Bokor Levente Nagy László-recepciója (Levélfa, 96.)
•
Bokor Levente nem az első, aki évek-évtizedek múltán kommentárokkal látja el költeményeit, ahogy ő nevezi, „létberendezési tárgyait” (ezt már a provanszál trubadúrok, sőt maga Dante is megtette Az új élet versciklusában). Elődjeivel szemben azonban kommentárjai nem pusztán magyarázzák, hanem új értelemmel is felruházzák őket, mint ahogy erre Aranylázálom (2003; 2018) című kötetének új kiadását követően egyik levelében öniróniával utal is: „Könyvem azért lett csak javítás és bővítmény, mert a helyben járáshoz semmi újat nem kell megtanulni, csupán tovább sétálni a saját fejünkben, melytől a belső szemléletünk módosul, vagy véglegesül.” (BL levele, 2018. május 23.) Ilyen belső szemléletet módosító „helyben járásnak” kell tekintenünk a Nagy László-centenáriumra szánt s több mint fél évig tartogatott, folytonosan írt és újraírt megemlékezést is, melynek sorozatcíme (Keletkezésünk iróniája IV.) alapján a Napút Online Önszócikk felületén lenne a helye, de amelyet a szerző a szerkesztő „gyanútlan” felkérése nyomán kifejezetten a Levélfára szánt: „Kérésed keresztezi az én tervemet, hogy Nagy Lászlót bevonjam az ön-megmagyarázásba egy bővebb írás keretében, és éppen a 100 éves fordulón. Nem tudok ’keveset nyújtani’, ezért a Levélfádba adom be, ami kitelik tőlem.” (Levél a szerkesztőhöz, 2025. június 9.) A „kitelik” itt lehet önironikus-humoros kitétel is, de a kézirat elkészítésének huzamosságát tekintve inkább a kifejezés és a mondanivaló gondjára kell gyanakodnunk. Bokor Levente a sorozat e fejezetében mintegy újraírja és újraíratja a 20. századi magyar irodalomtörténetet. Egy 2011-es, „tetszhalálra ítélt honlapon” megjelent interjújára célozva állítja egy korábbi levelében a fél évszázaddal ezelőtti történésekről a következőket: „Ha a föntieknek van lényegi közlendője ’irodalmi’ kortársaimmal való viszonyomról, akkor az, hogy kiszorítottak maguk közül.” Később pedig ugyanitt Nagy László 1979-es posztumusz prózaválogatásáról: „Ebben nem szerepelnek azok a méltatások, melyeknek címzettjeit nem tartották érdemesnek, hogy ’kánonná’ tegyék.” (BL levele, 2017. április 22.) Ezzel azt is állítja, hogy megnyirbálták a Nagy László felfogására jellemző szélesebb körű „karizmát” is. Ebbe pedig „egy másfajta, hagyományunktól elütő költészet”, „T. S. Eliot nagy ciklusai, vagy Olsonnak a nyitott versre vonatkozó poétikája” is belefért. (Nagy László: Bokor Levente versei elé, Alföld, 1974. november) Bokor Levente ezzel a „másfajta”, általa avantgárd költészetnek nevezett képződménnyel kapcsolatban állítja, de a maga nyelvfilozófiai természetű „lázálmára” vonatkoztathatóan is írja a következőket: „az egész művészeti mozgalom az emberlét értelméhez az újraértelmezés konokságával igyekszik közelebb férkőzni.” (Kedves Pali, kedves Liberátorok!, Levélfa, 19., 2017. november 8.) Ezek alapján nem meglepő talán, ha másutt a maga magyarságát is ebből a nyelvfilozófiai nézőpontból származtatja: „nyelvünk kollektív idegrendszerébe kötöttségemnél fogva vélem magam magyarnak, de ódzkodom, hogy azonosságom nevét a számra vevegessem.” (Késleltetett válasz…, Levélfa, 14., 2017. július 7.) S ha még teljesebben akarjuk bekeríteni Bokor Levente költészetét, a Nagy László-i „versbe vont tömény bölcselet” önjellemzéseként ezt az ontológiai fogantatású levezetését is vennünk kell: „Bármelyik verstárgy megmintázásában a saját létemet kutattam. Hiszen a dolgok anélkül vannak, hogy gondolkoznának, mert