B. B. Nala: Felcsendülő éji gitár (versek)
•
Napkorong álma a szerelmes üzenet
Aranyszárny a Nap körül, oly lázasan kering,
Elvarázsolja a szerelem tengerét,
Hullámokon át fénylő sugaraival,
Örök szenvedélyem akár a szélvihar.
Én hajnalon túl a perceket számolom,
Nap körül röpködnék aranyszárnyakon,
Hisz örök vágyamat elmondani nem lehet,
Az álmok tengere, Nap csodatükre lett.
Felébresztetted a szenvedély viharát,
Egyetlen perc gyönyör úgy jött, akár a nyár,
Nap sugarába röppenő aranyszárnyakon,
Vigye el neked nem szűnő imádatom.
Te jelented számomra a tűz-elemet,
Napkorong álma a szerelmes üzenet,
Hajnal meséi az aranyszín záporok,
Minden órát, s percet csak neked áldozok.
Szél játszik Ízisz fátyolán át
Ízisz meséje, fénylő telihold,
Sugarat szór a talizmánon át,
Tenyerembe álom csillaga hull,
Végtelen utakon várok rád.
Neked adom én a szívemet,
Amikor fellebben az éj fátyla,
Vágyam elmondani nem lehet,
Tűzzé válok arcod meglátva.
Csillag vagy a talizmánomon,
Szerelmem eldalolja Ízisz,
Lelkemet magadhoz láncolod,
Égető, ám gyönyörű mégis.
Talizmán tükre a szenvedély,
Amikor az éj tüze lobban,
Felsóhajtok a tűnő percekért,
Vágyam tűzszárny az ezüst Holdban.
Vágyamat te sem értheted meg,
Szél játszik Ízisz fátyolán át,
Fényjátéka a képzeletnek,
Dallá teszi sorsom csodáját.
Talizmánom fénylő telihold,
Álom esője, éji zápor,
Szüntelen a sivatagra hull,
Csillagként Ízisz fátyoláról.
Kék szárny a Nap tüzében
Úgy nézek rád Szerelmem, mint virág a Napra,
Mely neked nyílik hajnalon, szirmot bontogatva.
Kék szárnyú madár dalával neked üzennék,
Nap fényében tündököl a szerelem-szentély.
Halkan csendül fel a szó, szívem dallamán át,
Kibontja szenvedélyem az álmok virágát.
Múlhatatlan vágyam, kék szárny a Nap tüzében,
Virágzó kert titka, hogy érted ég a szívem.
Amikor a virágok szirmukat kibontják,
Simogató, halk szelek titka, hogy várok rád.
Múlhatatlan vágy, mit a szívembe rejtettél,
Oly titokzatos, akár a szerelem-szentély.
Megvallanám, hogy soha nem elég belőled,
A kék szárnyú madár a boltíven átröppen.
Hogy a nyári reggelt keltse fel madár dalával,
Megszállottad lettem én egyetlen percre várva.
Tűnő percek gyönyörében álmodozom rólad,
Te vagy az én mesém, mit a sors vált valóra.
Hiszen tiéd sorsom, s benne minden percem,
A virágzó ágakról álom-harmat cseppen.
Mesélnék a hajnal csillagáról
Mit tehetnék, ha a perc elillan?
Vágyam elrejti az éj sötétje,
Hold fényében elvarázsolt csillag,
Táncát járja az aranykötélen.
Érintsd a hold-talizmán ezüstjét,
Csöndes álmokon át sugaraddal,
Álmokon túl végtelenbe szöknék,
Hisz a szenvedélyem múlhatatlan.
Dal szól a végtelen álmokon át,
Meséli, soha nem elég belőled,
Átvirrasztanék én minden órát,
Hogy sugaraidban gyönyörködjek.
Álmok kéklő baldachinja lebben,
Mesélnék a hajnal csillagáról,
Ám elmondani vágyam lehetetlen,
Sugarad örökre elvarázsol.
Álmom virágkehely
Terólad mesélnek a végtelen éjszakák,
A vérvörös szirmok tűzzé változnak át.
A Hold neked tündököl éj medalionjaként,
Titokzatos vágyam, mit eldalolt a szél.
Sugarát szórja a holdfény ezüstösen,
Dallá válik a szó, s az elfojtott ütem.
A szerelem szele szirmokat hordozó,
Örök a szenvedély, mit a sors nekem elhozott.
Vérvörös szirmok, halk szél játékai,
Éj szelében táncukat járják hajnalig.
Örökre te lettél sorsom bűvölete,
A szerelem hangszerét dallamként élteted.
Sorsom szenvedélye, bűvölő pillanat,
Az éji, halk szelek szirmokkal játszanak,
Felébresztve lázas kísértésemet,
Rólad mesélnek a hold-tükrű éjjelek.
Mit mondhatnék Szerelmem, hiszen az ajkam ég?
Vágyam, hogy minden percemet neked adjam én.
Álmom virágkehely, mit beezüstöz a Hold,
Felébreszti bennem az örök varázslatot.
Aranymalom forgása a szélben
Égő vágyak csoda-amulettje,
Szerelmem tüzében olvad el,
Dal egyesül az éji üzenettel,
Amikor száz csillag útra kel.
Vágy dala a csillag-vándor útján,
Meséli, mi el nem mondható,
A gyönyör percét napjaimba lopnám,
Hisz lelkem sugaraddal áthatod.
Aranymalom forgása a szélben,
Áthatja a csillagos Eget,
Soha nem szűnik a szenvedélyem,
Százszor elsuttogom a neved.
