Vers

december 12th, 2024 |

0

Szabó Palócz Attila: Rojava fényei*

*(politikailag angazsált vers 2024 decemberéből)

Újra iszonyú dolgok történűlnek,
s a szép álmok bizony mind elszörnyűlnek,
ha arra gondolok, hogy is mondják kurd nyelven
azt, hogy haza
azt, hogy szabadság
azt, hogy függetlenség
azt, hogy önrendelkezés…
Hogy mondják kurd nyelven azt, hogy szeretet?

Soha nem jártam Rojavában,
sokkal inkább Rojava jár itt bennem,
folyton folyvást
meg-megállva
akárhányszor a híreket olvasom keserűen…
Jaj, mik készűlnek, jaj, mik is készűlnek?

Rojava lankáin jelzőtüzek égnek,
kik olvasandják ezt, majd mind elképűlnek,
ha az ő szívükben még hív érzések fűlnek,
s a Tigris folyón túlra néznek,
a jövő évi newrozra** készülődnek…
A jelzőtüzek rossz hírek hozói,
komor felhők festik mostan sötétre a Rojavából érkező híreket,
a világ szemének a kurdokon a helye,
a világ szemének a szurdokon a helye,
a világ szemének a jelzőtüzeken a helye,
mert hiányos még a nyelvlecke: hogy mondják kurdul
azt, hogy haza
azt, hogy szabadság
azt, hogy függetlenség
azt, hogy önrendelkezés…
Hogy mondják kurd nyelven azt, hogy szeretet?

Tudunk-e mi innen a távolból kurdul szeretni?
Tudunk-e mi innen a távolból kurdul szabadok lenni?
Tudunk-e mi innen a távolból kurdul hazatérni?
Van-e még akaraterőnk innen kurdul önrendelkezni?
Tudjuk-e értékelni, ahogyan hatalmi játszmák csápjai közé szorulva
egy nép,
egy nemzet
emeli ránk a jajszavát?
Tudjuk-e értékelni, ahogyan egy nép,
egy nemzet
emeli ránk az arcát?
S tudunk-e majd válaszolni, ha az ember hitei kivált meggyöngűlnek.

Soha nem voltam Rojavában,
most mégis Rojava lankáit járom,
egy hazában, egy szabadságban,
egy függetlenségben, egy önrendelkezésben,
folyton folyvást
meg-megállva egy nyelvleckében,
mert minden jajszavukból tanulnunk kell,
a Tigris folyón túlra nézve,
a jövő évi newrozra készülődve…

**A newroz a kurd tavaszünnep:
a tavasz és az újév érkezése a kurd kultúrában,
amelynek a március 20-i, esti tűzgyújtás a fő szimbóluma

Illusztráció: نەورۆز  

Feltöltötte:

Napút Online

Ezek is érdekelhetik!

Lajtos Nóra: Jelentés →

Török Ági: Decemberi gyöngy →

Domokos Johanna: Az én világom tört valóság →

Kelemen Lajos: Év-határ – üdv. a szerkesztő úrnak →