Mezey László Miklós: Életfordulatok – utólag
Győry Domonkos kisprózái
Győry Domonkos, vagyis Horváth Sándor Domonkos győri könyvtárigazgató csaknem negyvenévesen, rengeteg élettapasztalattal, egyéni látásmóddal és kiforrott íráskészséggel toppant be a magyar irodalomba 2016-ban a Profán – avagy tollbamondás a pillanatnak című novelláskötetével. Egy kis kitérő, a Hölgy alulnézetből című regénye után most újabb kisprózai kötetet tett le az olvasók asztalára, újólag bizonyítva, hogy az ő igazi terrénuma a rövidpróza. Annak is két, sokszor egymásba érő változata: a klasszikus, realista elbeszéléstől modernebb beszédmódot és lélektanibb szemléletet képviselő, sokszor monológ formájú novella, valamint az emlékező tárca, a memoár jellegű karcolat.
Új kötete, az Anyám sírása halkul* is e kettős műfaji fölosztás szerint tagolódik. A novellákat tartalmazó első, Originál című fejezet darabjai jól szemléltetik Győry Domonkos kisprózáinak jellegzetességeit: a szociológiai hitelességet, a lélek rezdüléseire való fogékonyságot, az élet apró mozzanataiban a lényegest meglátó ábrázolóképességet, továbbá a mozaikos szerkesztést, az oda- és visszautalások egymásutánját, valamint az elhallgatások, a hiátusok szerepét. A novellák antihősei kisemberek, akik nagy vágyak nélkül, a maguk egyszerű módján szeretnének boldogulni – nota bene: boldognak lenni -, ám szerény vágyaik is ritkán teljesülnek. A Tunguz-meteor egy pszichiátriai osztályon kezelt fiatalember monológja, aki fölidézi félresikerült kapcsolatteremtési kísérletét Tündivel. Ugyancsak Tündi az egyik szereplője az Origonál című kisprózának, amely egy régi szerelmi kapcsolat fölmelegítési kísérletének története. Ez a darab is jól mutatja Győry Domonkos sajátos nézőpontját, azt, hogy a visszatekintés más fénytörésbe helyezi az emlék valóságalapját. Mintha utólag tisztázódna a lélekben, mi is történt egykor valójában. Vérbeli Győry-elbeszélés Az iparos monológja. A minden nap rántott csirkét ebédelő, nagydumás szaki a gyári munkanapokról számol be. E művön is jól lehet érzékelni a szerző egyéni novellaírói sajátosságát, azt, ahogyan a mindennapok monotóniája mögé finoman fölrajzolja az életutak eseményeinek fordulópont jelentőségű összecsomósodásait, vagy a már-már unalomba fúló köznapok megbicsaklásait. Az elbeszélés hitelét fölerősítő sajátosság, hogy a szerző a fémmegmunkálás eszközeit, eljárásait egy hozzáértő precizitásával írja le, ahogyan az a mester szövegeléseinek természetes témája, szókincse. Emlékező jellegű írás a Számok könyve, amely egy rég használaton kívüli telefonkönyvről szól, aminek már semmi haszna sincs, ha csak az nem, hogy a régi idők rossz emlékeit fölidézze. Hiszen a rendszerváltozás előtt a rendőrségi kihallgatások gyakori kényszerítőeszköze volt a vaskos telefonkönyv, ugyanis az ütése fájdalmas volt, de nem hagyott nyomot a gyanúsított testén.
A könyv második, Anyám sírása halkul című részébe kerültek az önéletrajzi fogantatású töredékek, a hajdani életepizódokat fölidéző tárcák, karcolatok. Ilyen a Retro, a gyermekkor máig kínos emléke: a kisfiú nyalókát venne, ám kiderül, nem elég a pénze, időközben a vágyott édesség árát fölemelték. Győry Domonkos több írásában a szüleinek állít emléket (Apám kólát ivott; Koloniál; Annuska kenyere; Anyám sírása halkul; Apám szemével). A maga emlékmorzsáit idézgeti a rá jellemző módon: kivételes érzékenységgel és hatásos fölidéző erővel, az apróságokban is a lét fontos kérdéseit megpendíteni tudóan; sokszor szaggatottan, kihagyásokkal idézgeti a múltja epizódjait – az emlékezet rapszodikus vagy szelektív működése szerint. Kisprózái, karcolatai egytől egyig a valóságban gyökereznek, az író hatalmas tapasztalati anyaga és kiváló valóságismerete hitelesíti őket, mégis belengi valamennyit a visszatekintés iróniája, ha tetszik, blazírtsága, a finoman adagolt humor, és olykor a realitás mögül előbújó groteszk (Szaszi néni, a rettegett; Győrből jöttek; A cipő). Ismétlem: utólag minden másnak, talán hitelesebbnek, de mindenképp tanulságosabbnak látszik.
Győry Domonkos valamennyi rövidprózája az ember sorsát befolyásoló vagy meghatározó életfordulatokról szól, azt is érzékeltetve, hogy ezekről az eseményekről rendszerint utólag derül ki, hogy drámaiak voltak, hogy csakugyan fordulatokat hoztak. Az apróbb-nagyobb élettényekről és lelki rezonanciájukról a visszatekintés évtizedes perspektívája mutatja meg, mik is voltak valójában. Az író beszédmódját pedig a mesélőkedv, valamint az utalások és hiátusok hullámzása egyéníti, a történet emberi hitelének és a visszatekintő szubjektivitásának sajátos ötvözeteként.
*Győry Domonkos: Anyám sírása halkul. Elbeszélések. Budapest, Pont Kiadó, 2021, 114 old.
Illusztráció: Könyvméltató
Ezek is érdekelhetik!
Végh Tamás: „Hogyan érzi magát a lélek mostanában?”* →
Ábrahám Júlia: Öt nap varázslat, azaz MOST FESZT Tatabányán →
Vasi Szabó János: A csodák konvergálnak Cinnabarban →