Merengés a lázas esküszón át,
Lelkem nyílvesszőként átható,
Dalként száll a csillag-vándor útján,
Meg nem áll az óramutató.
Mint elfojtott tűz, úgy merengek érted,
Arcod tükrözi az amulett,
Lángként lobbannak a szenvedélyek,
Oly gyönyörű álmodni veled.
Égő vágyak csoda-amulettje,
Oly szerelmesen hangzik a dalom,
Óramutató a végtelenben,
Úgy forog, akár az aranymalom.
Telihold meséje keltette fel dalom
Szívmandala a telihold ékszerén,
Mit el nem mondhattam, dalolva kezdeném.
Amikor a varázslat húrjai hangzanak,
Felidézem, amikor megcsodáltalak.
Telihold meséje keltette fel dalom,
Szenvedélyt érzek, mely örökkévaló.
Szerelmem fényjáték a szívmandalán,
Téged látva az időt megállítanám.
Egyesítve órákat, s perceket,
A szerelem szirmai csillagot rejtenek.
Alvó jázminok illata száll felém,
Vallomásomat dalolva kezdeném.
Nem szűnő vágyam szenvedély dallama,
Elvarázsoltál egyetlen perc alatt.
Szívmandala tükrében téged látlak én,
Áthatod lelkemet lobbanó máglyaként.
Sodródó, lágy szirom érintse bőrödet,
Megszállott lettem én, ki álmában átölel.
Nem éltet engem más, csak a tűnő pillanat,
Úgy bűvölsz, akár a jázminok illata.
Szívmandala a telihold ékszerén,
Elfojtott szavak közt vágyódva nézlek én.
Mesém éj-birodalom tánca
A vágy tündére dalom eljátssza,
Mesém éj-birodalom tánca,
Áthatja a dal a nyári estéket,
Kitárul az örök szerelem szentélye,
Hisz a szív húrja soha el nem hallgat,
Az én számomra a gyönyört adtad.
Holdfény csillan a mesék boltívén,
A perc varázsát újra átélném.
Szerelmes szó vagy a szív húrján,
Örök szerelmem tűzforró láng.
Hold fénye álmom titkos szentélyén,
Múlhatatlan vágyam tűzként ég.
A szívem szót rejt, ezeregyszázat,
A vágy tündére újra eljátssza,
Titkát a varázslat percének,
Álmaim kísértő csendjének.
Vágyat érzek én, mely elfojtott,
Szív hangszerén a dal neked szóljon.
Sugaradban a gyönyört átélem,
Égő szívem csak terád vár régen.
Te vagy a dal, amikor sóhaj száll,
Hiszen a szívemnek gyönyört adtál.
Tiéd a sorsom, s benne minden percem,
Sugaraidban lobbanó láng lettem.
A vágy tündére újra eljátssza,
Te keltesz bennem gyönyört és lázat.
Szív húrján a dal újra éled
Soha nem szűnő szenvedélyem dallam a mesék vándorútján,
Te vagy álmom, s az ébredésem; bűvölőbb vagy a hajnaloknál.
Te vagy nekem a felcsendülő dal, melyet ezerszer újraélek,
Az álom, mely szívemnek gyönyört ad, örök szerelem húrjaként cseng.
Hogy mondjam el egyetlen Szerelmem, hogy dallá teszed sorsom meséjét?
Tiéd minden órám és percem, rejtett vágyam egyetlen nézés.
Olyan vagy nekem, akár a napfény, elmerülnék sugaraidban,
Elsuttogom, hogy téged várlak rég, az álom mézcsepp ajkaimnak.
Dallá válik a rejtett álom, áthatja a hajnali csöndet,
Vágyam könnycsepp a lilakácon, halk szélben táncot jár a fürtje.
Hogy valljam meg örök szerelmem a kora nyári évszakon át?
Újra, s újra áthatja lelkem a dallam a mesék vándorútján.
Dalt kelt bennem a hajnali szél, mely áthatja a messzeséget,
Lázas üteme játszva kísért az örök vágyak hangszerének.
Szerelmem táncoló akácfürt, illatával bűvöl el újra,
A kelő Nap sugarain átszöksz, hogy a meséket váltsd valóra.
Pillantásommal lelkedhez érek, hisz sorsom a lázas merengés.
Szív húrján a dal újra éled, szüntelen az arcodra lesnék.
Olyan az én örök szerelmem, mint illatozó lilaakácok,
Álmodón ér a halk szelekben, az aranyszárny a napsugárhoz.
Felcsendülő éji gitár
Szenvedélyem flamenco-tánc lett az éjek lázas ütemén,
Egyesülnek percek-órák, gitár húrján hangzik a mesém.
Olyan a csönd ébredése, mint holdfény az ezüstfüggönyön át,
Túl az álmon, túl a meséken, egyetlen perc gyönyöre vár.
Felcsendülő éji gitár, dalom kelti túl a szavakon,
Csillag-játék lesz a köd-szitán, ha a szívem tűzzé alakul.
Minden percben terád várok, holdsugár álma az üzenet.
A pálma levele kitárul, mely vágyaim legyezője lett.
Álmok csillag-esője pereg a tündércsipkés falon,
Hisz a sorsom gyönyöre lett a te örök csodálatod.
Veled álmodom Szívem, ha gitár dalai hangzanak,
Egyetlen perc bűvöletében keltetted fel örök lázamat.
B. B. Nala a 2023-as Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője
Illusztráció: A. Bonifazi-részlet
Ezek is érdekelhetik!
Benkő Ildikó: kapcsolat (versek) →
Szabó Aida (Jampa drolma): Hegyre fel (haibun) →
Győri László: KIS ARS POETICA (versek)* →
