Toót-Holló Tamás: Boldogasszony keresztlánya (I. felvonás)
•
A Boldogasszony keresztlánya és az Aranyhajú hármasok című darabok a magyar asztrálmítoszi hagyomány emlékét őrző és újjáteremtő ikercsillagok. Ami a szerző szándékai szerint ennek a két zenés műnek az együttállásával létrejött, az a mitikus magyar ősmúlt és a jelenlegi korunk között kiépülő, lelki szemeink előtt megjelenő aranyhíd két szimbolikus pillére.
Toót-Holló Tamás új színpadi zenés műve, a Boldogasszony keresztlánya ismét egy olyan magyar népmesetípus feldolgozásával született, amelyet a folklórtudomány már alaposan feldolgozott, s az Aarne-Thompson-Uther Index alapján az ATU 710-es jelzettel katalogizált. A szerző ugyanilyen forrásból dolgozott előző, az Aranyhajú hármasok című zenés színpadi műve megalkotása során is – ott az aranyhajú gyermekekről szóló, az ATU 707-es jelzett tipizált mesét vette alapul, s használta egy rá nagyon is jellemző mítoszrekonstrukció kiindulási pontjaként. A 2022-ben megjelent Aranyhajú hármasok azóta nem mindennapi sikert ért el – Bársony Bálint és Elek Norbert zenéjével és a szerző dalszövegeivel egy folkopera is született a mű nyomán, amelyet adaptálva 2023-ban a Kossuth Rádió előbb hétrészes tündérjátékot készíttet Balatoni Mónika rendezésében, s amelyet utóbb a Nemzeti Színház a Magyar Nemzeti Táncegyüttes és Fabók Mancsi Bábszínháza közreműködésével állít színpadra idén decemberben Vidnyánszky Attila rendezésében.
A Boldogasszony keresztlánya tehát az Aranyhajú hármasok című művel megkezdett út folytatása Toót-Holló Tamás számára. Annyiban is, hogy ezt a drámáját is színpadi zenés műnek szánta, melynek zenéjét most is Bársony Bálint és Elek Norbert, a Magyar Rhapsody Projekt két kiváló frontembere komponálja.
A Boldogasszony keresztlánya és az Aranyhajú hármasok a magyar asztrálmítoszi hagyomány emlékét őrző és újjáteremtő ikercsillagok. Ami a szerző szándékai szerint ennek a két darabnak az együttállásával létrejött, az a mitikus magyar ősmúlt és a jelenlegi korunk között kiépülő, lelki szemeink előtt megjelenő aranyhíd két szimbolikus pillére.
A hídon a kereszténységet megelőző pusztai nomád életünk csillagvallási hagyományának és a Szent István-i Magyarország keresztény hitének őrei együtt őrködnek a magyarságot megtartó eszmények fölött. Azok között pedig, akik ezeken a szellemi őrhelyeken jelen vannak, egyaránt komolyan vehető istenbéke-ajánlatok hangzanak el. Egymást megbecsülve, egymás magyarságában mit sem kételkedve.
Toót-Holló Tamás előző műve, az Aranyhajú hármasok egy olyan istenbéke-ajánlatot foglal magában, amit a táltoshitű világ naphéroszait tisztelő őseink fogalmaztak meg Krisztus híveinek. Ez a mostani műve pedig ennek az istenbéke-ajánlatnak a tudatos viszonzása a már kereszténnyé vált magyarság egyik ősi tanúságtételét felidézve.
Mert ahogy a dozmati regösénekben a táltoshitű magyarok képviseletében a csodafiúszarvas békét ajánlott Szent István királynak, s ahogy az Aranyhajú hármasokban az aranyhajú hármasok védelmében kiállva az Igazmondó Juhászról bizonyosodott be, hogy ő a magyarok Krisztusa, úgy itt, ebben a mesében Szűz Mária, Jézus anyja, a Magyarok Boldogasszonya ajánl ugyanebben a szellemben békét a táltoshit naphéroszi jelével, az aranyhajjal megjelölt keresztlányának.
„Jaj, de sokat fáradtam, / Mikor házasodni akartam. / Nem találtam kedvemre valót, / Csak az a szeretőm, aki volt” – hangzik az Akkor szép az erdő, mikor zöld című népdal a régi szeretőt választó szerelmi vallomása. Ami – tudjuk jól – magyar kontextusban valójában nem szerelmi vallomás, hanem a régi hit emlékének őrzését jelző tradicionális szellemi pozíció tántoríthatatlan felvétele.
„Nincs édesebb a havasi dinnyénél, / nincs kedvesebb a régi szeretőnél, / mert a régi igazán tud szeretni, / másodikért de sokat kell szenvedni” – hangzik a Jaj, de bajos, ki egymást nem szereti című népdal szövege, hogy a titkos kód segítségével ebből is pillanatok alatt kihüvelyezhető legyen az az ősi fájdalom, ami a vallásvesztés traumájáról, az első – könnyen szerethető, mert az őseink által ránk hagyományozott – csillagvallási örökségünk tovatűnéséről beszél, s abba avat be minket, hogy a második szerető eljövetele egy ideig mennyi kéretlen szenvedést hozott el számunkra.
Ismerve és megértve az ősök valaha vált fájdalmát, amelyet ránk a magyar nemzet első sorstragédiájaként, egyfajta transzgenerációs traumaként hagyományoztak, a Boldogasszony keresztlánya című darab viszont már odáig vezeti Árpád-kori eleink szellemi fejlődési útját, hogy eljut a második szeretőnk elfogadásának istenbéke-ajánlatáig. Vagyis addig a konszenzusig, amely mindmáig áthatja a hívő, a spirituális értékek iránt elkötelezett Magyarország szellemi alkotótereit.
Jeléül annak, hogy nekünk, mai magyaroknak azóta van már édesebb a havasi dinnyénél. Van már nekünk kedvesebb a régi szeretőnél. De úgy, hogy közben őt sem feledjük. S a tündérek aranyhídján té és tova járván a magunk útját még mindig bármikor megtesszük. Az ősök örökségével együtt rezdülvén, a szita péntekjén át a szerelem csütörtökén keresztül a dobok szerdáját is érintve. A puszták népének tudásához mindig elérve. De már Szent István örökségét is váltig a magunkénak érezve. A két hittel – a pusztai nomád örökség vállalásának és a keresztény Magyarország megőrzésének elszánásával – ma már minden hitbéli összeférhetetlenség nélkül együtt élve. A magyar megmaradás sorsfeladatának teljesítésére ezzel a két szellemi impulzussal együtt csak még eltökéltebben felkészülve.
A Napút Online a három felvonásból álló színpadi zenés mű első felvonását közli most mustraként.
Toót-Holló Tamás
Boldogasszony keresztlánya[1]
színpadi zenés mű három felvonásban
Szereplők:
Szűz Mária – a keresztanya
Szűz Mária aranyhajú keresztlánya, később: Királyné
Jézus – a keresztapa (szótlan szereplő)
Öregisten – szótlan és szinte láthatatlan szereplő
Szegény ember – Szűz Mária aranyhajú keresztlányának apja
Szegény ember felesége – Szűz Mária aranyhajú keresztlányának anyja
Aranyhajú fiú
Első aranyhajú lány
Második aranyhajú lány
Királyfi, később: Király
Öreg Király
Öreg Királyné
Fehér Galamb – Szűz Mária hírnöke, egyben Szűz Mária keresztfiának alakváltó jelenése
a király vadásza
Keresztszülőknek hasztalanul felkért falusi szomszédok
Angyalok
Bábaasszonyok
Testőrök
Fényhitűek Kara
Ármányosok Kara
Tündér Ilona bandája
I. felvonás
1. jelenet – Mennykő üt a faluba
SZEGÉNY EMBER
Jó hírem van, drága szomszéd. Annyi a gyerekem már, mint a rostán a lyuk, de most arany akadt fenn az aranyász[2] rostáján: aranyhajnak szála csillan a most született drága kicsi lányom feje búbján.[3] Hát én most magával is megosztanám a magam szerencséjét. Ha úgy tartja a kedve, az ő keresztapjaként magát is elérheti ez a csodás tisztesség. Lenne-e hát keresztapja az én aranyhajú lányomnak?
ELSŐ SZOMSZÉD
Aranyhajjal született?
SZEGÉNY EMBER
Azzal.
ELSŐ SZOMSZÉD
Hát tán hatodik ujja is volna?
SZEGÉNY EMBER
Az nincsen.
ELSŐ SZOMSZÉD
Fog villan-e a szájában?[4]
SZEGÉNY EMBER
Nem villan. De már megbocsáss: nem ilyen gyanakvó kérdezősködésre számítottam. Hát beléd meg milyen mennykő ütött? Mi a bajod az én lányommal, hogy nem osztozol az örömömben, de még meg is sértesz a kérdéseiddel?
ELSŐ SZOMSZÉD
Az aranyhaja a bajom. Meg neked is az lesz a bajod, ha nem vigyázol. De még neki is, mert ezt a vétkét még bizony megkeserüli.
SZEGÉNY EMBER
Milyen vétekről beszélsz, hallod-e?
ELSŐ SZOMSZÉD
Isten ellen való vétekről.[5] Aki aranyhajjal születik, az itt már nem a falu új lakója, hanem a csillagoknak fattya. Dehogy leszek én az ő keresztapja. Maradjon ő csak a te rostádon a rosta újabb lika.
SZEGÉNY EMBER
Aranyszem akadt fenn most azon a rostán. Ha volna rá szemed, láthatnád. De vakoskodj csak, ha már a sötétséget szolgálod.
ELSŐ SZOMSZÉD
Takarodj innen! Te vagy a sötétség szolgája.
SZEGÉNY EMBER
Csak azt sajnálhatod, hogy ezt a szépséget most magad elől elzártad. De nekem nincs okom sajnálatra. Se téged nem sajnállak, se az elvesztegetett lehetőséget nem sajnálom. Nem ilyen keresztapát kerestem a lányomnak. Ha nincs kedved hozzá, hát ne is legyen. Adtam, s adtak is. Ami nekem van, az volt is, van is, lesz is.[6]
2. jelenet – Az aranyhaj isteni jel
SZEGÉNY EMBER
Jó hírem van, édes szomszéd. Sokadik gyerekem jött ma a világra, de ő az első, aki az áldott napnak ragyogását hordozza. Aranyhaj csillog rajta már a születésétől fogva. Hát mit szólsz ehhez? Lennél az ő keresztapja, ha már így hozná a jó sorsod?
MÁSODIK SZOMSZÉD
Azt hiszed, hogy ez nekem tisztesség volna? Hogy ha így esne, azzal az én jó sorsom szórakozna?
