Virág Krisztina: Túl
Mikor azt hisszük, nincs következő lépés,
megáll az idő, és minden csak vár
öntudatlanságban,
mint egy csipkerózsika-világ alakjai
lehunyt szemmel vagy tompa tekintettel,
olyankor vajon hová lesz az ember?
És hová lesz éjszaka,
ha alszik, és testét az ágyban hagyva
útra indulnak álmai?
Sokfelé száll, mint a pitypang-ejtőernyők?
Vagy ott marad akkor is egymaga,
és csak szomorú vágyait ringatja erre-arra,
mint párnából szabadult tollpihét
a hűs levegőjű éjszaka?
Hogy van az, hogy azt tanuljuk, felnövünk,
de gondunkban mindig időtlen tenyerünk
tartja meg vénséges gyerek fejünket?
Illusztráció: Elekes Károly festménye
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
