
Frigyes Károly választófejedelem, bambergi és würzburgi püspök, Schönborn, Buchheim és Wolfstall grófja beiktatását tehát elfogadjuk, a birtokok használatával együtt, tovább a fentebb említett örökösödési sorrendben, azaz először Anzelm Ferenc, majd Ferenc Ervinnek szent római birodalmi grófok, Schönborn, Buchheim és Wolfstall grófjai fiúági örökösei számára, császári-királyi kegyességünk, bőkezűségünk valamint előbb dicsért szolgálataik jutalmazásának bizonyságaként. Megtartva királyi kezünkben és leszármazottaink kezében Munkács várát, mégpedig  megjavítva és befedve az állag megóvása végett, megtartva a vendégeskedés jogát, valamint rendelkezünk a a harmincadosok és sóhivatalnokok, sólerakatok megmaradásáról, az annona ingyenes előteremtéséről, az órások és a kéményseprők éves díjáról olyan módon, hogy kifizetésének terhét kegyesen visszatérítjük. Így a fentebb említett, anyagai javakban bővelkedő uradalmak jövedelméből kell biztosítani az épületek javítását, valamint rendelkezésre kell bocsátani azokat a földeket, melyek jövedeméből a a harmincadosok és a sólerakatok épületei fenntarthatóak. Az annona pedig maradjon meg a császári-királyi közvetlen rendelkezés alatt.  Mindenekelőtt az uradalmi malmokban őrőltessenek,  továbbá a beszerzendő anyagi javak költségeiről a következőképpen rendelkezünk: miszerint adjanak kőedényekre kettő-kettő, víztároló korsókra harminchat-harminhat krajcárt; a javítások kapcsán ezer tetőcserépre két forintot és harminc krajcárt: a Munkács várába, avagy Palánkra átszállított fára ölenként egy forintot és ötven krajcárt; ha pedig a várig vitetik, egy forintot és negyven krajcárt; házhoz szállított ezer téglára három forintot. Egy-egy deszkára hat krajcár, egy-egy négyökrös szekérre, mellyel az erdőből gerendát szállítanak, naponta negyvenegy krajcárt. Ha pedig a kő avagy tégla minőségben és mennyiségben jobb lenne, mint eddig becsülték, a minőségnek és mennyiségnek megfelelő árat kell fizetni. A sóaknát pedig mindaddig zárva kell tartani, újat sem szabad nyitni az uradalomban, míg a De Camelis püspök-féle alaptőke a kamatokkal együtt rendelkezésre nem áll, ahogyan azt kegyes rendeletünkben megszabtuk 1729. augusztus másodikán folyó év május tizenegyedikén, a magyar királyi udvar cancelláriáján. Ugyanezen udvari kamara előtt kegyesen elhatároztuk, és most adjuk, adományozzuk és juttatjuk a fent említett jószágokat, mint azok jogos birtokosa, aki más birtokát, kiváltképpen az Isten egyházának jogkörét nem sérti. Mindezek tanúsítványaként és hatályául adjuk jelen oklevelünket, mint az elrendelt privilegium hivatalos formáját. Az oklevél színünk előtt lett kihirdetve Laxenburg nevű várunkban, június 24-én, az Úr 1731. évében, uralkodásunk stb. a rendeletet hitelesítették a leleszi konvent előtt a következő királyi hivatalnokok: Szenczi Ferenc, Püspöky János, Kende László és Beniczky Péter.
Királyok Könyve 36. kötet 573-578 oldal alapján

 

[1] 14, 417 oldal
[2] 37, III. kötet, 1893, 129 oldal
[3] 40, III. kötet, 1911, 137 oldal
[4] 24, 195 oldal
[5] 45, 9-10 oldal
[6] 20, 12 oldal
[7] 17, 12 oldal
[8] 26, 166 és 326 oldal
[9] 27, 107 oldal
[10] 26: „[Rákóczi pátenseiben ígéri:] …a közösen kardot kötő helységek hajdúvárosi kiváltságot, katonaszabadságot kapnak, aki pedig nem tudott az egész falujával zászló alá állni, az maga szabadul fel maradékaival együtt a földesúri hatalom alól.” 325-326 oldal
[11] 42, 79 oldal
[12] 29, 28 oldal
[13] Uo.30 oldal
[14] 34, 98 oldal
[15] 21, 1657-1740 évek kötete, 541-542 oldal
[16] 21, 1740-1835 évek kötete, 63-64 oldal
[17] 27, 622 oldal
[18] 1, 573-578 oldal
[19] 15, 65-67 oldal
[20] 46, 143 oldal
[21] 40, XVI. kötet, 1924, 661-662 oldal
[22] 27, 623 oldal
[23] A beiktatási esemény alkalmából sok kisnemes ellentmondott az adományozásnak Az ellentmondások kivizsgálása befejeztével azokat 1737-ben elutasították s január 17.-én ismét beiktatták a grófot, valamint a császár megerősítette hitbizományt is. (Uo. 623 oldal)
[24] 27, 384 oldal
[25] 41, 9 oldal
[26] 27, 409 oldal
[27] Uo. 331, 355, 384, 395, 4o1, 4o8 oldal
[28] 25, 201-202 oldal
[29] 47, 20 oldal
[30] Régi űrmérték – egy magyar icce 0,848 liter
[31] 27, 371 oldal
[32] Uo. 384-395 oldal
[33] 41, 7 oldal
[34] 42, 80 oldal
[35] 34, 99 oldal
[36] 15, 65-67 oldal
[37] Uo. 265 oldal
[38] 27, 283 oldal
[39] Uo. 626 oldal
[40] 27, 334 oldal
[41] 15, 238 oldal
[42] 37, XIV. kötet, 1897, 975. oldal

 

Illusztráció: Bereg vármegye címere (wikibooks.org)

 

Cimkék: ,


Feltöltötte:

Napút Online adatlap-képe


Ezek is érdekelhetik!



Back to Top ↑

Minden jog fenntartva. © 2016 Napút Online



Back to Top ↑

Tovább az eszköztárra

A weboldalon cookie-kat használunk annak érdekében, hogy megkönnyítsük Önnek az oldal használatát. Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az oldal további használata a cookie-k használatára vonatkozó beleegyezését jelenti. Több információ...

Az oldalon történő látogatása során cookie-kat ("sütiket") használunk. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Az oldalon történő továbblépéssel elfogadja a cookie-k használatát.

Bezárás