saját és közös céljaimmal én tartom fenn őket. Legjobb tehát az újrateremtés csíráiban fedezni föl bármelyiket, mielőtt az döntene helyettem, hogy legyek, vagy ne legyek.” (Levélfa, 19.) S hogy mit jelentenek a föntiek költői értelemben? „[I]nkább a fogalmazási szlalomozást választottam, mint a rokonértelmű szavak (szinonimák) keresését, mert úgy észleltem, a közhely az idiomatikus mondat szerkezetébe is bele van sütve. A szócsere nem segít […] Ezért szintaktikai (szerkesztési) gesztusokat vetettem be, így kieszközlendő az eredeti jelentést.” (Levélfa, 14.) Mindez, tegyük szívünkre a kezünket, meghökkentően újszerű felfogás lenne ma is, nem? Ha ma indulna egy ilyen elszánásokkal rendelkező költő, talán több szerencséje lenne? Mert a sikerhez ez is kell, ha nem is a „Sors bona, nihil aliud” kizárólagosságával. Zátonyos vizeken nem könnyű a hajózás, ma sem, bizonyos értelemben talán még nehezebb is a fél évszázaddal ezelőttieknél – az azóta felhalmozott ilyen-olyan adósságok, nem teljesülő és nem teljesített kötelességek révén. Kenyeres Zoltán legújabb könyvében (Írók, költők, fogalmak, Hungarovox, 2024) olvasom irodalomértésünk hagyományairól a következőket: „A múlt század elején az avantgárd formabontások? Sajnos nem voltak elegendőek, nem jutottak el az olvasóközönséghez, Európa talán legkonzervatívabb olvasóközönségéhez, amely még Adyn is felháborodott. A magyar irodalom szerencsétlensége máig ez a félretanított, szűk látókörű, konzervatív ízlésű olvasóközönség.” (406. oldal) Ne csodálkozzunk hát, ha a korabeli kritika az „ontológiai fogantatású” költészet egyik ígéretét, a Tandoriét életműve beteljesítéséhez segítette, a másikat pedig észre sem vette. Bokor Leventét viszont olyan fából faragták, aki ismeri a sarokba szorítottak rilkei bölcsességét is: „a kudarcos múltat kétszer kell teljesíteni.” Egyszer, amikor az emberre ráméretett, másodszor pedig a változtatás igényével és a jóvátétel új tartalmakat képező hozadékával.
*
Az összeállítás első részét, az előkészítő levelezést e mostani, magát a művet, Bokor Levente „árnyék-kalauznak” nevezett Nagy László-„apokrifjét” a következő Levélfaág közli.
Suhai Pál, szerkesztő
•
2025. június 5.
Kedves Levente! Örülök, hogy láthattalak. Még szerettem volna mondani is valamit. Pontosabban kérni. Nagy László-Levélfaág készül, s szeretném, ha önéletrajzi „líraesszéregényednek” (Keletkezésünk iróniája) Nagy Lászlóval kapcsolatos részét vagy részéből kimetszenél számomra valamit. Egy háromrészes összeállítás harmadik része lenne (Ágh István vallomása után a Kilencek elérhető tagjainak dedikált versei, végül a Te visszaemlékezésed). Javulást kívánva, köszönettel és barátsággal: Pali
*
2025. június 6.
Kedves Pali! Kérésed ugyan váratlan, de magam is terveztem, hogy „elszámolok” Nagy László emlékével. Elszámolási kötelezettségemet korábban azzal róttam le, hogy mind a 2003-ban, mind 2018-ban megjelent „összegző” könyvemet (Aranylázálom) Nagy László emlékének ajánlottam. Nem tudtam róla kevesebbet mondani, mint az „életművemet”, síron túl értesítve őt pályafutásomról.
Természetesen, szeretnék eleget tenni óhajodnak, de nem „kimetszeni” a már meglévő írásból. Deák Sárosi László az MMA-konferencián éppen kimetszeni fogja a Hószakadásra vonatkozó részt. Nagyra becsülve barátságod: Levente
Ui: A csatolmányba teszem NL egykori méltatását annak bizonyítékául, mennyire méltatlanul zárták ki a posztumusz megjelent művekből (több más méltatással együtt).
*
2025. június 7.
