Turai Kamil: Vass Csaba balladája

nadragulyától fuldokló Franciska a
—rododendron s magnóliabokrok árnyékán
rókatündérként csendre parancsolt
—komondorok csordájában lépdelt
pitypang s gyermekbuborékokra fittyet
—hányva a három árván gyötrődő
mígnem a balkonról fenemód szól: no
—hazatáncoltál? tébolyodott szobrászférj
mért támadjátok? nem támogatjátok!
—tán mert Rómában végzett?
toporzékolt a Dior-parfümtől
—illatozó kacér feleség
Rákóczit gyűlölte e vidék mert kenyeret
—-marhát rekvirált s 56-ban
kushadt a komcsi Gyurkó repülő-
—bombái alatt
levetette a Szíriuszról küldött Sátán
—lova a fiamat hádészi fűbe
azóta minden nap megjárjuk jász
—nagyapám útját: tanáccsal lát el
uralja a Neptunuszt és a Plútót: túl
—sok az űr a lények közt
a lepusztult Moszkvicsban sustorgott
—a túlvilágot-járt apa halkan
a Paradicsomban szűrt édes fényt ittak
—-szoptak idegeink-gyomrunk –
21 nap alatt tojásból a csibe megszületik:
—így kozmikus emberentúli lény
túléltem a halál százemeletnyi
—mélyzuhanását Jesmuhinával
halovány hópehelypuha árnyék-sár:
—bújtatott háborút vált kicsikart béke
mosolyog a haldokló szobrász –
—veszi észre a detektív-művész
ez a fix végpont sugaras nulla
—vagy vakító végzet végtelene
reinkarnációs regresszió reiki
—mandala lótuszülés
már csak egy Isten menthet meg minket
—feltárul előtte múlt s jövő titka
megmámorosodott szuperzsenik
—s tájmásoló pepecselők tábora
előbújtak Bene vitéz hun
—harcosai plusz jász íjászok
Franciska nevelte gyerekeit
—Csaba faragta karcsú asszonyait
az éjszaka ájult áhítatában
—veréb röpült be az ablakokon
a Barátok temploma ambitusában
—Modena katedrálisának bíborosa
Filoména terrakotta szobrának türkiz
—ereklyetartójába rakott
—-csontdarabot
a hitvalló mártír lány arcán Franciska
—bűbája s a jász Madonna fénye
—-s a látnokok angyal-látomása
s a sekrestyéből bíborpiros vadszőlőlevelekből
—koszorúzott kanonoki reverendák
—-s püspöki birétumok csigabíbora