Mondd meg nékem, merre találom…

Próza

március 29th, 2020 |

0

A húszéves Napút köszöntése (8.)

 

Lajtos Nóra: Napút és holdvilág

 

Éjjel van. A holdvilág visszatükröződik a szomszédos falakon. Fényesség kúszik be a redőnyrésen, és fennakad egy Napút-számon. Odavonzza tekintetemet a folyóiratra, amelyből egész sorozat áll egymás mellett a könyvespolcomon. Leemelem őket. Először a külsejüket tapogatom le: Irodalom, művészet, környezet. Az első kettő szokványos tematikai megjelölés a hasonló tárgyú periodikáknak, a környezet, ami újdonságként hat. Környezet, kvázi szociokulturális közeg, kvázi olyan dolgok összessége, amelyek egy személyt, helyet, dolgot körül vesznek.  Fürtszüret. Oromöröm. Nem kellek, jól van. Társaságszövetség… Majd alább az állandó Fazekas Mihály-idézet: „A szélességet az ég derekán keresztűl méltán nevezhetjük tehát Napútnak.” Mottót nem szokás borítóra nyomtatni, mivel azonban állandó védjegye a lapnak, nem marad funkciótlan. Mint ahogyan a hátsó borítón szereplő, az adott lapszámból kiragadott idézetpéldák sora sem. Így lesz kerek, mint a nap korongja vagy a hold tányérja.
A több mint két évtizede a folyóiratok Tejútján járó lap a 200. tematikus számig (2018. december) 26500 oldalon hordozza 6000 szerző csillagsugarú megnyilatkozásait, 1600 színes képzőművészeti fényképeit és mellékletként még a Káva Téka-füzetek mind a 133 darabját mindezidáig. Ilyen mennyiségi mutatók mellett megkerülhetetlen kérdésként merülhet fel a folyóirat minőségi „foka”. Azt mondhatjuk, hogy ritka, sőt páratlan ebből a szempontból is a lap, mely nívóját a kezdetektől fogva igyekezett mindvégig megtartani, és felmutatni azt a kultúrkincset, ami összeköti a különböző földrajzi régiók tehetséges alkotóit, határon innen és túl. Az egyes monumentális lapszámok, ha a tematikus irányválasztás úgy kívánja, túl is nőhetnek terjedelmi korlátjaikon: ez történt ugyanis legutóbb a nemzeti identitás-számmal, amelyet külön könyv is követ a Cédrus Alapítvány kiadásának jóvoltából.
Sokféle küldetése lehet a folyóiratnak: nemzeti értékeink felkarolása, regionális kultúránk közkinccsé tétele, fiatal tehetségek felkarolása, publikálási lehetőség biztosítása szárnya nőtt és szárnypróbálgató szerzők számára, hogy körbe repülhessék az Irodalom glóbuszát, majd földi leszállópályára kényszerülve elmondhassák: részesei voltak egy Napútazásnak. S hogyan? Bertha Zoltán szavait kölcsönözve: „A méltóság és az értékszeretet, a szerénység és a dignitás abszolútumának és primátusának fenntartásával, megőrzésével, útmutatásával. Nemzedékek, stílusok, felfogások, világnézetek, műfajok, formanyelvek tarka tematikai és esztétikai tömkelegéből valami lenyűgöző hatású freskót alkotva, tablót az utókornak is, a szabad ég alatt és a megtartó föld felett, a ragyogó Nap megvilágításában és annak fenséges útja nyomában.”
Mindezért pedig köszönettel tartozunk az irgalmatlanul sokat dolgozó lapszerkesztőnek, írónak, költőnek, műfordítónak: Szondi Györgynek, aki szívügyének tekinti a Napút sorsát, mintegy belső lelki iránytűként megmutatva: bennünk van az erő, csak mindig derűvel kell állnunk a sarat.
Holdvilágos éjszakán, a világító billentyűzetem fényszikráiban rakom vissza polcomra a leemelt Napút-számokat, abban a hitemben és meggyőződésemben, hogy érdemes. Tovább. Élni. És éltetni eme kegyelmi ajándékú folyóiratot.

 

 

Illusztráció: Szondi György (Tóth Csilla Ilona fényképfelvétele, 2018)

 

Cimkék:


Feltöltötte:

Napút Online adatlap-képe



Back to Top ↑

Tovább az eszköztárra

A weboldalon cookie-kat használunk annak érdekében, hogy megkönnyítsük Önnek az oldal használatát. Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az oldal további használata a cookie-k használatára vonatkozó beleegyezését jelenti. Több információ...

Az oldalon történő látogatása során cookie-kat ("sütiket") használunk. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Az oldalon történő továbblépéssel elfogadja a cookie-k használatát.

Bezárás