Kedves Levente! Ha életművedre gondolok, azt hiszem, „elszámolási kötelezettségedet” egyszer s mindenkorra teljesítetted „síron túli” üzeneteddel. Ezt persze (életművedet) nem közölheti a Levélfa – nemcsak ága, de az egész fa szakadna le alatta. Részt azonban (vagy bármit) szívesen. Véletlenül se kicsinyelld le magad – a tudatlanok elhiszik, a rosszakarók meg kihasználják. Kicsinységben pedig ne vetélkedjünk. Baráti öleléssel és szeretettel köszöntelek: Pali
*
2025. június 9.
Kedves Pali! Mellőzve, ami nyilvánvaló… Kérésed keresztezi az én tervemet, hogy Nagy Lászlót bevonjam az ön-megmagyarázásba egy bővebb írás keretében, és éppen a 100 éves fordulón. Nem tudok „keveset nyújtani”, ezért a Levélfádba adom be, ami kitelik tőlem. Ezzel neked is nehézségeket okozhatok. Számítok bölcsességedre minden altruizmus nélkül.: Levente
*
2025. június10.
Kedves Levente! „Bölcsességemre” magam se számíthatok. A centenáriumra megemlékezést terveztem (és még mindig). A leadás határideje június közepe. Tudom, neked is vannak emlékeid róla – egy-másfél oldalnyi terjedelemben szívesen fogadom. Baráti üdvözletekkel: Pali
*
2025. június 13.
Kedves Pali! Bővebb leszek. Gazdálkodj a szöveggel belátásod szerint. Ha tűrhetetlenül hosszú, akkor legyen külön anyag írásaim sorában. Lehetséges véleményed mindenképp elvárt és hasznosítandó. „Erőt és egészséget” kívánok: Levente
*
2025. június 13.
Kedves Levente! Továbbítással küldöm, hogy jelen maradjon elliptikus (úgy értem: két gyújtóponttal rendelkező) megemlékezésed. Nem gondolom, hogy bármit el kellene – vagy lehetne! – hagyni belőle. Így kerek és súlyos – persze súlyánál fogva felborítaná a tervezett összeállítás hajóját, ezért külön szeretném megjelentetni. Külön: a születésnapnál, a születésnapi feltétnél későbbi időpontban. Engedelmeddel. És persze köszönettel és barátsággal: Pali
Ui.: Erő az egészséghez kellene – de egészség mihez?
*
2025. június 14.
Kedves Pali! Vonakodva és lassan őrlök, mégha meg is örvendeztetett elismerő leveled. Amióta ágynak estem, pánikszerűen rohant meg a kényszer, hogy süllyedő hajómból kimentsem, amit használhatónak ítélek. Ezek közé tartozik a Nagy Lászlóval kapcsolatom epizódja és sok vázlatkísérletemmel kerestem rajta a fogást, hogy ne valamilyen émelyítő, érdemkereső történetet adjak elő. Ezért, utóbb „KELETKEZÉSÜNK IRÓNIÁJA” főcím alatt igyekeztem írásnyomot hagyó felfogásomról felvilágosítást adni. E sorozat harmadik tagjának szántam Nagy Lászlóval való „emberi” kapcsolatom bemutatását. A te felkérésed jótékonyan katalizálta és célszerűsítette ingatag merengéseimet. Megtisztelőnek tartom írásom külön kezelését, egyben megcsonkítva is saját, önmagyarázó sorozatomat. Szövegem frissessége miatt még nem látom át annak lehetséges fogyatkozásait, mert ágas-bogasan terjeszkedő emlékeim lecsupaszolásából keletkezett. Ajánlatodat elfogadva teszek föl kérdéseket. 1.: Lehetséges-e, hogy a KELETKEZÉSÜNK IRÓNIÁJA felcímet megtartva jelezzük az írás illeszkedési helyét? 2.: Lehetséges-e az írás esetleges javítása, bővítése valamilyen végleges határidőig? Természetesen számítok a megbízható korrektor szemére is. (Egy korábbi kérdésemre nem kaptam választ.) Magunkat biztató sóhajjal: Levente
*
2025. június 15.
