Bakonyi István Halmai Tamás »Az ékszerteknős és az abbé« c. kötetéről*
*A méltatás forrása: VIGILIA 2023/5
Halmai Tamás: Az ékszerteknős és az abbé
Kalász Márton költői világa
Cédrus Művészeti Alapítvány, 2022
Még a költő életében jelent meg Bartusz-Dobosi László monográfiája a közelmúlt egyik legjelentősebb lírai életművéről. Jogosan, hiszen Kalász Márton tevékenysége valóban okot szolgáltatott minderre. Lírai, prózai munkái, műfordításai, a magyar és a német irodalom közötti érintkezési pontok fölrajzolása, vagy éppen a Magyar Írószövetség és a Vörösmarty Társaság élén folytatott szolgálata elévülhetetlen érdemek. Azt is érdemes megjegyeznünk, hogy ugyanakkor sok szó nem esik róla, és minden olyan kísérletnek örülnünk kell, amely sokat tesz a feledés ellen.
Ezt az észrevételt egyébként a legújabb, Kalász Mártonról szóló kötet (Az ékszerteknős és az abbé) szerzője, Halmai Tamás is többször megismétli. Nem lehet elégszer hangsúlyoznunk, hogy ez a vállalkozás feltétlenül az ébren tartás céljait szolgálja. Nem monográfia ez a könyv, hanem egymás után következő elemzések sora. Előbb a Közelítések cím alá rendelt, egy-egy kötetről szóló méltatásokban, aztán Megolvasások címmel tömör és találó verselemzésekben. S a zárás: egy interjú Bartusz-Dobosi Lászlóval.
Halmai Tamás nem először jelentkezik ebben a műfajban. Például Iancu Lauráról írt hasonló jellegű kötetet Isten peremén címmel. Maga is költő, de esszéket és kritikákat is ír. S ha már két alanyát is megneveztük, tegyük hozzá, hogy mindhármuk világképe, szellemisége rokonságot mutat. (S persze ide sorolhatjuk Bartusz-Dobosi Lászlót is.) Egyrészt esztétikai elveikben, másrészt mélyen átélt katolikus hitükben. Ám inkább használom az egyetemes jelzőt, óva intve mindenkit a beskatulyázástól. Mint ahogy ezt gondolhatjuk ennek a szellemiségnek legnagyobbikáról, Pilinszky Jánosról is.
Halmai új kötete tehát a tudatos életműépítés újabb bizonyítéka. S ha nem is monográfia Az ékszerteknős és az abbé (már a címe is rendhagyó, amúgy a szintén elemzett La pastorella című költeményt idézi), azért láthatjuk benne a Kalász-életmű ívét, fejlődésrajzát, a kezdeti, népköltészeti hatásokat felmutató időtől egészen a kiteljesedésig, a gondolati és elvont poétikáig, valamint a német, például hölderlini hatások beépüléséig. Az elemzések intellektualitásról, érzékenységről és lényeglátásról tanúskodnak. Egy találó mondat: „Orfikus, azaz létigazságokat kereső költészet a Kalász Mártoné…” (Hordhatatlan sűrűség)
Logikus érvelés, tudományos megalapozottsággal. Észrevehetjük a költő világával való azonosulási szándékot is. A költőével, akinek pályáján kimutatja az esztétikai különbségeket az egyes szakaszokon belül. S az egyik legfontosabb érték: hangsúlyozza a hajdani pécsi tanulmányoktól az életmű kiteljesedéséig a keresztény hit és eszmeiség elsődlegességét. Ez az érték húzódik meg a meditatív versbeszéd, a metaforikus képi világa vagy éppen a „derűsen elégikus” líra mögött. „A költészettől a fohászig, az irodalomtól az imádságig: Kalász Márton lírája úgy járja be ezt a szellemi-retorikai utat, hogy a keresztény szimbolika egyszerű lirizálásától és az ideologikusan zárt beszéd végleteitől egyaránt képes megtartóztatni magát…” (Fonódni fényvető szavakba).
S ebben a költői világban vannak kiemelten fontos motívumok is, ezeknek kifejtése főleg a kötet második részében nyer teret, hiszen itt olvassuk egy-egy vers értelmezését. Nagyon találó például a Fű elemzése A reggel fényébe kivitt fogoly című írásban. (Figyelmet érdemelnek Halmai címválasztásai is, amelyek ugyancsak lírai erővel bírnak!) Innen egy remek részlet: „Kalász Márton költeményében például az erkölcsi helytállás paraboláját segíti megképződni…” Mármint a kicsi növény. Hasonlóképpen izgalmas az egyik legfontosabb Kalász-vers, az Át a pallón méltatása is a Túl a nyelvtanon című szövegben, amelyben „a bárány követésének krisztiánus ethosza” válik sorsmetaforává. (Megjegyzendő, hogy Át a pallón volt a címe annak a kötetnek is, amelyet Román Károly szerkesztett a költő életművéből válogatva, a székesfehérvári székhelyű Vörösmarty Társaság kiadásában 2004-ben. Jelezvén egyébként azt is, hogy életének jelentős éveit töltötte Kalász a királyi városban.)
Méltó zárást jelent a már említett interjú Bartusz-Dobosi Lászlóval. Itt is az imént hivatkozott vers értelmezésévél fejeződik be a beszélgetés. „Értelmezésem szerint ez egy többszörösen áttételes hitvallás…” – mondja a monográfus.
Illusztráció: Kötetvisszhang
Ezek is érdekelhetik!
Kritikák Leveles Ibolya költészetéről →
A „CSEND, ISTEN”-antológiáról*: Turai Laura, Lajtos Nóra →
Szondi György kapta idén a Penyo Penev Nemzetközi Irodalmi Díjat →