SZEGÉNY EMBER
Mi ez a kérdezősködés már megint? Hát itt mindenkinek elment az esze? Ne az én szegénységemet nézd, hanem a teremtő Isten csodáját köszöntsd! Az aranyhaj isteni jel, ezt itt már senki sem érti?
MÁSODIK SZOMSZÉD
Nem isteni jel, csak a régi szeretőnk emléke.[7] De az a szeretőnk már nem a szemünk fénye, hanem a falu rossza. Itt sincsen már, de a hűlt helye az eszünket még mindig megzavarja. Ahogy a tiédet is megzavarta. Nem leszek a keresztapja. S nem lesz más sem, azt itt már bárki bízvást tudhatja. Híre ment már a te híres szerencsédnek. Jobb, ha kendőt teszel annak a lánynak a fejére.
SZEGÉNY EMBER
Aztán egész életében azt viselje?
MÁSODIK SZOMSZÉD
Vagy a kendőt le ne vegye, vagy a haját mindig tövig levágassa.
SZEGÉNY EMBER
El akarod venni az örömömet?
MÁSODIK SZOMSZÉD
Inkább ezt teszem, mint hogy te zavard meg a mi békességünket.
3. jelenet – A régi szeretőnk a maga táncát ropja
SZEGÉNY EMBER
Hallottad már a hírét annak, hogy aranyhajú lányom született? S hogy keresztapát keresek neki, de eddig nem volt ennek keletje?
HARMADIK SZOMSZÉD, EGY MÁSIK SZEGÉNY EMBER
Hallottam.
SZEGÉNY EMBER
Én már senkinek nem akarok könyörögni. A lányom születésének csodáját árulnám el, ha ezt tenném. De azt gondoltam, hozzád még eljövök. De kérni én már senkit semmire nem kérek. Tőled se. Szegény vagyok, de te talán még nálam is szegényebb vagy. Te aztán tudod a nevét minden nehézségünknek. Túrtam én a földet már veled eleget eledel után, hogy téged most még megtaláljalak. Nem is kérdéssel. Csak úgy saját magammal. Meg a magam örömével.
HARMADIK SZOMSZÉD
Még nem vették el az örömedet?
SZEGÉNY EMBER
Próbálták. Elkeserítettek, de a hitemet ugyan ki nem kezdték.
HARMADIK SZOMSZÉD
Milyen hitedet?
SZEGÉNY EMBER
Hogy ezen a faluvégen három csillag van az égen. S hogy én is oda való vagyok, ahol az a csillag ragyog. [8]
HARMADIK SZOMSZÉD
És a lányod is oda való?
SZEGÉNY EMBER
Nem. Ő nem csak oda való, hanem egyenesen közülük való. Hát te hova való vagy? Te most éppen kihez húzol? Az én örömömhöz? Vagy a falu akaratához?
HARMADIK SZOMSZÉD
Hogy én hova való vagyok? Csak az a biztos, hogy nem keresztapának való vagyok.
SZEGÉNY EMBER
Arra nem is kértelek. Én már erre senkit nem kérek. De te mitől félsz, hogy ezt így kéretlenül is megjegyezted? A falu népétől? De hát kinéznek maguk közül a szegénységed miatt így is. Ahogy engem is. Senki nem is szomszédol nálad rajtam kívül. És neked még tőlem is félned kell?
HARMADIK SZOMSZÉD
Nem tőled. Csak a most született lányodtól ódzkodom. De annak is csak az aranyhajától. A félelem ragadós. Ha ennyien húzódoznak tőle, akkor én sem töröm magam érte.
SZEGÉNY EMBER
Hát akkor ne törd magad. Az én szívemet pedig ezzel senki nem töri össze. Csak a szegény feleségemet sajnálom. Ő még nem érti, mi vár ránk. Meg a szegény kislányomat. Ő viszont gyorsan megérti majd, mi van itt születőben. Neki három nap lesz egy esztendő, hamar átlát majd a szitán.
HARMADIK SZOMSZÉD
Neked annyi a gyereked, mint a rosta lika. Neki meg csak annyi a gondja, hogy mikor akad a szeme elé a szita, hogy végre átlásson rajta? Ennyire jól van az ő dolga?
SZEGÉNY EMBER
Nincs az se jól, se rosszul. Kinek-kinek a tehetsége szerint van a maga dolga. De ha neki ott lesz a szeme előtt az a szita, aznap péntek lesz, akárki meglássa.
HARMADIK SZOMSZÉD
Aztán meg jön a szerelem csütörtöke?
SZEGÉNY EMBER
Jön. De az ám. Látod, tudod te ezt. Akkor még azért te sem félsz annyira. A végén meg itt dobrokol majd nekünk a szerda.[9] Ahogy a régi szeretőnk a maga táncát ropja.
1. dal
Keresztapát keresek, keresztanyát találok
SZEGÉNY EMBER
Annyi a gyerekem, mint a rosta lika,
a régi szeretőnk az egyiket szólítja.
Aranyhajjal született, nincsen hiba rajta.
Havasi dinnyének még édes az illata.
Szomszédolni nem kell, magunkra maradunk
jó nap ad jó napot, égi szóra várunk.
Égi szóra várunk, égi fényt keresünk,
csillagok mutatják, mikor merre menjünk.
Refrén
Keresztapát keresek, keresztanyát találok,
aranyhajú lánynak jobb időket várok.
Szerda dobolását, szerelem csütörtökét,
Péntekre néző szita jövőt látó reményét.
Keresztapát keresek, keresztanyát találok,
falunknak szélénél már messzebbre látok.
Hét határon is túl, hét világra szólva,
hét ég magasában arany fény ragyogna.
Verze
Annyi a gyerekem, mint a rosta lika,
a régi szeretőnk egyikkel dalolna.
Könnyű a pókháló, az is megtart engem.
aranyhajnak szála fénylik a faluvégen.
Aki ferdén néz ránk, arra sem haragszunk,
nem a szomszédokkal van itt nekünk dolgunk.
Égi szóra várunk, égi fényt keresünk,
magunknak maradunk, nincs nekünk egyebünk.
Refrén
Keresztapát keresek, keresztanyát találok,
aranyhajú lánynak jobb időket várok.
Szerda dobolását, szerelem csütörtökét,
Péntekre néző szita jövőt látó reményét.
Keresztapát keresek, keresztanyát találok,
falunknak szélénél már messzebbre látok.
Hét határon is túl, hét világra szólva,
hét ég magasában arany fény ragyogna.
4. jelenet – Én vagyok az Isten anyja
SZŰZ MÁRIA
Hová-hová szegény ember?
SZEGÉNY EMBER
Elmegyek keresztanyát keresni, mert a magam szülötte[10] falujában már nem kapok.
SZŰZ MÁRIA
Sose fáradj, ha elfogadsz, leszek én.
SZEGÉNY EMBER
Hát te ki vagy?
SZŰZ MÁRIA
Én vagyok az Isten anyja, Szűz Mária. De tudd meg, hogy ha én leszek a keresztanyja, akkor Jézus lesz az ő keresztapja.[11]
SZEGÉNY EMBER
Istennek legyen hála. Köszönöm a jóságodat Szűz Mária. Arra kérlek, kísérj haza, hadd legyek otthon veled együtt a jó hírnek hozója.
5. jelenet – Három nap egy esztendő
SZEGÉNY EMBER FELESÉGE
Csakhogy megjöttél, hiszen bár csodának látására jöttél. Amíg te szomszédoltál, addig igyekeztél, addig társalogtál, hogy háromszor három nap is eltelt, de még az is éppen háromszor múlt el. Én meg úgy látom, hogy ennek az aranyhajú lánynak három nap ad ki egy esztendőt.
SZEGÉNY EMBER
Nem hiszek a szememnek. Ez a kilencéves, sudár lány lenne az a gyermek, akit születése napján kisbabaként hagytam itt? Hogy neki keresztapát, keresztanyát keressek?
SZEGÉNY EMBER FELESÉGE
Ez az. (A lányhoz fordul.) Eredj, köszönj szépen az apádnak.
ARANYHAJÚ LÁNY
A jó Nap adjon jó napot magának, kedves édesapám. Aztán mi szél hozta ide, hogy nem egyedül érkezett? Bemutatná nekünk ezt a kedves vendéget?
SZEGÉNY EMBER
Nagy dolog ez, gyermek. Szűz Mária jött el hozzánk, az Istennek anyja. Ő lesz a te keresztanyád, ha az Isten is úgy akarja.
SZŰZ MÁRIA
Ha az Istennek anyjaként jöttem ebbe a házba, akkor Isten akarata is velünk van addig, amíg engem láttok, de talán még azon is túl. Hetedhét határon is túl.
ARANYHAJÚ LÁNY
Hát te leszel az én keresztanyám?
SZŰZ MÁRIA
Én leszek az.
ARANYHAJÚ LÁNY
És milyen nevet szánsz nekem?
SZŰZ MÁRIA
Hogy mi legyen a te neved, azt én bizony senkitől meg nem kérdezhetem, de a keresztelést kérdés nélkül is megejtem.
ARANYHAJÚ LÁNY
Attól még, hogy nincs kérdés, én adhatok választ?
SZŰZ MÁRIA
Mire?
ARANYHAJÚ LÁNY
Hogy milyen nevet szánsz te nekem, amiről a szüleimet meg sem kérdezed.
SZŰZ MÁRIA
Találgatni akarsz?
ARANYHAJÚ LÁNY
Én ugyan nem. Tudván tudom, amit tudok.
SZŰZ MÁRIA
És kimondanád?
ARANYHAJÚ LÁNY
Kimondanám, de csak veled együtt. Hogy azt ne higgye bárki, hogy itt valaki a maga gondolatával a másik után menne. Jó lesz így?
SZŰZ MÁRIA
Jó. Most már én is kíváncsi vagyok, mi motoszkál a fejedben. Ott, az arany hajszálak csillogása alatt.
ARANYHAJÚ LÁNY
Kedves édesapám! Számolna hát hármat? S ahogy a hármat kimondja, a keresztanya és a keresztlánya is kimondja azt a nevet, amelyik bennünk világra szeretne jönni. S ami a keresztségben az én nevem kíván most lenni.
SZEGÉNY EMBER
Rendben, édes lányom, ha így akarod, legyen így. Egy, kettő, három!
SZŰZ MÁRIA, ARANYHAJÚ LÁNY (egyszerre):
Mária![12]
6. jelenet – Az aranyhajú lány megkeresztelése
Amint a keresztanya és a keresztlánya egyszerre kimondja Mária nevét, a színpadi zene himnikus magasságokba emelkedő szárnyalásba kezd, s a színpadon egy grandiózus rítusjáték, az aranyhajú lány megkeresztelésének ünnepe bontakozik ki.