Kedves Levente! Mi mást tehetne egy hajótörött, menti a rakományból a menthetőt. S hogy Nagy Lászlóra gondolva stílszerű legyek: műveli a csodát és magyarázza. Ami a Keletkezésünk iróniájával kapcsolatos tervedet illeti – sem eltántorítani, sem rábeszélni nem szeretnélek tőle és rá. Bár megtisztelő, hogy a Levélfára gondoltál (s hogy ez talán még inspirált is), szabad kezet adok (!) a megjelentetést illetően. Első két részét Gyuri közölte, nyugodtan vidd hozzá, ha másképp nem látod egyben az anyagot. Ha inkább a Levélfán, találhatunk módot a sorozathoz való tartozás érzékeltetésére. Tehát neked kell döntened. A korrektor, legalábbis bennem, nem szólalt meg (mindösszesen egy elütést vett észre). Az esetleges korrekcióra pedig, tekintve, hogy a Levélfán külön ágra kerülne, szerintem még lenne egy egész hónapod. Kérdésedre pedig azért nem válaszoltam, mert nem tudtam kiadási szándékodról. Most azonban megerősíthetem: nem kivételes és nem egyedi eset a fizetség. De ennél is nagyobbat kell mondanom: nincs terjesztés (talán a KELLO s az Írók Boltja pár példányát kivéve). Ez a legszomorúbb. Ugyanakkor mégis vannak lehetőségek – Ács Margit pl. honlapot szerkesztett, s ott őrzi megjelent könyveit. Egészséget és erőt kívánva az elviselendőkhöz és barátsággal: Pali
*
2025. június 16.
Kedves Pali! A csodáknak ikaroszi sorsa lett. A tengerből kell kihalászni. Az én írásom jobban fogja érezni magát egy hasonló társaságban. Rábízom magam a Levélfát gondozó kertészre. Akkor az én levelem felcíme marad a KELETKEZÉSÜNK IRÓNIÁJA IV. rövid bevezető magyarázattal, és az én szerzői helyemen marad egy utalás a Levélfa-béli helyére. III. sorszámmal régóta érlelek oda egy más összeállítást. Azt bízom Gyurira. (…) A terjesztés hiánya a rendszerváltás óta élő ügy. Jobb volna egy intézményesen összehangolt és profi kiadói rendszer a terjesztéssel és színvonalas kultúrpolitikával együtt. „A kultúra nem áru.” Akik kulturális önvédelemre szorulnak, nem bízhatják az értékeket piaci spontaneitásra, bármennyire is szorongató volt a tervgazdaság. Egészségházi röpdöséssel: Levente
*
2025. június 16.
Kedves Levente! Senki többet harmadszor! A határidőt csak egy szabja meg – július 17-én a már jelzett NL-megemlékezés – a tiéd utána. De nem szeretnék közben betolakodó egyéb ággal számolni. Tehát július végére, augusztus közepére képzeld. Addig lehet korrektúrázni.
Könyvkiadás, könyvterjesztés – kérdése hajtott ágakat a Levélfán is, ma már reménytelennek tartom. Szörnyű idők jönnek. Öleléssel: Pali
*
2025. július 20.
Kedves Pali! Tájékoztatásként csatolom a „Keletkezésünk iróniája III.”-t, mert nem tudom mennyire vagy beavatva a honlap szerkesztésébe. Ez az írásom a jelennel való számvetés. 19-én küldtem el Szondi Gyurinak, most térek vissza Nagy Lászlóhoz. Az lesz a sorozat IV. darabja. Nem tudom, mennyi idő áll rendelkezésemre a vázlatosság kisimításához. Számomra ez volna fontos információ a te állapotod, kedélyed, erőd ismeretével együtt. Baráti kézfogással: Levente
*
2025. július 20.
Kedves Levente! Tekintve, hogy a Nagy László-hajó menetrend szerint elment, időnk mint a tenger. Szeptember vége jó lesz? Én, hogy puhatolózásod másik felére is válaszoljak, nyakig házügyekben. Beteg sem lehetek. Neked kifejezetten jó egészséget kívánok, barátsággal: Pali
*
2025. augusztus 2.
Kedves Pali! Meg tudnád-e adni Kovács István, Péntek Imre és Utassy Zsóka címét? Köszönöm: Levente
*
2025. augusztus 4.
