Alicia Ostriker: Szomjazunk
Thirsting
Alicia Ostriker, 1937
It’s not that the old are wise
But that we thirst for the wisdom
We had at twenty
When we understood everything
When our brains bubbled
With tingling insights
Percolating up from
Our brilliant genitals
When our music rang like a global siege
Shooting down all the lies in the world
Oh then we knew the truth
Then we sparkled like mica in granite
And now we stand on the shore
Of an ocean that rises and rises
But is too salt to drink.
*
Nem az idő teszi bölccsé az embert,
Hanem az ember szomjazik a bölcsességre,
Nem kell több, mint húsz év,
Amikor már miénk a mindenség,
Ekkor agyunk szikrákat szór,
A bizsergető bepillantástól
A szerelembe, mely
Felülír mindent, átjut mindenen,
Amikor lelkünk dallama, mint ostrom,
Ledönt minden igazságtalanságot a világon,
Ó, mikor mindenre fény derül,
Mint csillám a grániton, szívünk úgy derül,
És most, itt, az óceán partján állunk.
A víz szintje emelkedik; dagály van, tudjuk.
De vize túl sós, hogy szomjunkat vele oltsuk.
Gant Elizabet fordítása
Gant Elizabet a 2018-as Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott műfordítója.
Illusztráció: Sal Antal fényképfelvétele (2016)
Cimkék: cédrus, műfordítás, vers