Ennek az erős zenei kísérettel megtámogatott ceremóniának a két főszereplője Szűz Mária és keresztlánya, az aranyhajú lány. Ők ketten végeznek szertartásos lassúsággal, de néha fel-felgyorsuló mozgással is a lánc- és körtáncokra jellemző mozgáskombinációkat. Ketten együtt egy zárt kört alkotnak, amelyben sokáig egymástól különválva, egymással ellentétes irányban mozognak ugyanazon a köríven: az aranyhajú lány a Nap járásával azonos irányban, Szűz Mária a Nap járásával ellentétes irányban. Amikor a köríveken táncolva haladnak, s mozgásuk közben egymással mindig össze-összetalálkoznak, eleinte csak szépen, udvariasan kitérnek egymás elől, majd folytatják a saját táncukat. Aztán találkozás közben megsimogatják egymás felkarját, aztán arcát. Később már egymásba is ölelkeznek, s pár forgás erejéig, előbb kéz-, aztán váll-, végül pedig derékfogással is összekapaszkodnak. A szertartás tetőpontjához közeledve már a körtánc zárt körének ívén végig egymást fogva forognak, s úgy táncolnak. A szertartás csúcspontján pedig a kör közepére húzódnak, s ott egymásba kapaszkodva, egyre csak lassuló ütemben forognak. A végén megállnak, de egymást kitartóan megölelve állnak a színpad, az általuk a színpadon korábban a táncukkal megrajzolt körív közepén.
A sokáig kitartott ölelést követően kibontakoznak egymás karjaiból, Szűz Mária kicsit hátrébb lép, az aranyhajú lány pedig térdet hajt a keresztanyja előtt. A zene elhalkul.
Ebbe a csendéletbe lép be lassú lépekkel Jézus, aki mindvégig szótlan marad, s a jelenete során nem vesz fel szemkontaktust senki mással, csak az aranyhajú lánnyal, de azt is csak akkor, miután a lány fejét már a keresztvíz alá tartotta. A keresztelést úgy végzi, hogy előtte kedves és gyengéd mozdulattal az aranyhajú lány álla alá nyúl, hogy elérje azt, hogy a lány egy kicsit a fejét felszegje. A keresztvíz kicsorgatását és a kereszt jelének a homlokra rajzolását elvégezve Jézus kicsit hátrébb lép. Kitárja a karját. Az aranyhajú lány feláll, s belép Jézus ölelő karjai közé. Ez az ölelés rövid ideig tart. Jézus az ölelés után lassú léptekkel kimegy a színpadról. A színpadi jelenléte mindvégig stilizált, szinte nem is a cselekmény része, hanem egy isteni jelenés, amely kis időre földöntúli erők játékterévé avatja a színpadot.
Mindeközben a zárt körön kívül a falusiak is körtáncot járnak – de a keresztanya és a keresztlánya közötti tánc nyilvánvalóan személyes érzéseket is kifejező forróságával szemben az ő táncuk szenvtelenebbül megformázott tánc. Jól láthatóan a táncuk irányával is igazodni próbálnak valamilyen felsőbb erő parancsához. Eleinte a keresztlány mozgását, a nappal egyező irányú körözést táncolják, de aztán időről időre megzavarodnak, s egyre többször Szűz Mária táncának irányát próbáljuk követni. Ilyenkor a soraik felbomlanak, kusza tumultus alakul ki – az ő mozgásuk viszont lassított mozgású tánc, így ezek a tumultuózus jelenetek nem humor forrásai, sokkal inkább a pantomim szomorú bohócainak ütközéseit, esetlenségeit idéző taglejtésekből állnak.
Amikor Szűz Mária és a keresztlánya már a kör közepére húzódva forognak, a falusiak ezt látva abbahagyják a táncukat, térdre ereszkednek, majd keresztet vetnek.
Mihelyt a jelenetbe belép Jézus, hogy a keresztelést elvégezze, a falusiak a tenyerüket a szemük elé tartva, lassan hasra fekszenek. Mozdulatukban nem ijedtség munkál, hanem csak azt fejezik ki, hogy a jelenet isteni ereje már egy olyan szintű szellemi erőt összpontosít magában, amelyhez gyarló, földi halandónak nem lehet köze.
A rítusjáték során a szegény ember virágszirmokat, a felesége pedig borsszemeket szór szét a körtáncot járókra. Amikor a keresztanya és a keresztlány először összekapaszkodva kezdenek táncolni, a szegény ember egy pillanatra elébük áll a körtánc körívén, s mind a kettejük fejére virágszirmokkal díszített aranypántot illeszt fel.
2. dal
Szűz Mária keresztlánya
Verze
Szűz Mária keresztanya,
Jézus Krisztus keresztapa.
Boldogasszony boldogsága
magyaroknak vigassága.
Aranyhajú keresztlánya,
Istenanya meghívása.
Akit hívnak, el is jöhet,
fellegajtót be nem szögez.
Fellegajtót ki kell nyitni,
Aki nem jó, jónak hinni.
Te vagy itt az, aki még jó,
Fellegajtót nyitogató.
Refrén:
Szűz Mária keresztanya,
Jézus Krisztus keresztapa.
Boldogasszony boldogsága
magyaroknak vigassága.
Magyaroknak vigassága,
almárium arany zárja.
De az ajtó belülről tár,
amit kitár, azzal megvár.
Verze
Téged is vár, királyt is vár,
a király a borsszemmel hál.
Borsszem mellé virág szirma,
ez a szépség titok nyitja.
Dali szépség, magyar titok,
ünnepünk e körül forog.
Jézussal még Mária jött,
rosta likán az ég dörög.
Refrén:
Szűz Mária keresztanya,
Jézus Krisztus keresztapa.
Boldogasszony boldogsága
magyaroknak vigassága.
Magyaroknak vigassága,
almárium arany zára.
De az ajtó belülről tár,
amit kitár, azzal megvár.
7. jelenet – Virágnak szirma, borsnak szeme
SZŰZ MÁRIA (a szegény emberhez és a feleségéhez fordulva)
Köszönöm, hogy részese lehettem ennek az ünnepnek. Köszönöm, hogy részesei voltatok ennek a táncnak. Köszönöm a mindenható Istennek, hogy irgalmát kiárasztja erre a gyermekre, szüleire, keresztszüleire és minden megkeresztelt emberre.[14] Mindjárt hozatok az angyalokkal lakomát a vendégseregnek. De mielőtt ezt tenném, ugyan elmondanátok nekem, hogy mi végre szórtatok meg minket virágnak szirmaival és borsnak szemeivel?
SZEGÉNY EMBER
Én Virág Péter emlékét idéztem meg a virágszirmokkal.[15] Ő táltosként majdnem úgy született, ahogy az aranyhajú lányom született. Szűznemzéssel. Ahogy te is így fogantál meg, Istennek anyja. Virág Péter nem a férfiember teremtéssel teljes magvaitól fogant meg, hanem attól, ahogy az anyja virágszirmokat nyelt el egy óvatlan pillanatban.
SZEGÉNY EMBER FELESÉGE
Én Borsszem Jankó emlékét idéztem meg a borsszemekkel. Ő pontosan úgy született, ahogy az aranyhajú lányom született. Szűznemzéssel. Ahogy te is így fogantál meg, Istennek anyja. Nem a férjem teremtéssel teljes magvaitól fogant meg, hanem attól, ahogy egy talpam alá kerekedő borsszemet elnyeltem egy óvatlan pillanatban.[16]
SZŰZ MÁRIA
Mit jelent nektek, magyaroknak a virágszirom és a borsszem?
SZEGÉNY EMBER
A virágszirom a női szépség. A borsszem a férfiúi erő. Világnak világa a mi virágunk minden virágszirma. Erőnek ereje a mi borsunk minden szeme. A kereszt jelének szentsége mellé mi még ezt szépséget és ezt az erőt is odaajándékoztuk Isten dicséretére. Nem máshogyan, hanem csak úgy, ahogyan nekünk kell: világ szerelmében, élet szerelmében, diadal jegyében.[17]
SZŰZ MÁRIA
Mitől voltak óvatlanok azok a virágszirmot és borsszemet étető pillanatok?
SZEGÉNY EMBER
Attól óvakodtak, hogy Isten szeme mindent lásson.
SZŰZ MÁRIA
Ezek az óvatlan pillanatok akkor kivonták magukat az isteni rend hatálya alól?
SZEGÉNY EMBER FELESÉGE
Isten ments! Épp ellenkezőleg: az isteni rend része az is, hogy szüntelen a teremtés, melyből mi emberek is kivehetjük a magunk mérhetetlenül csekély részét. Ki-ki érdeme szerint. De titokban.
SZŰZ MÁRIA
Hogyhogy titokban? Ez nem árulás?
SZEGÉNY EMBER
Isten ments! Nekünk, magyaroknak azért kellenek a hitünk őrzéséhez ezek az óvatlan, titkos pillanatok, mert mi ilyenkor, a titkaink váraiban mondjuk ki magunkban a szavakat, melyektől egyszer futó homokok, népek, házak Magyarországgá összeálltak.[18] Nekünk ilyenkor nyílik meg a magyar haza – de már az ég magasában. A Teremtő Isten szolgálatában. Egy virágszirom vagy egy borsszem igéző varázsában.
SZŰZ MÁRIA
Mire jó hát nektek egy virágszirom vagy egy borsszem?
SZEGÉNY EMBER
Ilyenkor a mi dühöngő folyóink, konok bérceink is csak megkezesednek, s ezt azért soha ne felejtsed. Mi ilyenkor, ezekben a virágszirmokkal és borsszemekkel elvarázsolt, táltosokat szülő, óvatlan pillanatainkban húzódunk el hazánk oltalmára.
SZŰZ MÁRIA
Hogyan? Hova?
SZEGÉNY EMBER
Hogyan? Mintha a várainkba mennék. Hova? A titkainkba.
SZŰZ MÁRIA
Azt hiszem, már értem. Tudom már merre és hogyan jártok ilyenkor. Amerre a katonák. Ahogyan a tenger. Amerre a katonák a vereségben. Ahogyan a tenger az összetört szentségtartóban.[19]
SZEGÉNY EMBER
Ha így érted meg, hát értsd meg így. Tanítasz minket, de talán te is tanulhatsz tőlünk. A lényeg csak az, hogy értsd jól, amit neked látni engedünk.
SZŰZ MÁRIA
Megértem. Jól értem. Ahogyan a katonák. Ahogyan a tenger.
Szűz Mária tapsol egyet, s ezt a jelet meghallva angyalok sereglenek be a színpadra, bőségesen megrakott tálakon mindenféle finom elemózsiával. A keresztelő ünnepének vendégei lakomázni kezdenek. A szegény ember és a felesége minden elfogódottság nélkül veszik át a keresztelő házigazdáinak szerepét. Kedvesen integetnek az angyaloknak, hogy mit hova tegyenek. Aztán leülnek a tér közepén, pontosan ott, ahol a keresztanya és a keresztlánya egymással összeölelkeztek. S ahol Jézus keresztvíz alá tartotta az aranyhajú lány fejét.