Kedves Levente! Mindhárom cím engedélyét megszereztem. (Egész jó vadászkutya lennék – bár ahhoz? – nemcsak ahhoz, kicsit öreg.) De neked mindent! Barátsággal: Pali
*
2025. augusztus 4.
Kedves Pali! Kedves önfeláldozó lélek, ne mindent tégy meg nekem. De hát nehéz lemondani született kutyaságunkról. Fölkészültem a lórúgásra is. Köszönöm! Öleléssel: Levente
*
2025. augusztus 6.
Kedves Levente! Ne lórúgásra készülj, hanem lóugrásra. Vagy ugratásra. Akkor az leszel, aki különben is vagy. Nem kérdezted, de én most nem vagyok egy ideig a magamé – Rilkének adtam magam. Összeadtam magam vele. Barátsággal: Pali
Ui.: Azért el ne hallgassam – veled is. Elolvastalak. Te és Rilke – két pólusa a Földnek. S az egyenlítőn mégis találkoztok (találkoztatok).
*
2025. augusztus 7.
Kedves Pali! Nem fogom megzavarni hármas együttlétünket. Érdekfeszítő a közös tér, és szeretetre méltó az együtt látásra törő igyekezet. A „Szeretet Himnuszá”-t programként műveled. Vagyis egyetlen hiteles módon idézed. Levente
*
2025. szeptember 2.
Kedves Levente! Igazán nem zavartad meg. Gondolom, ezért, tapintatból nem küldted. De most már küldhetnéd – nehogy lekéssük a csatlakozást:-)). Baráti öleléssel: Pali
*
2025. szeptember 2.
Kedves Pali! Köszönöm a figyelmeztetést. De a „szeptember vége” a fülemben maradt, és csak érleltem, mint egy őszi gyümölcsöt. Hát akkor hozzálátok a fa rázásához. Ölelés: Levente
*
2025. szeptember 2.
Kedves Levente, nem sürgetlek. Csak megrémített a naptár gyors pörgése. Van még pár hetünk. Üdv: P.
*
2025. október 2.
Kedves Pali! Kezdek aggódni, hogy valami nem várt történt, amiért nem pirítottál rám az ígért Nagy László-kalandom leírásának teljesítetlensége miatt. Hetek óta tolom magam előtt az egész történetet, minden nap azzal a reménnyel, hogy ma befejezem, de másnap újra gondolok mindent. Nem sejtettem, mekkora tehertől kell megszabadulnom úgy, hogy ne újabb koloncot akasszak a nyakamba. Most már tényleg látom az írás valamennyire értelmes végét. Ha már nem aktuális a közlése, akkor is örülök, hogy tapaszt teszek egy nyitott seb hiábavalóságára, reménykedve, hogy mégsem süllyed el elbeszélése a tanulság nélküliség ingoványában. Legjobban azonban az tart most szorongásban, hogy veled mi van, és hogyan ölelhetem meg Suhai Palit. Bármi is van, az „életjel” nekem is hasonlót jelent. Várom. Levente
*
2025. október 4.
Kedves Levente! Ezek szerint mindketten jól időzítettünk. Ha jól értelek, éppen elkészültél műveddel, tapaszt tettél egy rég nyitott sebre. (Remélem, nem felejtetted el előtte bevarrni.) Én is végére értem, ha hiszed, ha nem Rilke-fordításomnak, a Christus-Visionennek. Tegnap. Így aztán semmi akadálya, hogy elővegyük a Te ügyedet. A Levélfán. De mivel egy másik sorozat része, itt, a Levélfán pedig levelek kellenek, kérlek, írj nekem (nekem? – az olvasónak) e kommunikációs rendhagyásról írásod elé pár értelmező szót. S akkor mehet a Levélfára az anyagod. Tudom, sokan várják már (kettőről biztosan tudok). Baráti öleléssel: Pali
*
2025. október 4.
Kedves Pali! Nagy kincs ez a szinkronitás. De valójában nem kész vagyok, hanem látom az értelmes befejezés lehetőségét. Addig dermedten álltam, amíg nem tudok rólad valamit. „Atipikus” volt a hallgatásod. Ez nekem „kikapcs.” volt időlegesen. Üldöz a képzet, hogy barátaimmal is történik valami. Feleségem most kapott oxigén-palackot, mert a csontvelő nem hajlandó vörös vérsejtet termelni. Olyanok vagyunk, mint két egymás felé dőlő ház, amelyek így tartják egymást. Nem panasz, hanem tényállás. A vegetáció biztosítása minden időnket elrabolja. Jelentkezésed föléledés. Igyekszem a tőlem telhetőre mihamarabb. Ölel: Levente
*
2025. október 5.
