Boldogh Dezső: 56-os magyarok Norvégiában
– ismertetés Forró Tamás könyvéről –
(1956-os magyar menekültek Norvégiában, Napkút Kiadó, 2021)
A korán eltávozott fiatal tudós, Forró Tamás (1985–2017) skandinavisztikai és történészi tanulmányait ötvözve, hiánypótló ismereteket közöl az 1956-os magyar menekültek Norvégiába kerülését és hivatalos fogadtatásukat bemutató könyvében.
A Napkút Kiadó 2021-ben megjelent új kiadását megelőzte a hat évvel korábbi, kereskedelmi forgalomba nem került első változat, az Ághegy Könyvek sorozat részeként. 
A jelenlegi mű szöveggondozója Dr. Kunszenti Ágnes, szerkesztője Kovács katáng Ferenc, aki a kötet előszavában ezt írja Forró Tamásról: „2012 tele óta élt Oslóban. A „norvég mint idegen nyelv” tanáraként dolgozott egy nyelviskolában. Tervei között szerepelt, hogy az 1956-os norvégiai magyarokra vonatkozó kutatásait folytatva a témát doktori értekezés keretében dolgozza fel. (…) Sürgette a leadási határidő, és egy másik, kétnyelvű kötet összeállítását is terveztük. Nem kímélte a kór, brutálisan, agresszíven tört rá s ragadta el tőlünk fiatalon.”
A rendkívül alapos, ábrákkal, grafikonokkal teli könyv Bevezetésében Forró Tamás felvázolja mondanivalóit, bemutatja ENSZ Menekültügyi Főbiztosa Hivatalának (UNHCR) és a félig állami Norvég Menekültügyi Tanács (DNF, Det Norske Flyktningeråd), s az általa reprezentált független norvégiai segélyszervezetek szerepét az 56-os magyar menekültekkel kapcsolatban. Ezután a Bevándorló vagy menekült? – fejezetben e fogalmak – napjainkig is egyre aktuálisabb – kérdésköreit definiálja, majd kitér a nemzetközi menekültszervezetek 1943 és 1956 közötti történetére.
Alapos áttekintést kapunk Norvégia belpolitikájáról, a gazdasági és a külpolitikai helyzetéről a második világháború után évektől kezdve, beleértve a norvégiai menekültügyi szervezetek ismertetését. Az 56-os eseményekkel kapcsolatban Forró sokat merít Gerhardsen miniszterelnök önéletrajzi könyvéből, aki november 4-én, rádióbeszédében a következőket mondja: „Ami most Magyarországon történik, az nagyon elszomorító. Örömünk azon események felett, hogy a magyar nép egy nagyobb szabadság és önállóság irányába léphet, összetört afelett érzett bánatunkban, hogy megtudtuk, a szovjet hadsereg megszállta Magyarországot. A kialakult helyzet feltétlen okot ad arra, hogy ezt elítéljük. A felelősöknek a Szovjetunióban nem lehetnek kétségeik afelől, hogy egy egész világ véleménye ellen cselekszenek, ha most fegyverrel verik le a magyar szabadságmozgalmat…” A szerző szerint 1956 novemberében a norvég kormány krízishelyzetet élt át, mivel nem volt előre megírt forgatókönyv a kialakult esetre, viszont Szovjetunióval való viszony azt mutatta, hogy nem lehetett, volt célszerű elhamarkodott döntéseket hozni. A sok éve tartó hidegháború Skandináviát sem kímélte, és a magyar ügy, majd folyományaként, a segélyszállítmányok és menekültek befogadásának kérdései, alapvetően fontos cselekvési terveket irányoztak elő. „Az 1956. november 10-i Aftenpostenben megjelent, főoldalon közölt újságcikk tanúsága szerint külpolitikai kérdésben 1949 óta nem volt olyan egységes véleményen a norvég parlament, mint az 1956-os novemberi magyarországi események kapcsán.”
A könyv hosszasan bemutatja a Forradalom alatti és az utána létrejövő helyzet megoldására tett erőfeszítéseket. „Atle Berg főorvos, hogy felülvizsgálják az orvosi segítségnyújtás milyenségét és lehetőségét, a Vöröskereszt november 1-jei szállítmányával együtt Bécsbe repült. A Norvég, a Nemzetközi és az Osztrák Vöröskereszt munkatársaival egyeztetett a felállítandó kórházról. Később, Budapestre látogatva, valószínűleg ő volt az első személy a Norvég Vöröskereszttől, aki személyesen megtapasztalhatta a magyar helyzetet.” A norvégiai segélyszervezetek szerepe és működése az 1956-os magyar forradalom leverése után c. fejezetet levéltárakban megtalált információk, a témában megjelent szakdolgozatok, valamint újságok, beszámolók alapján válogatta össze a szerző. A hatalmas adatmennyiség alapján kitűnik, hogy a befogadás kérdése nem lehetett egyszerű döntés a norvég kormány számára. Részletes táblázatokat láthatunk a több hullámban érkező menekültekről, nem, életkor, befogadó város szerint, és arról is, hogy később milyen iparágakban sikerült elhelyezkedniük.
Megismerhetjük a norvég nép véleményét a magyarokról a tárgyalt korszakban, a befogadottak helyzetéről szóló részekben pedig számos érdekességet is meg lehet tudni a kint maradottak körülményeiről, viszontagságairól. Ahogy a szerző írja: „A NOU 1986:6 jelentésben úgy fogalmaznak a magyar menekültek fogadtatásáról, hogy szinte hősként, szabadságharcosként tekintettek rájuk, annak ellenére, hogy különböző emberek, különböző indokokkal és érvekkel hagyták el Magyarországot. Ez hosszú távon negatív tapasztalatokat jelentett mind a magyarok, mind a norvégok számára. (…) A norvég menekültügyi hatóságok bizonyos esetekben rossz döntéseket hoztak, emiatt néhány magyar megharagudott, és nem volt maradása. (…) Mások azt említették meg egy tanulmányhoz készített interjúkban, hogy a norvégok valójában sosem fogadták be őket, és nem tekintették az „új honfitársakat” igazi norvégoknak.” Találhatunk azonban baráti hangokat is a vendéglátók részéről, még forradalmunkról szóló verseket is, híres norvég költők tollából.
Forró Tamás tudományos igénnyel létrehozott kitűnő könyve teljes mélységeiben bemutatja az 56-os menekültek fogadtatásának körülményeit, történelmi szerepét, és későbbi sorsát egy, a miénktől számos tekintetben eltérő ország viszonyai között.
Illusztráció: a könyvborító felhasználásával
Ezek is érdekelhetik!
Ábrahám Júlia: Öt nap varázslat, azaz MOST FESZT Tatabányán →
Vasi Szabó János: A csodák konvergálnak Cinnabarban →
Szaló Péter: Átmozduló léthatárok* →
