Mondd meg nékem, merre találom…

Próza

november 11th, 2017 |

0

Barta Zsolt: Od és a Zöldkabátos ManóLyány

 

(részlet a szerző meseregényéből)

 

Hosszan, szinte türelmetlenül szólalt meg a csengő. Ledobta az addig olvasott könyvet, ami nagyot nyekkenve ért a padlóra, és rohant ajtót nyitni. Egy Manólyányt várt, zöld kabátban. A küszöbön azonban egy macska állt.
Két lábon.
– Eltévesztette a házszámot – mondta a macskának. – Szadovaja utca 3o2/b. 5o-es számú lakás, ott lesz Bál ma este.
Miközben mindezt elhadarta, s ködös agyán átszaladt az „Annuska vajon kiöntötte e már az olajat“ gondolat, igyekezett visszatérni a valóságba, s titkon az órájára pillantott. A macska elmosolyodott:
– Meseországból jöttem, fontos üzenetet küldtek neked.
– Te vagy az, Csizmás Kandúr? – kérdezte ő gyanakodva, ugyanis a macska szandált viselt.
– Nyár van, s mi sem vagyunk kivételek a divat alól, nézd meg milyen jó márka – emelgette szandálos lábait a macska, majd folytatta. – Az az üzenet, hogy azonnal menj a hintához, tudod, a bejárattól nem messze.
– Tudom.
– Na, akkor szevasz – mondta a macska, és már ment is lefelé a lépcsőn. Egy régi slágert fütyürészett közben.
Hamisan.
Még el sem csendesedtek a szandálos macska léptei, a Csizmás kandúr név valahogy most nem illett hozzá, máris az ágyba vetette magát. Aludnia kell, hiszen akkor jut be Meseországba, s a bejárattól nem messze, a hintánál várja őt a Zöldkabátos Manólyány.
Délután háromkor azonban ez nem olyan egyszerű.
Először arra gondolt, hogy báránykákat számol, de eszébe jutott, hogy három éve már pórul járt, hiszen alig mondta ki hangosan a harmincnégyezerhétszáztizenkilencedik bárány sorszámát, megszólalt az ébredést jelző vekker.
Így ezt az ötletet elvetette.
Kínjában vezércikkeket kezdett el böngészni az újságban, s csakhamar be is aludt, a „Minden határban elkezdődött az aratás“ című, egyébként nagyívű, mesterien megírt, címoldalon megjelent írás hatására.
Álmában első dolga volt, hogy a játszótérre siessen, s már messziről felismerte a zöldre mázolt kaput, amin csak be kell sétálni, ám a bejáratnál egy álmos orrhang akasztotta meg:
– Jegyeket, bérleteket!
– Te meg mit keresel itt, Micimackó? – kérdezte meglepetten.
Vitatkozni kezdtek, hogy a játszótérre kell e vagy sem belépő, jegy, bérlet, éves felhasználású szabadjegy, s mialatt folyt a szó, Ő nem hallotta, hogy abban a másik Világban, lakása bejárata előtt megjelenik a zöldkabátos Manólyány, fejét hátravetve kacag, majd háromszor megnyomja az ajtócsengőt.
Csirrr-csörr-csirr, mondta az ajtócsengő. Odabentről azonban semmi nesz sem hallatszott. Sem horkolás, sem álmos handabandázás, hogy hagyják már békén, nem akar semmilyen szervezetbe belépni, különben is hajnali 11 óra van, tisztességes bagoly ilyenkor fordul a szárnyaira.
A Zöldkabátos Manólyány várt egy darabig, majd előkapta narancsszínű kalapját, ügyesen a fejére helyezte, s mire hármat számolt volna, de ugyan miért kellene egy Zöldkabátos Manólánynak háromig számolnia, máris a melegvízű kútnál termett. Ott leült egy padra, s várt.