Kedves Levente! Ha ez vigasz, dőlök én is. Feléd, felétek is. Tudom, mit jelent így bármit, még, építeni. Nem sürgetlek tehát, de várlak. Szeretettel, barátsággal: Pali
*
2025. október 6.
Köszönöm, Pali! Igen, emlékszem, amikor egyeztettük ingatagságunk megjelenését. Most már csak lelkünk a fogódzó. Higgyünk épségének megtartásában. Pl. abban, hogy az utolsó pillanatig tudunk másoktól tanulni, hiszen az élet anatómiailag műthetetlen. Nemrég egy „naiv” filozófiai lélektől azt tanultam: A „filozófia szó” a bölcsesség szeretetét jelenti. De a „szeretet” és „bölcsesség” birtokviszonya megfordítható. A „bölcsesség szeretete” alakzat a „szeretet bölcsessége” inverz formát veheti föl. Számomra ez föloldotta a kérdést, hogy „Mi a bölcsesség?” Kölcsönösen tranzitív (egymás tárgyára mutogató) a két fogalom, vagyis a „bölcsesség” és a „szeretet” együttesen „önazonosak”: egymásra mutatásuk képez egy kikezdhetetlen tautológiát. Márpedig a „közismereti” valóság ingoványában a tautológiák a zsombékok. Hasonló a lét és gondolkodás metonímiája: bármelyik névszót is ejted ki, „házastársak”. Lét nincs a gondolkodás cselekvése nélkül, és nincs gondolkodás a léte nélkül. Bízva erőink el nem pazarlásában, a szeretet-adta bölcsesség ígéretével: Levente
*
2025. október 8.
Kedves Levente! Kapaszkodjunk abba és addig, amibe és amíg tudunk. Ezek a „tranzitív” fogalmak nagyon is elevenek. Most olvasom a 90 éves Tőzsér Árpád köszöntőjében (Napút Online) Önlexikon-beli szócikkét, s benne ezt a mondatot. „minden álom, amit alva látunk, s minden halál, amit ébren tapasztalunk”. Igen, már Hérakleitosz is tudta, s a sort ilyen és ehhez hasonló párokkal folytatni és kiegészíteni lehet. Élet-halál. Ezek ilyenek. Rilkéhez készülőben olvasom a Kassner-idézeteket (Rudolf Kassner): „Az én világom elsődlegesen a szellem világa, belőle kiindulva találtam meg az átjárást a lélek világába. A szellem világában valamelyik fél mindig fölénybe kerül a másikkal szemben: vagyis az élők éppúgy fölénybe kerülnek a holtakkal szemben, mint a holtak az élőkkel szemben.” (Kassner, Rilke emlékezete, Medio, 2021, 141.) Ezzel szemben Rilkéről így nyilatkozott: számára „élet és halál olyan, mint a kútnak két vödre, egy üres és egy tele vödör…” (I. m. 144.) A Christus-Visionen ilyen mű, benne, már ebben is, élet és halál úgy jár le-föl, mint a kút két vödre – néha el se tudjuk dönteni, melyikben az élő és melyikben a holt. Kassner, ha jól értem, a modernitás paradigmájának közepén. Rilke úgy előtte, hogy jóval utána (de hogy posztmodern lenne, nem hiszem). Stb. Vigyázzatok egymásra – mert Ti is egy pár vagytok. Barátsággal: Pali
*
2025. október 8.
