Mondd meg nékem, merre találom…

Vers BasCasc

április 3rd, 2022 |

0

Tornai Xénia: Teljesség, Félelem (versek)

 

Teljesség

A fehér a hónak tiszta nőisége,
Mária szeplőtlen angyal-szűzisége,
vászonlepedőnek zengő lebbenése,
tóban hattyúszárnyak könnyű rebbenése.
Égi-földi létnek kvintesszenciája,
minden fényre vágyó ősenergiája.
A fehér a színek boldog jegyessége,
életünk sugárzó, meghitt teljessége.
Álmaim aranyló pókháló-szövése,
zöld tavaszt virágzó lányok szökkenése,
illatárban úszó méhek ősi tánca,
forró kézszorítás karmazsin románca.
Ő a pipacs pírral lengő nyárruhája,
a nap nektárjának mézessárga árja,
a fellegtanyázó hegyek messzi kékje,
dédanyáink bíbor rubinjának ékje.
Mohos patakoknak árnyjárta ezüstje,
őszi hajnaloknak higanyszínű füstje,
októberi tájnak rőt barátcsuhája,
mézessütemények fűszeraromája.
Avarszagú esték khakiszín zekéje,
rég eltűnt karácsony gyermekkor-zenéje.
Téli éjszakáknak mélyvörös palástja,
hegedű szavának csendőrző zsarátja.

 

Tornai Xénia: Félelem

Egy nagy pók ma reggel
felmászott a Napba,
és elkezdte beszőni
hirtelen.
Szőrös lábai közt
bábként megforgatta.
Most egy pókfonálon csüng a
végtelen.
Hűvös délután van,
és egyre sötétebb.
A fény fonnyadt narancsát
érlelem.
De mi lesz, ha többé
már Nap sem világol?
Hálót fon körém a
félelem.

 

 

Illusztráció: A pók (fh. Basilio Cascella-festményrészlet)


Feltöltötte:

Napút Online adatlap-képe



Back to Top ↑

Tovább az eszköztárra

A weboldalon cookie-kat használunk annak érdekében, hogy megkönnyítsük Önnek az oldal használatát. Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az oldal további használata a cookie-k használatára vonatkozó beleegyezését jelenti. Több információ...

Az oldalon történő látogatása során cookie-kat ("sütiket") használunk. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Az oldalon történő továbblépéssel elfogadja a cookie-k használatát.

Bezárás