Baka Györgyi: Átmozduló léthatárok

68 oldal
Cédrus Művészeti Alapítvány, 2023
ISBN: 978-615-6180-71-1

eredeti ár: 1990 Ft
webshop ár:
1 600 Ft + 500 Ft postaköltség
Megrendelés

Ajánlás:

Következetesen önazonos az a megszólalásmód, melyet Baka Györgyi lírája kötetről kötetre kitart. E zeneműszerűen szakaszolt, keskeny szabadversek alanyi misztikára hajlanak, vallomásos metafizikából épülnek. A megtalált Istent keresi ez a lírikusi magatartás. A Jézust szólongató sóvárgás a gyermekkor és a szülőföld menedékét is újrateremti; a mélységből kiáltás poétikája a létbizalom magaslati alkímiájától fényesül; az érzéki világban-léthez a természet eredendő transzcendenciája csatol kozmikus távlatokat.

A kiadvány nyitánya angelizmussal ébresztgeti az olvasót: „Angyal kaparász / az ajtórésben” (Őszi lombhullásban) – a zárósor végigazságot suttog világgá: „Boldogok a Lélekért szegények!” (A keskeny út). E kettő közt a szakrális számvetés szólamai kanyarognak: „lassan közelít felém / a felemelt ujjú angyal” (Közelít felém); „sötét éj után / virágsziromeső- től / tisztul a lélek” (Virágsziromeső); „ahol az árnyék / ott van az Ő fénye is” (Egymásra ébredésünk). És emlékezetes szótalálatok, szószerkezetek vallanak rá egy személyen túli személyesség múlhatatlan szükségére: „égben gyökerező fény” (Egyesítő fehérség); „az igazmondás égető tövisei” (Ámulások és zuhanások); „létteremtő szeretet” (Egymásra ébredésünk)…

A poeta sacer alkotói hagyományát éleszti föl az Átmozduló léthatárok szándékrendje; a szavak felekezete Baka Györgyi versvilágában áhítattá emeli az ámulatot, a szorongó keserűség kísértését pedig az önátadás és önmeghaladás krisztusi vágyával hárítja el.

„Ennyi a miénk – / de ez elveszíthetetlen” (Egymásból lélegzünk).

Halmai Tamás

*

Kedves szerzőnk második verseskönyve műhelyünkben. A közreadott ötven új mű közül hárommal már most megismertetjük a leendő kötetolvasót.

Ébred a hajnal

fény-szelíd szívem
leplezetlen kitárul
ébred a hajnal

merengő fűzfák
szellő ringatta mezők
belső fohászok

a várakozás
kimondatlan szavai
szálldosnak feléd

felejthetetlen
lepkeszárny-suhogással
szívembe szálltál

Egyesítő fehérség

Az égben gyökerező fény
beáramlik ébredő hajnalomba,
az anyagba szőtten villan füvekben,
fákban, levendula virágban.

Szívemet, a megtöretettet,
a késlekedőt betölti, hívja,
tágítja, szó-szikrákkal elárasztja,
egyesítő fehérségbe várja.

Közelít felém

Tétovaságom elvesztegetett
ideje sejtjeim mélyébe zárva
mindent elnehezít, fájdalmamban
lecsukom szemem.

Fekszem csontsoványan,
csillagokat csókol homlokomra
az éj – álmokból szőtt
puha takarómba rejtezem.

Áttetsző virágszirom szárnyak
suhannak, zöld levél-lángok
lobognak, lassan közelít felém
a felemelt ujjú angyal.