Búzás Huba: Ganaj idők (versek)

Dologtevő napok végén

friss zabszalmával jó degeszre tömött párnák-
*****ban cirpelt, pirregett a réti tücsök, hát
*****alig csihadtam ez éji zenétül,
*****fájtattam vállaimat, derekam,
********karom goromba kaszáktul ~

szegődve csonkakontyos oromzatu házak
*****gazdáihoz csutorás borokért
*****meg szállásért siheder-korom
*****baromhajtó nyarain, ám
********parázson süttük a húst ~

neszek… s a gazda asszonya ~ párhetes éhű
*****menyecskelány ~ pici pendelye korcán
*****~ huhh! ~ ki-kibimbóztak a mellei épp,
*****lábujjhegyen beosont azért,
********hogy ~ csitt! ~ elfújja a gyertyát

Földindulás Budán

mikor az állomás fütyült a vonatoknak
*****és elindult a gangon át a pizsamád
*****(azóta bandzsa lichthofok inognak)
*****befőttek tették el a nagymamát…
*****bufogta is a nagyapám:
********fogunk alatt a sok mag!

urak, nos, ússzuk át ~ a kirelejzumát! ~
*****e tébolyult folyót, az tán Tabán?
*****dehogy, öcsémuram, a rút Pest,
*****se út, se híd, se komp, az ám,
********ússzék ~ talán az úr rest? ~

a gangon át a pizsamád…
*****(a lichthofok inognak)
*****eh, nem folyó az ~ huhh! ~ hanem az úttest!
********folyó az, befagyott, csak úgy fest…

Ganaj idők

mikor a kapzsi író cenzorrá csapott föl
*****(ki semmihez se ért, kaján szerencsefi,
*****keze nincs kötve holmi szaktudással)
*****ganajt lapátoltunk: közmunka csín
*****e csend ~ a falon túl beszélnek
*****s az égbolt kandi lyukain
********csak egy-két szó szüremlik…

eladjuk zsúptetőnket is a zálogosnál,
*****tök-ráérő szempillantás a lét…
*****azótától röhögnöm illik:
*****alomszalmán a verseim…
********mindétig horpaszodnak:

az író ír, a pancser pancsol, mondanám,
*****erős vagyok, de visszatartom
********~ koholt gyönyör ~ a levegőt

Nyáresti karátyok
~ parlando rubato ~

Kuruttyolunk, virít a rokka, nyár van.
Kuruttyolunk nyakig a békanyálban.
A sásba potty … alóla sandikálunk,
imádunk óh! varangyoló világunk.

Unk, unk! belébrekeghetünk a nyárba,
belé e nyári őrült vartyogásba,
s ha tócsaparton gémeket csodálunk,
a part övék csak, ez a mi mocsárunk.

Van szúnyogunk ~ unk, unk ~ ezer szerencse,
holnapra drágul ~ unk! ~ a békalencse.
Nem fitymálunk le minden gólyaságot,
bár … gógyés gólyát béka sohse látott.

Minálunk este lagzi, békabál van,
sáfrányhasunk aranyló békanyálban,
a holdnak is brekegni lenne kedve,
brekegne is, de fél, hogy berekedne.

Hogy andalít, elálmosít e dallam?
A vágy dobog, sorsunk e dőre dalban!
Umtatta, óh, nem untató a nóta,
s ha untató, fejest ugrunk a tóba.

A sásba potty … alóla sandikálunk,
imádunk óh! varangyoló világunk.
Unk! majd kimászunk, újra muzsikálunk,
unk! mennyei karáty a mi karátyunk.

Sugallatok a föld alól

rég, fülem szorítva hallgatag fehér kövekre,
***vártam, válaszolj, nevezlek így: te, föld!
mondd, mikor ölelsz be tátongó, sötét öledbe,
***mondd anyám! ha majd az életem megölt?

vagy ne mondd! csodáljam még mit adsz: a nőt, ha látni
***őt elém hullajtod, szívjam illatát?
félkosárnyi körte-forma kéj, kacaj, akármi,
***érte tán anyám az ég is megbocsát…

játszanék! ne súgja-bongja mélyed éje, kútja:
***födje lábnyomod be, vándor, porpalást!
gerjedelmemért a száznyi játszi forma nyújtja
***~ szín, idom, alak ~ az őstapasztalást;

dolgom itt ma még ; de hullt gyümölcsidet keresve
***mintha búgna mély, morajló orgonád:
térj ölembe, hívlak este, hív göröngy, a mezsgye …
***kérdem is barázda néma démonát:

hol virágzanak a fák? az élet mintha halna,
***csend! anyám, ne pusztulj! ég! azt nem lehet!
jajj-imám a napba, föld alól is élve-halva:
***áldd meg új termékenységgel földemet!

hol nyugodjam én, az emberek ? hová e sírba ?
***hol, ki ringat el, ha lánggal ég e föld ?
merre halhatunk ma, holnap, megszületve, sírva,
***mondd anyám , ha már az élet itt megölt !

Kilakoltatás

haláloddal lezáruló tenyérnyi térben
*****pár álmot ültettél ~ kihajtanak? ~ ahol
*****adókobzók között rinyálsz ma térden…
*****kínvallott város ez, panel-pokol,
********kiszórják ócska holmidat

a ház elé… ki itt lakik, biz’ meglakol,
*****pedig az ördög még nem is hivat,
*****a bámész csődület eloszlott…
*****„tisztes szegénység”? pór-divat,
********csak csőcseléke koszlott…

a többiek se istenek, magaslesen
*****~ szakadt a sezlonod? ~ piszkálnak orrot
*****e lim-lomokra lesve éhesen
*****~ ily’ sánta sámlikon toporgott? ~
********jóléted nem lesz sohasem

Korok és nemzedékek

képzelhetetlen új világ van születőben,
*****az volt az ósdi is, a csóró élve halt,
*****jövője régi nóta lesz ~ de bőven! ~
*****ebadtázhat naponta bestye dalt:
********szélén fogd jól a kalpagod,

haver! oszt’ éhes kölkeidet föl ne fald,
*****mielőtt ~ rá! ~ miszlikre szaggatod
*****apáidat bedőlt akolban
*****és fütyöréssz, ha megtapod
********a robotod ~ ehol van! ~

diktátorod… hja, uzsorásod kisapám…
*****jövőd kifosztva? múltad megraboltan?
*****bár újnak hírnöke leszel ~ talán…
*****avultnak vén tanúja voltam,
********még száradok egy szolgafán

Illusztráció: Incunabulum (Catalogue des livres composant la bibliothèque de feu M. le baron James de Rothschild)