8. jelenet – A te neved az én nevem
Szűz Mária és az aranyhajú lány nem vesznek részt a lakomában, attól félrehúzódva, a színpad előterében beszélgetnek.
ARANYHAJÚ LÁNY
Drága keresztanyám, Istennek anyja, Szűz Mária! Minek köszönhetem én ezt az áldott szerencsémet?
SZŰZ MÁRIA
Annyit már biztosan tudok, hogy dolgom van veled. S talán nemcsak veled, hanem a születendő gyerekeiddel is dolgom lesz. S szerintem már te is tudod, hogy dolgod van velem.
ARANYHAJÚ LÁNY
Mi ez? Megérzés?
SZŰZ MÁRIA
Isteni sejtelem.
ARANYHAJÚ LÁNY
Olyan nekem is lehet?
SZŰZ MÁRIA
Ha a Jóisten megajándékoz vele, lehet.
ARANYHAJÚ LÁNY
Akkor én azt sejtem, hogy szerintem te nem mondasz el nekem mindent.
SZŰZ MÁRIA
Miért gondolod ezt?
ARANYHAJÚ LÁNY
Édesapám elmondta, hogy az egész falu megbotránkozott rajtam. A csillagok fattyának neveznek, a régi szeretőjük hírébe kevernek. A fejemre kendőt tennének, de tán még meg is vesszőznének. Az aranyhajam minden egyes szálába beletépnének. Te miért vagy hozzám ilyen kegyes? Amikor engem szidnak, akkor a falusiak nem ellened, hanem érted haragszanak. Azzal, hogy mellém állsz, a saját híveidet bizonytalanítod el.
SZŰZ MÁRIA
Csak az válhat bizonytalanná, aki nem biztos magában. Majd biztosak lesznek még ők magukban. Majd kidalolják magukból teljesen a fájdalmukat. Hogy nincs édesebb a havasi dinnyénél. Hogy nincs kedvesebb az első szeretőnél. Most még csak ott tartanak, hogy a másodikért sokat kell szenvedni. De majd csak véget ér a szenvedésük. Semmit nem tehetek értük. Csak azt, hogy szeretem őket, ahogy a fiam ezt nekik megtanította. Érted viszont tehetek. S azt meg is teszem.
ARANYHAJÚ LÁNY
De miért pont értem? Ezt még mindig nem tudom felfogni.
SZŰZ MÁRIA
Lehet, hogy tényleg nem mondok el mindent. De csak azért, mert rólad még magam sem tudok mindent. Mert mi van akkor, ha én sem értem, hogy érted mit és miért teszek? Ha csak azt tudom, hogy dolgom van veled? Majd lakva megismerjük egymást.
ARANYHAJÚ LÁNY
Lakodalomban lakva?
SZŰZ MÁRIA
Ott is. De nem azzal kezdődik majd a tánc.
ARANYHAJÚ LÁNY
Hát mivel? Azt már tudod?
SZŰZ MÁRIA
Sejtem. Mire tizenkét éves leszel, visszajövök érted, addigra meg majd csak megérlelődik bennem.
ARANYHAJÚ LÁNY
Addigra én is megérlelődöm magamban.
SZŰZ MÁRIA
A te örömed az én örömem. A te érésed az én érettségem. A te keresztséged az én keresztségem.
ARANYHAJÚ LÁNY
A te neved az én nevem.
SZŰZ MÁRIA
Ez így igaz. De hogy nagyon össze ne zavarodjunk, legyen az, hogy téged egyre csak becézünk. Legyen az, hogy te a Mári névre hallgass.[20]
ARANYHAJÚ LÁNY
Hallgatok én, csak a számat be ne fogják.
SZŰZ MÁRIA
Tudd meg: most, hogy megkereszteltünk, megáll veled a táltos idő nyargalása. Ez a három év érzésre hosszabb idő lesz, mint amennyit a kilenc éveden át te eddig a világon eltöltöttél. Lesz időd megérni a feladatra.
ARANYHAJÚ LÁNY
Milyen feladatra?
SZŰZ MÁRIA
Ez attól is függ, hogy mennyire lesz édes a havasi dinnye a falusiaknak, mire visszajövök érted. Hogy még mindig úgy tartják-e, hogy nincs kedvesebb az első szeretőnél. Jobb szeretném, ha az én fiamat végre jobban megértenék. Hogy ne csak félelemből szeretnék. Hogy végül ne csak a dinnye édes levétől lenne nedves a szájuk. Hanem a mindenség Istenének bőkezűségéből kapnák meg a bort, mint a szőlőtő termését és az emberi munka gyümölcsét. Hogy az legyen számukra a lélek itala.[21] Hogy az áldozatuk tényleg kedves legyen a mindenható Atyaisten előtt.
ARANYHAJÚ LÁNY
Miért tartanák úgy annyi ideig, hogy nincs kedvesebb az első szeretőnél? Mert az első olyan nagyon tud szeretni? A másodikért meg de sokat kell szenvedni?
SZŰZ MÁRIA
Ezt aztán hamar megtanultad. Csak még te magad nem tudod, mit tesz az, hogy szeretni. Meg mit tesz az, hogy szenvedni.
ARANYHAJÚ LÁNY
Ezzel azt akarod mondani, hogy még meg kell tanulnom szeretni és szenvedni? Kitől?
SZŰZ MÁRIA
Először a szüleidtől, meg a keresztszüleidtől. Kitől mástól? Aztán meg az élettől.
ARANYHAJÚ LÁNY
Mire tanít majd az élet?
SZŰZ MÁRIA
Amire a falusiakat is tanítja. Hogy nem úgy van most, mint volt régen. Hogy nem az a Nap süt az égen. Nem az a Nap, nem az a Hold. Nem az a szeretőd, aki volt.[22]
ARANYHAJÚ LÁNY
Nekem még nem volt szeretőm.
SZŰZ MÁRIA
De lesz. Legyen is. A szeretőd persze rögtön a férjed lesz. Azért lettem a keresztanyád, hogy lássam a te családodban is a gyermekáldást.
ARANYHAJÚ LÁNY
Az én gyerekeim is aranyhajúak lesznek?
SZŰZ MÁRIA
Te mit szeretnél?
ARANYHAJÚ LÁNY
Hogy azok legyenek.
SZŰZ MÁRIA
Miért? Mit jelent neked az aranyhaj csillogása?
ARANYHAJÚ LÁNY
Nekem csak annyit, hogy megérik a szőlő, mert sok szél találja. Hogy fekete holló lába nap fényétől sárga.[23]
3. dal
A te neved az én nevem
Szűz Mária keresztlánya
Szabad a madárnak ágról ágra szállni,
csak nekem nem szabad az utcán eljárni [24].
Áldd meg Isten, áldd meg a családom házát,
abban is, abban is kemencének sutját.
Ott várok én, ott várok: idők jobbultára
három év a sutban kevés az elmúlásra.
Tele van a sötét égbolt ragyogó csillaggal,
tele van az én életem égi meghívással.
Mit én nékem, mit én nékem csillag ragyogása
az én hajamnak arannyal ékes minden szála
Mit én nékem, mit én nékem sutnak hamuágya
Szűz Máriának lettem én a keresztlánya.
Refrén:
//: A te szép neved az én szép nevem.
A te örömöd az én örömöm.
A te érésed az én érésem,
a te kereszted az én keresztem. ://
9. jelenet – Mire tizenkettő lesz, eljövök érte
SZŰZ MÁRIA
Édes egy komám, te szegény ember. Édes egy asszonypajtásom, az én komám hites felesége, a szegény ember hitvese. Szólni kívánok veletek.
SZEGÉNY EMBER
Szólj hát. Örömmel hallgatunk.
SZŰZ MÁRIA
Én most úgy vagyok ennek az aranyhajú lánynak a keresztanyja, s velem együtt Jézus is úgy lehet az ő keresztapja, hogy három év múlva, mire ő a tizenkettő esztendős korát betölti, eljövök érte.
SZEGÉNY EMBER FELESÉGE
Miért jössz el érte? Miért kellene neki veled lennie?
SZŰZ MÁRIA
Dolgom van vele. Neki is dolga van velem. Van egy olyan szeretet közöttünk, amit a keresztanyaságom tudata csak felerősít bennem.
SZEGÉNY EMBER FELESÉGE
De miért viszed el őt tőlünk? A szeretet nem ismer határokat. Megélhetitek úgy a közös dolgaitokat, hogy nem kell nektek egy fedél alatt laknotok.
SZŰZ MÁRIA
De az a fedél nem akármilyen fedél lesz. Ha az a lány velem lesz, nem akárhol, hanem egy égi palotában hajtja a fejét álomra. Miért akarnátok ti az ő felemelkedésének az útját állni?
SZEGÉNY EMBER FELESÉGE
Nem vagyok én útonálló. Anya vagyok. Az a dolgom, hogy ragaszkodjak a gyerekemhez. Nekem is dolgom van vele.
SZŰZ MÁRIA
De ha nekem, az Isten anyjának van vele dolga, az a lányodnak éppen hogy az üdvét szolgálja. Amire mi készülünk, az Isten kedvére való elfoglaltság lesz. Isten ellen való vétek lenne ezt a szolgálatot megakadályoznotok. A falusiak kinézik őt maguk közül. Nálam senki nem nézne rá ferde szemmel. Jobb lesz neki így, higgyétek el.
SZEGÉNY EMBER
De ha ki akarod menteni innen, akkor miért nem most rögtön kéred magadhoz? Mit üzen neked az ő tizenkét esztendős kora, amikor visszajönnél érte?
SZŰZ MÁRIA
Azért lesz ő éppen tizenkét éves, mire érte jövök, amiért tizenkettő magos Déva váránál a kőműves. Azért, amiért tizenkettő a hónap, amely mind-mind a napút járását osztja darabokra, hogy ami darabokra hasad, az még eggyé is váljon újra, ahogy a tejnek is bízvást teljes az útja. Azért, amiért tizenkettő a garabonciás, ahogy tizenkettő az iskola is, amelyeknek közülük mindegyik már tudván tudósa, mielőtt a tizenharmadik iskola napos-holdas próbájának nekiállhatna. Azért, amiért a marosszéki erdő is csak kerek erdő. Hogy madár lakjon abban tizenkettő. [25]
SZEGÉNY EMBER FELESÉGE
De az én aranyhajú lányom nem madár.
