Halmosi Sándor: Két ölelés között (versek)

Kolo

És bántják egymást a jövőben is, mintha
nem is emberalakúra faragták volna
az örömtől pszichedelikus szobrokat
az egyre nagyobb kerengők fölött,
tied lesz a haragosod téged pásztázó
szeme a múltból, mely minden reggel
veled ér véget, és mint a fiatal Gerlóczy
előtt kigördülő cédrus, elköveted magaddal
megint, a homokfútt szobrok örömére,
és újra és újra kitárulkozol, magányoddal
veszel szállást bennük, a többi szavakkal
meg sem érinthető, magad előtt is titkos,
más kottából játszó égi forgatás.

Apák és leányaik

Ha az ő lánya is vagy, ki jó svádájú legény,
kedved nem zeuszi, ki neked áldoz, nem pap.
51 nap után sem emeled a tétet.
Nincs kábítószer, mi ellened hat.

Parfümőröd lennék

Parfümőröd lennék ebben a szagos áradásban,
amikor mindent mindennel összemosnak,
az egyéniség nem kívánatos és egyre kevesebb
szó és még kevesebb test illatos – mert tesped
a lélek –, engem a te illataid érdekelnének
és ízeid titkos összetevői, az erő elkótyavetyélése,
miszticizmusod. Hogy mit hordozol
molekuláidban, mi tapad hozzájuk,
mi kering hajnalonta benned,
milyen információk hordozója,
milyen vágybizomány vagy.
Amikor átmész az utcán,
még az autóvezető is kedves.

Neked a zöld

Hass, alkoss, gyarapíts, és a titokra fény derül.
Hogy nincs titok, csak a csodát megteremtő
munka és jelenlét, őszinte odafordulás.
A lélek odaszánása. A múltkor sem sikerült,
világháború lett belőle és nagyon sok halott.
Élet van mindenben, amihez érsz, rólam se
feledkezz el. Találkozni vagyunk, nem dicsérni,
és hogy kiválasszuk neked a legszebb ruhát.
Az anyag tapintása a legnagyobb misztérium,
az érintésmentesség a legroncsolóbb hiány.
Nekem a kék.

Elemelt tangó

A Kaszpi-tenger felett lebeg a képed az acélos
szavak már kimentek a divatból félnek a fékek
és egyensúlyukat vesztett áradásoktól a szabad
szellem mindig a másikban lesz szabad lehet jól
lehet ellenpontozni ha mered két tenger két tó
két ölelés között micsoda minőségi különbségek
csak védeni azt mi védelmet sose kérne
s tapogatózni hallgatásfaltól halogatásfalig
a mindig utolsó táncért cserébe

Korszakváltás II

A vége úgyis ugyanaz.
Összegyűjti mind az ő balladáit s a bárdokat,
és felszabadulnak a kényszer alól a disszonánsok.
Lesznek új munkások, új évadok. Mediálni
hozzád járnak. Eben gubát cserélnek veled.