Simek Valéria

Bakonycsernyén születtem 1953. június 24-én. Az általános iskola befejezése után, Székesfehérváron tanultam női szabónak. Négyen vagyunk testvérek. Jó tanulók voltunk. Édesapám bányász fizetéséből hatan éltünk. Szüleim nem vállalták középiskolai taníttatásunkat, így testvéreimmel először szakmát tanultunk. Munka mellett tanultunk tovább.

Székesfehérváron a Teleki Blanka Gimnáziumban érettségiztem. Ide helyezték át a Közgazdaságiból a könyvelő, statisztikus, tervező szakosokat. 1976-tól szülőfalumban óvónőként dolgoztam harmincnyolc évig. 1980-ban Kecskeméten az Óvónőképző Intézetben szereztem diplomát. Közben férjhez mentem. Két lányom született. Mind a ketten középiskolai tanárok.

Tizennégy éves koromtól írok verseket. Tizennyolc éves voltam, amikor megjelent az első írásom.

Majd 1976-tól folyamatosan országos napi- és hetilapokban (Képes Újság, Magyar Ifjúság, Ifjúsági Magazin, Szabad Föld, Fejér Megyei Hírlap).

Tizennégy antológiában és több mint harminc folyóiratban publikáltam.

Eddig hat verseskötetem jelent meg: Szétszórt bokraid közt / versek / 1991, Féltő tekintettel / versek / 1994, Kancsónyi reménységgel / versek / 1998, Elmúlnak mellőlem a hegyek / versek / 2004, Csillagporos utakon / versek / 2013,

Hittem, szerettem / regény / 2020, Fészkelő fény / versek / 2020

Elhamvadt napok / novellák / 2023

Összeállítottam egy újabb verseskötetet Csend hangjai címmel, mely kiadás előtt áll.

Több pályázaton díjat nyertem. Országos pályázat első díját a Szülőföld c. verssel, Fiatal Művészek pályázatán verssel két alkalommal. Nők Lapjánál novellával első díjat. Várpalotai könyvtár pályázatán két alkalommal. Mesekönyvpályázaton a Pannon Lapok Társaság kiadásában két mesével.

Bakonycsernyei Önkormányzattól Pro Civitate kitüntetést kaptam.

Vajda János költőversenyen verssel Különdíjat kaptam 2025-ben a Vörösmarty Társaságnál.

Székesfehérváron a Vörösmarty Társaság tagja vagyok.

Az írás, olvasás életem része, kísérője, lámpása a múlt és a jelen napjai között.