Kedves Pali! Szégyenletesen műveletlen vagyok. A nevén kívül semmit nem tudok Kassner gondolatvilágáról. Tőzsér Árpádot említve pedig hangyának érzem mellette magam. És minden igazi kultúrmunkás mellett. Rilkét „értettem” a magam módján, de nem ásódtam a róla szóló irodalomba. A Hérakleitosz-kommentár fölött polemikusan időznék el. Sőt Kassner vödör-hasonlata fölött is. A „szellem”, számomra, az „emberi élet” beceneve, ilyen-olyan jelzők mellett. Parmenidész megrögzött híve vagyok, aki szerint csak a létező van, a „nemlétező” nem létezik. Márpedig az élet „létező” és magához mérve minősíti az ismeretlent mint kvázi-nemlétezőt. A vödör-hasonlat azért „sántít”, mert az életnek mint létezőnek nincs ellentéte. A halál nem egy „nemlétező”, hanem fizikai állapot. Csupán a létezésnek valamilyen módosult létfoka. A (szellemi) életnek nem a halál az ellensége, hanem az ismeretlen. Annak zsargonja a „semmi”, ami valójában „létező”, ha névtelen is. Ezzel bocsánatodat is kérem a messze kalandozásom miatt. Vigyázattal a tágabb egymásra is, „filozofikusan”: Levente
*
2025. október 12.
Kedves Levente! Hangya? Rilkének a Kisdedről írt soraival felelek:
Mi a nagyság? Bármilyen mértéken
áttör sorsa, melyet egyre jár.
Egyébiránt valóban elkalandoztunk. Ifjaknak való. Vigyázz magatokra. Üdv: P.
Ui.: És bocsánat: levelem az elküldendők között maradt. Hát most küldöm.
*
2025. október 14.
Kedves Pali! Jókor találtam meg a leveled. NL-ügyben a mélypontra jutottam. A hínárja fojtogat. Az én dolgom lenne az „igazságszolgáltatás”? Bizonygassam, „mekkora költő vagyok”, és NL-nak igaza van? Innen kéne fölrugaszkodnom. A levegőm vészesen fogy. A sorstársaimé is. Szavaid újabb tartalékok. Köszönöm: Levente
*
2025. október 16.
Kedves Levente! Ugye, nem veszed tolakodásnak, ha magamat is sorstársaid közé számítom? De hogy én bármiféle tanácsot adhatnék, erre ne számíts, kérlek. Nem lennék rá méltó. Csupán egy/két Rilke-sort (ismét Rilkét) és jegyzetét szeretném megosztani veled, ezt is csak amolyan dodonai fogalmazásként. De ezt határozottan. Idézem: „Ó, költő, mondd csak, mit teszel? – / Dicsérek.” („Oh sage, Dichter, was du tust? – / Ich rühme.”) „A vers mondandója szinte állandó témája a költőnek: ››Egyedül a Dicséret terében / járhat a Panasz‹‹ (Szonettek Orpheuszhoz, Első rész VIII.). Nanny Wunderly-Volkartnak írt 1920. január 9-i levelében a Malteról [a Malte-regényről] szólván fogalmaz hasonló gondolatokat: ››soha nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a ‘Feljegyzések’ minden borzalma az élet csodáinak szövetére van rámintázva.‹‹” Eddig az idézetek bölcsessége. Ehhez Gyurival mi csak annyit tudunk hozzátenni, hogy mindketten szívesen fogadjuk írásodat. Vedd, kérlek, közös dicséretünknek. (Kell ennél több?) Jóegészség-kívánatokkal a baráti ölelés mellé: Pali
*
2025. október 17.
Kedves (szent) Pali! Ennél több nem kell! Fel hát az élet dicséretére, mert a hozzátok hasonlóknak kijár:
Levente-pár
*
2025. október 17.
Utóirat és előzmény 1967-ből
HOSSZÚ ÉJSZAKÁK
Hosszú éjszakák az álmatlanok:
bujdosás folyosói. Majolika
tömbben a Bárány, találkozunk
a föld alatt. Íme, kiontott
fehér gyapjú. Melled volt a két
kutyafej, a gyermeket megharapta,
s elfolyt a tej, hogy folyik!
De többet ide sem jöhetsz.
A Szem rászárad a falra,
így legalább világon marad.
Farkas szemez a pásztorral.
1967.
*
2025. október 18.
Kedves Levente! Az „éjszakák”. Leginkább már csak ezekben reménykedem magam is, pontosabban az alvásban. A versed nagyon jó! Üdv: Pali
*
2025. december 10.
Kedves Pali, Józsi! Fáradozásotokat előre köszönve hibajavításra és véleményezésre küldöm a Levélfára szánt írásomat. „Kissé” hosszabb lett, mint amire én is számítottam. Kívánatos lenne, ha a Levélfára kerül, hogy a nevem alatti írásoknál jelezve legyen a Keletkezésünk iróniájának IV. része másutt található. Bizakodó adventi előretekintést kívánva: Levente
*
2025. december 10.