SZŰZ MÁRIA
De a te férjed komákat azzal keresett, hogy annyi már a gyereketek, mint a rosta likja. S hogy azért nehéz neki már a faluban keresztszülőt találnia. Ha ennyi gyereketek van már, fel se tűnik, ha egy hiányzik.
SZEGÉNY EMBER FELESÉGE
De, feltűnik. Ismerjük mi a szeretet nyelvét. Beszéljük is azt éppen eleget. Még ha sokfelé szórjuk is szét a figyelmünk a rosta sok-sok likja között. De ha ennyire sok a gyerekünk, miért nem valaki más érdekel közülük? Miért pont Mári az, akiért eljönnél, mire tizenkettő éves lesz?
SZŰZ MÁRIA
Vele van dolgom. Ő lett a keresztlányom. Valami összeköt minket, s ez már széttéphetetlen.
SZEGÉNY EMBER
Ő mit mond erre?
SZŰZ MÁRIA
Kérdezzétek meg tőle.
A szegény ember kimegy Máriért, behozza.
SZEGÉNY EMBER (Márihoz fordul)
Tudod-e, hogy Szűz Mária eljönne érted, mire tizenkét esztendős leszel?
ARANYHAJÚ LÁNY
Tudom. Már mondta.
SZEGÉNY EMBER
Mit szólsz te ehhez?
ARANYHAJÚ LÁNY
Azt szólom én erre, kedves édesapám, hogy van most három évünk, amíg egymásnak magunkból minden jót odaadhatunk. Ami aztán következik, azon kár lenne előre búsulnunk. Meg aztán nem is elmegyek hazulról, hanem iskolázom magam.
SZEGÉNY EMBER
Milyen iskolában?
ARANYHAJÚ LÁNY
Az élet iskolájában.
SZEGÉNY EMBER
Mit tanulhatsz meg te ott, amit otthon nem?
ARANYHAJÚ LÁNY
Hát azt, hogy nem úgy van most, mint volt régen. Hogy nem az a Nap süt az égen. Nem az a Nap, nem az a Hold. Nem az a szeretőd, aki volt.
SZEGÉNY EMBER
És ő ezt neked talán máshogy tanítja, mint ahogy itt tanulhatnád?
ARANYHAJÚ LÁNY
Máshogy. Meg aztán az iskola is csak olyan, hogy az is tanul benne, aki amúgy csak másokat tanítana.
SZEGÉNY EMBER
Hát mit tanulhatna tőled Szűz Mária, az Istennek anyja?
ARANYHAJÚ LÁNY
Tőlem csak annyit, hogy megérik a szőlő, mert sok szél találja.[26] Hogy a fekete holló lába a nap fényétől sárga.
SZEGÉNY EMBER
Akkor menjél. Három év múltán menjél csak. Akkor legyen így. Mert most igazat szóltál, drága kicsi lányom. Tényleg megérik a szőlő, ha sok szél találja. S ha te vagy az a szőlő, akkor az a szél sem lehet más, mint maga Jó Szél Fúvása.[27] Tanulj és taníts. De soha ne feledd, nemcsak mi tanulunk, tőlünk is van mit tanulni.
SZŰZ MÁRIA
Akkor megegyeztünk? Jöhetek érte három év múlva? Hogy az ég hetedik magasában legyen velem a szállása?
SZEGÉNY EMBER
Jöhetsz érte. Addig pedig mi állunk helyt érte. Te pedig úgy készülj, hogy abban az iskolában, ami ott várja őt, ahová te viszed, még te is tanulhatsz majd tőle.
4. dal
Megállt velem itt az idő
SZŰZ MÁRIA KERESZTLÁNYA
Verze
Három nap volt egy esztendő,
megállt velem itt az idő.
Ahogy megállt, csak cammogott,
három évre sutba vágott.
Sutba vágva csak pihentem,
magam házánál sepertem.
Testvéreim megkergettem,
rosta likát megismertem.
Teremtett az Isten búra[28],
anyám szült időtlen kínra,
jobb lett volna, ha kiskoromba
istennyila csapott volna.
Refrén:
Istennyila, ha lecsapna
égzengés, ha morajlana
elpirulna egész arcom,
tüzelne az egész karom.
Fény engem, ha ütlegelne,
helyreállna világ rendje.
Összefutna a szánkban
havasi dinnyének íze.
Verze
Három nap volt egy esztendő,
állni látszik itt az idő.
Kemence a hamu fészke,
furulyaszó száll az égbe.
Hamu ágyán furulyázok,
rám fülelnek kisbojtárok.
Kisbojtárnak van baltája,
seprűnek cirok a szála.
Ahogy bojtár elbaltázik,
az én seprűm égbe vágyik.
Bojtár fája tetejetlen,
az én szívem telhetetlen.
Refrén
Keresztanyám értem jönne,
ég csarnoka fényesedne.
Aranyhajnak ezer szála,
simogatná ég angyala.
Fény engem, ha ütlegelne,
helyreállna világ rendje.
Minket is megkóstolhatna
a havasi dinnye íze.
Amikor megjön Szűz Mária, az aranyhajú lány éppen sepreget.
10. jelenet – Míg a Tisza ki nem szárad bokáig
SZŰZ MÁRIA
Megjöttem érted. Elmegyünk.
ARANYHAJÚ LÁNY
Isten hozott, keresztanyám.
SZŰZ MÁRIA
Isten áldjon, Mári. Nehezen telt ez a három év?
ARANYHAJÚ LÁNY
Épp csak annyira, mint az az öt év.
SZŰZ MÁRIA
Melyik öt év?
ARANYHAJÚ LÁNY
Amit Hunor és Magor töltött a szarvasűzés után Meotisz mocsaraiban. Várva arra, hogy megérjen bennük és körülöttük a helyzet. Hogy legyenek annyira felkészültek, hogy kitörjenek. S aztán maguknak asszonyt ragadva Szkítiában csak-csak elsokasodjanak. Ismered ezt a történetet?
SZŰZ MÁRIA
Isten anyja vagyok. Elég csak hallanom, ahogy megidézed, s máris bennem is ott lesz az az idézet. De miért pont ezzel példálózol? Te is arra készülsz, hogy elsokasodjál?
ARANYHAJÚ LÁNY
Nem ezért hoztam szóba őket. De ha már így megkérdezted: igen. Arra készülök, hogy elsokasodjak. Most már biztosan tudom, hogy így lesz. Várom az aranyhajú hármasokat. Nálunk úgyis mindenki őket várja. De nekik most bennem, az én testemben akad majd szállása.
SZŰZ MÁRIA
Hogy lehetsz ennyire biztos a jövőd felől? Az ő születésük felől?
ARANYHAJÚ LÁNY
Megérett a szőlő. Sok szél találta.
SZŰZ MÁRIA
Értem. Nem faggatlak. Legyen úgy, ahogy te szeretnéd. De ha nem az elsokasodás kedvéért, akkor miért hoztad szóba Hunort és Magort?
ARANYHAJÚ LÁNY
Az öt év tétlen magányuk miatt. Amit nem volt más, mint felkészülés arra, ami aztán velük történni fog. Az én három év magányom is tétlen volt. A táltosok erőt gyűjtő várakozása ilyen tétlen még. Amikor sutba vágva pihennek, s a kemence sutjába szórt hamuban elüldögélve csendesen furulyázgatnak.
SZŰZ MÁRIA
Ilyennek élted meg a várakozást? Tétlennek?
ARANYHAJÚ LÁNY
Tétlennek, de tartalmasnak. A telő-múló időt meg csak készülődésnek. Készülve arra, hogy több legyek, mint ami voltam. Hála neked. Már nagyon vártam, hogy visszagyere értem. Hogy jöjjön, aminek jönnie kell.
SZŰZ MÁRIA
És elég erőt gyűjtöttél magadnak sutba vágva pihenve?
ARANYHAJÚ LÁNY
Éppen eleget. Ahogy Bíró János bírta, úgy bírtam ki én is.[29]
SZŰZ MÁRIA
A falubeli emberekkel hogyan jöttél ki?
ARANYHAJÚ LÁNY
Sehogy. Nem igazán mozdultam ki. Nem akartam kitenni magamat a rosszindulatuknak. Inkább a ház körül és a házban tettem-vettem. S hozzá még a rengeteg testvéremet szeretgettem.
SZŰZ MÁRIA
Látom, most is sepregetsz. A szüleid kérték? Vagy magadtól csináltad?
ARANYHAJÚ LÁNY
Szeretem a rendet. Szeretem teremteni is a rendet.
SZŰZ MÁRIA
Elkérlek a szüleidtől. Merre vannak?
ARANYHAJÚ LÁNY
Itthon vannak. Szólok nekik.
Az aranyhajú lány kimegy, kisvártatva visszajön a szüleivel együtt.
SZŰZ MÁRIA
Hát itt vagyok.
SZEGÉNY EMBER
Hát eltelt a három év. Születésnapra virradtunk. Mi már felköszöntöttük Márit. Te is felköszöntöd? Kap tőled ajándékot?
SZŰZ MÁRIA
Igen. Drága Mári! Isten éltessen sokáig, míg a Tisza ki nem szárad bokáig. Kapsz tőlem születésnapi ajándék gyanánt egy utazást a hét magas égbe. Indulhatunk?
SZEGÉNY EMBER
Indulhattok. Mikor látjuk őt újra?
SZŰZ MÁRIA
Hamarabb annál, mint amikor a Tisza vize már csak bokáig érne.
SZEGÉNY EMBER
Hát akkor legyen nektek messze a messzi.
ARANYHAJÚ LÁNY
A jó nap adjon neked jó napot, kedves édesanyám. A jó nap adjon jó napot, kedves édesapám. Indulok az égbe.
SZEGÉNY EMBER
Isten áldjon, drága lányom. Sok boldog születésnapot neked még egyszer. Ne legyen neked a tizenkettő csak egy tucat.
SZEGÉNY EMBER FELESÉGE
Isten áldjon, drága lányom. A te égi repülésed fellegajtót nyitogasson.
ARANYHAJÚ LÁNY
Én vagyok az, aki még jó. A fellegajtó-nyitogató.[30]
SZEGÉNY EMBER FELESÉGE
Nyitogasd a felleget, mi meg sírunk alatta eleget.
11. jelenet – Egy palota tizenhárom szobája
SZŰZ MÁRIA
No, édes leányom, itt van tizenhárom szoba kulcsa, tizenkettőbe bemehetsz, de a tizenharmadiknak még csak feléje se szagolj. S egyéb dolgod nem lesz, csak a tizenkét szobát söprögessed s tisztogassad, a tizenharmadikra pedig nekem lesz gondom.[31]
Az aranyhajú lány egyre fokozódó megütközéssel hallgatja a feladatainak sorát. Egy ideig csendben marad, aztán óvatosan, de szenvedélyesen elkezdi kibeszélni a hirtelen rátört fájdalmát.
