A 2025-ös Cédrus-pályázat verseiből*
*Dávid Dóra, Hőnyi E. Katalin, Király Alexandra, Nagy Mária Laura költeményei,
Mészárosné Maya Szimonov-versfordítása
*
*
Dávid Dóra három verse
az én szentemnek feléd hajlik a keze
dermedt ujjak és leheletbuborék
pocsolyákon a sárgás pislogás
szavaid közt megpihen az őszi eső
az égbolt mögül az éjszaka kukucskál
a mai csönd törékeny de holnap
hangosabb leszek
ne szeress meg
mert ha feltámad a szél
belőlem egy falevél
lesz és te maradsz kopár fa
a kertek alatt mozog a föld
érkezik az utolsó villamos
ő sem tud aludni mint te
pedig már hajnalodik
*
Mese az öngyilkosságról
Istennél semmi sem lehetetlen,
mondod, és elengeded a korlátot.
A folyó vize körbeöleli a tested,
és a keserű, hideg holdfényben
búcsút intenek az utcai lámpák.
Egyedül maradok az esti hűvösben,
ahol még érezni lehet könnyeid szagát.
A gyűlöletedért cserébe magamhoz engedtelek,
te lenyomatokat hagytál a világ zaján.
*
Szent Déneshez
a magyar mekegő nyelv mondják
de nem látják hogy én
írás közben kecskévé változom
és ha lesújtasz a fejszével
nem csak a fejem veszik oda
látom az emlékeket
darabokban csordogálni
gyere taposs rájuk
vagy vidd magaddal őket
a fele úgyis a tiéd
megkövülnek a vércseppek a földön
és ujjaimmal a fejemért nyúlok
úgy teszem vissza hogy üres
és ha ismét írni próbálnék
mekegni többé már nem tudnék
*
Hőnyi E. Katalin
Mindennapi csodák (Haikufüzér)
Összetörök a
Szeretetem körül mert
Testemmel védem
Zajos csöndekben
Mindennapi csodákról
Könnyem álmodik
Zajgó sodrásban
Mindennapi csodákról
Mosolyom dalol
Közösen dobban
Repedezett szívünk s így
Megszűnik a kín
Késő hajnalon
Aranyfényben tündöklik
Jelen és jövő
Megújult létünk
Gonddal megragasztgatott
Cserép-mozaik
Hit vallomással
Bizalom bátorsággal
Összetartozik
*
Király Alexandra
panel menny
holdfényben úszó fellegek
mondd, ha nem oda tartozom
a résbe két felhő között
melyből kiszorult a fény
az örök csend országába
hol komor kékbe oldódik az éj
ne tarts két kézzel
így is túl sokáig maradtam
panelből a csillagok közé
szabad vagyok, ha úgy akarom
*
Nagy Mária Laura
Gyötrelem
Agónia, avagy a haldoklás járja át a testemet. Ilyenkor megszűnnek a túlfűtött érzelmek, vagy a gyűlölkedések. Nem lesz már sem szeretet, sem gyűlölet. Az agyam, mint egy kietlen kopár sivatag, hol ha szétnézünk, újat már nem találunk. Tehát ilyenkor az öngyilkonságon gondolkodom. Időnként azért lélegzem, érzem, hogy a testem lassan feladni óhajtja. Ilyenkor ez egy öngyilvületi állapot, amivel se te, se én kezdeni, vagy változtatni rajta nem tudunk. Ez sokszor előfordul, de még élek, s lélegzem.
*
Konsztantyin Szimonov
Biztos én voltam a legmakacsabb
A legmakacsabb én voltam,
Csak tűrtem a bántást.
S ujjaimon nem számoltam,
Kit név szerint vártál.
Talán nyíltabb voltam mint más,
Vagy fiatalabb is.
Bűneidet nem áhítám
Én megbocsájtani.
Nem láttam a lányt még benned,
Nem szedtünk virágot.
A szemedben nem kerestem
Lányos tisztaságot.
Álmomra nem neheztelek.
Évekig nem vágytam,
Hogy téged lányként nézzelek,
S végre a nőt láttam.
A szégyentelen álmaim,
S a ravasz szó helyett,
Őszintébb volt a vágyaink
Éjféli nyílt nyelve.
És hogyha úgy rendeltetett,
Hozzám kösd sorsodat,
S nem azért, mert nem engedem,
Hogy ismerj másokat.
Nem azért, hogy én ez vagyok,
Vagy jobb nem lehetett.
És nem azért, mert félsz nagyon,
Vagy, hogy csak így esett.
Nem, ha a sors így rendelte,
Most már megtartalak.
Nem fogok törődni vele,
Én lánynak látlak majd.
S a szemedben elmerülve,
Mely nem üres, s nem kék,
Nő vagy. Bú, s szenvedély szülte
Tisztaságból lettél.
Nem a hunyt szem látomása,
Vagy gyermeki lélek,
És érintés tisztasága
Egy álmatlan éjen.
Érezd át, kérlek végzetem,
S ha megítélnek is,
Egy élten át veled leszek,
Még elitélten is!
*
Fordította: Mészárosné Maya
*
Dávid Dóra, Hőnyi E. Katalin, Király Alexandra, Mészárosné Maya, Nagy Mária Laura a 2025-ös Cédrus-pályázat közlésre választott alkotói
*
Ezek is érdekelhetik!
Stenszky Cecília: Miért ne?, A vizek, Tavaszi varázslat →
„Babics Imre tiszteletére” (Suhai Pál: Impromtu, Rainer Maria Rilke: Karnakban történt) →
Baukó Tamás: Árnyversek →