Kedves Levente! Köszönöm megtisztelő bizalmadat. De kérlek, rendelkezz, hova kerüljön az anyag. Jeleztem már, hogy Gyurival mindketten szívesen fogadjuk (nem mintha két cég lennénk). Viszont neked kell eldöntened, melyik rovatban kívánod megjelentetni. Válaszodig is köszönettel és barátsággal: Pali
Ui: A kérést és a kérdést feltételes módod indította: „ha a Levélfára kerül.”
*
2025. december 10.
Kedves Pali! Mivel Te voltál az írás inspirálója, természetesnek tartottam a Levélfára kerülését. A „ha” csak a „másik rovatban” is jelzés kérése. Levente
*
2025. december 11.
Kedves Levente! Köszönöm az eligazítást. Számomra ugyancsak megtisztelő. Így fogom Gyurinak továbbítani. Ami a megjelenést illeti, már csak a következő év jöhet számításba. A „másik rovatban” akkor érdemes jelezni a hovatartozást, ha lesz V. folytatás is. Itt, a Levélfán persze fogom jelezni sorozatbeli illetőségét. Ami pedig a Levélfát külön illeti – előbb egy megemlékezés, a 150 éves Zeneakadémia alapításáról és mai munkájáról. Neked-nektek jó egészséget és bajban is türelmet kívánva és baráti szeretettel: Pali
*
2025. december 11.
Kedves Pali! Nem vagyok a „helyzet magaslatán”. Másnap a szövegre pillantva sok javítani valót találtam benne. Tekintsd a küldeményemet egyelőre csak „munkapéldánynak”. Igazán tartalmi, vagy szerkesztési véleménynek örülnék. Úgy látom, van rá idő. Csak az erőm fogy. A másé is. Nagyon érdekelne Szondi GY. reflexe is. A „másik rovatban” nem az V. folytatást kell várni, hanem IV-et, a jelenlegit. Azért is „utolsó lakoma” az alcíme. Nem igazán tudom megköszönni segítő figyelmedet: Levente
*
2025. december 12.
Kedves Levente! Én értem „árnyék-kalauzod” címét („Utolsó lakoma”), az „V. folytatás” a szerkesztő pedantériája volt, egyúttal a remény hangja. Már csak azért is, mert írásod igazi és méltánylandó viviszekciónak látom, s valóban remélem, hogy a műtét sikerülni fog (még akkor is, ha sikere már nem „rajtunk” múlik, és talán nem is tartozik “ránk”). Küldeményedet áttettem Wordbe, hogy oldalszámokat lássak és hogy a kért kontrollt elvégezhessem.
Szondi Gyuri elkérte „munkapéldányodat” – elküldtem neki meghagyásoddal együtt, illetve azzal, hogy még apróbb javítások várhatóak a szövegben. Neked, kedves Levente, javulást kívánok és sok szeretettel ölellek: Pali
*
2025. december 13.
Kedves Pali! Én is értettem az V. rész megelőlegezésének szándékát. Azért nem folytatom, mert ezzel a szöveggel kikecmeregtem teljes „múlttalanságomból”. Mindvégig feszélyezett, hogy röstelltem túl nagy feneket keríteni parányi „életművemnek”. De – az esetleg hasznosítható – tapasztalataim megtakarítását véteknek tartottam. Ezután még tehetem azt, amire képes leszek.
Szondi Gyuri „szakvéleményére” is számítok, meg majd Ács Jóska „gyermeki” szemére. Köszönöm közvetítésed. A jókívánságaidat hozzáteszem a gyógyszertáramhoz, mert minden „jó” számít. Neked ugyanazt viszonozhatom, de nem jönnek ki a számon közhelyek. Legyen úgy, ahogy legjobb nektek is: Levente
*
Illusztráció: fh. NL-önarckép
Ezek is érdekelhetik!
150 éves a Zeneakadémia! {II. rész} (Levélfa, 95.) →
Krasznahorkai László Nobel-díjára (Levélfa, 94.) →
150 éves a Zeneakadémia! (Levélfa, 93.) →