ARANYHAJÚ LÁNY
Te szolgálólánynak hoznál ide? Arról volt szó, hogy tanulni fogok. Arról volt szó, hogy ha magának az Isten anyjának van dolga velem, akkor az a szolgálat az én üdvömet szolgálja.
SZŰZ MÁRIA
Így is van. Ennek az égi palotának a szobáit rendben kell tartani. Ez is csak egy szolgálat. Mi ezzel a baj?
ARANYHAJÚ LÁNY
Egy széttéphetetlen kötelékről beszéltél, ami összeköt minket. Hogy ez az alapja mindennek. Hogy dolgod van velem. Nekem meg az legyen a dolgom, hogy sepregessek itt neked? Itt van erre az egész angyali sereged. A keresztelőm napján is nekik tapsoltál, s aztán roskadásig volt minden asztal, s telis-tele volt minden tál. Miért nem tapsolsz most is nekik, ha a palotát ki kellene seperni? Te meg akarsz engem alázni? Vagy rajtam keresztül a népemet akarod megalázni? Azért büntetsz, mert a csodaszarvas űzését emlegettem? Ez is olyan bűn, mint amikor a falusiak a havasi dinnyét édesnek találják? Amikor a régi szerető emlékét siratják?
SZŰZ MÁRIA
Nem büntetlek. És ne keverd bele a mi dolgainkba a havasi dinnye édes ízét. Összeszűrik annak a levét épp elégszer mások.
ARANYHAJÚ LÁNY
Amikor megkereszteltél, hosszan megöleltük egymást. Már akkor is a szolgálólányt kerested bennem?
SZŰZ MÁRIA
Akkor is keresztlányomat találtam meg benned.
ARANYHAJÚ LÁNY
Mi változott azóta? Talán bizony boszorkány hírébe kevernél? Ezért akarod, hogy a mennyei palotádban se legyen más a kezemben, mint egy-egy seprőnyél?
SZŰZ MÁRIA
Miért jössz itt nekem a csodaszarvas űzésével? A havasi dinnye édes levével? A boszorkányok lovaglásának kitett seprűknek nyelével? Nem gondolod, hogy csak összehordtál itt hetet-havat?
ARANYHAJÚ LÁNY
Nem gondolod, hogy ennek nem így kellene lennie? Hogy szobákat seprűzni kérsz meg? Hát nem érted, hogy ezt hallva én csak kínomban töprenkedek?
SZŰZ MÁRIA
Ne találgass hát. Azt mondtad, tudván tudsz mindent. Még a keresztségben neked szánt nevedet is előbb tudtad, mint rajtam kívül bárki más.
ARANYHAJÚ LÁNY
Akkor ezért állnál most bosszút rajtam? Hogy kitaláltam a gondolatodat? De hát nem volt abban semmi rossz… Sőt. Inkább csak az összetartozásunk érzését erősítette a közös gondolat. Már nem érzed azt, hogy dolgod lenne velem? Hogy összetartoznánk?
SZŰZ MÁRIA
De. Összetartozunk. Dolgom van veled.
ARANYHAJÚ LÁNY
Akkor szólítsd az angyali sereget, ha takaríttatni van kedved. Engem pedig vezess be az égi élet iskolájába. Van mit tanulnom tőled. Jó diákod leszek.
SZŰZ MÁRIA
Mi van, ha már ez a beszélgetés is az iskolád része?
ARANYHAJÚ LÁNY
Mit akarsz ezzel mondani? Próbára akarsz tenni? Igen. Biztosan erről van szó. Próbára akarsz tenni. Ezért adod ide nekem a tizenharmadik szoba kulcsát. Holott azt kéred, oda be se lépjek. Akkor miért kellene ideadnod azt a kulcsot?
SZŰZ MÁRIA
Ennél nem adhatom alább. Az összes kulcsnak egy helyen kell lennie.
ARANYHAJÚ LÁNY
De épp te mondtad, hogy a tizenharmadik szobára neked lesz gondod. Akkor annak a kulcsát is magadnál kellene inkább tartanod.
SZŰZ MÁRIA
De én azt tőled akarom elkérni. A tizenhárom kulcsnak mindig egy helyen kell lennie. De mondok mást. Azt mondtad az előbb, s közben helyesen idéztél engem, hogy a tizenharmadik szobára nekem lesz gondom. Ezt mondtad?
ARANYHAJÚ LÁNY
De hiszen te is ezt mondtad.
SZŰZ MÁRIA
Igen. Ezt mondtam. Gondolkozz egy kicsit. Mit jelent ez akkor?
ARANYHAJÚ LÁNY
Segíts.
Szűz Mária tapsol egyet.
ARANYHAJÚ LÁNY
Az angyali sereg. Igen. Ezt most értem. Azt akarod, hogy vegyem észre: a tizenharmadik szobát sem az angyali sereggel takaríttatod.
SZŰZ MÁRIA
Érted már?
ARANYHAJÚ LÁNY
Lehet, hogy értem. Akkor ez azt jelenti, hogy ha neked nem kell pironkodnod azért, hogy a tizenharmadik szobát magad takarítod, akkor én se szolgálólánynak tekintsem magam?
SZŰZ MÁRIA
Annak tekinted magadnak, aminek csak akarod. Én csak tanítalak. De amúgy jól gondoltad. Ez már az égi élet iskolája.
ARANYHAJÚ LÁNY
De ez akkor sincs jól. Neked csak egy szoba jut, nekem pedig tizenkettő.
SZŰZ MÁRIA
A munkától félsz?
ARANYHAJÚ LÁNY
Dehogy. Csak keresem a magyarázatot. Azért jöttél értem a tizenkettedik születésnapomra, hogy az égi palotában éppen tizenkettő szoba jusson nekem a takarításra?
SZŰZ MÁRIA
Ennek van értelme? Hogy minden évedre egy kiseprűzendő szoba jusson?
ARANYHAJÚ LÁNY
Nem tudom. Most összezavartál. Talán van. Talán nincs.
SZŰZ MÁRIA
Gondolkozz.
ARANYHAJÚ LÁNY
A tizenkettes számnak van értelme, csak nem takarítani való szobákat kellene jelentenie. Magad mondtad. Tizenkettő volt a magos Déva váránál a kőmíves. Tizenkettő a garabonciás, ahogy tizenkettő az iskola is, amelyeknek közülük mindegyik már tudván tudósa, mielőtt a tizenharmadik iskola napos-holdas próbájának nekiállhatna. A marosszéki erdő is csak kerek erdő. Hogy madár lakjon abban tizenkettő.
SZŰZ MÁRIA
Egy égi palotától túl messzire esik magos Déva vára. Meg a marosszéki kerek erdő.
ARANYHAJÚ LÁNY
Messze, persze, de nem tudom, mi számít itt messzinek vagy közelinek. A marosszéki tizenkét madarak röpte például éppen a hét magas eget is hasíthatja.
SZŰZ MÁRIA
Akkor itt tartunk most? Az égi palotában járunk, s egy kerek erdő van alattunk? Ahonnan madarak szállnak hozzánk a magasba?
ARANYHAJÚ LÁNY
Nem. Nem itt tartunk. Kérlek, ne őrjíts meg. Mert én még megint csak ott tartok, hogy megalázónak érzem, hogy azzal érkezem ide, hogy itt csak egy égi palota takarítónője lehetek.
SZŰZ MÁRIA
De ha így gondolod, akkor engem is vegyél fel ebbe a sorba. Ha te az vagy, akkor én is az vagyok. Sehol sincsenek az angyali seregek.
ARANYHAJÚ LÁNY
Ki tudja? Nem tudom, mit hihetek el neked, s mi az, amit csak azért mondasz, hogy próbára tegyél vele. Lehet, hogy egy teljes angyali sereg van a tizenharmadik szobába zárva. S onnan ereszted majd rám őket semmit sem habozva. Hogy ők innen kiseprűzzenek.
SZŰZ MÁRIA
Ennyire nem tetszik neked a seprű?
ARANYHAJÚ LÁNY
Ennyire nem. Rossz az üzenete. Nem a keserves munka gondolata bánt, hanem az, hogy becsapva érzem magam. Seprőt csak nekem adtál. Amikor magadról szóltál, csak annyit mondtál, hogy a tizenharmadik szobára neked lesz gondod. De ez nem azt jelenti, hogy az a gondod a szoba kiseprűzése lenne. A seprővel csak engem találsz meg. Vagy csak engem alázol meg.
SZŰZ MÁRIA
Jobb lenne, ha azt mondtam volna, hogy egy ronggyal port törölgess? Ha már a seprű ennyire a bögyödben van?
ARANYHAJÚ LÁNY
Nem. Nem lett volna jobb. Nem tudom, mit vártam, de akkor sem azt. Miért nem az van, hogy a tizenkét szoba tizenkét hatalmas könyvtárat rejt? S nekem azoknak az összes könyveit kell áttanulmányoznom? S a tudásomat így kellene megsokszoroznom?
SZŰZ MÁRIA
Tudás. Mindig csak ez a tudás. Emlékezz a tudás fájára. Hogy hova vezetett Ádám és Éva kíváncsisága.
ARANYHAJÚ LÁNY
Ne haragudj, ez most hogyan jön ide? Nem emlékszem a Teremtés könyvében a tizenkét szobák tizenkét seprűjére. Arra emlékszem, hogy Isten elválasztotta a világosságot a sötétségtől, de arra nem, hogy elválasztotta volna a seprűket a portörlő rongyoktól.
SZŰZ MÁRIA
Ne bomolj. A tudás fájáról semmi más nem jut az eszedbe?
Hosszas csend. Az aranyhajú lány erősen gondolkodik. Aztán hirtelen felragyog, s amikor megszólal, a hangja nem panaszos, hanem bizakodóan cseng.
ARANYHAJÚ LÁNY
De. Igazad van. Most megint azt hiszem, mintha lenne értelme ennek a beszélgetésnek. S hogy néha tényleg nyomra vezethetne egy-egy elejtett megjegyzésed. A tudás fája nem más, mint a tizenharmadik szoba kulcsa, nem?
SZŰZ MÁRIA
Találgass csak. Én pedig hallgatlak.
ARANYHAJÚ LÁNY
A tudás fája is kísértés volt. A tizenharmadik szoba kulcsa is kísértés. Ha Isten nem akarta volna kísértésnek kitenni az embert, nem állította volna a tudás fáját a paradicsomba. S ha te nem akarnál kísértésnek kitenni engem, akkor nem adnád ide nekem a tizenharmadik szoba kulcsát a markomba. Jól gondolom?
SZŰZ MÁRIA
Hogy mit gondolsz, s mit nem, az már a tanulásod része. Én csak tanítalak. És én csak tanulok tőled. Jó ez így?