Ő közben dűlőre jutott Micimackóval, az átlagosnál is morcosabb mackó hajlandó volt végül beengedni a játszótérre, persze nem mulasztva el azon dünnyögését, hogy lám, egyeseknek mi mindent szabad, de bent volt és kész. Igaz, egy másodpercre átsuhant a fején, hogy miért van szandál a kandúr lábán, meg mi okból kell Micimackónak őrizni a játszóteret, egyáltalán miért állt a feje tetejére a mesevilág, de rohant gyorsan a hintához, nézett balra, nézett jobbra, majd előre, s végül a háta mögé, ám sehol senki.
Azazhogy:
– Ülj fel, ha esetleg van egy kis bátorságod.
Hallotta a háta mögül.
Egy kopottas szőnyeg mondta mindezt. Eddig észre sem vette, pedig ott hevert a földön, ám ha az ember egy Zöldkabátos Manólyányt keres, nem mindig a szőnyegek érdeklik.
– Te szóltál? – kérdezte döbbenten.
– Én. Most csalódott vagy? – öltötte ki hatalmas nyelvét a szőnyeg.
– Nem is tudtam, hogy nyelved is van? – döbbent meg Ő.
– Hahhhh, még táncolni is tudok! – kiáltotta diadalmasan a szőnyeg, majd válaszra sem várva, valahonnan egy citerát kapott elő, s míg az „Érik a szőlő“ című népdalt pengette, eljárta hozzá a Kállay kettőst.
Egyedül.
Ő le volt nyűgözve, tagadhatatlanul. Micsoda világszám, jutott hirtelen eszébe. Ha nem utálná ennyire a cirkuszt, most hóna alá csapná a szőnyeget, s meg sem állna az első sátoros társulatig.
– Verd ki a fejedből! – csattant fel a szőnyeg. – Szó sem lehet cirkuszról!
– Gondolatolvasó vagy?. Döbbent meg most már másodszor Ő.
– Á, dehogy. Csak annyit látok, ami már majdnem kiböki a kobakodat, hogy egy Zöldkabátos Manólyányon jár az eszed. Épp egy padon ül, s rád gondol. Függöny legyek, ha értem. Van egy cigarettád?
– Te dohányzol? – nézett meglepetten a szőnyegre, aki egyik lábáról a másikra állt közben, majd előkapott egy hullahopp karikát s szökdécselni kezdett.
– Csak minőségi dohányt szívok – nyugtatta meg. – Na, felülsz, vagy sem?
– Hova akarsz vinni? – kérdezte Ő megrökönyödve, de egyben megrészegülve is a gondolattól, hogy hamarosan repülni fog.
– Mondanám, hogy Meseországba – somolygott a szőnyeg – de oda nem mehetünk.
– Miért?
– Mert ott vagyunk. De azt hittem, ezt te is tudtad.
– Azt hittem, van valahol egy másik…
– Ti emberek mindig csak hisztek valamiben. Tapasztalni kellene, nem csak úgy hinni…Hányszor hallottam már, hogy „úgy gondolom, úgy hiszem, azt sejtem“, aztán se gondolás, se hit, és a sejtés is csak biceg. Mi lenne, ha egyszer meg is győződnétek arról, amit gondoltok?
Az utolsó mondatra már alig figyelt oda, ugyanis belehasított egy gondolat…
– A Zöldkabátos ManóLyány? – kérdezte a szőnyeg.
– Igen, igen-kiáltott fel ő. – Mi lehet vele, hol lehet? Azt mondta, hogy a hintánál vár, mégsincs itt.
– Először is, nem ő mondta, hanem a szandálos kandúr – oktatta ki szemrehányó hangon a szőnyeg. – Másodszor, soha ne higgy egy macskának – s már énekelni is kezdte, a hirtelen a semmiből előkapott ukuleléjével.
– Állj! – kiáltott rá ő. – Erre most nincs idő.
– Egy jó reggae-re mindig van idő – torkolta le az éneklő szőnyeg. – Vagy nem szereted a műfajt? Figyeld milyen akkordokat tudok!
