Botos Ferenc: BERDA ÉNEKEK
Bevezetés gyanánt
Az alábbi “Berda énekek” néven jelzett alkotások elsősorban alázattal íródtak.
E sorok írója Berda relikvia-gyűjtőként abban a szerencsében részesülhetett, hogy egy megtalált, felkutatott, fontosnak ítélt eredeti verskézirattal gyarapíthatta a Helikon Kiadónál megjelent, mindez idáig legteljesebb Berda Összest.
Az alábbi összefésült versek mindazonáltal mégis inkább szerzőjüket képviselik.
Talán egy kicsit Berda-nyelven, Berda-lélekkel. No, nem abban az összetett, csodálatos formában-tartalomban, mint Rákos Sándor halhatatlan Berda-liturgiái.
Kóbor kutyák
Úgy ágaskodtak nekem
a patakból előtörve
oly áradó féktelenséggel
hogy mi tagadás, meghökkentem
sőt meg is rettentem kicsinyt
két árva hűségem
reménykedő gyönyörűségem
hogyan adjam néktek
amim nincsen
Egy derék malamutról
Sorsodban osztozom magam is, te derék malamut
bármily furcsán hangozzék is ez első szóra!
A zord telet javarészt összegombolyulva töltöd
vagy a kerítés kedvelt szegletében állsz
dolgos őrhelyeden: mégis a kavargó hópelyhek
bűvöletében úgy hiszem együtt repülünk
egy távoli Isten ölében ülő hegyek, völgyek, erdők
tündéri világa felé, legkékebb égi napja felé
amely ránk mindig bőséges sugarával záporozik
Emlékező sorok
Hegyek titokzatos szépségeket ölelő
karjaiban nyugszol öreg barátom
te kövérségedben kedves emlékű kamasz!
Városok utcáin, Isten ölében ülő
hegyekben és völgyekben kóboroltunk
fáradhatatlanul egykor: most itt pihensz
Aquincum sugárzó romjai közelében
téged idéz a soha nem felejtő, fiatal emlékezet
Epitáfium egy cseresznyefára
Hajdani büszke cseresznyefa
cinkék, rigók, rozsdafarkúak
derék pártfogója voltál: tüzes italod
legyen most rubin fényű gyümölcsöd
méltó emlékezete
Erdei mise
Töröktől egykor földig rontott
templom kövei között
ma stólás pap mond misét
imádságos csengetés száll
dús lombok felett az égbe.
Közöttünk van Ő, a Fiú,a Lélek
az Úr: egy pillanatra csak
és megbocsáttatnak a világ bűnei…
Kecskesirató
Szomorú véget értél Elek barátom
az ördög évszakában, lélekzsibbasztó
hideg télben telt be szomorú sorsod
nem láthatjuk többé büszke fejed
mely láttán megtorpant a hívatlan vendég
nem tudván, hogy békés bölcset rejt
e méltóságos külső, ámen
Várhely kilátó
Barátom, milyen felséges volt
a “Hét bükkfától” megtett út
ezüsttel erezett köveken lépve
a férfi óriás fák alatt. Fekete-sárga
drágakőruhás szalamandra bújt
léptem elől, fent angyaltorkú színes
tollas énekesek rebbentek tova.
Legyenek áldottak mindörökké!
Bécsi lovak
Bécsi lovak, ti gyönyörűek
barnák, feketék, kesék
mikor hangozhat fel újra
patáitok ütemes csattogása
a kis gassékban, ahová
vidám utasaitokkal betértek
a vén dóm mellől, ahol
pikáns illatok lengik körül
színes takarókkal borított
párolgó, megfáradt testetek
Hárs-hegyi téltemető
Hegytetőn bújsz elő
téli rejtekedből ma is elénk
tündöklő kis virág: talán
zsolozsmázó szent remeték
lába nyomán sarjadtál egykor
aranyló áldásként az ébredő erdőn
Auróra
Jó szagú vadvirágok között
harmatléptű hajnali leány
szétomlik a kristálypázsit, ragyog
minden csillámló lábnyomán
párolgó férfi óriás fák alatt
fut, suhan a hajnali leány
egy mély tüzű karbunkulus lángol
ágyéka szentelt hajlatán
Gyónás halottak napján
Összegubancolt testű kicsiny apám!
Gyorsan fogyott el a kórházi ágyon
roncsolt tüdőd homályából
kizuhant életed. Mint lila lepke
ült szemeden a láz, és hajnalban
a csillagok lehajoltak hozzád.
Későn kiáltok! Csak holt betűk
sorjáznak: lobog egy gyertyaláng
Leánykökörcsin
Leánykökörcsin, te zengő lila dal
selymes fátylaid megbontja a nap
állsz, mint sudár leánytest a fényben
a teremtés örök dicsőségére, ámen
Fürtös gyöngyike
Fürtös gyöngyike, tavaszi vándor vidítója!
Hajnali szellők csókolják mélykék hullámokká
rétjeid: melyekben tündérek lába nyomát őrzöd
az idők kezdetétől, ámen
Gomba
Koboldok lábnyoma.
Manók kalapja.
Rejtőző drágakő.
Orpheus bolondja.
Erdőszélen
Lángoló naplemente
a tornác álom homéroszi
körös-körül rozsdálló fenyőfák
Kalüpszó kertje mára megkopott.
A csend koldusai vagyunk
hallgatjuk az eresz csepegését
tücsökzenét a teremtés korából
Isten hangját a csillagok alatt
Egy festőművésznek
Világok határán
egy árnyékos udvaron
csillagszemű paripák dobrokolnak
bors ökröcske tartja
szarván a holdat
angyalszemű leányok táncolnak
virágfátyluk úszik a levegőben.
Meggyötört arcú férfi
megjelölt kezei tartanak
világszép sorsot
Botos Ferenc a 2021-es Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője
Illusztráció: Örökkévaló lobogással (Berda-idéző)
Ezek is érdekelhetik!
Németh István Péter: BALATONI HEXAMETEREK – édesapám emlékének →
Dancs Szabolcs: Határvonalak (versek) →
Kállay Krisztina Ágnes: Szemközt a halállal* →