ARANYHAJÚ LÁNY
Nem tudom. Még mindig össze vagyok zavarodva. Akkor azt mondod, hogy takarítsak ki naponta tizenkét szobát ebben az égi palotában?
SZŰZ MÁRIA
Azt mondom. És azt mondom, hogy a tizenharmadik szoba pedig legyen az én gondom.
ARANYHAJÚ LÁNY
És megmondanád, hogy miért kerüljem el egyáltalán azt a szobát?
SZŰZ MÁRIA
Mert ott maga az Öregisten lakozik.[32]
12. jelenet – Hadd üzenjek tőled!
Mári egy szobában söpröget. A söprögetésének ábrázolására külön tánckoreográfia jelenik meg a mozgásában, amely erősen stilizálttá teszi, nem a takarításhoz, hanem egy rituális cselekvéssorozathoz közelíti minden egyes rezdülését. A kezében lévő seprű sem egy szokványos háztartási seprű, hanem külön erre az előadásra tervezett műtárgy. Fekete a nyele, a nyele végén aranyszínű szálakból áll a szálak kötege – mintha a saját hajából fonta volna a seprű szálainak kötegét. Mári a seprűvel térülve-fordulva szinte alig érinti a színpadot – vagyis a port összegyűjtő sepregetésnek még a látszatát is kerüli a tevékenysége.
Mári sepregetés közben meg-megáll, láthatóan a saját gondolataival viaskodik. Aztán a seprűjéhez kezd beszélni.
ARANYHAJÚ LÁNY
Édes seprűm! Fekete a tested, a talpad meg aranysárga. Ahogy a kezemben forgolódsz, téged is sok szőlőt érlelő szél megtalálhatna. Olyan vagy te, mintha te lennél nekem a fekete holló, kinek lába a nap fényétől sárga. Megkavarom veled a hetedik magas eget, s veled én most fellegajtót nyitogatok, ha lehet. Azon át is csak abba a viharos messzeségbe nézek, ahol egy fekete felhő kerekedik. S ahogy te is hollóként repdesel a kezemben, látok majd egy sárga lábú fekete hollót abban a messzeségben. De én azt a hírvivő hollómat bizony megállítanám. A fellegajtón keresztül bizony még meg is szólítanám.
5. dal
Öregisten tudja, mikor szabadulok[33]
Verze:
Imhol kerekedik
egy fekete felhő,
abba’ tollászkodik
sárga lábú holló.
Állj meg, holló, állj meg!
Hadd üzenek tőled!
Apámnak, anyámnak,
eltűnt földi hazámnak.
Ha kérdik: hogy vagyok?
Mondd, hogy beteg vagyok:
idegen országban
csak bujdosó vagyok.
Akit én szeretek,
csak egyszer láthatnám,
szívem bánatával,
mindjárt megnyugodnám.
Refrén
Rab vagyok, rab vagyok,
szabadulást várok.
Öregisten tudja,
mikor szabadulok.
Öregisten tudja:
tizenhárom a szoba,
tizenharmadik szobának
ő maga a rabja.
Verze:
Akit én szeretek,
csak egyszer láthatnám,
tizenharmadik szobát
mindjárt eltakarítanám.
Idegen országban
bujdosó az Isten,
magában öregszik,
nála már fiatalabb kell.
Rab vagyok, rab vagyok,
szabadulást várok.
Öregisten tudja,
mikor szabadulok.
Vége az első felvonásnak
Jegyzetek
[1] Vö.: Szűz Mária keresztlánya, ATU 710 – a Boldogasszony keresztlánya című színpadi zenés mű az Aranyhajú hármasok című színpadi zenés mű (Toót-Holló Tamás: Aranyhajú hármasok, Cédrus Művészeti Alapítvány, Budapest, 2022) folytatása, egy színpadi trilógia második darabja. Amiként az Aranyhajú ikrek (ATU 707) mesetípus, úgy a Szűz Mária keresztlánya mesetípus is az Aarne-Thompson-Uther Index nemzetközi számozása szerint nyeri el a maga besorolását, az ATU 710-es jelzetet. Berze Nagy János a Magyar Népmesetípusok I-II. című művének második kötetében úgy ítéli meg, hogy ez „a mese a planétaistenhittel egyesült anyaistennőhit képzeteiből alakult, amikor a népek képzeletében az anyaistennő alakját Szűz Mária alakja váltotta fel. A mesékben és egyéb hagyományokban az anyaistennő helyett mindenütt Szűz Mária alakja áll, a magyarokkal rokon népek pogány vallásában is.” Az Aranyhajú hármasokban is feltűnő, a magyar népi vallásosság szinkretikus szellemének ősi forrásait megtaláló kutatásokat folytatva ez a darab is a magyar Árpád-kor metatörténelmi olvasatával szolgál, s ilyenformán a mesék nyelvén szólva ugyan, de ez a történet is a magyar táltoshit és a magyar kereszténység szellemi ütközésének idősávjába vezet vissza. Az ideiglenesen létező vallásközi feszültségek világát ugyanakkor ez a darab is a magyar szellemiségre olyannyira jellemző – s később az 1568-as tordai országgyűlésen deklarált vallásbéke kihirdetésében is megnyilvánuló – eszmeiséghez közelíti, híven a mesében foglalt olyan elemekhez, amelyek az Aranyhajú hármasokban felmutatott ősi magyar istenbéke-ajánlatok kiteljesedésének és egyben viszonzásának is felfoghatóak.
[2] Vö.: aranyász – az aranymosó régies elnevezése
[3] Vö.: aranyhajú lány a majdan születendő aranyhajú gyermekek édesanyja is – az a történetfordulat, hogy a később királynéként aranyhajú gyermekeket világra hozó lány maga is aranyhajjal születik, létező történetfordulat a mesetípus variánsai között. Ilyen fordul elő például a Mailand Oszkár mesegyűjteményében – Magyar Népköltési Gyűjtemény, VII. kötet; Székelyföldi gyűjtés – szereplő „szentes”, vagyis szent életű lánnyal is, aki férfira nem is nézett rá, s azt követően lett várandós, hogy a talpa alá kerekedő egy szem borsot lenyelte, s attól „azonnalt megterhesedett”. Kiment a havasba, s ott „mihent lefeküdt, azonnal szült egy aranyhajú lányt”, akinek a megkeresztelésére kisvártatva maga Szűz Mária ajánlja fel magát. Vö.: Szűz Mária és a keresztlánya – Mailand Oszkár gyűjtése nyomán.
[4] Vö.: Foggal és fölös csonttal születni – a táltosság csalhatatlan jelei. A szomszédok gyanakvó kérdezősködései arról a félelemről árulkodnak, amelyek a keresztény térítés első, igen erőteljes folyományai lehetnek. Arról a félelemről, amely az Ősök hitének emlékeit – ha nem is elfelejteni, de legalább – eltitkolni próbálja. Ez a valós veszélyérzettel összefüggő, kényszeres titkolózás a magyarság körében elterjedő új, keresztény hit megszilárdulásakor aztán alábbhagyott. Teiszler Éva megállapítása szerint nagyjából Könyves Kálmán idejére tehető az a szellemi fordulat, amikor az Ősök emlékének tevőleges tisztelete, a táltoshitű rítusok elvégzése kezdett kikopni a mindennapjainkból, s az ősvallási örökségünk iránti hűség nagyjából-egészében átköltözött a kulturális térbe, tündérmeséinkbe, népdalainkba, s az archaikus imádságaink igéző nyelvét őrző gyermekmondókákba. Ez az a kor, amikor már az Árpádok is büszkén vállalni kezdték, hogy ők Attila hun nagykirály nemzetségéhez tartoznak, s még a sztyeppei nomád kultúránk mitikus előidőből is visszahozták az udvari közbeszédbe a maguk misztikus totemőseit: Nimród királyunkat, s vele a csodaszarvast űző ikerpárt, Hunor és Magort. Emese álmát, s vele az álmost nemző turulmadár totemisztikus emlékét.
https://aranyhajuharmasok.hu/teiszler-eva-szent-istvan-megengedte-hogy-aki-a-tuzet-orzi-az-ne-menjen-templomba/
[5] Vö.: az aranyhajjal születettektől való, vallásos félelemmel teljes idegenkedés – az ördögtől való, Isten elleni vétek gondolatának mélyebb magyarázatával az a Benedek Elek feljegyezte egyik, egyébként nem az ATU 710 típusában sorolandó mesevariáns (Aranyhajú ikrek) szolgál, amelyben egy szegény öreg emberpár imáját meghallgatja az Úristen, s egy aranyhajú fiát és egy aranyhajú lányt ad nekik. Az isteni adomány örömére erre ők kiállottak a kapu elejébe, s jelentették mindenkinek nagy örömmel, hogy milyen csoda történt náluk az éjen. S hiába az Úristen ajándéka volt a két aranyhajú gyermek, amikor az öregember elindult a faluban, hogy sorba járjon minden házat, hogy vállalnák el a komaságot, nem vállalta el senki. „Mindenünnen kiszidták szegényt, hogy bizonyosan az ördög hozta azokat a gyerekeket, ők ugyan keresztvíz alá nem tartják” – olvasható Benedek Elek meséjében.
[6] Vö.: „Volt is, van is, lesz is” – a garabonciás termékenységáldás ismert szófordulata. A garabonciások legfontosabb, legismertebb jelenése mindig a falu szélére esik, ahol a legszélső házba bekopogtatva tejet és kenyeret kérnek. A folkloristák feljegyzéseiből pontosan ismert, hogy a garabonciások milyen rítusszövegekkel fogadják a háziak szívességét vagy szívtelenségét. Ha megkapják, amit kérnek, akkor a hagyomány szerint azt mondják: „Attál, adol is, volt is, van is, lesz is!”. Ha nem kapják meg, amit kérnek, akkor következik a büntetést ígérő szózat: „Ha nincs, ne is legyen!” Ez utóbbi, a fösvényeknek szánt varázsformula a szelet gerjesztő, záport fakasztó, jégesőt verető formula. Ami természetesen nem bosszúállás, hanem az igazság eljövetele a rítusba rejtett őshagyomány értelmében.