– Kérlek, hagyd abba – könyörgött a szőnyegnek. – Valami baj lehet, vagy nem is tudom, de meg kell találnom a Zöldkabátos ManóLyányt!
– Miért nem ezzel kezdted? – nézett rá atyáskodva a szőnyeg. – Mi sem egyszerűbb ennél, ott ül a Kútnál egy padon. A melegvizesnél. Emlékszel?
– Akkor induljunk nyomban!
– Na végre, hogy kimondtad a titkos jelszót, ám van egy kis gond….
– Mi lenne az?
– A saruja.
– Varázs saru? Ott terem, ahol akar, csak ki kell mondania a bűvös állítmányt?
– Nem vagy te nyelvész véletlenül? – nevetett a szőnyeg – méghogy bűvös állítmány! Miket olvastál te gyermekkorodban?
– Kérlek, ne ironizálj, a Zöldkabátos ManóLyány a melegvizű Kútnál vár, induljunk azonnal!
– Hm, az előbb még a hintánál kerested – kuncogott a szőnyeg -, de nem bánom, mehetünk, azonban készülj fel valamire.
– Mire? Sárkánnyal kell küzdenem? Kékes ragyogású fantomokkal fogok párbajozni, első vérig? El kell újra olvasnom az „Acélt megedzik“ című, szocialista-realista regényt?
– Újra? – a szőnyeg hahotázni kezdett, majd hirtelen elkomorodott: – Vissza kell szerezned a saruját. A Zöldkabátos ManóLyány ott ül a melegvizű Kútnál, lóbálja a lábát, s az egyiken nincs saru.
– Denszing Kvín, Denszing Kvíííín – énekelte a szőnyeg, torkaszakadtából.
– Igazán abbahagyhatnád már – kérlelte – indulnunk kellene.
– Igen, az ABBA! Hogy jöttél rá? Annafrid, Björn, Benny és izé… Aranka!
– Hogy ki a negyedik?
– Valami svéd név, Aranka.
A szőnyeg órák óta énekelt. A Waterlooval kezdte, majd a Mamma Mia című slágerrel folytatta, amit egymás után kilencszer adott elő, önmagát felváltva kísérve balalajkán, citerán és hangverseny zongorán, és már előre bejelentette, hogy a csúcsok csúcsa a Knowing me, knowing you című megasláger lesz, amit duóban ad majd elő önmagával, amikor nála elszakadt a cérna. Hogyne szakadt volna, amikor csak a Zöldkabátos ManóLyányra gondolt, amint ott ücsörög a melegvízű Kút mellett, egyik lábán nincs saru, s talán meg is fázik az édes pici lyába.
– Nyáron? Meg vagy te őrülve! – zavarta meg elmélkedésében a szőnyeg. Időközben abbahagyta az éneket, s durcásan nézegette saját, kopottas mintázatát.
– Pardon – mondta ő – elfelejtettem, hogy gondolatolvasó vagy!
– Az is vagyok – nyomta meg az is szócskát a szőnyeg – és tudod mi vagyok még? Albán hegyipásztor!
– Nem, nem akarom tudni –mondta ő, de már meglehetősen későn.
– Az albán hegyipásztorok nem félnek semmitől! Halált megvető bátorsággal bánnak el akár kilenc darab lekváros fánkkal is.
– Hogy jön ide a fánk?
– Úgy, hogy éhes vagyok – bökte ki a szőnyeg.
– Ne viccelj, nem lehetsz éhes, tudtommal a szőnyegek nem szoktak enni.
– Mit tudsz te erről? Ti emberek, olyan egyformák vagytok. Megvásároltok bennünket, hazavisztek, szépen leterítetek a szobában, hogy azt mondja, jajj de szép, nehogy rálépjen valaki, vegyétek le a cipőt, ha be akartok jönni, jujj, hol a porszívó, meg a tisztító hab és a többi, de hogy nem vagyunk e éhesek, azt soha nem kérdezitek meg!
Mi tagadás, kicsit zavarba jött, otthon neki is volt szőnyege, és az is biztos, hogy soha életében nem kérdezte még meg tőle, hogy éhes e.
