A tehenészetben (Poétai plener, 5.)
Poétai plener. Szerkesztőségünk szervezi: kigondol egy élményt ígérő helyszínt, előzőleg megállapodik három-négy költővel, akik – miután elfogadták a játékszabályokat – ránk bízzák magukat, s adott időpontban, megbeszélt helyen: találkozunk. Megérkezünk a helyszínre, a költők letelepednek (mozgásuk azonban nem korlátozott), s harminc percben megalkotják a látvány-idézte verset. Átadják kéziratos művüket. Teremtettünk pici utócsiszolásra is lehetőséget: a poéta másolatot vihet haza – majd küldi a begépelt véglegest. Az eseményt a helyszínen készült felvételekkel dokumentáljuk.
Ötödik alkalommal Boldogh Dezső, Csáji László Koppány, Füleki Gábor és Szabó Palócz Attila adta fejét a kalandra. 2017. május 20-án Bakonyszücsön, Babics Imrénél vendégeskedtünk. Otthonában, továbbá a (már húsz éve építgetett) “arborétumában”, és nem utolsó sorban az Ugod Franciavágás településen található tehenészetben, a munkahelyén. Ezúttal, rendhagyó módon, a házigazda is verselt. (A szerkesztőség)
* * *
Boldogh Dezső
A boszi-teraszon
A másfél órája született borjak után
a boszi-teraszon a bambuszerdő a cédrus
és a vak halas tó után itt a liget-kertben
szemben a fejkendős költő
mi mást tehetnék sietnem kell
mi mást tehetnék elülni csendben
a teraszról bámulni a fakérget
kaparászó macskát az elsuhanó gyíkot a hangyákat
ahogy a szentély kövei alá hordják a délutánt
*
Messze kerülsz minden régi helyet
és legyőzöd isteni elleneid
a bíbor ruhákban áldozópapok
a Bakony csöndjét újra hallgatod
az eget megint tarka lombok fedik
a kert most újra templomunk
itt a halott is feltámad
a kardokat mosolyogva fényezik
és tere nő a csillogásnak
* * *
Csáji László Koppány
* * *
Füleki Gábor
Nálatok
Házelő-iramú csermely csobogása,
május-nedvű ifjú árnylomb susogása,
Bakonyszücs hűse elvarrja a nyüzsgés ideg-szálait,
e vidék hullámai kisimítják a mentális test görbedt vállait.
Bakony tágas áldott tája,
két kert rezgő enyhes árnya,
költő-kör, látsz költő-létet,
falucsend-ölén békességet.
Egzóta, bodza- s akác aromák
zamata gyógyítón karol át,
Sziszmisz s Robin kutya,
s élő könyvtárszoba.
Tehéntelep – állat-lakótelep,
megélhetési lélekterep,
csúszós útú jeges telek,
ez a magyar élet-telek.
Atkó kertje nyugvó réved,
hol a lélek szemmé réved,
kínai kert? bencés lugas?
Nyugalomba vész itt utad.
Itt ülsz szemben: Te is verselsz,
poétai plein-air-kertelsz.
Mire gondolsz, Babics Imre,
önnön mélyedbe tekintve?
Alkotócsend övez mindent,
verset termünk, ki-ki kint s bent.
Óvol közben, ház úrnője,
lét-tűzhelyed hű őrzője.
Bakonyszücs, 2017. május 20.
* * *
Szabó Palócz Attila
csillámporos álca
„…lesznek, akik tán egyszer feltámadnak e gúla
súlypontjában, örülnék ennek.”
(Babics Imre)
a kínai mézesfa
a kínai mézesfa
árnyán
nyakát szegve átoson
a dermesztő kétség
feledni nem nehéz
hisz ott szunnyad benne
a reménytelenség
a fosztóképzőtől megfosztva
jön az új éledés
ím ennyi csak a feltámadás
mit az elfeledettség sem tölt el
keserűséggel
csak csendesedik a lélek
vesztőre állván
lemossa csillámos díszét
ahogy a falka is megkerüli már
a kínai mézesfa
a kínai mézesfa
biztonságot kínáló
biztonsággal kecsegtető
árnyát
melyen át épp imént ott osont még a bizalom
fodrozott termékeny reményt
úgy
s épp abban az alakban
ahogy megformázta egykoron
a kínai mézesfa
a kínai mézesfa
párját
coda
a kerecsensólyom kergeti álmát
pusztul a csend
szétfeszíti jármát
* * * * *
Babics Imre
Költőnk kertjében költők
Rémálmoktól kínzott, s álom létrehozója,
tündérkerté, ott magad álom vagy te, is, álom,
éber fáid könnyű álma, a kaszád ha suhintod,
lomha aranyhalaid ha a lombjuk alatt eteted, s most,
hogy költők lelkét látják, hallod riadásuk:
megzavarodnak a képektől és gondolatoktól,
mint szél csap be nyitott-tárt ablakon át a szobába,
ám jó szél, meleget hoz, s lágy taraján szeretet van,
s érzed megnyugovásuk, ahogy mind visszaalusznak.
* * *
A kép közepén Babics Zsuzsa és a plener-szervező Szondi György
Illusztráció: Tóth Csilla Ilona és Kállay Kotász Zoltán fényképfelvételei (2017)
Cimkék: poétai plener, vers