[7] Vö.: „Nincs kedvesebb a régi szeretőnél” – a Két fa között besütött a holdvilág című mezőségi gyűjtésű népdal egyik sora, amely Harangozó Imre néprajztudós elemzése szerint egy titkos kódot rejt magában, a „régi szerető” alakja és fogalma mögé az ősi magyar csillagvallási örökség emlékét bújtatva. A dal ezt a megfejtést csak még jobban alátámasztó teljes versszaka így hangzik: „Nincs édesebb a havasi dinnyénél / Nincs kedvesebb az az első szeretőnél / Mer’ az első igazán tud szeretni / Másodikér’ de sokat kell szenvedni.”
https://aranyhajuharmasok.hu/harangozo-imre-az-aranyhaju-gyermekek-a-mozdulatlan-szent-ido-orok-jeleneben-elnek-velunk/
[8] Vö.: A mérai faluvégen – magyar népdal
https://m.zeneszoveg.hu/m_dalszoveg/91480/fono-zenekar/kalotaszegi-finale-zeneszoveg.html
A dalnak sok helyi variánsa van. Egy csillaggal, három csillaggal is szól a szövege, s az ország más települései is hitet tesznek ilyen népdalokkal a saját csillagvallási örökségük mellett. Ilyen alternatív variáns szerepel Erdélyi János 1857-ben, Heckenast Gusztáv kiadásában megjelent gyűjteményének (Válogatott magyar népdalok) 106. darabjaként is – A gallyai faluvégen címmel.
https://hu.wikisource.org/wiki/A_gallyai_faluv%C3%A9gen
[9] Vö.: Szita, szita, péntek – a párbeszédben a hét napjaira tett, időrendben mindvégig visszafelé haladó – vagyis a mitikus ősidőkbe – tartó utalások a Cickom-cickom című, Mátraballán gyűjtött gyermekmondóka részletei
[10] Vö.: magam szülötte falu – a „szülőfalum” kifejezés helyett használt régies fordulat egyenes idézet a Merényi Gábor gyűjtötte A keresztlány című mese szövegéből. Ebben a jelenetben az első öt megszólalás – egészen addig, hogy „Én vagyok az Isten anyja, Szűz Mária” – szöveghűen a Merényi-féle gyűjtés első kötetének megidézése (Merényi Gábor: Sajóvölgyi eredeti népmesék I-II, Pest, 1862, Heckenast Gusztáv kiadása).
[11] Vö.: Jézus keresztapasága – az, hogy a szegény ember gyermekének ne csak Szűz Mária lehessen a keresztanyja, hanem maga Jézus is lehessen a keresztapja, több helyen is megismétlődő történetfordulat. Ilyen fordulat szerepel például Dégh Linda Pandur Péter meséi – Új Magyar Népköltési Gyűjtemény III-IV.; Baranyai népmesék – című kötetében is, mely szerint „a kisjánnak vót az édesannya Mária, keresztapja pedig a Jézus”.
[12] Vö.: Az aranyhajú lány Máriának keresztelése – az a fordulat, hogy a szegény ember lányát a keresztanyja után Máriának keresztelik, szintén vissza-visszatérő variáns a mesetípus darabjaiban. Ez történik például a Kálmány Lajos kötetében (Kálmány Lajos: Hagyományok – mesék és rokonneműek; a Néphagyományokat-gyűjtő Társaság kiadása) megjelent variánsban – Szűz Mária és Mária keresztlánya –, amelyben a keresztanyát kereső szegény kanász Szűz Máriával és az Atyaistennel találkozik, hogy aztán őket nyerje meg a gyermeke keresztszüleinek. Amint Szűz Mária és az Atyaisten magukat erre a szolgálatra elkötelezik, „mingyá teremtődött ott égy kápolna, abba a kápolnába az Atyaisten lőtt a pap”. „Márija, hogy elvitte a lánt, nem is kérdöszte, hogy minek körüsztöjjék? Hanem Márinak körösztölték az ű nevire” – olvasható a Kálmány Lajos gyűjtötte variáns szövegében.
[13] Vö.: Én vagyok az, aki nem jó (magyar népdal) – a fellagajtót nyitogató, mások által rossznak mondott, de a fellegek alatt egyre csak síró vándor a népdal több variánsából ismert szereplő
https://nepzenetar.hu/dalszoveg/6750/En-vagyok-az-aki-nem-jo
[14] Vö.: a gyermekkeresztelés liturgiája
[15] Vö.: Egy szál virág elnyelésével veszi kezdetét Virág Péter fogantatásának misztériuma – A lábhoz szorított kézzel az árkok mélyébe vettetés Virág Péter tudománya. A zuhanás mesterségével a földet is kettéhasító táltos, Virág Péter visszaszerzi ugyan a sárkányok elrabolta lánytestvéreit és a sárkányok elveszejtette fiútestvéreit, de ezzel együtt is magára marad az övéi között. Ahogy ez a magány elhatalmasodik rajta, éppen ahhoz az árokhoz vezetteti vissza magát az anyjával, ahol az a virág kinőtt, amelyet leszakítva és lenyelve az anyja őt világra hozta. Ahogy odaérnek, a föld már kétfelé is nyílik, s miután az anyjától elbúcsúzik, Virág Péter a kezét a lába szárára téve ugrik bele örökre az árok nagy mélységébe. (Illyés Gyula gyűjteménye nyomán)
[16] Vö.: Borsszem elnyelésével veszi kezdetét az aranyhajú lány fogantatásának misztériuma – ez a jelenet a Mailand Oszkár gyűjtötte mesében (Szűz Mária és a keresztlánya) – Magyar Népköltési Gyűjtemény, VII. kötet; Székelyföldi gyűjtés – szerepel, amikor a„szentes”, vagyis szent életű lány attól lesz várandós, hogy a talpa alá kerekedő egy szem borsot lenyeli, s attól „azonnalt megterhesedik”.
[17] Vö.: VHK: Hunok csatája (Grandpierre Atilla szövege)
[18] Vö.: Illyés Gyula: Haza, a magasban
[19] Vö.: Pilinszky János: Merre, hogyan?
[20] Vö.: Szűz Mária keresztlányának neve. Az ATU 707 magyar mesevariánsaiban Szűz Mária keresztlánya általában néven nevezetlen marad. Amikor nevet kap, akkor leginkább maga is a Mária névre hallgat. De van egy olyan variáns is, amelyben a keresztlány nem a Mária, hanem az Amália nevet kapja a keresztségben. De, ami ennél is sokkal különösebb: a neve nem egyszerűen Amália, hanem hamarosan Szent Amália lesz. Maga Szűz Mária nevezi őt el így azt követően, hogy magával viszi a keresztlányát egy égi utazásra, s megérkezik vele a mennyek országába – beszédes jeleként a keresztlány születését kísérő isteni elhivatottságnak. Ez a variáns Dégh Linda gyűjteményében szerepel. Vö.: Szűz Mária keresztlánya (Dégh Linda: Pandur Péter meséi – Új Magyar Népköltési Gyűjtemény III-IV.; Baranyai népmesék –, második kötet, 36-os számú mese; 137-144. oldal)
[21] Vö.: A katolikus szentmise menetének II. része: Az eucharisztia liturgiája.; 1. Az áldozati adományok előkészítése, azon belül a bor felajánlása.
[22] Vö.: Nem úgy van most, mint volt régen – ez a magyar népdalunk szintén a régi szerető elsiratásának emblematikus jelentőségű darabja, s ilyenformán ez is a Harangozó Imre által azonosított titkos kulturális kód működésének jele. Vagyis mélyebb értelme szerint ez sem más, mint az ősvallási örökségünk emlékét őrző kulturális önvallomásunk, a magyarság kollektív tudattalanjából felbukkanó, a magyar kulturális emlékezet mélyrétegeibe hatoló, felbecsülhetetlen értékű szellemi emléknyom.
[23] Vö.: Részlet az Aranyhajú hármasok című folkopera II. felvonásának 23. dalából (Eltelt tőlem minden vígság – zene: Bársony Bálint, Elek Norbert; szöveg: Toót-Holló Tamás)
https://open.spotify.com/track/004Mp763H9BoZjgDC3RYA6
https://www.zeneszoveg.hu/dalszoveg/119569/aranyhaju-harmasok-produkcio/39-eltelt-tolem-minden-vigsag-zeneszoveg.html
[24] Vö.: Édesanyám volt az oka mindennek (magyar népdal)
https://www.ordogborda.ro/nepdalszoveg/szeki
[25] Vö.: Erdő, erdő, erdő (magyar népdal)
[26] Vö.: Megérik a szőlő – magyar népdal
http://old98.mtsz.org/dalok/dal0825.htm
[27] Vö.: Jó Szél Fúvása – Jó Szél Fúvása a Komjáthy István Mondák könyve című gyűjteményében szereplő három mitikus magyar naphérosz egyike: Szépmező Szárnya és Szép Tüzek Lángja testvére, Arany Atyácska gyermeke.
[28] Vö.: Eltelt tőlem minden vígság (magyar népdal)
https://mek.oszk.hu/06200/06234/html/nepdalok0020170041.html
[29] Vö.: Bíró János (magyar népmese) – Van egy öregember, akinek a huszonegy éves koráig mindig a hamuban ülő Bíró János az egyetlenegy fia. Az az öreg a tüzes tengernek a hetvenhetedik szigetén él, ahol van egy irtózatos kis kert, de abban a kis kertben van egy irtózatos nagy kert: abban a kertben lakik hát az öregember, aki elhatározza, hogy nem engedi dolgozni a fiát, hanem a sutban növekedni hagyva a világ legerősebb emberévé neveli őt. (Illyés Gyula gyűjteménye nyomán)
[30] Vö.: Fellegajtó-nyitogató – magyar népdal
[31] Vö.: A keresztlány – a Szűz Mária által megszabott feladat leírása egyenes idézet a Merényi-féle gyűjtemény első kötetéből (Merényi Gábor: Sajóvölgyi eredeti népmesék I-II, Pest, 1862, Heckenast Gusztáv kiadása).
[32] Vö.: A keresztlány – a tizenharmadik szoba lakójának, az Öregistennek a megnevezését tartalmazó mondat egyenes idézet a Merényi-féle gyűjtemény első kötetéből (Merényi Gábor: Sajóvölgyi eredeti népmesék I-II, Pest, 1862, Heckenast Gusztáv kiadása).
[33] Vö.: Öregisten tudja, mikor szabadulok – a dal szövege egyrészt az Imhol kerekedik című, a Szerém vármegyei Kórógyon gyűjtött magyar népdal szövegét idézi. Ezt a variáns az Ortutay Gyula szerkesztette és Katona Imre válogatta Magyar népdalok című gyűjteményben (https://mek.oszk.hu/06200/06234/html/) a 36-os számú dal. A dal szövege másrészt a Fekete a holló című, a Szolnok-Doboka vármegyei Széken gyűjtött magyar népdal szövegét is idézi. A Magyar népdalok gyűjteményében ez a verzió a 45-ös számú dal.
https://mek.oszk.hu/07700/07711/07711.htm
Illusztráció: ~ATU 710-színdarab
Ezek is érdekelhetik!
Lukáts János: AZ ÖREG WILL →
Pekár István János – Szabó Benedek: A Fiumei úton →
Jamagucsi Szangó: A szarvasagancsos sisak →