– Vegyek neked valamit? – kérdezte halkan – Van itt egy kis büfé a bejárat mellett, talán van parizeres zsemlyéjük, vagy forró virslijük, esetleg fokhagymás lángosuk.
– Nem kell – válaszolt furcsa hangon a szőnyeg – nincs szükségem jótékonykodásra. Különben is indulnunk kell.
– Nem félsz? – kérdezte, amikor már jó magasan jártak – Ha egy kicsit nyújtózkodsz, eléred a Csillagokat is. De vigyázz, a Nagymedve csiklandós, meg aztán nem is szereti, ha abajgatják.
Megbűvölten nézte az alattuk elterülő tájat. Sötét rétek, erdők sorakoztak némán, hideg éjszaka volt. Eszébe jutott, hogy a Zöldkabátos ManóLyány ilyenkor szokott asztalhoz ülni, sült cukkinit falatozik sajttal, meg paradicsomos majonézzel, s egy leheletnyi tormával.
– Mást nem eszik? – riasztotta fel gondolataiból a szőnyeg.
– Ebédre bütyökpörköltet szokott majszolni, pityókával – mondta ő, kicsit gondterhelten, hogy vajon tudja e, mi fán terem az a pityóka.
A szőnyeg azonban igencsak ki volt művelve gasztronómiailag, nem csak, hogy a pityókát ismerte, hanem még a bütyökpörkölt hallatán is csettintett egy hatalmasat a nyelvével:
– Savanyúságot is eszik hozzá? – kérdezte, miközben akkorát nyelt, hogy odalent összefutottak az erdőben az őzek.
– Eperkompóttal kell fogyasztani – oktatta ki a szőnyeget – Tudod, akkor jönnek ki igazán az ízek.
A kioktatott már válaszolni akart, de meggondolta magát, s hirtelen egy ócska, viharvert lámpást kapott elő valahonnan:
– Tedd ki hátra, majd‘ elfelejtettem a világítást. Még a végén megbüntetnek minket.
– Kik tennének itt ilyet? – kérdezte Ő meglepetten, de felkészülve arra, hogy a sötétségből hirtelen egy rendőr búvik elő, s jogosítványt, forgalmit kér,
A szőnyeg nem válaszolt, a lenti Világot fürkészte, aztán csaknem felkiáltott:
– Nézd csak ott lent, azt a kivilágított kunyhót! Milyen szépen ragyognak az ablakai. Ott lakik a Boldogság, nem gondolod?
– De mi van akkor – válaszolt Ő – ha a kunyhóbeliek meg a mi kivilágított, sötét éjben úszó tüneményünkre mondják azt, hogy ott repül a Boldogság?
A szőnyeg most először elmosolyodott: – Végül is az a fő, hogy mindenhol Boldogság legyen. Találd meg a Zöldkabátos ManóLyányt, én meg, hogy ehessek végre valamit. Úgy látom, megérkeztünk.
Lassan ereszkedni kezdett, már látszottak az éji álmukat alvó fák, az összekuporodva szunnyadó bokrok. Egy kis tisztás fölött köröztek még egy darabig, majd hangtalanul földet értek.
– Légy üdvözölve, Od! – nevetett a szőnyeg.
– Ki az az Od? – kérdezte Ő meglepetten.
– Te! – nézett rá komolyan a másik.

 

Illusztráció: Képkocka A klasszikus Csizmás Kandúr c. filmből (1969)

 

Cimkék:


Feltöltötte:

Napút Online adatlap-képe



Back to Top ↑

Tovább az eszköztárra

A weboldalon cookie-kat használunk annak érdekében, hogy megkönnyítsük Önnek az oldal használatát. Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az oldal további használata a cookie-k használatára vonatkozó beleegyezését jelenti. Több információ...

Az oldalon történő látogatása során cookie-kat ("sütiket") használunk. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Az oldalon történő továbblépéssel elfogadja a cookie-k használatát.

Bezárás