Erdélyi Z. János: (NY)IRODALMI UTÁN-FUTAMOK (lírikus paródiák)
*
William Shakespeare
CLV. szonett
A titokzatos hölgy – kit „fekete”
jelzővel illet sok-sok nemzedék,
és ha nem volna ringó feneke
olyan hatalmas, buzgón nemzenék
utódokat vele – a szerelem
nyilát kilőve aprót és nagyot
talál szíven, a drága szívtelen.
Gyógyíthatatlan áldozat vagyok
közöttük én is. Századok során
írnak majd bőre hamváról sokan;
én ismerem borostáját csupán,
melyet miattam nyesdel gondosan.
*****Gazdag vagyok, ha közelít az éjben,
*****s koldus, ha elhagy – elszeretve pénzem.
*
Elizabeth Barrett-Browning
Portugál(szerű) szonett
Ne hidd, ne hidd, hogy portugál vagyok;
csak nyavalyáim osztom meg veled:
negyven körül asszony-szemérmemet
pirulni készti, hogy’ lobog-ragyog
irántad égő vágyam. Meghalok,
ha bősz atyám haragja eltemet,
elűzvén tőlem lángzó szívedet,
s nem egyesülhet lelkünk. Oh, a sok
magam-marcangolásban rég elasztam,
de kóróként is táplált a remény,
hogy jönni fogsz. Most itt vagy és tavasz van.
Hogyan köszönjem meg, hogy az enyém
vagy, Isten-férfi? Tündökölj lakatlan,
klimax előtti létem kék egén.
*
Szergej Jeszenyin
Ismét otthon
A labodával tele már a lelkem,
ha gombos harmonikám térdig ér.
Hajamban egykor pántlikát viseltem,
noha az ingem rég nem hófehér.
Pezsgős lovam a zabba fújja orrát –
jól áll neki a sálam és a frakk –;
cilinderében hold-ingájú órák
kongatják el sok néma szavamat.
Elmém tüzénél serceg sült szalonna,
s uborka csurrant húsos kék tejet,
akárha nyírfa-keblű lányka volna,
aki a tarlón pelyvát kéreget.
Kicsiny lakunknak döngölt szegletében
csótány kotor az ikon aranyán.
Öreg kutyánk süket fülére léptem,
s a szívem ettől megbékül talán.
*
Ady Endre
A korcsolyák poétája
Böllér volt ő is, mint az apja,
de álmai magasba vágytak.
Kapta magát és ágat vágott
egy fából tákolt korcsolyának.
Arany-, ezüst- és bronzplakettek
igézték tévén át a lelkét,
de ha a disznó felvisított,
elvette mindentől a kedvét.
Szilaj pörgések szédítették,
hogyha az ég forgott fölötte.
Bármely versenyén a világnak
nagy bajnok vált volna belőle.
Mert ha befagyott tócsát látott,
feledett disznót, kést meg gyilkot;
felkötötte a korcsolyáját
s a tükörjégen tovasiklott.
*
Kálnoky László
Óda a rinyás pufonyhoz
Rinyás pufonnyá gernyadt kotvadék,
te ótvaros ganaj-potyondi póc!
Miért kuncologsz vonyákos pittyegéssel
a zohoróssá csuppant gancatőgyön?
Fosándi puttony csömbölög henyérül
monyákosan pürnyöszkölő varon,
s az összecsohhanó nyalicska horda
brunyákos mószer-dugvánnyá nyehül.
Sündörg a vér, nyihácol porhonyán,
és csalkacéroló gyürögnye poh;
ám dergeződő rogybuhára gányad
a vernyetegre tarholó penyéte.
Kókányoló rahencek goszpodája,
fityéren süppegő varéty-gibenc!
Buher nyögézdi, étkocson szutyongó
belzárkolástól makratyolt rohány!
*
Juhász Ferenc
Requiem
Sárkány-monyából zápult szenvedés
üszkén csorog le bűzös dunna-hányás;
skarlát-dühén kuporgó bak-kelés
szívében lassan hömpölygő a rántás.
Zefír-perecmadár bú-hátú ködjén
opál kakasfogóra zárt dereglye.
Kígyómarás-szelídség szálú tömjén
azúrja sír parázst a pendelyekre.
Sár-keblű nőstény girnya tomporán
lucsok-kovászú kanca csókol álmot.
Gazon hízott üveggyöngy pávián
zöld grillsütőn tenyészi Ábrahámot.
Csorbult pofába mászó ős-tropizmus
hörög szolídan alfa-lágy sugárban,
mire az empiriokriticizmus
atom-diétán patkol el vidáman.
*
*
Illusztráció: M. Scott
Ezek is érdekelhetik!
Kiss Zsuzsánna: Játékok →
Horváth Ferenc: Magyaros Pi-versek a poézisról →
Parnasszus a pusztai pitvarban (Vállveregetős köszöntő egy népi író századik esztendejére) →
