Mondd meg nékem, merre találom…

Vers a (Medium)

november 15th, 2025 |

0

„Hiába erőlködünk” (Ádám Tamás versei)

*

Csak szakadt harisnyatartód

Majdnem tökéletes vagy,
csak szakadt harisnyatartód
fekete árnya riaszt. Látszólag húsod
kemény, bőröd sima, bizonytalanság
költözik a túlfényezett ünnepekbe.

A röppenő kavicsok elérik a harangokat,
a nyelv csak az egyik oldalát éri
a bronznak, figyelmeztetnek, nincs
helye jajgatásnak, a toronyból látszik,
hogy az érzelmekkel csalnak.

Hivalkodóan vörös rúzst fest ajkadra
a nap, hajadból gesztenyék zuhognak,
feszes ágydeszkák recsegnek, elfáradok
hosszú combodon. Valami zavar ebben
a nyújtott őszben, szép vagy, majdnem
tökéletes, csak szakadt harisnyatartód
fekete árnya riaszt.

*

Nosztalgia

Voltam én boldog is, amikor
a semmibe induló vonatok lépcsőjén
bőröm alá szökött a szél, és rövid ujjú
ingben integettek a jéghegyek.
Mikor karcsú combok tövébe fészkelt
a hold, és az égre szépséges kokárdámat
felszúrta egy vékony kardvirág.

Már őszülök, pedig a tűztől feketednem
kéne, a felszaggatott sínekből
virágcsokrot köthetnék menedéknek.

*

Puha kenyér nyomja le

Leporolhatod minden lányregényedről
a romantikát, hiába erőlködünk, kiszáradt
a váza, elapadt a víz a patakban, az eret sem
találom. Fehér orgonát téphetsz, csokorba
gyűjtheted, megadhatod magad, sosem tér
vissza, ami egy fából tákolt híd alatt
elveszett. Levegő után kapkodnak a
parton vergődő keszegek. Fuldokolunk,
a szálkákat puha kenyér nyomja le.

Összegyűrt lepedőnk sárga foltjait eltüntette
az idő, szalmazsákunkban nem suttognak
szőke fejű kalászosok, gerincünket sem
nyomják divatja múlt verseskötetek.

Rozsdás olló, hörgő hűtőszekrény,
repedt lóca maradt utánunk.

*

Sápadt akváriumban

Sápadt akváriumban fehér fodrok
lebbennek s elmerül hidrogénezett hajad,
amely a langyos vízben félve megy utánad.
Nem tudom, jól szeretsz-e, ha csak
vergődőm párnánk behavazott dombjain.

Kerülhetetlen csapdákat állítasz, kiszáradt
paplanod alól kizavarod boldogtalan kezem,
már nem érint érzékenyen. Ahogy lassan
közeledtél, mintha távolodtál volna. Jobb
tán, hogy így alakult, az alkonyban tövig
égtek szurkos villanyoszlopok.


Feltöltötte:

Napút Online adatlap-képe



Back to Top ↑

Tovább az eszköztárra

A weboldalon cookie-kat használunk annak érdekében, hogy megkönnyítsük Önnek az oldal használatát. Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az oldal további használata a cookie-k használatára vonatkozó beleegyezését jelenti. Több információ...

Az oldalon történő látogatása során cookie-kat ("sütiket") használunk. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Az oldalon történő továbblépéssel elfogadja a cookie-k használatát.

Bezárás