Vers

november 17th, 2025 |

LÉLEKHITELMINŐSÍTŐ – Vörös István versei

NEMHITETLEN

Senem hívő, senem hitetlen,
a félúton két semmi közt
nem tud megtéríteni engem

az, hogy ezt-azt már néha hittem.
Az ember sok mindent kiküzd.
Senem hívő, senem hitetlen,

elveszve a veszett tömegben,
míg elmúlnak a jobb idők,
nem tud megtéríteni engem,

ki régen mindent elfeledtem.
Szívem divatja múlt, kinőtt.
Senem hívő, senem hitetlen,

vagy mindkettő egy lélegzetben,
figyeltem a nemlét felől.
Nem tud megtéríteni engem,

hogy jobb élet van kint a hitben,
hiszen a valóság fülel –
se nemhívő, se nemhitetlen.
Nem tud megtéríteni engem.

TUDOMÁNYBÚCSÚZTATÓ

Ezt tudjuk vagy hisszük?
Ez tudás avagy hit?
A kétely felfrissült,

a tudás megsérült.
Az ember gyanakszik. –
ezt tudjuk vagy hisszük?

Régen még megtérült
árnyékra szavazni.
A kétely felfrissült,

tudássá átépült.
Ha hit nincs, marad: mi?
Ezt tudjuk vagy hisszük,

van hozzá még képünk –
csak az ész marad ki.
A kétely felfrissült,

blablának minősült.
A tudós haragszik.
Ezt tudjuk vagy hisszük?
A kétely felfrissült.

LÉLEKHITELMINŐSÍTŐ

Személyiséghitelt veszek föl,
mert hinni senki nem hisz már nekem.
De nem élek jól hitelemből.

Az adósságom rám dörömböl,
magam kicsit gazdagnak képzelem.
Személyiséghitelt veszek föl,

hazugságot igaz kezekből,
néha mik esnek meg velem!
De nem élek jól hitelemből,

miből is épül, hány elemből,
nyerészkedünk az elhalt lelkeken.
Személyiséghitelt veszek föl

a rég üres lélek-keretből,
nem tett be pénzt ott soha senkisem.
De nem élek jól hitelemből,

ha még lehet beszélni erről.
Vagy felröhögni közönségesen.
Személyiséghitelt veszek föl,
de nem élek jól hitelemből.

Illusztráció: Katona László fotója